Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)

2019-12-31 / 302. szám

www.ujszo.com | 2019. december 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Tágra zárt kapuk HÁTTÉR A Political Capital Grigorij Meseznikov szlovák politikai elemzővel, valamint a cseh Prague Security Studies Institute-tal vizsgálta az orosz, a kínai és a török tekintélyelvű befolyást Magyarországon, Szlovákiá­ban és Csehországban, és azt, hogyan jelennek meg e hatalmak a helyi médiatérben. Régiónk kifejezetten sérülékeny az autoriter befolyással szemben, mivel demokratikus intézményei kevésbé beágyazottak, kormányai pedig maguk is populista narratí­­vákkal igyekeznek hatalomban ma­radni. A régió két okból is fontos Orosz­ország, Kína és Törökország számá­ra. Egyrészt mint baráti politikai szereplőkön keresztül gyengítheti a nyugati közösséget, befolyásolhat bizonyos szakpolitikai döntéseket, másrészt örömükre szolgál az illibe­­rális hatalomgyakorlás terjedése, ezzel is relativizálva saját politikai berendezkedésüket. Az egyes or­szágokban az autoriter befolyás ere­je számos körülménytől függ, bele­értve a helyi kormány nyitottságát erre. Oroszország az, amelynek ki­fejezetten érdeke az uniós integráció gyengítése. Az úgynevezett sharp power eszköztárát, beleértve az orosz hírszerzés aktív intézkedéseit veti be, hogy helyi oroszbarát erő­kön keresztül támogassa saját NATO- és EU-ellenes külpolitiká­ját. Kína viszont egy multipoláris világrend egyik lehetséges pólusa­ként tekint Európára, és érdeke egy virágzó uniós gazdaság és kereske­delmi partner. Ezért a puha erő al­kalmazására koncentrál, leginkább kulturális és oktatási területeken, de más befolyásolási eszközöket is be­vet, hogy eltérítsen egyes politikai szereplőket a Pekinggel ellentétes álláspontoktól. Ilyen eszköz az „ösztönzés és visszatartás” elve: Kí­na szívesebben fektet olyan álla­mokba, amelyek nem foglalnak nyíltan állást érdekei ellen. NATO-tagsága miatt Törökor­szág esik intézményesen legköze­lebb a Nyugathoz. így Ankara szlo­vákiai és csehországi aktivitása szinte a kultúra szintjére korlátozó­dik, de politikai és gazdasági hatal­mát is sikerrel terjeszt ki - ha a helyi kormányzat vevő erre. Magyaror­szág az. Keleti lobbi Az autoriter rezsimek befolyása más-más módon jelenik meg ezen országokban, és Magyarországon van a legkönnyebb dolga. A magyar kormány nyíltan keleti orientációjú külpolitikája szélesre tárja a kapukat az autoriter befolyás előtt. Budapest gyakran az uniós szintű döntéshoza­tal hátráltatásával igyekszik befek­tetésekre váltható jó pontokat sze­rezni az autoriter hatalmaknál, ame­lyek alternatív finanszírozási lehe­tőséget nyújthatnak kormányközeli üzletembereknek. Magyarország és szövetségesei számára konkrét fe­nyegetést jelenthet a Nemzetközi Beruházási Bank budapesti irodája, ami a Nyugat-Balkán uniós és NATO-integrációs erőfeszítéseinek akadályozásán dolgozó orosz hír­szerzési csomóponttá válhat. Az el­ső európai Türk Tanács iroda buda­pesti megnyitása következtében pe­dig felerősödhet a türk országok lob­bitevékenysége, hogy befolyásolják a nyugati intézményrendszert. Szlovákiában és Csehországban is megvannak az autoriter rezsimek szurkolói - például Milos Zeman cseh elnök és Andrej Danko szlovák házelnök -, de ők korlátozott hatás­sal bírnak országuk külpolitikájára. Orosz befolyás Oroszország vonatkozásában mindhárom országban sérülékeny­séget jelent az energiafüggőség, a társadalmi problémák megoldatlan­sága, a helyi tisztviselők és a Kreml közötti esetleges információcsere és a lakosság egyes rétegeinek orosz­barát nézetei. Szlovákiában a para­­militáris szervezetek lehetnek Oroszország eszközei, hogy beszi­várogjanak egy NATO-tagországba. Kínával kapcsolatban az informá­cióhiányt és a kormányok Peking­­hez kötődő irreálisan magas gazda­ságpolitikai reményeit jelölhetjük meg a legfontosabb problémaként. Magyarországon jó példa erre a Budapest-Belgrád vasútvonal, hi­szen az a magyar gazdaság számára nem, legfeljebb néhány kormány­közeli vállalkozó számára lesz pro­­fitábilis. A beígért kínai befekteté­sek többször nem valósultak meg Szlovákiában. Dezinformáció A helyi Kreml-barát portálok ak­tívan terjesztenek az orosz érdekek­kel egyező narratívákat, sok közülük Kínát is támogatja. Magyarország a dezinformáció terén is különleges eset: a legtöbb oroszbarát dezinfor­­mációt és a Kína nemzetközi szerepét pozitívan megítélő narratívát a kor­mányzati irányítású médiabirodalom teijeszti, és ez szinte feleslegessé te­szi az Oroszország és Kína által tá­mogatott manipulativ kampányokat. Ha tehát Kelet-barát kormány ke­rül hatalomra egy nyugati intéz­ményrendszerbe integrálódott or­szágban, a keleti rezsimek viszony­lag zökkenőmentesen tudják befo­lyásolni a nyugati intézményrend­szer döntéseit. A Kelet felé kacsin­gató kabinetek bizonyították, hogy hajlandók lehetnek feláldozni nyu­gati kapcsolataikat az autoriter or­szágoktól remélt előnyökért cseré­be. Ez bátoríthatja Oroszországot, és más autoriter rezsimeket is, hogy akár erősítsék a Kelet-barát szerep­lők támogatását. Ko&ner és a Threema éve ocner és a Threema éveként marad meg az emlékeze­tünkben 2019, noha a szlovákiai magyar ugaron is jelen­tős események történtek. Ez volt az az év, amikor min­denki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a kétes hirű „vál­lalkozó” csápjai milyen mélyre hatoltak az államigazgatásban. Kor­rupció, maffiamódszerek, megfigyelés, zsarolás, gyilkosságok- Kocner semmit sem bízott a véletlenre. A nyilvánosságra került Threema-üzenetek megerősítették azt, amit addig sokan csak sejteni véltek: Kocner marionettbábként irányította a rendőrséget és a bírósá­gokat, az ügyészeket, elképesztő kapcsolati hálót épített ki, melynek közepén türelmes pókként gyűjtötte a kompromittáló információkat. A sors fintora, hogy végül a saját fegyverét fordítják ellene. De ne feledkezzünk meg a pozitívumokról sem. Először is a puszta tény, hogy ez a sok szemét nyilvánosságra került, hogy Kocner és tár­sai ma már a bírósági tárgyalásra várnak, hogy a Threemában emlege­tett bírók távoztak a posztjukról - ezek mind jó hírek. Persze mond­hatnánk, hogy egy normális országban ez magától értetődő, de ha a bársonyos forradalom óta eltelt harminc évben egy dolgot megtanul­hattunk, akkor az az, hogy a demokrácia és az átláthatóság nem ma­guktól értetődő dolgok - folyamatosan küzdeni kell értük. Kellettek a tüntetések, kellett a sajtó nyomása, kellett Kiska és később Caputová kiállása a nyomozó szervek és a bíróságok függetlensége mellett. Szükség volt a profi rendőri munkára, kérlelhetetlen ügyészekre (emeljük ki Ján Sántát), és kellett egy olyan igazságügy-minisztérium, mely Gál Gábor irányításával képes volt fellépni a kompromittálódott személyek (majmocskák?) ellen, akár a koalíciós partnerekkel szem­ben is. (Azt ne gondolja senki, hogy Harabin doktor miniszterkedése esetén is ugyanitt tartanánk.) Igen, vannak problémák, de ahogy a fenti példák is mutatják, ha kell, meg lehet találni a megfelelő embereket a megfelelő helyeken, akik nem félnek helyesen cselekedni. Szlovákia elindult a megtisztulás útján, amit az is jelez, hogy Fico már exkor­­mányfő, vagy a korábbi főügyész, Tmka ellen sem féltek eljárást indí­tani az illetékes szervek. Mondhatjuk, hogy ezek apróságok, de el tud ilyesmiket képzelni valaki Magyarországon? Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy jobbak lennénk, mint a szomszédaink. Két fia­talnak kellett meghalnia, hogy a szlovákiai társadalom egy része fel­ébredjen. Ez túl nagy ár, akárhogy nézzük is. A szlovákiai magyarság szempontjából 2019 az elszalasztott lehe­tőség éve. Bár hatalmas volt a társadalmi igény a magyar-magyar ki­egyezésre, a projekt teljes és tökéletes kudarcot vallott. Most itt állunk egy újrafestett MKP-val és egy olyan Híddal, melyet igencsak megté­pázott a Smerrel való négyéves kormányzás - és mindkét magyar pár­tot a bejutási küszöb alatt mérik. Ennél is nagyobb gond, hogy míg a társadalom egy része szemmel láthatóan elindult egy jobb úton, mi va­lahogy leragadtunk, elvesztettük a lendületünket. Míg 89-ben a ma­gyarok a forradalom első vonalában álltak, ma csak sodródunk. Ennek sok oka van, de az egyik legfontosabb a megosztottságunk: a politika lényegében bedarálta az amúgy sem túl izmos civil szféránkat. Re­méljük, a jövő év ezen a téren is változást hoz és a különbségek helyett elkezdünk arra koncentrálni, ami összeköt minket. Mai szemmel ez talán reménytelennek tűnik, de ne adjuk fel: ahogy az előző bekezdés­ben írtam, pozitív példát találunk, ha akarunk. (Magyarországra sajnos ilyen téren nem nagyon számíthatunk, mivel ott egy ideje a gyűlöletre és a félelemre alapozzák a nemzetstratégiát, ez pedig nem olyasmi, amit importálni kellene.) Kocner legnagyobb fegyvere sem a pénz, a félelem, vagy a kapcsolatai voltak, hanem az a tény, hogy az emberek elhitték, hogy ő megkerülhetetlen, és ezen nem lehet változtatni. Ab­ban a pillanatban, hogy ez a mítosz leomlott, Kocner egy cellában ta­lálta magát, az emberei pedig versenyt csináltak abból, hogy ki köpi be őt hamarabb. Szóval, ha csak egy tanulságot viszünk magunkkal 2019- ből, akkor az legyen ez: változtatni mindenen lehet. Még a szlovákiai magyar ugaron is. Három év börtön a génmanipuláló kínai tudósnak Azáta kiderült, hogy Ho Csian­­kuj kísérlete egyáltalán nem lett sikeres. Három év börtönbüntetésre és hárommillió jüanos (484 ezer euró) pénzbírságra ítélték azt a tudóst, akinek kutatásai nyomán tavaly génszerkesztett ikrek születtek Kí­nában - jelentette Sencsen város egyik kerületi bíróságára hivatkoz­va a Hszinhua kínai állami hírügy­nökség. Kinyílt a gónolló Ho Csian-kuj, a sencseni Tudo­mányos és Műszaki Déli Egyetem korábbi kutatója tavaly november­ben egy hongkongi tudományos konferenciánjelentette be egy olyan ikerpár születését, amely tagjainak egy génjét genetikai olló használa­tával eltávolította, hogy ellenállók legyenek a HIV-vírussal szemben. Általános felháborodás Bejelentése a tudományos világ­ban óriási felháborodást keltett, mind a kínai, mind a külföldi szak­emberek elítélték a beavatkozást etikai és egészségbiztonsági szem­pontokból. Az illetékes kínai hatóság azonnal elrendelte a génszerkesztett ikerpár létrehozásában közreműködő tudós összes kutatásának felfüggesztését, az egyetem pedig megszüntette a munkaviszonyát. Az ügyben folytatott vizsgálat szerint a sencseni tudós és társai ha­mis etikai vizsgálati papírokkal to­boroztak önkénteseket a kutatáshoz. Becsapott önkéntesek Nyolc olyan pár vett részt benne, amelyek közül minden férfi HIV- pozitív volt, míg a nők nem voltak fertőzöttek. Az ikerpár mellett még egy génszerkesztett baba született az illegális eljárás nyomán. Ho ku­tatási eredményeinek közzététele után tudósok közölték: nem szük­séges génszerkesztést végezni ah­hoz, hogy megakadályozzák a HIV- fertőzés átterjedését az apáról a gyerekére. Nem is orvosok A bíróság közleménye szerint Ho Csian-kujt és két társát illegális or­vosi tevékenység miatt ítélték el. A kutatásban közreműködő két másik szakértő egyikét két év szabadság­­vesztésre és egymillió jüanos (161 ezer euró) pénzbírságra ítélték, míg másikuk két évre felfüggesztett 18 hónapos börtönbüntetést és 500 ezer jüanos (80 ezer euró) pénzbír­ságot kapott. Az ítélet szerint a három kutató nem rendelkezett orvosi tevékeny­ség végzésére jogosító képesítés­sel, és szándékosan megszegte Kí­na előírásait, etikai irányelveit ak­kor, amikor orvosilag asszisztált reprodukciós eljárás során végzett génszerkesztést. A tárgyaláson mindhárom vádlott bűnösnek val­lotta magát. A kutatás minden to­vábbi résztvevőjét feketelistára tették, és örökre eltiltották minden hasonló munkavégzéstől. Felesleges volt A Massachusetts! Műszaki Egyetem (MIT) tudományos lapja, az MIT Technology Review de­cember elején részleteket közölt Ho kutatási anyagaiból más szakértők azzal kapcsolatos észrevételeivel együtt. Azok egybehangzóan úgy találták: a sencseni kutató kísérlete nem nevezhető sikernek. A génszerkesztett gyerekek ugyanis nem feltétlenül lesznek egész életükben ellenállók a HIV- vírussal szemben, ráadásul lehetet­len előre jelezni, milyen egyéb mu­tációt eredményezhet a művelet az embrióknál. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom