Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-08 / 234. szám
E [l »13 ;J I — FOCITIPP ■ 2019. OKTÓBER 8. Egy Juve-legenda kezében van az Internazionale jövője H Fanatizmus, elszántság fegyelem - ez határozza meg Antonio Conte jellemét és edzői hitvallását. Lukaku és az utolsó napokban ugyancsak Manchesterből beesett chilei Alexis Sanchez. Kőbe vésett 3-5-2 Egy átalakítás rendre új arcok tömkelegét szállítja a klubházba, de Contéval az Intet játékrendszert is vásárolt. Méghozzá a bizonyos háromvédős szisztémát, amelybe elődei közül Alberto Zaccheroni, Gian Piero Gasperini és Walter Mazzarri is belebukott, és amelyet a topligák élcsapatai közül egyik sem alkalmaz heti rendszerességgel. Conte ellenben dogmatikusan ragaszkodik az elavult (?) formációhoz, még az előszezon mérkőzésein sem volt hajlandó váltani, illetve az eddig lejátszott hét bajnoki és két Bajnokok Ligája-meccsen sem húzott elő mást a pakliból - vagyis még nem derült ki, mi a terve a pánikgomb megnyomásakor. Ahogyan arra számítani lehetett, Conte egy masszív és kellemetlen stílusú Intert rak fel hetente a pályára, amely ellen elsősorban a védekezése miatt nehéz játszani. A hátsó reteszt a még mindig extraklasszisnak mondható Godin, a fia alatt a liga legjobb védői közé emelkedett Stefin de Vrij és az egy az egy elleni párharcokban gyakorlatilag legyőzheteden Milan Skriniar alkotja - ha esedeg ez nem lenne elég baj az ellenfeleknek, mögöttük a 35 esztendős korára világklaszszissá érett Samir Handanovic védi a kaput. Itt a nagy kérdés a pályafutása során ebben a rendszerben eddig nem nagyon használt ura-Fanatizmus, elszántság, fegyelem. Ha három szóval kellene meghatározni Antonio Conte jellemét és edzői hitvallását, alighanem ez a három lenne az. Kezdjük utóbbival, mert a szintén Juventusmúltú Giuseppe Marottával (az Inter CEO-ja) együtt kimondvakimondadanul nagytakarítást és újjáépítést kaptak feladatként a kínai tulajdonosoktól. A kisöprés elsősorban az Inter-öltöző hangadóitól való megszabadítást jelentette, úgyhogy nyáron - ha nem is könnyen de kipaterolták a nehezen kezelhető Radja Nainggolant, a szintén nem kezes bárány Ivan Perisicet, illetve a botrányok sorozatát produkáló Mauro Icardit. „Mindent bele fogok adni, és ezt várom el mindenkitől” - a székfoglalóból leszűrhető, hogy Conte kizárólag elkötelezett játékosokkal hajlandó együtt dolgozni, akik beállnak a sorba, és minden tisztelet és bizalom mellett hajlandóak Antonio Conte valósággal berúgta az ajtót Milánóban, és klubrekordokat döntögetve, mérföldes léptekkel halad azon az általa kijelölt ösvényen, amely reményei szerint Európa futballelitjébe vezeti vissza a hosszú évek óta önmagát kereső klubot. Antonio Conte tekintete a jövőbe réved, oda, ahová vezetésével szeretné eljuttatni az Intert Conte csapataiban mindig találni névtelen jj| hősöket, akik zokszó nélkül teszik a dolgukat... J úliusi bemutatásán Antonio Conte azzal nyitott: könnyű volt igent mondania az Internek. A Juventus szurkolóit bizonyára megsebezték ezek a szavak, hiszen az 50 esztendős ikon játékosként 13 szezonon át viselte az egyesület fekete-fehér mezét, majd 2011-től három évig a kispadrói irányította, mit irányította: a másodosztályba száműzetés után néhány évvel konkrétan a Serie A uralkodójává tette a Juvét. A zebráknál olyan csapattal nyert scudettót első évében, melynek csatársorát a még olasz szinten is közepesként elkönyvelt Matri- Vucsinics duó alkotta, a középpálya két szélén a lelkes, de nem túl ügyes Lichtsteiner és a támadóból balfútóvá átképzett Giaccherini, vagy egy bizonyos Marcelo Estigarribia robotolt (rá emlékszik még valaki?). Csöppet sem túlzás tehát azt állítani, hogy a leccei születésű motivátor gyakorlatilag egymaga tette vissza a fútballtérképre Olaszország legnépszerűbb csapatát. Lazuló kötelékek Apropó, Lecce. Contét általában könnyedén bomló szálak kötik egykori klubjaihoz. Még a torinói munkássága előtt nem átallott leülni a Leccében ősellenségnek számító Bari kispadjára, aztán idén rezzenéstelen arccal ín alá a juvés körökben nem szeretett Interhez. A fekete-kékeket különösebben nem zavarta az olasz válogatottat és a Chelsea-t is irányító szakember Milánóba költözése, sőt: gyakorlatilag Conte kinevezésének hírére elkelt a klub valamennyi bérlete a 2019/20-as szezonra. Ennek egyik érthető oka lehetett a szurkolók sikerek utáni gyermeki vágyakozása, elvégre a Nerazzurri 2011 óta semmilyen trófeát nem nyert, és hozzá se tudott szagolni a bajnoki címén folyó küzdelemhez. Aki pedig a párhuzamokat szereti, minden bizonnyal Giovanni Trapattonihoz méri az új főnököt: az ősz hajú edzőlegenda - Conte korábbi pártfogója - annak idején tíz torinói év és hat bajnoki cím után ült át az Inter padjára és vezene a csúcsra a klubot. A Conte-katonák (Fotók: TASR/AP, képarchívum) bábuként viselkedni az ő tökélyre fejlesztett kirakósában. így került Milánóba például az Adétíco Madrid védelmének parancsnoka, az uruguayi Diego Godin, a Hertha jobb oldali szárnyvédője, az osztrák Valentino Lazaro, az olasz válogatott jövőjének tartott Nicoló Barella, a jó korban lévő, de még a nagy ugrásra váró Stefano Sensi, továbbá a klubtörténet legdrágább igazolása (65 millió euró plusz bónuszok), a Manchester United nihiljéből elvágyódó Romelu Sensi kihagyja az Eb-selejtezőket , A Juventus elleni 2-1-es vereséggel véget ért bajnoki első félidejében lecserélt Sensi sérüléséről kiderült, hogy annyira súlyos, hogy a játékos nem csatlakozik az olasz válogatott keretéhez, és nem lesz ott a Görögország és a Liechtenstein elleni Európa-bajnoki selejtezőn. Ehelyett Milánóban marad és ott folytatja a rehabilitációját, hogy felépüljön az Inter következő, október 20-ai, Sassuolo elleni bajnokijára. ► Sensi nem csatlakozhat az olasz válogatott keretéhez
