Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

2020-01-27 / 21. szám

www.ujszo.com I 2020. január 27. RÉGIÓ 3 Kuntapolca: egy ötszázóves történet vége A kuntapolcai vasöntöde híréta 17. századi krónikák is feljegyezték, itt készültek a lánchíd egyes elemei, sokéves gyártás és küzdelem után most végleg bezár Balázs Béla és Kozsár Sándor (Németi Róbert felvételei) NÉMETI RÓBERT A közel ötszáz éves múltú vas­öntöde is gyár egykori tulaj­donosa, Balázs Bála 63 éve kezdte a szakmát. Az egykori tanonc nem is álmodott arról, hogy egyszer ő igazgathatja az üzemet. Hat évtizednyi ke­mény munka után a kuntapol­cai gyár végleg bezárja a kapu­it. A céget a közeli Pelsőcre költöztetik, ahol Balázs unokája, Kozsár Sándor próbál új, fiatalos lendületet lehelni a vasöntödébe. Mb. „Több évtizeddel ezelőtt a betléri kastély könyvtárában egy olyan krónikára bukkantam, amelyben 17. századbeli modem öntödeként em­lítik a gyárat. Míg akkoriban a kör­nyékünkön, például Páskaházán és Csetneken csak hámorok voltak, Kuntapolcán már öntöde működött. Tudomásom szerint ez a legrégebbi olyan írásos feljegyzés, ahol említést tesznek az öntödéről. Erről a terület­ről egyébként rengeteg terméket hordtak annak idején szekereken Bu­dapest és Pozsony irányába, a nagy­­szüleink elbeszélése alapján többek között háborús alkatrészeket, de ugyancsak innen vitték a budapesti Lánchíd egyes elemeit” - mondta az egykori cégtulajdonos. Balázs Béla elmondása szerint 1957-ben jött a fa­luba, mintaasztalos szakra iratkozott be, édesapja bútorasztalos volt, a kö­zépső bátyja pedig épületasztalos. A családi hagyomány szerint tehát őt is ezen a vonalon indították el. Tanoncból tulajdonos „Az iskolát sikeresen elvégeztem. A mai napig imádom a szakmát. Min­tákat is gyártok, de szobrászattal, betüöntészettel és faragással is fog­lalkozok. Az első tizenhat évet min­taasztalosként tudtam le, de az uno­kabátyám úgy vélte, többre vagyok képes, ezért az ő javaslatára beirat­koztam a Kassai Ipariskola pelsőci kihelyezett gépészeti szakának esti tagozatára. Az iskola sikeres befe­jeztével az öntöde technológusává neveztek ki, amit három évig csinál­tam. Mivel ekkor már párttag vol­tam, a 80-as évek elején a helyi be­szerzési osztály vezetője lettem, és több mint húsz éven át az is marad­tam. A kilencvenes években a válla­lat csődeljárás alá került, akkori ve­zetője és a kerületi bíróság engem bí­zott meg a felszámolással kapcsola­tos feladatok elvégzésével. Fél év után rájöttem, hogy nekem nem lik­vidálnom kell a céget, hanem meg­mentenem. Felszólítottam a bírósá­got, hogy vegyenek le a posztról, és engedjék meg nekem a gyártást. Ez 1999-ben megtörtént, az öntöde és a mellette levő megmunkálórész mintegy 30 munkással újraindult” - magyarázta Balázs Béla. Mivel ked­vezően alakultak a dolgok úgy dön­tött, hogy két barátja segítségével megveszi a céget. A versenypályá­zatot megnyerték, így 2000-ben már az övék volt az egész vállalat. Két évig hárman irányították az öntödét, de 2002-ben a két üzlettárs kiszállt, így mindent egymaga vitt tovább egészen addig, amíg be nem köszön­tött a gazdasági válság. Fordult a kocka Bár a cég szépen fejlődött, foko­zatosan felfelé ívelt, de a 2000-es évek vége felé a gazdasági válság Balázs többtucatnyi megrendelőjét nehéz anyagi helyzetbejuttatta, egy-két év­vel később pedig sokukat el is veszí­tette. Az üzlet fellendítése érdekében kénytelen volt új ügyfeleket keresni, sajnos az újak közül is sokan anyagi nehézségekkel küzdöttek, ami azt eredményezte, hogy a megrendelt munkát késve fizették ki, néhányan pedig egyáltalán nem fizettek. Utób­bi végzetesnek bizonyult, a ki nem fi­zetett munka és'a problémás megren­delések miatt ismét csődeljárás alá került a gyár. „Én 2012-ben kerültem a céghez, ekkor még mintegy 75 em­ber dolgozott a gyár falai között. A csődeljárásban új tulajdonosa lett az ingatlanoknak, velük sajnos nem tudtunk közös nevezőre jutni, ezért úgy döntöttünk, hogy új telephelyet keresünk. Pár nappal ezelőtt írtuk alá a szerződést Pelsőcön, ahol egy szin­tén gazdag múltú gyártelepet ve­szünk meg. Az új öntödét már Pelső­cön szeretnénk beindítani, de mivel elsősorban ipari felhasználású szür­keöntvények készítésével, olykor­olykor pedig érdekesebb darabokkal, mint például a nemrégiben megkez­dett lőcsei honvédszobor gyártásával is foglalkozunk, pár öntést még biz­tosan Kunapolcán fogunk elvégezni” - mondta az Új Szónak Kozsár Sán­dor, Balázs Béla unokája, a Concor­dia Casting cég új tulajdonosa, igaz­gatója. Megújuló történelem Orosz Őrs, a száz évvel ezelőtt le­döntött és öt részre törött lőcsei hon­védszobor újraöntését indítványozó Sine Metu Polgári Társulás képvi­selője szerint a kuntapolcai öntödé­nek köszönhetően már sikerült el­készíteni az eredeti szobor fejének másolatát. „Egyesületünk oszlopos tagja, a kassai Éliás Adám a buda­pesti Hadtörténeti Intézet és Múze­um makettje alapján elkészített egy épkézláb makettet. A következő lé­pésben erről a makettről is készí­tünk egy fémöntvényt, így az eredeti mintájára kipótolt szobor a fejjel együtt egy közel négy méter magas fémalkotás lesz. Pontosan ezért vet­tük fel a kapcsolatot a kuntapolcai öntödével, hiszen nemcsak Dél- Szlovákiában, hanem az egész or­szágban ez az utolsó olyan cég, amely ilyen eljárású öntéssel foglal­kozik. Nagyon örülök, hogy míg a gyár végleg bezárja kapuit, nem messze újjászületik. Ez egyébként is egy alapvetően szívünkhöz közel álló történet, hiszen Gombaszögön egy ennél is nagyobb öntöde működött a 19. században, mely Andrássy Manó vasbirodalmának volt a része. Ennek a régiónak ez je­lentette a megélhetést, ez volt az it­teni gazdaság motorja. A helyi ipar Közép-Európa térképére is rátette a Sajó völgyét, és valóban kevés olyan vállalat van, ami több száz éven át, igaz változó tulajdonjogi viszonyok mellett képes ugyanazt a munkát vé­gezni. Már többször megfordultunk itt, ennek a helynek sajátos atmo­szférája van, egyszerűen imádunk itt lenni”- zárta Orosz Őrs. Egy elfeledett régió Mielőtt Kozsár Sándor beállt a céghez, külföldön ígéretes karrier várt rá. A németországi Kastli Ma­gyar Gimnázium ösztöndíjasaként, majd a Bécsi Gazdasági Egyetem (WU Wien), majd pedig az IE Bu­siness School, a madridi egyetem sikeres befejezése után döntött úgy, hogy hazatér. Úgy érezte, itthon a helye. „Ez egy elfeledett régió, saj­nos az ország egyik legszegényebb része. Az államnak sokkal jobban kellene foglalkoznia az itteni cé­gekkel, mert az embereknek mun­kát kell teremteni. Ehhez viszont növelni kell a produktivitást, de az csak új termékek kiötlésével, azok gyártásával és új gépek beüzeme­lésével működhet. Nagyon ritkán találkoztam itt olyan emberrel, aki nem akart volna dolgozni. Minden­ki igyekszik, de nagyon nehéz előre lépni, mind egyéni, mind vállalko­zói szinten. Az elmúlt három évben átlagosan 30-35 munkásunk volt, jelenleg a költözés miatt 20 embert foglalkoztatunk, de amint besze­reljük az új technológiát, vissza szeretnénk térni a 30-as létszám­hoz, és egy éven belül remélhetőleg az 50-et is sikerül elérnünk”- zárta Kozsár Sándor. Tanácskozott a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács Tóth Tar Éva, Lovász László, Tóth-Bakos Anita (Képarchívum) ÖSSZEFOGLALÓ Az alsósztregovai Madách­­kastályban tartotta hetedik közgyűlését a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács, melyen hazai kutatók munkáját értékelték. A közgyűlésen jelen volt Lovász László akadémikus, a Magyar Tudo­mányos Akadémia (MTA) elnöke, aki Hálózatok: fejtörőktől az új tu­dományos paradigmáig címmel tar­tott előadást. Lovász László a téma egyik nemzetközileg legismertebb kutatója, a hallgatóság így szakava­tott bevezetést kapott abba a téma­körbe, amely az eredeti matematikai gráfelméletből kifejlődve mára már társadalomtudományi, sőt humán tu­dományi paradigmává is vált. A közgyűlésen kiosztották a Fiatal ku­tatók a szlovákiai magyar tudomá­nyosságért díjat. Az elmúlt évben ezt a díjat Tóth Tar Éva humángenetiká­val és Tóth-Bakos Anita zenepszi­chológiával foglalkozó fiatal kutatók kapták, akik rövid előadásban mutat­ták be kutatási témájukat. Mindket­ten a Selye János Egyetem (SJE) ad­junktusai, és a szlovákiai magyar tu­dományosság szempontjából is fi­gyelemre méltó, hogy tudomány­águk magyar terminológiáját milyen magas szinten bírják. A közgyűlésen felszólalt Kocsis Károly akadémikus, az MTA HTMT elnöke, aki kitért ar­ra is, milyen arányban tagozódik be a szlovákiai magyar tudós társadalom az MTA köztestületébe, és hogy mi­lyen feladatok várnak a SZMAT-ra ezen a területen. Morvái Tünde, az MTA HTMT titkára pedig az MTA-nak azon programjairól tájékoztatott, amelyek a külső köztestületi tagokat hivatottak támogatni a magyar és az egyetemes tudományosságba való integrálódásban. A SZMAT 2019-es tevékenységéről és a 2020-as mun­katervről Mészáros András, az MTA külső tagja, a SZMAT elnöke tájé­koztatta a jelenlevőket. A munka­tervben kiemelt szerepet kap a tudománynépszerűsítés és az áltudo­mányokkal szembeni fellépés. A vi­tában Lovász László és Juhász György, a SJE rektora a SZMAT te­vékenységét méltatták, Kubicka Kucsera Klára pedig a szlovákiai magyar művészettörténet szakmai utánpótlásának hiányosságairól be­szélt. Záró programként megtekin­tették a Madách-kastély tárlatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom