Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-28 / 277. szám
UJSZO.COm/uTAZZ ■ UTAZAS(®UJSZO.COM A Nagyvilág ugyan a. visszatelepítéssel, de mivel a cédrus nagyon lassan nő, sok víznek le kell még folynia a Utáni folyón. A cédrus tűlevelű ugyan, ám mégsem hasonlít a hagyományos fenyőkhöz, inkább olyan, mint egy 30-40 méteres, elfajzott bonszáj. Érthető okokból némelyiknek még saját villámhárítója is van. Ha ölelgetni nem is lehet őket, az erdőben ajánlott mélyeket lélegezni és beszívni a cédrus gyanta kellemes illatát. BAALBEK, ANJAR Baalbeket sem lehet csak úgy befogadni. Sokkal célravezetőbb, ha az ember leül a több százéves lépcsőkre és megpróbálja érezni. A Bacchus-, Jupiter- és Vénusztemplomok között akaratlanul is elképzeltem, miként zajlott itt az élet az ősi Fönícia, majd később a Római Birodalom idején. A Jupitertemplomból mindössze egy hattagú, szédítő oszlopsor maradt fenn. A Bacchustemplom viszont nagyon jó állapotban maradt ránk, igaz, a teteje beszakadt, de oszlopai, díszítései lenyűgözőek. Baalbek legnagyobb rejtélye azonban a város alapjául szolgáló baalbeki terasz. Óriási, mérnöki precizitással ' összeillesztett kőtömbökről van szó, és a régészeknek még elképzelésük sincs arról, hogyan lehetett ezeket abban a korban mozgatni. Talán e titok is vonzza ide nagy számban a külföldi és hazai turistákat. Anjar, az ommajád palotaváros, kecses, karcsú boltívei és oszlopai már 1300 éve dacolnak az időjárással és az emberi pusztítással. Alig 2 kilométerre fekszik a szír határtól, ez is lehet az oka annak, hogy senkitől sem zavartatva sétálhattunk a paloták, mecsetek és fürdők romjai között. BÜBLOSZ, SZIDON, TÜROSZ Libanonban a Büblosz- Szidon-Türosz-triászt kötelező felkeresni. Az előbbi és utóbbi ugyancsak világörökség. Büblosz a világ egyik legrégebben lakott települése, fontos föníciai város volt. Innen bonyolították a cédrusexportot, cserébe alabástrom, arany és papirusz érkezett a kikötőbe. A zarándokoljon el a libanoni Lourdes-nak is nevezett helyre. Különleges hangulatát fokozza, hogy lanovkán közelíthető meg. NAPJAINK LIBANONJA Libanonban a legnagyobb kihívást a közlekedés jelenti. Szabályok nincsenek, legfeljebb ajánlások vannak. Sem a közlekedési tábla, sem a piros lámpa nem hatja meg az autósokat, a gyalogosok közlekedésre való jogát pedig egyáltalán nem ismerik el. Az 4-6 sávos út túloldalára, zebra híján, minden bizonnyal születni kell. Ugyanilyen zűrzavaros a modern kori libanoni architektúra is. Eszeveszett építkezés zajlik végig a keskeny, part menti sávban, minden koncepció és területrendezési elképzelés nélkül. A zsúfoltság és rendetlenség papirusz vagy biblosz pedig nem más, mint írásra alkalmas anyag. És mint tudjuk, írásban a föníciaiak voltak a legjobbak, tőlük származik a mai értelemben vett ábécé. Türosz is jelentős kikötőváros, a bíborkereskedelem központja volt. A bíborcsiga azonban nem jelenti azt, hogy Libanonban ne lennének keresztény templomok, emlék- és zarándokhelyek. Az egyik egy óriási Szent Charbel-szobor Farajában. A Közel-Kelet Pió atyjaként is emlegetett szent atyai szigorral néz le ránk, míg a AZ ORSZÁGBAN BÉKE ÉS NYUGALOM HONOLT, AMIKOR OTT JÁRTUNK. AZÓTA KIDERÜLT, EZ CSAK A VIHAR ELŐTTI CSEND VOLT. EGY BIZTOS. LIBANON MÁR NEM AZ AZ ORSZÁG, AMI EGYKOR VOLT. , váladékából nyert festékkel festett tóga minden mosónő álma volt. Ugyanis nem fakult ki. Szerették is a rómaiak nagyon. A város legfontosabb műemlékei egyébként a római korból származnak. A türoszi hippodromban állva szinte megelevenedett előttem a kultikus fogatverseny, melyben Ben Húr és Messala életre-halálra menő küzdelmet folytat. A mészkőhegyek jellemző képződményei a barlangok. Libanonban sincs ez másképp. Az egyik legkülönlegesebb, amit valaha láttam, a három híd barlangja Tannourine-ben. Időszakosan, az olvadó hó mennyiségétől függően, látványos vízesés teszi még csodálatosabbá. A másik, a Jeita, egy cseppkőbarlang, ebben található a világ legnagyobb, 8 méteres függő cseppköve. Ami a lakosság vallási öszszetételét illeti, mostanában a muzulmánok oldalára billent a mérleg nyelve. Ez libanoni keresztények szent hegyén, a Harissán álló Szűz Mária-szobor a gyermekeit védelmező anya jelképe lett. Aki egy kis elcsendesedésre vágyik, feltétlenül egyre nő, Bejrút és a parti városok pedig lassan élhetetlenné válnak. Bár ez nem teljesen igaz. A fővárosnak is vannak legendásan szép helyei. A De Gaulle sugárútról hibátlan kilátás nyílik a naplementére, amely a bíbor minden árnyalatával festi meg a Galamb-sziklákat. Bejrút másik legtöbb látnivalót nyújtó negyede a muzulmán Hamra városrész, ahol a színes, ízes és illatos forgatag szinte beszippantja az embert. Mementóként azért egy-két golyó lyuggatta lakóház figyelmeztet a nem túl távoli, véres múltra. Ennek ellenére Libanon az egyik leginkább vendégszerető országként lopta be magát a szívembe. Van egy arab köszöntés, melynek lényege, hogy nem vagy idegen. És tényleg úgy viszonyultak hozzánk, ahogy mifelénk nem szokás. Amikor félreálltunk az úton a kocsival, az első arra járó autós megállt, hogy megbizonyosodjon, minden rendben van-e. Amikor defektet kaptunk, egy étterem személyzete segített kereket cserélni, majd a műhelytulajdonos este 9 körül kinyitott, hogy megcsinálja a gumit. Amikor az ember már harmadszor tér be a boltba sörért, az idős eladó bácsi leülteti és teát főz neki, hiszen már régi ismerősök. Aki pedig érdeklődést tanúsít a helyiek élete, munkája iránt, a kávét is ingyen kapja. Pedig ha valahol sok az idegen, az Libanon. Hiszen a 4 milliós ország lakossága a Szíriái menekültekkel együtt meghaladja a 6 milliót, még sincs menekültellenes hangulat. Emlékeznek még arra, amikor ők váltak földönfutóvá a polgárháború idején és befogadták őket. Ennek köszönhetően ma szerte a világban több libanoni él, mint odahaza. Az országban béke és nyugalom honolt, amikor ott jártunk. Azóta kiderült, ez csak a vihar előtti csend volt. Egy biztos. Libanon már nem az az ország, ami egykor volt. Sem a polgárháború előtt virágzó, stabil közel-keleti Svájc, sem pedig a háborúban szétlőtt, nyomasztó hely. Noha jelenleg nem úgy tűnik, én mégis remélem, hamarosan az előbbi állapot köszönt be újra az országban. Mert a libanoniak megérdemelik. Szabó Mónika Utazáí EXTRA 2019. November
