Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-28 / 226. szám

Taormina, a Nap udvara Ha van látvány a földön, amellyel sosem lehet betelni, akkor az Taormina. Na jó, az egyik ilyen látvány! Hogy mivel bizonyítom? Ember és természet kevés helyen ölelkezik olyan szorosan, mint itt, a földnek ezen a pontján. icília a szigetek királynéja, írta Goethe, Mes­­sinába érkezve, de már sietett is tovább, mert Taorminába húz­ta a szíve. Hasonló idő alatt éri el a várost az is, aki Cataniából veszi célba. Messinától 52, Cataniától 56 kilométer választja el Taorminát, az pedig egy menetrend szerint is ráérősen közlekedő busznak sem egész másfél óra. Taormina a világ egyik különleges szépségű városa. Varázsát első­sorban az adja, hogy teraszszerű domboldalra épült. Tízezer lakosá­ból sokkal kevesebbet lát az idegen, mint az egész évben itt hömpölygő turistaáradatból, amely megtölti a város utcáit, tereit, macskaköves sikátorait, szűk lépcsősorait. Taor­mina még karácsonykor is kitehet­né kapujára a MEGTELT táblát. Akárhol néz is körbe az ember, lent a tengerparton vagy a spirál­­szerűen tekergő utak valamelyi­kén, vagy a dóm előtti terecskén, amelynek kőpadlóján még mezít­láb is öröm a séta, a látvány egy­szerűen fenséges. Távolban a kopár hegyek, az Etna füstölgő kúpja, sziklavárak romjai, körben a város pompás kulisszái: görög és római emlékek, középkori paloták, antik elemekkel díszített homlokzatok, templomok, kézművesek tenyér­nyi üzletei, mediterrán stílusban épült, hangulatos kis szállodák. Es az illatok! A gazdagon termő citrom- és narancsfák illata. Vagy a kúszónövények... itt egymással versenyeznek a virágok. Mind­egyik más illattal kábít. Ide még a maffiózók is fagyizni járnak. Ha lentről, a tengerpartról vagy a szer­pentinek valamelyikéről nézzük a házakat, láthatjuk: 200 méteres szintkülönbséggel épültek. A város fellegvára, a Castello di Taormina 400 méter magas hegyen őrködik, ahonnan nemcsak a halványrózsa­szín főúri palotákban gyönyörköd­hetünk, hanem az Etna szürkésfe­hér sapkájában és az Isola Bella nevű, fákkal és cserjékkel dúsan benőtt sziklaszigetben is, rajta egy régen élt, titokzatos angol hölgy, bizonyos Lady Florence Trevelyan házával és teraszos kertjével. Ottjártunkkor, miután átsétáltunk a szigetet és a szárazföldet összekö­tő keskeny kőpadon, éppen „zár­va” találtuk a Bellát, gondnokát azonban nem kellett sokáig győz­ködnünk, hogy beengedjen ben­nünket. Hívadan vendégként így jutottunk be Lady Florence birto­kára, s mivel kellemesen sütött a nap, neki is vetkőztünk rendesen háza rejtett teraszán. Taormina a Nap szigete. Ugyanezt gondolhatta a Lady is, amikor a görög színház mellett angolparkot létesített, de ezért jött a városba D. H. Lawrence is, hogy itt írja meg híres erotikus regényét, a Lady Chatterley szeretőjét, de Luc Besson is, hogy itt forgassa le A nagy kékség című búvárfilmje fel­kavaró képsorait. A Casa Cusini is otthont adott néhány hírességnek. Itt, ebben a pompás villában bújt el a világ elől Tennessee Williams, hogy szabadon utazgathasson vá­gyai villamosán, majd az erkély­ről csodálja a tengert, vagy a villa kertjében, virágzó bokrok között szobortestű ifjú vendégeit. Nem egy közülük hasonlított is azok­ra a helybeli fiúkra, akiket báró Wilhelm von Gloeden, a tehetős német arisztokrata, a klasszikus gö­rög-római művészet megszállottja fekete-fehér fotóin megörökített. Huszonkét évesen egy Balti-ten­geri tüdőszanatóriumból, a keze­lőorvosa javaslatára költözött Ta­orminába. Megérkezése napjától a földi paradicsomban érezte magát, s meg is gyógyult gyorsan, hála az erotikus klímának és a helybeli 14- 15 éves pastorék kivételes társasá­gának. Mint-megírta: sötét bőrű modelljei mellett a város szépsége is elbűvölte, és fogva tartotta. A klasszikus görög szépségideál min­tájára bukolikus környezetben ké­szült férfiaktjaival gyorsan híressé vált a világban. Taorminai háza az előkelő európai társasági élet egyik fontos találkozóhelyévé vált. Képei nemcsak Olaszországban, hanem Németországban, Angliában és az Egyesült Államokban is elter­jedtek, és ma is felbecsülheteden értékű kincsei a világ leghíresebb múzeumainak és magángyűjtemé­nyeinek. S hogy mekkorát válto­zott a világ! A báró Taorminában készült 3000 fotója közül 2500 darabot 1936-ban megsemmisí­tettek Mussolini csendőrei. Ma, a fennmaradt fotókkal illusztrált

Next

/
Oldalképek
Tartalom