Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-02 / 1. szám
www.ujszo.com I 2020. január 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Mit hozhatnak a húszas évek? Milyen lesz az élet a digitális forradalomban? Mit hozhat az új évtized? Még inkább szétszakadó emberiséget. A gazdagok világát és a szegényekét. A gazdagokét, akik a digitális forradalomnak és a nano-biotechnológiának köszönhetően megsokszorozhatják szellemi és fizikai képességeiket. A ruháikba, bútoraikba, autójukba épített szenzorok segítségével ellenőrizhetik az életfunkcióikat, és azonnal, automatikusan riasztást kaphat a kórház elit részlege, ha a szívükben vagy az agyukban éppen elzáródna egy ér. A rögzített adatsorok feldolgozásával a személyes egészségprogram preventív orvosi beavatkozásokat javasolhat, és a genetikai adatokból is előrevetítheti a jövőbeli kórképeket. Vagyis a gazdagok jóval tovább fognak élni. A vagyonosok megtehetik talán majd azt is, hogy drága beavatkozásokkal ötvözzék az agyukat a digitális világgal és a mesterséges intelligenciával. Egy csapásra beszélhetnek akár a világ összes nyelvén, és gyorsabban tudnak feldolgozni, elemezni, hasznosítani információkat. Ez hozzásegítheti őket ahhoz, hogy aztán még tehetősebbek legyenek. A gazdagok a nano- és biotechnológia segítségével érzékeik, látásuk, hallásuk hatékonyságát is megsokszorozhatják majd, eközben testi erejüket elképesztő mértékben növelhetik. Igazi Supermanné válhatnak. Ezalatt, ebben a most induló, és talán az évszázad közepére már ki is csúcsosodó folyamatban emberek milliárdjai eshetnek el az alapvető létszükségletektől. Az egészséges ivóvíztől, a lakható környezettől, jövedelemforrástól. Szakmák sokasága szűnhet meg. Az eddig ismert Homo sapiens hirtelen keresheti a helyét egy új világban, amit a soraiból kinövő, kifejlődő új intelligencia uralhat. Exponenciális fejlődési görbét írva, egyre messzebb jutva, mindinkább elszakadva jelenlegi valónktól. Amit tegnap még megmosolyogtunk a sci-fi világából, holnapra valósággá válhat. Mi múlik rajtunk mindabból, hogy ezen változtatni lehessen? Még nem igazán látni. Biztosan segíthet, ha a politikusok nem csak a következő választásig akarnak előre látni, és nem csak az köti le őket, hogy megalapozzák a jövőjüket, hogy az ő családjuk is a fantasztikus lehetőségek előtt álló gazdagok körébe tartozzon. Biztosan számítana, ha helyzetbe tudnák hozni az országot. Hogy ne a futószalagokra és az összeszerelő üzemekbe képezzék a fiatalokat, hanem olyan felnőttekké, akik a digitális világot is össze tudják fogni. Akik hozzáadott érték előállítására, új technológiák fejlesztésére képesek. Ilyen országban a szegény, elesett ember is biztosan kevesebb lesz. Hol dobban majd a szív? FELEDY BOTOND A világpolitikával kapcsolatban az a jogos érzésünk, hogy mostanában nagyobb sebességgel zajlanak az események. A globalizáció minden szinten összeért a fejünk felett. Gazdasági értelemben, a klímaváltozásban, adózásban vagy épp a fegyverkezés és ellenségeskedés terén. Pár év alatt tele lett a világ az olyan típusú vezetőkkel, akik a pplitikát előbb űzik a kommunikációban, és csak utána a valóságban. Éppen ezek miatt elkerülhetetlen a választók sorozatos csalódása. Egyre rövidebb távra tervező és rövidebb távot belátni képes politikusok szembesülnek egyre hosszabb távúkihívásokkal. Akár az adóparadicsomok felszámolása, a széndioxid-kibocsátás csökkentése vagy a migráció kontrollálása a kérdés, mindegyiket csakis szoros együttműködéssel lehet megvalósítani. Beszélni persze mindegyikről lehet, hangosan, másokra mutogatva, csakhogy ez a következő választás megnyerésén túl mást nem nagyon tesz hozzá a problémáink megoldásához. Ezek a választói csalódások pedig oda vezetnek, hogy a politikai elitet a kívülállók beszavazásával igyekeznek hol büntetni, hol frissíteni a polgárok. Ilyen a szlovák elnök asszony vagy a pozsonyi polgármester, akik friss szereplők a politikában. De bizonyos értelemben ilyen a trumpi vállalkozói alkat - Babis-félét is mondhattam volna egyfajta protest figura, aki szintén nem politizált korábban. A szavazók másik fele pedig kapaszkodókat keres. Olyan pontokat igyekeznek azonosítani egyes politikusok mondókáiban, amelyekkel egyet tudnak érteni. Ha pedig találtak egy ilyet, mindegy, hogy mi mást mond, tesz vagy tett a szívnek kedves emberük, ez a típusú szavazó tűzön-vízen át tud ragaszkodni hozzá és rajongani érte. Mint például Trump evangélista, vallásos szavazói, akik hálásak az amerikai legfelsőbb bíróságon végbement konzervatív fordulatért, és cserébe mindent elnéznek neki. De sorolhatnánk a közép-európai példákat is. Az egyre több kooperációt igénylő dolgaink mégsem söpörhetőek a szőnyeg alá. Sőt, elég látványosak: a tizenegynéhány fokkal induló karácsony, az elképesztő ausztráliai bozóttűz, amelyről az elmúlt időszakban minden nap láthattunk elrettentő felvételt; vagy éppen a fokozódó fegyverkezés - Magyarország lett a tavalyi évben a legnagyobb német fegyvervásárló - vagy a kínaiak vad terjeszkedése az európai ipari szférákban. Mindezek külön-külön is nagyon komoly politikai akaratot, európai összefogást igényelnének, de ha egyszerre jelentkeznek, alighanem sok politikusnál az a reflex jelentkezik, hogy túl nagy a kihívás, keresnek kisebbet. Emiatt a lényegről kevesebb szó esik, a habosított áldrámákról pedig több. Ez pedig, ha több éven át tart, megzavarja a választói iránytűket is. A húszas éveikben járó fiatalok előtt óriási lehetőség áll, számukra sok dolog természetes, ami az elődeiknek nem volt az. Amellett, hogy digitális benszülöttek, a klímaváltozás elkísérte már az egész „tudatos” életüket, az EuróparUnióba szintén beleszülettek, ahogy az Erasmusprogrammal abba is, hogy az európai sokféleség létezésük alapeleme legyen. Ez a generáció most kopogtat a nagypolitika ajtaján. A fiatal finn miniszterelnök asszonytól a fegyverhasználat korlátozásáért indított amerikai iskolás mozgalomig, a klímaharcosoktól a kiberaktivistákig sok kör van, ahol már azonosítható az új hullám. Az új évben érdemes lesz figyelni, hogyan alakul e mozgalmak sorsa. Tektonikus elmozdulást készítenek-e elő, akár a kritikus tömeg felé haladva, vagy pedig lassan felemészti őket a hatalom vonzása és akarása. Három éven belül 49 milliárd eszköz lesz az internetre csatlakoztatva A világ egyik vezető technológiai vállalata, a Cisco előrejelzése szerint 2023-ban már 49 milliárd eszköz lesz csatlakoztatva az internetre. Emellett számos új technológia megjelenésére lehet számítani: például a virtuális és a kiteijesztett valóságtól kezdve a mesterséges intelligencián (AI), az 5G technológián át az autonóm járművek fejlődéséig. Nagyon valószínű, hogy a korábbi években jelzett trendek, mint például a mobilkommunikáció fejlődése, a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás továbbra is meghatározóak lesznek. Az előrejelzés szerint egyúttal a kiberbünözés olyan tempóban nő, hogy az általa okozott kár háromszorosa lehet a természeti katasztrófák okozta károknak. így a biztonság iránti igény is egyre nagyobb lesz, miközben a reaktív biztonság - amely csak akkor foglalkozik a problémákkal, amikor azok már hatással vannak a rendszerekre - egyre kevésbé lesz elegendő. A biztonság másik trendje a fenyegetésvadászat lesz: míg a hagyományos biztonsági modellek általában akkor reagálnak a riasztásokra, miután felismerték a potenciálisan káros tevékenységeket, a Threat Hunting a még ismeretlen fenyegetéseket figyeli, elemzi annak érdekében, hogy az új rosszindulatú programokat és a sebezhetőségeket még időben felfedezzék. A Cisco szerint a következő években a tehetséggondozás és a jól képzett szakemberek hiánya továbbra is az első számú kihívás lesz az informatikai vezetők számára. Egy felmérés során világszerte 600 informatikai és üzleti döntéshozót kérdeztek meg, és a válaszadók 93 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a szakemberhiány jelentősen lassítja vállalatuk digitális átalakulását. A legkeresettebb szakterületek köre is jelentős változáson megy keresztül. Nem meglepő, hogy az olyan szaktudás iránt, mint az adattudomány és a mesterséges intelligancia, továbbra is nő az igény - áll az előrejelzésben. (MTI) FIGYELŐ Sok vagy kevés a tizenöt óv? Előre kell bocsátani, mindenkinek a saját szubjektív megítélése, hogy mit tart igazságos ítéletnek, milyen büntetés teremthet valamiféle absztrakt „egyensúlyt” bűn és bűnhődés között. És nem létezik objektív büntetés sem - hiszen nem mindegy, hogy afféle „luxusbörtönben” ül-e az ember huszonegy évet, mint a norvég tömeggyilkos Anders Behring Breivik, vagy pedig mondjuk az Alcatrazban - úja a Sme kommentárja annak kapcsán, hogy a bíróság 15 év börtönbüntetésre ítélte Ján Kuciak és menyasszonya meggyilkolásában való közvetítő szerepéért Andruskó Zoltánt, aki vádalkut kötött az ügyészséggel, és elejétől fogva együttműködik a hatóságokkal. Talán az adhat kiindulási pontot az igazságszolgáltatáshoz, folytatja a lap, hogy gyilkosságért általában 20 év szabadságvesztést szabnak ki a szlovákiai bíróságok. De így is nehéz megmondani, hogy az együttműködést enyhítő körülményként figyelembe véve igazságos-e a tizenöt év a közvetítőnek, vagy elég lett volna tíz. Viszont ha abból indulunk ki, hogy elvették két ember életét (akik életüknek csupán alig egyharmadát élhették le), az az érzése támad az embernek, hogy a tíz év kevés, de még a tizenöt is. Hogyan lehet igazságosan többfelé elosztani a kiszabott büntetést úgy, hogy az áldozatoknak és hozzátartozóiknak igazságot szolgáltassunk, és a bőrét mentő vádlott elnyerje büntetését, akinek köszönhetően le lehet csukni a többi bűnöst? - teszi fel a kérdés a lap. (úsz)
