Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2019-11-20 / 270. szám

www.ujszo.com 1 2019. november 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Maga felé dől a fa Fatolvajok és dokumentaristák találkozása a festett agyagtányérban 7 ppen kinyíltak a novemberi E ibolyák, amikor Bandika és Ervin beült a Melankolikus Mátyásmadárhoz címzett hegyvidéki vendéglőbe. Tejfölös gombalevest kértek angolul, vala­mint sóban sült pisztrángot, desszertnek pedig kézzel szedett áfonyával megijesztett palacsintát. Miért rendeltünk angolul? - kérdez­te horpadt tekintettel Bandika. Mert nem tudunk románul - felelt Ervin. Hol vagyunk? - kérdezte Bandika, mire Ervin felvilágosította, hogy az Apuseni Nemzeti Park tetején pár éve megnyitottak egy panziót, ők pedig épp ennek a konyháját pró­bálhatják most ki, mivel egy csapat német motorbiciklis kiránduló ked­véért kinyitották. A szolgálatkész szőke szakácsnő műanyag tálcán szállította eléjük a festett agyagtá­nyérokban mosolygó tejfölös gom­balevest. Savanyú paprikát is fel­szolgált hozzá, de nem tudták meg, miért. A kenyér finom volt. Bár a levest forrón hozták, a könyörtelen hegyvidéki levegő szorgalmasan fújta helyettük, így nem kellett vele sokat várni. Tetszett hallani, hogy nem olyan messze innen, a Domogled-Csema Nemzeti Parkban fatolvajok támadtak rá egy filmes stábra? - kérdezte gombafalás köz­ben Bandika. Ervin intett, hogy őt csak a leves érdekli, mert ilyen jót még életében nem evett, azonban Bandika folytatta. Arról beszélt, hogy a Netflix nevű filmgyár egyik stábja leleplezett valami fatolvajokat a környéken, és amellett, hogy filmet készítettek belőle, fel is jelentették a tetteseket. Később pedig a tettesek és a netflixesek is visszatértek az er­dőbe, és ismét találkoztak. A fatol­vaj ok pedig elhatározták, hogy le­róják tartozásukat. Az egyik stábtag elmondása szerint a filmesek autója előtt és mögött is rádöntöttek egy­­egy hatalmas fát az útra, hogy ne tudjanak tovább menni. Ervin ekkor pottyantotta vissza a kanalat a kimert tányérba. És, mi lett, szétfürészelték őket a fatolvajok? Bandika széttárta a kezét: ennyit tudok. Meg annyit, hogy ez a szőke és szolgálatkész pincémő biztosan dolgozott néhány évet Angliában. Ekkor mondta be a rádió, hogy néhány nap múlva esedékes a román államelnök-választás második for­dulója, így talán jövő hétre lenyug­szik a helyzet, és nem lesz annyi medve az utakon. Nagy gondot okoz ugyanis Románia-szerte, hogy egyre több autó koccan medvével. Érvin elkezdett figyelni a távolban egy lo­vat, majd megkérdezte Bandikát, ismeri-e azt a székely viccet, hogy vágja a székely a fiával a fát az er­dőben, a gyerek meg hirtelen azt mondja: édesapám, a viszontlátásra. Bandika nem ismerte, azon viszont elgondolkodott, miért van a pala­csinta jellemrajzában az étlapon fel­tüntetve, hogy az áfonyát kézzel szedték. Mivel lehet még szedni az áfonyát? Ervin felszisszentette sörét, és halkan azt mondta: medvével. A szerző a Vasárnap munkatársa Egy zsarolás anatómiája HEGEDŰS NORBERT bársonyos forradalom megünneplésének árnyékában Kocner Threemájának köszönhetően egy újabb csontváz esett ki abból a már hangár méretű szekrényből, amely a Smer botrányait rejti. A nyilvánosságra került anyag szerint Kocner állítólag magát Robert Ficót, a Smer elnökét, akkori kormányfőt is megfenyegette 2015-ben. „Ha nem lesz nyugalmam, te nem leszel miniszterelnök!” - ez volt az alku lényege, Kocner ugyanis állítólag olyan kompromittáló anya­gokkal rendelkezett, melyek nyilvánosságra kerülés esetén akár a kor­mányt is megbuktathatják. Mielőtt kritikátlanul bevennénk ezt a szöveget, lépjünk hátra egyet: Kocner egy notórius hazudozó és hencegő „nagymenő” volt, a fentie­ket pedig egy másik vállalkozónak mondta, amikor megpróbálta le­verni a „védelmi pénz” árát. Bizony: egy bizonyos Suchoba nevű vál­lalkozó figyelmezteti Kocnert, hogy ha el akarja kerülni az adóellen­őrzést, akkor fizessen. Kocner azonban sokallja az összeget, és ekkor húzza elő a vélhetően ütőkártyaként szolgáló információt: ő már meg­egyezett Ficóval, sőt, azt is megmondta neki, hagyják őt békén, külön­ben nagy baj lesz. Kezeljük tehát óvatosan az elhangzottakat - Kocner, bármilyen nagy hal is volt a szlovák alvilágban, nem valószínű, hogy nyíltan ujjat mert volna húzni Ficóval, mikor az még a hatalma csúcsán volt. Ez persze egyáltalán nem menti fel a Smer elnökét, Kocner ugyanis az ő rendszerének „gyermeke”, a Smer regnálása alatt tett szert szinte korlátlan hatalomra. Ugyanígy, a beszélgetés — függetlenül attól, hogy a Fico zsarolásáról szóló rész igaz vagy sem — mélységesen lehangoló képet fest arról, milyen mélyen rothadt a szlovák államszervezet. Ha Kocner fenyegetése valós, akkor az azt jelenti, hogy a „vállalkozó” az őt kitermelő rendszer fejére nőtt és keze az ország vezetéséig elér. Nem ez lenne az első eset, hogy Robert Fico közvetlen környezetében a maffiához köthető személy bukkan fel (korábban az „asszisztense” kapcsán merült fel ez), de a probléma gyökere mélyebben van. Eleve nem normális, ha egy „vállalkozó védelmi pénzt” fizet azért, hogy az állam békén hagyja őt a lopásai miatt. Ez már önmagában az állam­­szervezet totális csődjét jelenti és a maffiaszerű praktikák térnyerését jelzi az államapparátusban. Meglep ez bárkit is, aki figyeli a hazai közéleti eseményeket? Sajnos nem. Feketén-fehéren leírva viszont még mindig felkavaró látni. De a helyzet akkor sem jobb, ha Kocner csak hencegett a vállalkozó ismerősének. Megengedhetett magának egy ilyen blöfföt, mert senki nem merte megkérdőjelezni a helyzetét. Suchoba simán elhihette, hogy Kocnemek valóban kompromittáló információi vannak Ficóról. És miért ne hitte volna, hiszen ő maga is (állítólag) pont azért volt ott, hogy kenőpénzt zsaroljon ki Kocnertől az adóellenőrzés elkerülése érdekében. így néz ki a Smer szociális állama: kéz kezet mos, ha min­denki benne van a buliban, senki nem fog köpni. A saját embereikről mindig gondoskodtak. Úgy fest, ha Robert Ficóról van szó, csak rossz és rosszabb között választhatunk. A Smer elnöke valamikor azt ígérgette, hogy 2014-ben már nem lesz a politikában. Csakhogy nem tudott lemondani a hata­lomról, politikai ellenfelei - vagy ha nem ők, akkor az utca népe - pe­dig az összes menekülési útvonalát aláaknázták. Nem lett köztársasági elnök, nem lett alkotmánybíró, sőt, már nem is ő saját pártja választási listavezetője. Még a házát is lefoglalta a bíróság. De még mindig itt van, még mindig tényező, hiába vált toxikus személlyé. Kocner Thre­­emája azonban őt is elérte, és könnyen lehet, hogy a Smer elnökét az a vállalkozó rántja magával, akit ő tett naggyá. Mindkettőjüknek méltó zárás lenne. Titkos dokumentumok szivárogtak ki a kínai átnevelő táborokról A New York Times több mint 400 oldalnyi kínai kormány­zati dokumentumról közölt cikket, mely a Hszincsiangban élő muszlim kisebbségek, egymillió ujgur ós kazah tömeges internálásának részleteit fedi fel. Peking szerint a lap szelektíven értelmezi a tényeket. Az iratokat a kínai vezetés egyik tagja juttatta el a lapnak. Kiderült: a kínai vezetés házon belül elismerte, hogy a terrorellenes kampány része­ként családokat szakít szét, szakkép­zési programként tálalta a hszincsi­­angi központok kialakítását. Emiatt gond volt például a termény betaka­rításával is, ugyanis a tömeges inter­nálás miatt munkaerőhiány lépett fel. A hasonló esetekre való megoldás­ként a helyi tisztviselőknek kiadták: mindazoknak, akik panasszal élnek, mondják el, hogy legyenek hálásak a Kommunista Párt segítségéért, ellen­kező esetben rosszabbra fordulhat a családjuk helyzete. Minden megengedett A „terrorellenes program” alapjait Hszi Csin-ping elnök fektette le be­szédeiben, melyeket hszincsiangi lá­togatásaikor intézett a tisztviselők­höz, a terrorizmus és szeparatizmus elleni könyörtelen harcra szólítva fel. Az irat szerint a kínai vezetés ag­godalmait tovább növelték a külföldi terrortámadások, illetve az amerikai csapatok kivonása a Hszincsianggal szomszédos Afganisztánból. Egyes kínai tisztviselők úgy érveltek, hogy a például Egyesült Királyságban végrehajtott támadások hátterében olyan intézkedések állnak, melyek „a biztonság elé helyezik az emberi jo­gokat”. Hszi elnök emiatt arra szólí­totta fel a pártot, hogy vegye át az Egyesült Államok által a 2001. szep­tember 11-én elkövetett támadások után meghirdetett terrorizmusellenes harc egyes aspektusait. Maói túlkapások A táborok építése akkor gyorsult fel, amikor 2016 augusztusában Csen Csüan-kuo került a hszincsiangi párt­vezetés élére. Csen a New York Ti­mes szerint Mao Ce-tung egykori kí­nai vezető politikai tisztogatásainak mintájára a helyi tisztviselőkre gya­korolt nyomást, hogy akár túlkapá­sokat is kövessenek el a feladat telje­sítése érdekében, és bármiféle kétely kifejezését szinte bűncselekménynek tekintette, eltávolított pozíciójából minden helyi tisztviselőt, aki ellenez­te az intézkedéseket, mert azok to­vább fokozzák az etnikai feszültsé­geket a területen. A kiszivárgott ira­tok között van az egyik megyei ve­zető, Vang Jung-csi írásos vallomá­sa, akit azért börtönöztek be, mert ti­tokban elrendelte több mint 7000 em­ber szabadon engedését az általa el­lenőrzött táborokból. A kínai kormányzat szócsöve, a Global Times vezércikkben reagált a New York-i lap „ádáz támadására”. „A nyugati közvélemény a saját ér­tékrendje szerint kritizálja a Hszin­csiangban működő szakmai oktatást és képzési központokat” - fogalmaz a vezércikk szerzője, hozzátéve: a nyugati elit egy része szívesebben látná Hszincsiangot erőszakba és ká­oszba fulladni, ezért nehezen viseli, ha a helyzet „lényeges javul”. Hitelesek az iratok A Global Times szerint a Hszin­­csiangról folytatott vita nem csupán két értékrend, hanem két különböző érdekrendszer ellentéteiből fakad. A vezércikk rámutat: a kínai lakosság - beleértve a Hszincsiangban élő nem­zetiségeket - békét és jólétet remél a térségben, minden olyan intézkedés tehát, amely ezt a célt szolgálja, az er­­kölcsiség és az igazságosság szem­pontjából is helyénvaló. A lap azzal érvel, hogy a Peking által szakkép­zési központoknak nevezett intézmé­nyek kialakítása óta a Pakisztánnal és Afganisztánnal határos területen si­került felszámolni a terrorizmust és fellendíteni a gazdaságot. Keng Suang kínai külügyi szóvivő úgy fogalmazott: a The New York Times cikke ügyetlen fércmunka, és az iratok szelektív értelmezésén ala­pul. A szóvivő szerint az amerikai lap figyelmen kívül hagyta a Hszincsi­angban folytatott kampány valódi okait, min ahogy azt is, hogy a terü­leten az elmúlt három évben egyetlen terrortámadás sem történt, ami az in­tézkedések helyességét igazolja. A szóvivő nem kérdőjelezte meg a do­kumentumok hitelességét. (MTI) És boldogan éltek, amíg el nem kapták VERES ISTVÁIV

Next

/
Oldalképek
Tartalom