Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-09 / 261. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2019. NOVEMBER 9. Hl A prágai tavasztól a bársonyos forradalomig, avagy a normalizáció két évtizede Csehszlovákia történetének a prágai tavasz erőszakos elfojtásától a rendszerváltásig terjedő két évtizede a normalizáció időszakaként vonult be a történeti szakirodalomba és a köztudatba. AGustáv Husák pártfőtitkár, köztársasági elnök nevével fémjelzett normalizációs rezsim nemcsak az 1968-as reformfolyamat vívmányait számolta fel, hanem százezreket zárt ki a pártból és a közéletből, kényszerített emigrációba vagy hurcolt meg más módon a prágai tavasz idején vállalt szerepe miatt. A megfélemlített csehszlovák társadalom a hetvenes évek elejétől jobbára a közélettől elfordulva, passzívan szemlélte a történteket. 1977-ben azonban színre lépett a Charta 77 nevű cseh polgárjogi mozgalom, amely a legfelkészültebb és legelismertebb ellenzéki szerveződése lett a husáki Csehszlovákiának, képviselői pedig Václav Havellel az élen a rendszerváltás politikai elitjét alkották. A hetvenes évek elejének tisztogatási hulláma nem kerülte el a kisebbségi magyar társadalmat sem. A demokratizálási folyamatban szerepet vállalt kisebbségi vezetőket kivétel nélkül eltávolították tisztségükből és kizárták a kommunista pártból. A tisztogatások két legismertebb szlovákiai magyar érintettje Dobos László, a Csemadok 1968-ban megválasztott elnöke, a szlovák kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere, valamint Szabó Rezső, a Csemadok egykori vezető titkára, a szlovák parlament alelnöke volt. Dobost 1970-ben leváltották miniszteri tisztségéből, majd 1971-ben a Csemadok éléről is eltávolították, Szabót pedig ugyancsak 1970-ben felmentették parlamenti alelnöki tisztségéből. A dubceki reformok mellett kiálló Csemadokot kizárták a politikai és társadalmi szervezeteket tömörítő Nemzeti Frontból, ami egyet jelentett a társadalmi ranglétrán való lefokozásával. Elére az új hatalomhoz hű személyeket állítottak, nevéből pedig törölték az 1969-ben felvett „társadalmi” jelzőt, ami a prágai tavasz idején megtűrt érdekképviseleti lehetőségeinek a megszűnését is jelentette. Noha a rendszer propagandája előszeretettel hangoztatta a nemzetiségek jogegyenlőségének megvalósulását, a gyakorlat a kisebbségi jogok korlátozásáról tanúskodott. Különösen a magyar kisebbség nyelvhasználati jogait és iskolahálózatát érték gyakori támadások. Miután az 1968-ban elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény vég-Dobos László, a Csemadok elnöke (1968-1971), a szlovák kormány nemzetiségi minisztere (1969-1970). Szlovákiai jelenté, kisebb: állapotáról rehajtási törvényei húsz év alatt sem születtek meg, a nyelvhasználati jogok érvényesítése igencsak nehézkes és esetleges volt. Magyar nyelvű írásos hivatali ügyintézésre alig akadt példa, de nem valósult meg a magyarlakta települések magyar nyelvű megjelölése és a magyar utcanévtáblák elhelyezése sem, sőt előfordult, hogy betiltották a szlovákiai települések magyar nevének használatát még a magyar nyelvű sajtóban is. Az oktatásügy terén rendkívül hátrányosan érintette a magyar kisebbséget a kisiskolák körzetesítése, azaz összevonása, aminek 1989-ig a magyar alapiskolák fele esett áldozatul, valamint a magyar nyelvű szakmunkásképzés és a nyitrai Pedagógiai Kar magyar tagozatának a leépítése. A hatalom a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek első felében többször megpróbálkozott a magyar iskolák kétnyelvűsítésével is. A szándék azonban olyan példádan tiltakozási hullámot váltott ki, amely hatására a kormányzat feladta a magyar iskolák tanítási nyelvének megváltoztatására irányuló szándékát. Szót emelt a tervezet ellen a Csemadok és a szlovák kormány Nemzetiségi Tanácsa, s ez adta a közveden ösztönzést egy kisebbségi jogvédő mozgalom, a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága létrehozásához is. A Jogvédő Bizottság A magyar kisebbség állapotáról című memoranduma 1982-ben, Párizsban önálló kötet formájában is napvilágot látott. A Duray Miklós által 1978- ban megszervezett és irányított, s mintegy 10-15 szlovákiai magyar értelmiségi, mások mellett A. Nagy ászló, Püspöki Nagy Péter és Var- Sándor segítségével működtetett ogvédő Bizottság a kommunista rendszer bukásáig az egyetlen szervezet volt, amely nyíltan ki mert állni a csehszlovákiai magyarság kisebbségi jogainak a védelméért. Tevékenységére nagy 1 hatással volt a Charta 77 és a magyarországi demokratikus ellenzék is. A bizottság számos körlevélben, jelentésben, a pán- és állami szervekhez intézett beadványában és memorandumában, valamint szamizdatban megjelent írásában bírálta a csehszlovák pártállam nemzetiségi politikáját, s hívta fel a hazai és a nemzetközi közvélemény figyelmét jogsértésekre. Munkatársait folytonosan zaklatta és üldözte a hatalom. Magát Durayt két ízben, 1982-ben és 1984-ben is letartóztatták és a köztársaság felforgatásának vádjával eljárást indítottak ellene. (Folytatás a következő oldalon.)