Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-20 / 270. szám
Love story és fejlődésregény Az iskolában Connell és Marianne szinte kerülik egymást. Conell igazi közösségi ember, az iskolai focicsapat sztárja, Marianne magányos, visszahúzódó lány. Amikor Connell elmegy a Marianne-ék házában dolgozó édesanyjáért, különös, megmásíthatadan vonzalom támad a két tinédzser között, amelyet eltökélten titkolnak. Érettségi után mindketten ugyanarra az egyetemre jelentkeznek, és megfordul a helyzetük: Marianne érzi úgy, hogy megtalálta a helyét, elfogadják, míg reménytelen vidékisége miatt Connell veszti el lába alól a talajt. A fiatalok a kihívások, traumák ellenére a későbbi években sem sodródnak el egymás mellől. Kapcsolatuk egyre összetettebbé és ellentmondásosabbá válik, kimondatlan feszültségekkel telítődik. Love story? Fejlődésregény? Sally Rooney szűkszavú, viszszafogott prózájában briliáns pszichológiai érzékkel, olykor kegyeden, máskor gyengéd jelenetekben mutatja be az ír vidéki kisvárosból származó, eltérő vagyoni helyzetű két fiatal társadalmi beágyazottságát, családi hátterét és baráti körét. Sally Rooney (1991) Dublinban él. A Normális emberek a második regénye, amelyet jelölték a 2018-as Man Booker-díjra, elnyerte a legjobb regénynek járó Costa-díjat, a Times pedig az év könyvének választotta. A közeljövőben valószínűleg még sokat fogunk hallani róla, hiszen a BBC 12 részes minisorozatot forgat a bestseller alapján. A bemutató 2020-ban várható, a két főszerepet pedig a Világok harcából ismert Daisy Edgar- Jones, valamint a friss felfedezett Paul Mescal játssza. A rendezést az Oscar-jelölt Lenny Abrahamson (Room, The Litde Stranger, Frank) és az Oscar-díjas Hettie McDonald (Howard’s End) vállalta. Sally Rooney részt vett a forgatókönyv megírásában, és producerként is szerepet vállalt a forgatásban. Sally Rooney: Normális emberek 21. Század Kiadó, 2019 301 oldal Róma, az örök város A november közepétől márciusig tartó időszak meglehetősen veszélyes az utazóra nézve. Ám ha mégis decemberre időzítjük római látogatásunkat, részesei lehetünk például a szaturnáliának. Szaturnusz, a földművelés istene és a téli napforduló ünnepe hatalmas lakomával indul a Fórumon, amelyen bárki részt vehet. A boltok bezárnak, a házakat örökzöld borostyánnal díszítik, az emberek laza öltözetbe bújnak, megajándékozzák egymást, szerencsejátékokat játszanak... Feltéve, hogy Kr. u. 200 körül járunk. Philip Matyszak brit történész szellemeskomoly útikönyvében a császárkori Rómába vezet el bennünket. A hét dombon épült városba, amely a civilizált világ közepe, és ebben a pillanatban a Föld népességének negyede felett uralkodik. Nem véleden hát, hogy mindenki lámi szeretné. Az utókor is, amelynek majd' kétezer év távlatából két lehetősége van: vagy a megmaradt emlékeket, romokat járja végig, vagy szépen hátradől, felpolcolja a lábát - és fejben indul úrnak. Minden út Rómába vezet Az Antik Róma napi öt denariusból című kötet játékosan és okosan követi a műfaji szabályokat: strukturált, jól használható útikalauz a városhoz, bemutatja az alapvető topográfiát és a legfontosabb látnivalókat (templomokat, szentélyeket, középületeket, köztereket, emlékműveket, fürdőket, császári rezidenciákat); praktikus információk tömegével látja el az utazót, mi mindent érdemes figyelembe venni az utazás, a szálláskeresés során, tanácsokat ad, hol és hogyan érdemes pénzt váltani, vásárolni, enni-inni, szórakozni; emellett pedig működő-élő rendszerként mutatja be a római társadalmat, olyan háttérismeretet és értelmezést kínál, amely megkönynyíti a rómaiakkal való érintkezést, az ügyeink intézését, és segít a kulturális félreértések elkerülésében. Nagyon is szükségünk lesz erre, mert a császárkori Róma kétarcúsága, a kulturáltság és a kegyetlenség ellentéte megdöbbentheti a messziről érkezett utazót. Már említettük, hogy a város a civilizált világ közepe, a civilizáció egyik alapismérve pedig az, hogy mindenre van szabály, vagy ha az nincs, legalábbis bevett gyakorlat. Ennek egyik intő példájával rögtön a város határában találkozunk. Tegyük fel, jó tempóban haladunk a Via Appián (valószínűleg a magunk lábán, hiszen az úthálózatot, amelynek tartósságát olykor még a 21. század is irigykedve emlegeti, elsősorban a gyalogosok használják - a lovakat nemigen patkolják, a kocsik felfüggesztése, tengelye kezdetleges, így ezekkel biztonsági okokból inkább az út mellett közlekednek, ha muszáj). Érezzük, hogy közeledünk: már feltűntek a monumentális vízvezetékek, megbámultuk a gazdag rómaiak külvárosi villáit, majd valóságos nekropoliszon haladunk át (erre is van szabály: Rómában csupán a legelőkelőbbeket, pl. a császárokat, a Vesta-szüzeket és a Valeriusokat illeti meg az a kiváltság, hogy a városhatáron belül temetkezzenek). És igen: végre elérjük pomeriumot, ezt a szabályosan lerakott kis fehér kövekkel jelzett vonalat, amelyet még Romulus húzott az ekéjével, s amelyet ádépve bizton mondhatjuk, megérkeztünk. Azonban mielőtt megtennénk az utolsó lépéseket, sírás és nyöszörgés üti meg a fülünket. Azok a csecsemők hevernek itt, akiket rés vacantesként (olyan dolgok, amelyek tulajdonjogáról lemondott a tulajdonos) kiraktak a szüleik. Vagy azért, mert fogyatékkal születtek, vagy mert lányok, és a család nem bírna eltartani még egy haszontalan családtagot. Aki erre jár, válogathat közülük: hazavihet belőlük adoptált gyereknek, házi kedvencnek, rabszolgának... Mindenki szégyenkezik e gyakorlat miatt, de a nagy többség tudomásul veszi, hogy ilyen az élet. Rómában élj úgy, mint a rómaiak A család és annak tükrében a tulajdonjog fogalmának megértése szintén hasznos lehet, ha belecsöppennénk egy római háztartás Philip Matyszak (1958) Brit történész, publicista. Oxfordban doktorált római történelemből, az utóbbi években a Cambridge-i Egyetemen - vezet kurzusokat. Számos tudomány-népszerűsítő, ismeretterjesztő könyv szerzője, feldolgozta egyebek mellett a római légionáriusok mindennapjait, a görög-római mondákat, de külön kötetet szentelt például a botrányos antik pletykák, álhírek, elferdített tények, vulgáris tréfák kultúrájának is. Az Antik Róma napi öt denariusból eddig 14 nyelven jelent meg. PHILIP MATYSZAK ANTIK RÓMA NAPI ÖT DFNARIIJSRÓI A sorozat további kötetei • Philip Matyszak: Antik Athén napi öt drachmából • Charles FitzRoy: A szultán Isztambulja napi öt kurusból • Charles FitzRoy: Reneszánsz Firenze napi öt forintból • Richard Tames: Shakespeare Londonja napi öt garasból • Donald P. Ryan: Ókori Egyiptom napi öt debenből mindennapjaiba. Erre leginkább akkor van esélyünk, ha eleve valaki vendégeként érkeztünk a városba - egyébként legfeljebb arra számíthatunk, hogy meghívnak egy-két lakomára, ahol furcsa egzotikumként szórakoztathatjuk a házigazdát és válogatott baráti körét (miközben ínyencségként esedeg tejen hizlalt kövér csigákat raknak elénk). A római család patriarchális, a családfőnek éppen annyi hatalma van a családtagjai, mint a rabszolgái'felett. Konkrétan, ősi törvény, hogy akár rabszolgának is eladhatja a fiát - igaz, legfeljebb háromszor. Ez a családfői hatalom soha nem szűnik meg, tehát elvben még egy hatvanéves férfi is teljes engedelmességgel tartozik a nyolcvanéves apjának, nincs magánvagyona sem. (Azért ide kívánkozik a megjegyzés, hogy a várható élettartam 30 év körül mozog.) Érdemes tudnunk azt is, hogy a család meglehetősen tág fogalom: beletartoznak az vér szerinti rokonok és a törvény szerint függők is. Például viszonylag bevett gyakorlat, hogy a családfő egy idő után felszabadítja a hasznos, jó szolgáló rabszolgáját, aki ezután a család junior tagjának számít. Ne legyünk lekezelők, ha kapcsolatba kerülünk egy ilyen szabadossal: könnyen lehet, hogy vendéglátónk bizalmasa, és azt is tudnunk kell, hogy idegenként alatta állunk a társadalmi hierarchiában. Rómát látni és meghalni Matyszak lelkes és rutinos idegenvezető: pontosan tudja, mi az, amit a messziről jött turista biztosan látni szereme, hol kezd lankadni a figyelme, mikor kell egy ellazító vagy épp felrázó apró anekdota, pletyka, kikacsintás, és hol lehet közbeiktatni egy-egy tudós ismeretmorzsát. Hát persze, hogy bőven és színesen mesél a Colosseumról és a gladiátorokról, a Circus Maximusról és a kocsihajtó versenyekről, a válogatott módszerekkel végrehajtott, gyakorlatilag szórakoztató műsorként tálalt nyilvános kivégzésekről - végül is, minden látogatóban munkál a bizarr kíváncsiság, az meg egyéni lelkiismereti kérdés, ki-ki részt vesz-e valamelyik eseményen. Aztán egy apró pihenőt tartva azt is elmondja: igen, igaz, egyrészt ez egy kenyéren és cirkuszon alapuló kultúra, másrészt viszont, legalábbis ami a drasztikus ítéleteket illeti, lássuk be, ott, ahol az állam megalkotja a jogrendet és biztosítja a közrendet, de a közbiztonság fenntartását áthárítja a polgáraira (nincs rendőrség), a büntetések visszatartó ereje nagyon is fontos tényező. Ha pedig nem bírjuk a vérszagot, látogassunk el a Pantheonba, és csodáljuk meg felemelő, időtálló szépségét... Illusztrációk, térképek, hasznos kis adattárak, az elmondottakat jól illusztráló idézetek színesítik bédekkerünket, amelynek vizuális megjelenésére is érezhetően figyelmet fordítottak. A magyar szövegváltozat némileg gondosabb szerkesztése azért jól jött volna (az itt-ott csikorgó mondatszerkezet, a helyenként bizonytalan történelmi terminológia vagy az olyan fura anakronizmusok, mint például hogy Romulus felszállt a mennybe, talán kivédhető lenne) - főleg annak tükrében, hogy ez már a kötet második, új köntösbe bújtatott kiadása. De ne akarjunk sokat. Az Antik Róma napi öt denariusból pontosan teszi a dolgát: mikor a végére érünk, úgy érezzük, tudunk valamit az örök városról - és még többet tudni szeretnénk. Almási Sára Philip Matyszak: Antik Róma napi öt denariusból Scolar Kiadó, 2019 (második kiadás) 144 oldal » Hasznos kifejezések Este juxtim caupona? Van a közelben taverna? Vinum bellum iucundumque est, séd animo corporeque caret Finom bor, de nincs karaktere és mélysége. In hac tunica obesa videbor? Kövérnek tűnök ebben a tunikában? Noli me vocare, ego te vocabo. Ne hívj, majd én hívlak. Non me rape si tibi placet! Kérem, ne raboljon ki! Rés Romáé cognosso. Tudok néhány dolgot Rómáról. A mellékletet szerkesztette: Lakatos Krisztina. Reklámmenedzser: Turza Kata - 0918 631 884. E-mail: ujszo@ujszo.com . Címlapkép: Shutterstock. Levélcím: DUEL-PRESS, s.r.o., Új Szó - Könyvespolc, P.O.BOX 222, 830 00 Bratislava 3.
