Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-09 / 261. szám
[20 SZALON ■ 2019. NOVEMBER 9. www.ujszo.com Duray Miklós, a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának megszervezője. (Fotók: Fórum Kisebbségkutató Intézet) James Kálmán Ahontalan ság évei ILLYÉS GVUU előszavával Csehszlovákia 1968. augusztusi megszállásának elítélése magyar részről, valamint a Magyar Televízió Panoráma című műsorának a magyar kisebbségről szóló adásai és Alexander Dubcekkel készült interjúi váltak. Ez utóbbi miatt a csehszlovák vezetés nemcsak diplomáciai úton tiltakozott, hanem sajtókampányt is indítón a Panoráma ellen, amelyben az Új Szó „A Magyar Televíziónak nincs joga beavatkozni belügyeinkbe. Dolgozóink elítélik a Panoráma műsorát” címmel kezdte közölni a műsort elítélő, felülről megrendelt olvasói leveleket és állásfoglalásokat. Noha a normalizációs rendszer mindvégig következetesen elutasította a politikai és a gazdasági reformokat, a nyolcvanas évek végére némileg azért már Csehszlovákiában is enyhült a diktatúra szorítása. Ez tette lehetővé, hogy a Charta 77 által vezetett cseh ellenzék aktivistái vagy akár a szlovák katolikus ellenzékiek is egyre erőteljesebben hallassák a hangjukat, de azt is, hogy a kisebbségi magyar társadalom különböző csoportjai is egyre nyíltabban meg merjék fogalmazni az utóbbi években felgyülemlett nemzetiségi problémákat, s javaslatot tegyenek azok megoldására. A legnagyobb fajsúlyú az a négy beadvány volt, amelyet 1988—1989 fordulóján a Jogvédő Bizottság, a Csemadok, az 1968 után félreállított reformkommunisták és a köréjük tömörülő értelmiségiek, azaz az úgynevezett harminchármak, valamint a Szlovák írók Szövetségének magyar tagozata fogalmazott meg és juttatott el a legfelsőbb állami és pártvezetéshez. Az egyes beadványok, jóllehet nem azonos hangsúllyal és részletességgel, de megközelítőleg azonos kisebbségpolitikai törekvéseket fogalmaztak meg. Sürgették egyebek mellett a nemzetiségi alkotmánytörvény végrehajtási törvényeinek a megalkotását, a nemzetiségek nyelvhasználatának jogi biztosítását, a magyar iskolahálózat bővítését, a pedagógusképzés megoldását, a magyar nyelvű sajtó, a rádió- és tévéadás bővítését, a nemzetiségi kutatások intézményesítését, valamint a nemzetiségek államalkotó szerepének és önigazgatási jogának Csehszlovákia készülő új alkotmányában való rögzítését. Amikor a megdönthetetlennek hitt Husák-rezsim 1989 novemberében végül napok alatt összeomlott, a rendszerváltó politikai elit elsősorban a többségi nemzetek sorából, azaz a Charta 77 és a szlovák ellenzékiek közül került ki. A nyolcvanas évek végére azonban, részben a magyarországi demokratikus ellenzék hatására és annak példáját követve, a Jogvédő Bizottság mellett kiformálódott az a fiatal szlovákiai magyar értelmiségi nemzedék is, amely a bársonyos forradalom napjaiban partnere tudott lenni a cseh és szlovák rendszerváltó politikai elitnek, s tevékeny részesévé vált a rendszerváltás folyamatának. Fogva tartása ellen a magyarországi ellenzék, a Charta 77, szlovák ellenzékiek, amerikai politikai körök, az Amnesty International és a nemzetközi PEN Klub is tiltakozott, ami hozzájárult ahhoz, hogy a hatalom végül mindkét alkalommal lemondott az elítéltetéséről. Duray mellett a csehszlovákiai magyar ellenzék másik kiemelkedő és a hatalom által ugyancsak meghurcolt, orvosi állásából is elbocsátott képviselője Janics Kálmán volt. Ő a szerzője az 1979-ben Münchenben megjelent, s az egész korszaknak nevet adó A hontalanság évei című monográfiának, amely elsőként dolgozta fel a magyar kisebbség második világháború utáni jogfosztásának történetét. A nyugati magyar sajtóban megjelent tényfeltáró írásai miatt, pártutasításra, 1979 januárjában az Uj Szó is durva támadást intézett ellene, amelyben Janicsot a nyugati imperialista központok ügynökeként jelenítette meg. A magyar kisebbség helyzetét a nyolcvanas évek második felében tovább súlyosbította, hogy megromlott a viszony Csehszlovákia és Magyarország között. Ebben szerepet játszott a határon túli magyar kisebbségek iránti érdeklődés megnövekedése, de az is, hogy a két ország, noha azonos politikai tömbhöz tartozott, ideológiailag egyre távolabb került egymástól. Amíg a kádári politika - bizonyos korlátok között - hajlandó volt megtűrni a demokratikus ellenzéket, s nem zárkózott el a társadalmi és gazdasági reformok elől sem, addig az egyre inkább magába zárkózó Husák-rezsim elutasította az ellenzékkel való párbeszédet, a politikai és gazdasági nyitást, s inkább csak szavakban, mint tettekben követte a gorbacsovi reformokat. A csehszlovákiainál jóval szabadabb magyarországi politikai légkör nagy hatással volt a Jogvédő Bizottsággal együttműködő fiatal szlovákiai magyar értelmiségiekre is, akik részben a magyarországi demokratikus ellenzék által szervezett tanfolyamokon, az úgynevezett repülő egyetemeken szocializálódva készültek fel a rendszer leváltására. A magyarországi politikai változásokat nemtetszéssel szemlélő csehszlovák politikai vezetés egyebek mellett a magyar Janics Kálmán korszakalkotó monográfiájának címlapja kisebbség magyarországi kapcsolattartásának megnehezítésével igyekezett útját állni a nemkívánatos magyarországi ideológiai áramlatok beszivárgásának Csehszlovákiába. Ennek érdekében, a forintellátás nehézségeire hivatkozva, korlátozta a magyarországi utazási lehetőségeket, s gyakran megakadályozta a magyarországi meghívott vendégek részvételét és fellépését különböző szlovákiai magyar rendezvényeken. 1989-re a csehszlovák-magyar kapcsolatok meghatározó feszültségforrásává a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének magyar részről bejelentett felfüggesztése, majd végleges leállítása, Popély Árpád Történész, a Selye János Egyetem docense és a Fórum Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa SOROZATDARÁLÓ Kocsmai j elenetek egy házasságból Az Egy házasság helyzete egy kétszereplős, angol kamarasorozat, ami teljes egészében egy pubban, és a pub előtti utcán játszódik. Sokáig nagyjából kétfajta játékidőben gondolkodtak a sorozatok alkotói: egy széria vagy közel félórás, vagy nagyjából háromnegyed órás részekből állt össze. A televíziózás régi szabályai, és a reklámidő szentsége az évtizedek alatt olyannyira belénk égette ezt, hogy miután jött a streaming, és már nem volt szükség arra, hogy a sorozatokban helyet szorítsanak a reklámszüneteknek, az alkotók még sokáig ragaszkodtak a jól bevált epizódhosszokhoz, bár tény, hogy mostanság már egyre bátrabban térnek el tőle. A Sundance TV produkciója, az Egy házasság helyzete ilyen szempontból mer radikálisan más lenni: tíz epizódból áll, és minden epizódja tíz perc körüli, ráadásul az alkotók a darálva fogyasztók kedvéért később a tíz epizódot összefűzték, hogy aki szeretné, úgy nézhesse végig, mintha egyeden százperces filmmel lenne dolga. Persze, akár így is lehet fogyasztani, de az Egy házasság helyzete a felépítésében mégiscsak egy sorozat: tíz találkozás és beszélgetés történetét meséli el tízszer tíz percben. Az alaphelyzet a következő: adott egy házaspár, amelynek a kapcsolatából ugyan kiveszett már a tűz, de még mindig szeretik egymást. Csakhogy a nő hibázott egy nagyot: lefeküdt valaki mással, és azóta külön élnek. A köztük lévő kapcsolat ereje miatt mégsem akarnak véget verni a házasságuknak, ezért együtt kezdenek el járni egy párterapeutához. Ha azt hiszi valaki, hogy a széria ezeket a párterápiás látogatásokat mutatja be egyenként, téved: magát a párterapeutát egyszer sem láthatjuk a sorozatban. Az Egy házasság helyzete nagy trükkje, hogy mindig azt a néhány percet mutatja csak be, amit a házaspár együtt tölt a közeli pubban, mielőtt átugranának a terápiára. Nagy trükkökre nem kell számítani: két színész, egy helyszín, sok-sok duma. Egy enynyire limitált eszköztárral dolgozó sorozatnál a forgatókönyvnél nem létezik fontosabb, és itt szerencsére az a Nick Hornby volt az elkövető, aki a Pop, csajok satöbbi és az Egy fiúról című regényeivel örökre belopta magát a könnyed, szórakoztató brit irodalom kedvelőinek szívébe, és természetes érzéke van ahhoz, hogy egy párkapcsolat dinamikáját hitelesen és szórakoztatóan ábrázolja. Hornby pattogó dialógusai zseniálisak, és olykor már annyira sziporkázók, hogy attól egy kicsit természetellenessé válnak élő emberek nem beszélgetnek egymással annyira szellemesen, mint itt Tom és Louise. Persze ez nem igazi panasz, lévén a tévé előtt ülve nagyon szórakoztató enynyi sziporkázó dialógust hallgatni, különösen, ha két olyan briliáns színész szájából hangzanak el, mint Rosamund Pike és Chris O’Dowd. Abban nem vagyok biztos, hogy a párosukat akkor is elhinném, ha azt kéne játszaniuk, hogy épp fülig szerelmesek egymásba, de civakodó, a régi sérelmeiket folyton egymás fejéhez vágó házaspárként csodálatosak. Könnyed, gyorsan darálható, sokszor mosolyra fakasztó, olykor pedig elgondolkodtató sorozat lett az Egy házasság helyzete, nem lehet mellélőni vele. Tóth Csaba
