Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

2020-01-02 / 1. szám

6 I KULTÚRA 2020.január2. lwww.ujszo.com Minden napja a magyar irodalomé A friss Príma Primissima díjas Ferdinandy György szépíró műtétje után, tavasszal már fürgén szeretne hazajönni „Minket, akik nyugati magyar írónak számítunk, nem kényeztettek el az otthoniak" (Kovács Attila felvétele) NAVARRAI MÉSZÁROS MÁRTON Ferdinandy György József Attila-díjas szépíró, költő a közelmúltban kapta meg a Príma Primissima díjat, amelyet nem tudott átvenni, mert a floridai Miamiban lévő „második otthonában" tartóz­kodik, ahol csípőprotázis-mű­­tétre vár. A 84 éves szerzővel telefonon beszélgetünk. Az elmúlt év vége felé magyar irodalom kategóriában Príma Pri­missima díjat kaptál a budapesti Miipában tartott díjkiosztó gálán, amelynek átvételére távollétedben engem kértél fel. Számítottál arra, hogy neked ítélik a legrangosabb magyar nem állami kitüntetést? Egyáltalán nem számítoltam rá, mert minket, akik nyugati magyar írónak számítunk, nem kényeztettek el az otthoniak, az előző rendszerben tudomást sem vettek rólunk. A Prima Primissima Alapítvány ősszel kere­sett meg a hírrel, hogy jelöltséget sze­reztem, amely automatikusan a Pri­ma díjjal jár. Később tudtam meg, hogy Sárközi Mátyás és Alexa Ká­roly a jelölttársaim. Előbbivel isme­retségünk az 1960-as években kez­dődött, legutóbb két éve találkoz­tunk. Aztán Prímává választásom után megkaptam a magas pénzjuta­lommal járó Prima Primissimát is, az örömhír letaglózott. Végeredményé­ben nagyszerű alkalom: felfigyeltrám a hazám, az a föld, amelyet válasz­tottam. A díjazás már csak ezért is megható a szememben. Igazság sze­rint azt sem tudom, kik, milyen szak­mai szervezetek terjesztettek fel a Prima Primissima díjra, mert a be­tegségem miatt el kellett jönnöm Flo­ridába, a második otthonomba. Az el­múlt évben két másik díjat is kaptam, úgy látszik, jó időszakom van. Idén lesz hatvan éve, hogy meg­jelent az első köteted, francia nyel­ven. A rákövetkező évben már a rangos Del Dúca díjat a legígérete­sebb fiatal írónak járó kategóriá­ban vehetted át. Emlékszel, mit adott az első díj? Az 1956-os forradalom után Fran­ciaországban telepedtem le, újságban megjelent közlések után jelent meg az első önálló kötetem, a L'ile sous l'eau. Ez a francia nyelvű, magyarra át nem ültetett könyvem jelentette az indu­lásomat. Akkoriban még nem voltam kapcsolatban a francia irodalommal, ezért a strasbourgi vasutasok röplab­dacsapata adta ki. Az egyik társam, akivel együtt sportoltam, nyomdában dolgozott, ő nyomta ki a születésna­pomra. Elvitték egy kongresszusra, ahol kipakoltak néhány százat az asz­talra. Sokan jöttek Madagaszkárról, látták, a cím azt jelenti, hogy sziget a víz alatt, és pillanatok alatt el is kap­kodták. Van második kiadása, sike­res volt az is. 1961 -ben kaptam meg a Del Dúca díjat, de nem a nagy elis­merést, hanem a fiatal íróknak léte­sített ösztöndíjat. 1964-ben a Saint- Exupéry-díjat vehettem át, a francia sajtó erről tudósító rövidhíreit őrzöm. Miről szólt a pályaindító kötet? Kizárólag magyar témákról, a be­vezető írás egy budapesti autóbusz­kalauz története. Itt el kell mondani, 1954-ben érettségiztem, de osztály­idegenként nem vettek fel az egye­temre, ezért a Fővárosi Autóbu­szüzemnél kezdtem el kalauzként dolgozni. 1956 őszén kerültem az ELTE francia szakára, de a forrada­lom néhány hét alatt elmosta az ott­honi felsőoktatási tanulmányaimat. Ami az első kötetet illeti, a nyitóel­beszélés után egyre inkább megje­lennek a Nyugatra kerültek nehézsé­gei, a küszködés, az idegenbe érés. Tavaly két köteted jelent meg: a Levél fiaimnak, amely gyermeke­idnek szóló testamentum, és az első köteteddel nem azonos Sziget a víz alatt, amely Puerto Ricó-i tanársá­god harminchat évét meséli el. Mi­ként találtál rá erre a két témára? A Sziget a víz alatt két kisregényt tartalmaz, a tény- és szépirodalom összejátszásával írtam meg a Puerto Ricóban töltött mintegy negyven évemet, amely alatt többek között a San Juan-i Állami Egyetemen taní­tottam. A Levél fiaimnak című bú­csúkötetnek érdekes története van, tavalyelőtt ősszel, budai magányom­ban fejeztem be. Késő ősszel, amikor rendszerint átköltözök a floridai há­zunkba, átrepültem a kézirattal az óceán felett, Miamiban átültettem spanyolra, decemberben pedig a Si­­luetta spanyol nyelvű floridai kiadó meg is jelentette. Magyarul csak ta­valy nyáron jött ki. Azért tartottam fontosnak a megírását, mert mind a négy gyermekemnek el akartam kül­deni ezt a búcsúzkodást. Elég idős lettem, beteg is vagyok, ezért szeret­tem volna szépen elbúcsúzni, átadni nekik a tapasztalataimat. A három fi­am, valamint a lányom három eltérő kontinensen él. Michel hatvanegy éves, Maryland államban él. Veroni­­que ötvennyolc éves, az Egyesült Arab Emirátusban él. Vincent ötven­kettő, a természeti katasztrófák után talpra álló Puerto Ricón él. A legki­sebb fiam, a harmincnyolc éves José- Jorge pedig itt, Floridában. Jelentős esemény, ha egyszer egy évben sike­rül pár napra viszontlátni őket. Máig minden nap dolgozol, mi­ért? Mert mindig is következetesen dolgoztam, életem minden napja a magyar irodalomé, az írásé és az ol­vasásé. Az utóbbi hatvanöt évben így volt, akárhol éltem. A szigeten is csak délután tanítottam, a délelőtt az iro­dalomé. Jelenleg két köteten dolgozol, mit tartasz elmondásra érdemesnek róluk? Az egyik a Szomorú Vasárnap című, az 1960-as években készített, tizenkét lapszámot megért szatirikus irodalmi folyóiratom összefoglalása. Legépelve tartalmazza a lapszámok magyar anyagát, mellékeljük hozzá a szerzőkkel folytatott kiterjedt levele­zésemet, a címlapok és az eredeti le­velek beszkennelve szerepelnek a kötetben. Előszót írtam hozzá, az utószót te írod. A másik kötetnek Könyv a világvégén a munkacíme. A szokásos struktúra alapján építke­zik: elbeszélések, novellák, forgá­csok szerepelnek benne. Az 1980-as években mostani fe­leségeddel, Maria Teresa Reyes kubai származású egyetemi tanár­ral közösen kezdtetek magyar iro­dalmat fordítani spanyol nyelvre, az utóbbi években inkább pálya­kezdő költők műveit tetted át spa­nyolra. Mit fordítottál legutóbb? Az utóbbi időben viszonylag sok fiatal vesz körül, ezért is ültettem át őket. Flarminc-harmincöt évvel ez­előtt is azokat fordítottam, akiket a legígéretesebbnek tartottam. A kis szigeten „ablaknyitogatóként” le­fordítottuk spanyolra a fiatal ma­gyar költészet jelentős műveit, sok­szor előbb adtuk ki a spanyol köte­teket, mint az itthoniak a magyart. Legutóbb Várady Szabolcs négy versét fordítottam le. Franciául, spanyolul is írtál és írsz, köteteid megjelentek bol­gárul és németül, The French Wife címen nemrég készült el egy angol fordításkötet. Milyen érzésekkel készülsz a világnyelvre lépésre? Számomra a spanyol és francia ugyanúgy világnyelv, mint az angol. Az ELTE-n tanító Maya Ló Bello fordította le angolra a műveimet, ab­ból állított össze kötetet. A kézirat kiadóra vár, de most az apró mun­kák, felkérések mellett a műtétemre összpontosítok. Január 14-ére kap­tam időpontot, tavasszal már fürgén szeretnék hazamenni. RÖVIDEN T. S. Eliot levelezése kutatható lett Washington. Több mint 60 év után először olvashatják el a kuta­tók azt a mintegy ezer levelet, amelyet a Nobel-díjas költő, drá­maíró T. S. Eliot írt múzsájához, Emily Hale-hez. A dokumentumok rávilágítanak a költő Hale-hez fűződő kapcsolatára, és bensőséges részletekkel szolgálnak T. S. Eliot életéről és munkáiról. A levelezést mától teszik hozzáférhetővé a diá­kok, kutatók és tudósok számára a Princeton Egyetem könyvtárában. Anthony Cuda, a költő kutatója szerint a levelezés az évtized iro­dalmi eseménye lehet. A hagyaté­kot októberben kezdték katalogi­zálni és digitalizálni a Princeton könyvtárában. A dokumentum fel­dolgozását vezető Daniel Linke el­mondta, hogy a kutatók a világ minden tájáról érkeznek majd a Princeton könyvtárába, hogy ta­nulmányozhassák az anyagot, mert a dokumentumokat nem teszik hozzáférhetővé online. (MTI) Megrongáltak egy Picasso-festményt London. Vádat emeltek egy férfi ellen, aki szombaton megrongálta Pablo Picasso egy 20 millió fontot érő festményét a londoni Taté Modem galériában - adta hírül a BBC News. A Picasso szerelmét, Dora Maart ábrázoló, 1944-ben készült festményt bevették a kiál­lítóteremből, hogy felmérjék a károkat. Jelentések szerint a férfi elszakította a vásznat, a galéria azonban nem közölt semmit a festmény állapotáról. Az illetékes bíróság egy húszéves, Eszak- Londonban élő férfi vádolt meg a tett elkövetésével, aki azonban ta­gadja tettét. (MTI) Gertler Teo, a kis pozsonyi virtuóz a Müpában hegedült Budapest. A rendkívüli tehetségű pozsonyi Gertler Teo a Virtuózok Kamaraegyüttes Zenekarával lépett fel (vezényelt Szüts Apor) Budapes­ten a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében 2019. de­cember 30-án a Virtuózok tehetség­kutató verseny jubileumi ünnepi hangversenyén. Gertler Teóról legutóbb novem­berben adtunk hírt, amikor is a No­­voszibirszkben megrendezett Fiatal Hegedűművészek IX. Nemzetközi Versenyén elnyerte korcsoportjában a nagydíjat, valamint a legfiatalabb versenyzőnek járó különdíjat is. Gertler Teo eddigi legjobb ered­ményei: 2. helyezés az alsókubini Európa Tehetségei versenyen, 1. hely a Presporsky Paganini verse­nyen (2015 és 2016), 2. hely a Moszkvai Diótörő nemzetközi zenei versenyen (2016). (tb) Gertler Teo középen (Fotó: MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom