Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-14 / 214. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2019. szeptember 14. 7 Foci és politika A politikából a stadionokba szorított nacionalizmus MÁRIUS KOPCSAY Nem rendkívüli a stadionokban megjelenő nacionalizmus - persze ez nem jelenti azt, hogy intézzük el egy kézlegyintéssel. De a politikában megjelenő nacionalizmus sokkal veszélyesebb. Ezért nem kell túldramatizálni a budapesti futballmérkőzés lefolyását - bár néhány szurkolói megnyilvánulásból világos, hogy a magyar társadalomban is jelen van a nacionalizmus, és bizonyos körülmények között erősödhet. De e körülményeket elsősorban a politika teremti, és a politika szerencsére most visszafogottan reagált, például egy Danko-Orbán-fotóval. Tényleg sokkal rosszabb, ha politikusok üvöltöznek egymásra. És itt nem lehet kihagyni Danko elődjét, Ján Slotát, aki annak idején tankokkal akarta lerombolni Budapestet. Nála aztán szó se volt populizmusról, hamisítatlan magyarfóbia miatt csinált mindent. Ami még súlyosabbá tette a helyzetet, hogy ez nem Slota magánvéleménye volt, hanem foként a Meciar-korszak kormánypolitikája. E sorok írója hallott 1993-banakulisszák mögött egy politikust tüzesen ' szónokolni az akkor tervezett új területi beosztásról: Semmi megyék, semmiféle kerületi rendszer, amíg a déli határ nincs bebiztosítva! Nos, ez a politikus néhány év után demokratává változott, de az ilyen kirohanások még az első Fico-kabinet irányvonalát is megszabták, hiszen tagja volt a HZDS és az SNS. Ma a politikában már nem érezni az akkori indulatot, ha úgy tetszik, be lett szorítva a stadionokba, de szlovák oldalon sincs belőle hiány. Lásd a magyar himnusz kifütyülését a nagyszombati szlovák-magyar meccsen, a kanadai kifutyülését a hoki-vb-n, vagy a színes bőrű játékosok sértegetését. A szlovák-magyar viszony lecsillapodása utólag is igazolja, hogy a politikusok szították a feszültséget, hogy így szerezzenek választókat. Elég volt, hogy ezt abbahagyják, hogy ne problémaként tüntessék fel a kisebbségeket, ne ellenségként mutogassanak rájuk. Hozzá kell tenni, hogy Bugár Bélát sokan bírálják, mert szövetséget kötött a Smerrel - és minden egyes újabb információ vagy SMS a Kocnerek és Bastemákok világából csak igazolja e bírálatok jogosságát -, de azért a Hídnak is szerepe volt abban, hogy nyugodtabb a helyzet. Ami nem volt mindig így - erre mindannyian emlékezhetünk, és meg kell becsülni az ilyen időket, ugyanis egyáltalán nem magától értetődőek. Mert vissza is térhetnek az indulatok. Ugyanis a korrupció és a társadalmi igazságtalanság felháborodást és haragot szül, ami a nacionalista indulatokat is felerősítheti. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa Viktor valaskával. A zászlórudas Danko villámhárító-szerepben tetszeleg. (Andrej Danko Facebook-oldala) Miért ne keressünk erkölcsöt a politikában? SZÓ M BATH Y PÁL Politikai jóslat erkölcsi alapon nem működik, csakis a szembenálló felek érdekei és ereje alapján. Példa erre a magyar EU- biztos személye és jelölése. Jó ideje olvasni úgynevezett bennfentes magyarországi sajtóinfókat arról, hogy Trócsányi László uniós biztosi jelölését előbb-utóbb vissza kell vonnia a Fidesznek, mert tarthatatlan a korábbi igazságügyi miniszer helyzete Európában. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke úgysem vállalja őt új kormányában”, személye a magyar jogállamiság lebontójaként szimbolikus - a volt nagykövet és alkotmánybíró az antidemokrata „gonosz” megtestesülése, Orbán-utáló magyar ellenzéki, illetve európai baloldali szempontból. És különben is, teljesen mindegy, mire jelölik Trócsányit, vagy kit jelölnek helyette majd, hiszen a pária Magyarország eleve nem számíthat a körömvirágkrém-tubusok átméretezésének felügyeleténél vagy az ázott ürgebőr folyamhalászati szabályozásánál komolyabb ÉU-biztosi posztra. Erre fel mi történt? „Először ejtsük el a medvét, aztán tárgyaljunk a szűccsel.” (Orbán Viktor Trócsányi László EU-biztosi jelöléséről) Trócsányit az új Európai Bizottság német elnök asszonya az EU bővítéséért és szomszédságpolitikájáért felelős biztosnak jelölte. Semmi uborkagörbület-felügyelet, helyette kőkemény diplomácia, stratégiai feladat a kirakatban. Ezt a területet Orbán Viktor már négy éve is szerette volna megszerezni, akkor nem sikerült, most igen. „Van egy jelenség, amit úgy hívnak az európai blablában, vagy tolvajnyelven, hogy bővítési fáradtság: Nyugat-Európa országai belefáradtak a bővítésbe... Én viszont úgy látom, nem szabad megállni, a V4-ek egységesen támogatják, hogy bővítsék az Európai Uniót a Nyugat-Balkán felé.” (Orbán Viktor a Kossuth rádióban) A kurzus gyűlöletéből fakad Trócsányi lealkalmatlanozása - és az utálat nem a józan ész és elemzőképesség barátja. A politikában magánerkölcsöt keresni súlyos tévedés, a közérdek teljes félreértése; a közélet és demokrácia működésének ismerethiányából vagy politikai vakságból fakad. A politikai érdekegyeztetés nem a magánemberi moralitás szabályait követi, hanem a szereplők akaratát, szempontjait és legfőképpen erejét. Innen nézve pedig az történt, hogy a visegrádi országok egységesen léptek fel, tehát erőt mutattak az erősebbeknek, s ehhez egy igazán erős szövetségest is találtak a francia államfő személyében. Orbán és Macron barátokká váltak volna? Ugyan, az érdekeik lettek közösek a német centrummal szemben szerveződve. A magyar kormány a tárgyalási pozíció érdekében alkalmazott erőben hisz, míg baloldali ellenzéke inkább abban, hogy érdemes puhábbnak lenni, megfelelni az európai centrum nézetrendszerének, mert ez a lojalitás elnyeri jutalmát. Európa-hívő éltanuló kontra szalonképtelen fekete bárány, ahogyan ők látják. Szuverén nemzeti pojitika kontra behódolás és kiszolgálás, ahogyan amagyar jobboldal látja. Közben viszont politikai értelemben alig van erkölcsös, illetve erkölcstelen politikus. A politikai közösség által megválasztott és meg nem választott politikusok vannak. Bátrak és gyávák, színesek és szürkék. Hasznosak és pojácák. Meg léteznek börtönbe zárt tolvaj politikusok és vannak nyakon nem csípett jómadarak. Minden oldalon. Trócsányi sorsa sem valamiféle morális boncasztalon dől majd el, hanem az Európai Parlament politikai vitáiban: valakit valamiért, valamit valakiért, egy ütés jobbra, egy a balnak alapon. „A törvények olyanok, mint a kolbász. Jobb ha nincs ott az ember, amikor készülnek.” (Otto von Bismarck) Nincs remény a politika megértésére morális megközelítésből: hazudni például a magánéletben is lehet kegyes tapintatból, hát még a köz előtt, ahol egyszerűen lehetetlen elmondani mindent őszintén a választóknak, ahogyan mondjuk egymás között, barátként sem úgy beszélünk, mint egy hivatalos fórumon. Az érzelmi, mások felett ítélkező, megbélyegző közbeszéd is csak álca, amely a valódi érdekek elfedésére való. Örömmel várakozni LAMPL ZSUZSANNA lhatároztam, hogy kötök egy pulóvert, mert olyan színű, amilyen nekem tetszik, nincs az üzletben. Első feladat: pamutot venni. Ez nem is olyan egyszerű, mert harminc éve, amikor utoljára kötöttem, Pozsonyban sok ilyen üzlet volt, most meg alig. De aid szorgalmasan keres, talál. Beléptem a boltba, fejbe csapott a hatalmas kínálat. Hirtelen nem tudtam, mihez kezdjek, de a korombeli eladónő rögtön a segítségemre sietett és beszédbe elegyedtünk. Azt is elmondta, hogy egyre több magas beosztású menedzsemő jár hozzá. Belépnek e számukra ismeretlen világba, és nem tudják, mit akarnak. Kötni, horgolni, hímezni? Mindegy, válaszolják, nem ők találták ki, hanem az orvos ajánlotta, mert a finommotorikai mozgás, vagyis a kézimunka megnyugtathatja őket, kikapcsolhatja a folyton több száz százalékon pörgő agyukat, más irányba terelheti a gondolataikat, meg hasonlók. Ők nem igazán hisznek ebben, de azt mondta a doki, hogy ha nem segít ez vagy a sport, akkor maradnak a tabletták. Nem mintha idegenkednének a tablettáktól, hiszen tele a márkás neszesszerük Ibalginnal, Espumisannal, Omeprazollal, de azért ezek kicsit más tabletták. Hát inkább jöjjön a pamut meg a tű, a technikát majd megnézik az interneten. Kicsit idegenkedve veszik a kezükbe a szép zacskóba csomagolt árut, még mindig kételkedve, hogy ez adná vissza az életkedvüket. Megkérdezem az eladónőtől, hogy ezt ők mondják-e így. Igen, van, aki ezzel búcsúzik, de van, aki csak később mondja, amikor újabb adag pamutért jön, és ragyogó arccal jelenti ki, hogy a kézimunkának köszönhetően mégis újra van értelme az életének. És sokan közülük fokozatosan elmesélik nemcsak a neszesszerük tartalmát, hanem azt is, miért (volt) értelmetlen az életük. Hűha, az élet értelme. Ilyen komoly téma egy pamutüzletben. És mit mondanak, mi az oka az életük értelmetlenségének, kérdezem. Az egyedüllét. A munka, munka, munka, ami sokszor az egyedüllétnek is az oka. De mivel nincs más, csak a munka, s abban jók, meg jól is keresnek, nem mernek váltani. És a leginkább talán az, hogy nincs semmi olyan az életükben, amit örömmel várnának. A pamutos hölgy nem pszichológus, és az elmondottak sem általánosíthatók minden menedzsemőre, de eszembe jut egy szomorú történet Viktor Franki, a náci haláltábort megjárt pszichiáter egyik könyvéből. Az egyik tábor foglyai abban reménykedtek, hogy 1944 karácsonyára már újra otthon lesznek. De eljött a karácsony, és ők maradtak. A következő héten objektív okokkal megmagyarázhatatlanul a szokásostól sokkal többen haltak meg közülük. Franki szerint azért, mert már nem volt mit várniuk. Már nem volt minek örülniük. Akkor éljenek a kötőtűk!
