Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2019-11-20 / 270. szám

www.ujszo.com KÖNYVESPOLC ■ 2019. NOVEMBER 20. ni Vészkijárat a tengerre Krasznahorkai László a Báró Wenckheim hazatér című regénye után azt nyilatkozta, nem ír több regényt. És valóban, az azóta megjelent három könyve közül egyik sem regény, viszont a háromból kettő műfaját tekintve annál érdekesebb intermediális vagy épp összművészeti alkotás, projekt lett. A tavaly napvilágot lá­tott A Manhattan­­terv a fotóművésze­tet és a szöveget kap­csolja össze: szöveg­terek és városterek dialógusa a könyv, melyben Krasznahorkai ra­dikális, könyörtelen szövegeit Or­­nan Rotem fotói ellensúlyozzák és egészítik ki. A legutóbbi, idén ok­tóberben megjelent Mindig Ho­mérosznak című menekülésmanuál a szöveg és a képek (Max Neumann festményei) mellé Miklós Szilvesz­ter dzsesszdobos és improvizatőr zenéjét is játékba hozza. Krasznahorkai három utolsó könyve (is) meneküléstörténet. Míg A Manhattan-terv című vá­rosnaplóban New York térképén bolyongó szerző kilátástalan hely­zetéből egy új mű bejelentése je­lenti a kiutat, az Aprómunka egy palotáért Hermann Melvilljét a saját őrült, rögeszmés ideája, egy megközelíthetetlen, a potenciális olvasók előtt örökre zárva maradó, önmagáért létező könyvtár eszmé­je készteti menekülésre, a Mindig Homérosznak „hőse” nem annyira konkrét személy, mint inkább a 21. század állandó üldözöttségben gyökerező létélménye, univerzális tapasztalata. Bár van Krasznahorkai könyvének „központi alakja”, de az egy nevé­től, múltjától, jövőjétől megfosz­tott ember, aki Isztrián, Abbázián és Dalmácián keresztül, Polától Fiúmén át menekül egy szintén meg nem nevezett fenyegetés elől, egészen a Mljet-szigetre, amely Homérosz Odüsszeiájának egyik állítólagos helyszíne, ahol Odüsz­­szeusz Kalüpszó rabjaként élt, amíg a nimfa az istenek nyomására szabadon nem engedte az ithakai hőst. A szöveg, amely kizárólag magára a menekülésre koncentrál, 19 feje­zetből áll, a fejezetek mindegyike egyfajta „menekülési útmutató”: hogyan viselkedjen a menekülő ember védett helyen, tömegben, terepen, hogyan viszonyuljon az őt körülvevő arcokhoz, hithez, élet­—n — —■ m— — g 1 hez, halálhoz, (saját és mások) őrü­letéhez, hogyan válassza meg az út­vonalat... Mindez Krasznahorkai jellegzetes hosszú mondataiban, amelyek félelmetes összhangban vannak a kifulladás határán levő, menekülő ember rögeszmés mo­nológjával. Krasznahorkai hosszú, lüktető mondatainak eleve ele­mentáris viszonya van a zenével, és a szövegnek ezt a lihegő-lükte­­tő voltát Miklós Szilveszternek az egyes fejezetekhez rendelt, zakla­tott dobimprovizációi a végletekig erősítik. A zene az egyes fejezetek elején szereplő QR-kódok be­olvasásával vagy a könyv végén szereplő linkeken érhető el. „Max Neumann festményei, Miklós Szilveszter zenéje nem kiegészí­ti, alátámasztja vagy illusztrálja Krasznahorkai László szövegét, ha­nem ők, hárman, három különbö­ző irányból mondják ugyanazt”­­írja a könyv fülszövege. A Mindig Homérosznak szerep­lője, ez a mániákus rábeszélő a kifulladásig mondja a saját törté­netét, és ebből a zaklatott elbeszé­lésből megszületik egy univerzum, melyben a legmélyebb, mindent átható érzés éppen a félelem. A „félelem iszonytató ereje hozza lét­re a kultúrát”, és ez az a „generális erőközpont, ahonnan felpárállnak az istenek”. A 19 fejezet mindegyikéhez egy­­egy Max Neumann-festmény van rendelve. A Krasznahorkai-próza és a Neumann-képek ilyen szoros együttállását nem először olvas­­hatjuk-láthatjuk, hiszen szerző­párosuk a 2010-ben megjelent ÁllatVanBent című kötetet is együtt jegyzi. Míg az ÁllatVanBent képeinek mindegyikén egy jelleg­zetes, minimalista, doboztérbe zárt kutyaalak látható, addig a Mindig Homérosznak szövege­ihez rendelt festménye­ken emberalakok sze­repelnek, melyek arcot adnak a halálos rette­gésnek, reménytelen­ségnek és fenyegetett­ségnek. De egy képen megjelenik a korábbi kötet vázlatosan meg­rajzolt kutyatorzója is. Az ÁllatVanBent drámai monológ­jának alapélménye pedig szintén a me­nekülés: „Hisz úgyse sikerül se elbújnotok, se elpucolnotok, se el­­kotomotok, de azért csak meneküljetek, bár nem lehet, mert menekülni, azt már nem lehet, mert itt csátásával van vége, de felbukkan a célzás arra, hogy az emberi élet végessége megmásíthatadan, a fő­hős nem szabadul meg a veszedel­mektől, sorsa, a jóslat beteljesedése elkerülheteden. Egyebek mellett emiatt a „befejezedenség” vagy vagyok, itt, egeszen közel ha lenne szagom, már érez­­netek kéne, ha len­ne formám, már látnotok kéne, de nincs se szagom, se formám, mert nem férek el semmi­ben, mert csak gyűlölet van bennem, csak undor, csak félelem, csak gyűlö­let. Nem értek el soha. Ha kijutok innen. ” Az Odüsszeia eredetije sem mutat egyértelmű befejezést, és Krasz­nahorkai „menekülési kisokosa” is egy csavarral ér véget. Odüsszeusz végzete egy jóslat alapján a tenger felől érkező halál, ezáltal a törté­netnek ugyan az istenek megbo­továbbgondolhatóság miatt is, a homéroszi eposzok számtalan al­kotás ihletői. Krasznahorkai köny­vében viszont — bár címe tisztelgés Homérosz előtt - a mítoszoknak már annyi, a szöveg a cím ellenére nem az Odüsszeia klasszikus min­tájához tér vissza, sokkal inkább destabilizálja, érvényteleníti, vagy akár alulrerorizálja azt. Az öreg idegenvezető hiába próbál rábe­szélni egy japán házaspárt arra, hogy megnézzék Mijét szigetét, a japánok az eposz vonatkozó részei­nek felolvasása ellenére (vagy talán épp azért) gyorsan menekülnének a helyszínről, a nimfa barlangjában pedig turisták búvárkodnak és in­­tegetnek-hahóznak Kalüpszónak. A krasznahorkai-odüsz­­szeuszi ember létezé­sének alapélménye a menekülés-vándorlás, a megfeszített figyelem, az istenek általi elha­­gyottság, a magány és a rituális örökmozgás. A Mindig Homérosznak központi alakjának vég­zete is a tenger felől jön. Nagyrészt a szárazfbldön történő vándorlásának végén, a spliti kikötőben (kényszerből) hajóra száll, és míg eddig a szárazföld korlátái szabtak határt megfigyelői tekintetének, innentől — ebből az odüsz­­szeuszi perspektívából - először vesz észre valamiféle „kiutat”. A tenger így a zak­latott élet feldolgozásának, feloldásának áhított közege lehet. Bár a menekülő re­ménye, hogy ezúttal megta­lálta a menekülési útvonalat, szemben áll a könyv tökéletes reménytelenségével. És vajon tényleg lehetséges-e menekül­ni a „menekülthelyzetből”? Vagy csak elodázzuk az összeomlást? Létezik valódi menedék, amivel úrrá lehetünk magán a sorson is’? Lovas Emőke Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak Magvető Kiadó, 2019 96 oldal A KNIHY-MOLNAR-KONYV AJANLASAVAL Ho-ho-hó! Tarts te is a Tél­apóval, aki karácsony éjjelén végigjárja a jó gyerekek házait. A kicsik már nagyon várják... vajon tényleg rénszarvasok húzzák a szánját és a kémé­nyen át érkezik a kandallóba? Mindenkinek hoz ajándékot, aki megérdemli? Derítsd fel Télapó titkait! A tizenegy hang és kedves illusztrációk segíte­nek ünnepi hangulatba kerülni, így a legkisebbek is átélhetik a karácsony csodáját. Nyáry Krisztián Életemnél üjobban "Ezt a könyvet a lelkem mé­lyén élő Bohóc írta. Arról, ami manapság az egész emberiség legnagyobb félelme: a nagy össze­omlásról. A világ végéről. Műfaja: játék és spirituális vallomás. S mivel a Bohó­com úgy gondolja, hogy a Nagyérdemű Olvasó lel­kében is él egy Bohóc, arra kért, hogy adjam át neki ezt az üzenetet: Mi szaba­dok vagyunk, barátom!” Nyáry Krisztián évek óta módsze­resen gyűjti a magyar kultúrtörté­net legszebb, legérdekesebb vagy éppen legfelháborítóbb szerelmes leveleit. A gyűjteményből 125 levelet a hozzájuk tartozó törté­netekkel együtt közre is bocsátott 2018-ban megjelent, nagy sikerű írjál és szeressél című könyvében. Az Életemnél is jobban című kötet a sorozat második darabja, amely újabb 115 magyar szerelmesleve­let és történetet tartalmaz. A terrorizmust a drótkerítés sem képes megállítani. A modernkori népvándorlás bábeli zűrzavarában minden lehetséges! André Calvi, Frei Tamás eddigi négy siker­könyvének a főszereplője mindig azt mondta: a végén a rosszak győznek. Marco Boretti, az új főhős szerint viszont a gátlástalan okosak! A Bábel a korábbi regények­hez hasonlóan fordulatos, izgalmas, akciódús történet, és szokás szerint lényeglátó és égetően aktuális. A mai valóságot mutatja be. Környezetvédők gyűjtik össze és szál­lítják el a Himalája hegyein, a hegymá­szók által hátrahagyott szemetet és az évtizedek alatt szerencsétlenül jártak holttesteit. Köztük van a titokzatos, piros kabátos katona, az immár legendássá vált Donovan ezredesé is. De végül is mit rejt a titokzatos piros kabát? konyv.sk KNIHY-MOLNAR-KONYV KNIHY-MOLNÁR-KÖNYV, s.r.o., Dunaszerdahely, Galántai út 16 /Hypernova épülete/ tel.:0908 865 855 KNIHY-MOLNÁR-KÖNYV, s.r.o., Galánta, Fő utca 918/2 /OD Univerzál/ tel.:0908 564 063 KNIHY-MOLNÁR-KÖNYV, s.r.o., Vágsellye, Alsó utca 521/1 /Tropicana cukrászda mellett/ tel.:0907 677 846 KNIHY-MOLNÁR-KÖNYV, s.r.o., Somorja, Fő utca 62 /postával szemben/tel.:0918 972 229 DP 190674

Next

/
Oldalképek
Tartalom