Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)

2019-10-07 / 233. szám

2019. október 7. I www.ujszo.com Az Országos Néptáncfesztivál eredményei Közel 200 táncos érkezett a Komáromi Városi Művelődési Központba, ahol egész hétvé­gén zajlottak a versenyprog­ramok és különböző kísérő­­rendezvények. Komárom. A Deákos Szólótánc­verseny és a Néptáncegyüttesek Or­szágos Seregszemléjének eredmé­nyeit tegnap délelőtt hirdették ki. A Deákos Szólótáncverseny országos döntőjét október 4-én rendezték meg, 16 táncosszólista versenyző részvé­telével. Az előadásokat szakmai zsűri bírálta el, melynek tagja volt Furik Rita koreográfus, jelmeztervező, Bu­sái Norbert néptáncpedagógus és Hégli Dusán koreográfus, rendező. A Deákos Szólótáncverseny dön­tőjének eredményei: Arany sáv Kupec Zsófia és Kupec Zsolt EzUst sáv Kristóf Bálint, Molnár Nicolas, Varga Dániel, Répássy Ivett és Kris­tóf Bálint, Krajcsa Márk, Vajner Bettina és Badin Szilárd, Klukon Rebeka és Stranák Zoltán, Greman Dorka és Lukács Bence Márk Bronz sáv Csömör Bernadett, Kiss Dominik Az idei seregszemle október 5-én lezajlott döntőjébe négy néptánc­együttes jutott tovább az elődöntők­ből. A komáromi országos döntőt szakmai zsűri bírálta el, melynek tag­ja volt Furik Rita koreográfus, jel­meztervező, Csoóri Sándor népze­nész, Richtárcsik Mihály koreográ­fus, néptáncpedagógus, Hégli Dusán koreográfus, rendező és Mihályi Gá­bor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője. A Néptáncegyüttesek Országos Seregszemléjének eredményei: Arany sáv Ilosvai Selymes Péter Néptánc­együttes Ezüst sáv Rakonca Néptáncegyüttes Bronz sáv Csalló Néptáncegyüttes, Megyer Táncegyüttes A versenyprogramokon kívül a fesztivál résztvevői kísérőrendez­vények gazdag kínálatából válogat­hattak. Vendégként szerepelt a Vár­­konyi Csibészek és a Magyar Álla­mi Népi Együttes, az esti táncházak­ban pedig Hegedűs Máté és Zene­kara muzsikált. Az Országos Nép­táncfesztivált legközelebb 2020 ok­tóberében rendezik meg. (tb) Az arany sávos llosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes (Somogyi Tibor felvétele) A mesemondó mesébe illő élete Elhunyt Ginger Baker VRABEC MÁRIA Vendégségben Viera Kame­­nickánál, a pozsonyi Zsidó Kul­túra Múzeumának munkatár­sánál Tavaly a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás gondozásában jelent meg Viera Kamenická Pozsonyi zsidó mesék című kötete. A könyv rend­kívül kedves és érdekes időutazás abba a régi Pozsonyba, amelyben a zsidó közösségnek még pezsgő kulturális élete, két rabbija és igen, számos csodabogara is volt. Mind­egyik mese a valóságban gyöke­rezik, és a toleranciára, egymás megsegítésére helyezi a hangsúlyt. Maga a szerző ugyanis egész éle­tében ezt tapasztalta, és ezt hirdeti. Viera Kamenická zsidó-kato­likus, liberális-ortodox, szlovák­magyar családban nőtt fel, s egész gyermekkorában azt látta, hogy mindez jól megfér egymás mellett, ha az emberek tisztelik egymás meggyőződését, és megcselekszik azt a kis jót, ami tőlük telik. „Édesapám pöstyéni zsidó, édesanyám pozsonyi magyar csa­ládból származott. Mindkettejük­nek ez volt a második házassága, édesanyám első férje a holokauszt Viera Kamenická (Fotó: Somogyi Tibor) áldozata lett; én máig csak úgy mondom, hogy meggyilkolták. Édesapám, Eugen Klein a szeredi munkatáborban ismerte meg első feleségét, Margitkát, és 1944. már­cius 9-én ott született meg a nővé­rem, Emília Mirka. Sokan felrótták nekik, hogy ilyen körülmények között gyermeket vállalnak, de én úgy látom, az élet mindenhol élni akar. A háború végén Galgócra költöztek Margitka szülőházába, de nem tudtak együtt élni, mert édes­apám nem bírta a szigorú ortodox előírásokat. Közös megegyezéssel elváltak, aztán egész életükben kapcsolatban maradtak. Én is úgy jártam vakációra Galgócra, hogy édesapám első feleségének anyját nagymamámnak tekintettem, Mir­­kát pedig a nővéremnek.” Hogy lett a zsidó apa gyerekéből katolikus kislány, hogy lett a kato­likus kislányból zsidó, hogy lett a magyar beszédből szlovák, a szlo­vákból magyar, miért ásták el min­dig majdnem az egész étkészletet vakációs látogatásai után, hogyan születtek a mesék a Zsidó utcából? A teljes cikket elolvashatják a Vasárnap október 8-ától kap­ható számában. Nyolcvanévesen elhunyt Ginger Baker brit rockzenész, a Cream és a Blind Faith tagja, aki általános vélemény szerint a blues és a rock legtechni­kásabb, legfantéziadúsabb egyéni stílusú dobosa volt. London. A család közlése szerint vasárnap reggel halt meg „békésen” egy angliai kórházban. Baker legendás zenész, egykor valóságos extázisbán dobolta végig a lemezeket, a koncerteket, zsong­lőrként dobálta dobverőit, vagy egy kezében kettővel is játszott. Angliában, Lewishamben született 1939-ben Peter Edwards Baker né­ven. Zongoristaként és trombitásként kezdte, de egy évtizeddel a legendás Cream megszületése előtt már a do­bok mögé ült. Hagyományos dzsesszt, dixielandet játszott akkor. 18 éves korában Mr. Acker Bilk ze­nekarának volt a tagja, és megfordult más brit együttesekben. Ginger Bakert egyre jobban izgat­ta a blues, és 1962-ben Charlie Wattsnak, a Rolling Stones dobosá­nak segítségével elszegődött a brit blues egyik legrangosabb együttesé­be, az Alexis Komer vezette Blues Incorporatedbe. Komer sok fiatal ze­nésszel „kóstoltatta meg” a bluest, a tehetségek, a mestertől távozva, kitűnő bandákat alakítottak. Baker Komertől Graham Bond együttesébe, került, itt három évet töltött, egyesek szerint a banda vezéregyénisége volt. A Graham Bond Organisation tag­jaként is kitűnően érezte magát, de élete és pályája csúcspontja az 1966 és 1968 közötti időszak volt, amikor Eric Claptonnal és Jack Bruce-szal a feledhetetlen Cream együttes tagja volt. A trió feloszlása után újabb szu­percsapat, a Blind Faith következett Claptonnal, Stevie Winwooddal és a kitűnő, bár kevéssé ismert basszus­­gitárossal, Rick Grech-csel. A „Vakhűség” zenészei fél év múlva hűtlenek lettek egymáshoz. Baker 1970-ben egy saját lemezt adott ki, majd megalakította a Gin­ger Baker Airforce nevű együttesét, amelybe fúvósokat is bevont. Tíznél is többen voltak olykor a színpadon, kitűnő lemezeket készítettek. Baker megkedvelte a soulritmusokat és az afrikai zenét, játszott a nigériai Fe­­lával. Visszatért hozzá Eric Clapton és Winwood is. Ez a társulat sem volt túlságosan hosszú életű. Baker 1974-ben Adrian Gurvitz­­cal, a Gun egykori tagjával alakítot­ta meg a Baker-Gurvitz Armyt. A 80- as évek elején a Hawkwindhoz csat­lakozott egy lemez és egy tűmé ere­jéig, majd néhány évvel később John Lydon Public Image Ltd.-jéhez csa­pódott. 1992-ben a Masters of Rea­lity hardrockbanda második stúdió­albumán, a Sunrise on the Sufferbus című korongon működött közre, majd Jack Bruce és az ír származású rockgitáros, Gary Moore közremű­ködésével zenélt a Bruce-Baker- Moore trióban. A remek zenekar azonban csak egyetlen, ám annál hí­resebb albumot dobott piacra Around The Next Dream címmel. Baker 2005-ben újra összeállt Eric Claptonnal egy koncertsorozatra, melynek helyszínei a Royal Albert Hall és a Madison Square Garden voltak. 2009-ben kiadta életrajzi kötetét Hellraiser címmel. Jay Bulger forgatott Bakerről do­kumentumfilmet a sokatmondó Be­ware of Mr Baker, azaz Óvakodj Ba­ker úrtól címmel, melyben a híres zenész életére, sikereire emlékszik vissza, és igyekszik szertefoszlatni a személyét övező mítoszokat. Jay Bulger nem véletlenül adta filmjé­nek a figyelmeztető címet, ugyanis többen óva intették, hogy Baker má­niákus, veszélyes és megközelíthe­tetlen. A zenész időközben visszaköltö­zött Angliába, miután évtizedekig Dél-Afrikában élt. 2013-ban és 2014-ben a Ginger Baker Jazz Con­fusion kvartettel turnézott, amely Pee Wee Ellis szaxofonos, Alec Dankworth basszista, valamint Ab­bas Dodoo ütős közreműködésével egy rögtönzött örömzenélés során alakult. (MTI) (Fotó: TASR/AP) Ginger Baker (1939-2019) 6 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom