Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-28 / 226. szám
Taormina, a Nap udvara Ha van látvány a földön, amellyel sosem lehet betelni, akkor az Taormina. Na jó, az egyik ilyen látvány! Hogy mivel bizonyítom? Ember és természet kevés helyen ölelkezik olyan szorosan, mint itt, a földnek ezen a pontján. icília a szigetek királynéja, írta Goethe, Messinába érkezve, de már sietett is tovább, mert Taorminába húzta a szíve. Hasonló idő alatt éri el a várost az is, aki Cataniából veszi célba. Messinától 52, Cataniától 56 kilométer választja el Taorminát, az pedig egy menetrend szerint is ráérősen közlekedő busznak sem egész másfél óra. Taormina a világ egyik különleges szépségű városa. Varázsát elsősorban az adja, hogy teraszszerű domboldalra épült. Tízezer lakosából sokkal kevesebbet lát az idegen, mint az egész évben itt hömpölygő turistaáradatból, amely megtölti a város utcáit, tereit, macskaköves sikátorait, szűk lépcsősorait. Taormina még karácsonykor is kitehetné kapujára a MEGTELT táblát. Akárhol néz is körbe az ember, lent a tengerparton vagy a spirálszerűen tekergő utak valamelyikén, vagy a dóm előtti terecskén, amelynek kőpadlóján még mezítláb is öröm a séta, a látvány egyszerűen fenséges. Távolban a kopár hegyek, az Etna füstölgő kúpja, sziklavárak romjai, körben a város pompás kulisszái: görög és római emlékek, középkori paloták, antik elemekkel díszített homlokzatok, templomok, kézművesek tenyérnyi üzletei, mediterrán stílusban épült, hangulatos kis szállodák. Es az illatok! A gazdagon termő citrom- és narancsfák illata. Vagy a kúszónövények... itt egymással versenyeznek a virágok. Mindegyik más illattal kábít. Ide még a maffiózók is fagyizni járnak. Ha lentről, a tengerpartról vagy a szerpentinek valamelyikéről nézzük a házakat, láthatjuk: 200 méteres szintkülönbséggel épültek. A város fellegvára, a Castello di Taormina 400 méter magas hegyen őrködik, ahonnan nemcsak a halványrózsaszín főúri palotákban gyönyörködhetünk, hanem az Etna szürkésfehér sapkájában és az Isola Bella nevű, fákkal és cserjékkel dúsan benőtt sziklaszigetben is, rajta egy régen élt, titokzatos angol hölgy, bizonyos Lady Florence Trevelyan házával és teraszos kertjével. Ottjártunkkor, miután átsétáltunk a szigetet és a szárazföldet összekötő keskeny kőpadon, éppen „zárva” találtuk a Bellát, gondnokát azonban nem kellett sokáig győzködnünk, hogy beengedjen bennünket. Hívadan vendégként így jutottunk be Lady Florence birtokára, s mivel kellemesen sütött a nap, neki is vetkőztünk rendesen háza rejtett teraszán. Taormina a Nap szigete. Ugyanezt gondolhatta a Lady is, amikor a görög színház mellett angolparkot létesített, de ezért jött a városba D. H. Lawrence is, hogy itt írja meg híres erotikus regényét, a Lady Chatterley szeretőjét, de Luc Besson is, hogy itt forgassa le A nagy kékség című búvárfilmje felkavaró képsorait. A Casa Cusini is otthont adott néhány hírességnek. Itt, ebben a pompás villában bújt el a világ elől Tennessee Williams, hogy szabadon utazgathasson vágyai villamosán, majd az erkélyről csodálja a tengert, vagy a villa kertjében, virágzó bokrok között szobortestű ifjú vendégeit. Nem egy közülük hasonlított is azokra a helybeli fiúkra, akiket báró Wilhelm von Gloeden, a tehetős német arisztokrata, a klasszikus görög-római művészet megszállottja fekete-fehér fotóin megörökített. Huszonkét évesen egy Balti-tengeri tüdőszanatóriumból, a kezelőorvosa javaslatára költözött Taorminába. Megérkezése napjától a földi paradicsomban érezte magát, s meg is gyógyult gyorsan, hála az erotikus klímának és a helybeli 14- 15 éves pastorék kivételes társaságának. Mint-megírta: sötét bőrű modelljei mellett a város szépsége is elbűvölte, és fogva tartotta. A klasszikus görög szépségideál mintájára bukolikus környezetben készült férfiaktjaival gyorsan híressé vált a világban. Taorminai háza az előkelő európai társasági élet egyik fontos találkozóhelyévé vált. Képei nemcsak Olaszországban, hanem Németországban, Angliában és az Egyesült Államokban is elterjedtek, és ma is felbecsülheteden értékű kincsei a világ leghíresebb múzeumainak és magángyűjteményeinek. S hogy mekkorát változott a világ! A báró Taorminában készült 3000 fotója közül 2500 darabot 1936-ban megsemmisítettek Mussolini csendőrei. Ma, a fennmaradt fotókkal illusztrált