Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-14 / 214. szám
8 I KULTÚRA 2019. szeptember 14. | www.ujszo.com Avers mint szellemi kihívás JUHÁSZ KATALIN TOZSER ÁRPÁD Lélekvándor rr Őseink nyomdokain Dunaszerdahaly. A Családi Könyvklub szervezésében Agócs Gergely tart videókkal és fotókkal illusztrált előadást legutóbbi expedíciójáról Őseink nyomdokain Kazáriában címmel szeptember 16-án. Az ismert néprajzkutató, zenész és egyetemi oktató több hetet töltött a nogáj-tatárok, votjákok, cseremiszek, hantik, komik, udmurtok, baskírok és a karacsáj-cserkesz népek földjén. Elmeséli, hogyan talált rá Kodály Zoltán nyomaira. „Egyik kezünket még a nogáj-tatár, a votják, cseremisz fogja, másikat Bach és Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem híd, s talán mindkettővel összefüggő szárazföld? Feladatnak elég vcjna újabb ezer évre” - írta anno Kodály, aki Agócs Gergelyt kollégáival együtt „úrnak indította” a türk és finnugor népek szállásterületeire. * „Sok olyan nyilvánvaló, nem egyszer gyakorlatilag dallamazonosságot mutató népzenei párhuzamot sikerül feltárni, melyek igazolják Kodály feltevéseit. A magyar származástudatról szóló iskolai tananyagok kialakításában a finnugor nyelvi rokonság vált eddig meghatározóvá, hiszen a tudomány a nyelvi kapcsolatrendszert tekintette irányadónak minden egyéb kulturális, avagy vérségi rokonság megállapításának kérdésében. Úgy vélem, elérkezett az idő, hogy a Kodály által felismert, tudományosan is bizonyított kulturális rokonságunk másik, türk ágának képviselőit is szerepeltessük a magyar kulturális életben” - mondta Agócs Gergely. A hétfői előadás 18 órakor kezdődik a dunaszerdahelyi Csapiár Benedek Városi Művelődési Központ kistermében. A belépés ingyenes. (k) AgÓCS Gergely (Képarchívum) Tőzsór Árpádra tökéletesen illik T.S. Eliotnak a metafizikus költőtípusra vonatkozó megállapítása, aki „műveltségét beépítette az érzékelésmódjába". Új verseinek zöme nem adja könnyen magát, az élmény azonban megéri a befektetett olvasói energiát. Kezdjük azzal, hogy sokak szerint nem mérvadó, hány éves az alkotó, ha egy-egy művet értékelünk. Én mégis szeretek utánanézni, mert úgy gondolom, az életpálya során született alkotások - amellett, hogy az odafentről kapott tehetséget és az addig felhalmozott tudásanyagot rendezi egyedi formába a szerző - kimerevített pillanatképek. Nyomokban akkor is tartalmaznak impresszionista vonásokat, ha tudatosan kerülni szerétné őket az alkotó. Lehet, hogy pár hónap múlva, egy új élmény, tapasztalat hatására teljesen másként közelítené meg az adott témát. Persze minden szerzőnek Jogában áll” változtatni, másképp játszani egy mostani koncerten azt, amit húsz éve rögzített lemezre, vagy kötetbe rendezéskor átírni valamit, amire megváltozott a rálátás szöge. Tőzsér Árpád tudtommal nem ilyen újragondolós típus, felvállalja korábbi gondolatait, érzéseit, illetve minden szempontból érdeklődve figyeli korábbi önmagát. Aki ismeri több kötetben megjelent naplóit, azt is tudja, hogy semmit sem rejt véka alá, olyan információkat is megoszt magáról, amikre senki sem számít. Szóval Tőzsér, a huszadik és huszonegyedik század magyar költészetének egyik legfontosabb alakja jelenleg 84 éves. Nyolcvan felett a költők már nem igazán jelentkeznek fontos kötetekkel, az új színek, nézőpontok megjelenése pedig még ennél is ritkább. Tőzsér viszont úgy tud megújulni, hogy közben ugyanaz marad. Előző, 2016-os verskötetéért, az Imágókért Madách-díjat kapott, vagyis az volt az év legjobb hazai magyar kötete. Idén pedig Lélekvándor címmel adta közre még új abb verseit. Ha azt mondanám, az Imágókat is túlszárnyalta benne, nem biztos, hogy pontos lennék, mert ezek más jellegű versek. Határokat döntögetők, merészek, elgondolkodtatok, tele kulturális utalásokkal. Ez utóbbi ugyan eddig is jellemző volt Tőzsérre, de most azt boncolgatja, hogy az ősi mítoszok megismétlődnek, hogy életünk egy örök körforgás része. Heródiás ugyanolyan távolságra van tőlünk, mint „Szőrei Gyula” (a Vörös és feketéből), John Milton lánya, Deborah pedig jól megértené magát mondjuk Foucault-val. A szerző önmagát egyfajta megfigyelői, krónikási pozícióba helyezi, amellett, hogy nyakig benne van a történésekben. És gondol a majdani reflexiókra is, a kritikusoknak például egészen egyértelmű üzenetet dolgoz bele egyik versébe: „a szerző-mű kapcsolat már rég nem az apa és fiú meghitt, roman / tikus viszonya, hanem inkább Frankensteiné és szőr / nyeteg teremtményéé, felváltva üldözik egymást, tör / nek egymás életére. A teoretikusok meg kapnak az / alkalmon, s a szerzőt, aki szerintük zavaró tényezője / az irodalomnak, mint az elme a filozófiának, kiiktat / ják az emberi kommunikációból: a szerző meghalt, / hirdetik ffankensteini vigyorral. így hát teljesen / mindegy, ma merre indulok egy tegnap felvázolt epi / kaidrámai-lírai helyzetből, ha szerencsém van, min / denképp beérek a mű Rómájába” (Heródiásról, a befejezések lehetetlenségéről és Mallarmé kockás sáljárói). Érdemes megfigyelni a tagolást is. A kötet több versére jellemző a sorok rendkívül szabad kezelése: a szerző ott töri meg a sort, ahol a vizualitás kívánja, nem „faltól falig” fut a szöveg, hanem csak majdnem, mintha azt jelezné, hogy ne hagyjuk magunkat befolyásolni, mert min; den ott folytatódik és ott ér véget, ahol mi akarjuk. Formailag egyébként rendkívül : változatos a kötet, a gondolatritmus által mozgatott versek mellett bőven vannak rímesek, mindenféle képlet és kunszt, felsorolni sem győzném. A témák is változatosak. Egyszerre ; kedves és elgondolkodtató gégék ; (Vörös és fekete, A három Dezső, Piroska szerelme - apokrif strófák a * Toldi szerelméhez), filozófiai kérdések történetbe ágyazva (XXXVI. fejezet, amelyben Maurice d'Esparvieu az őrangyaláról és az Isten- Sátán metamorfózisról elmélkedik), létösszegző versek (Születésnapi : vers október 6-ra, mindazoknak, akik e napok születtek, Kis Testamentum, Áz átlátszó patkány), illetve e három kategória keveréke (Üvöltés - egy bányamérnök-költő naplójából) kínál szellemi kihívást az olvasónak. E vékony, 72 oldalas kötet „feldolgozása” emiatt egy hétig is eltart, de csak akkor, ha közben semmi mást nem kényszerül olvasni : vagy írni az ember. A formai játékosság gyakran izgalmas ellentétbe kerül a mondani: valóval, és az összecsapásból min: dig ez utóbbi kerül ki győztesen. Közben élő személyek is összekapaszkodnak irodalmi alakokkal, és nem az a fontos, ki létezett valójában, és kit szült emberi fantázia. A kötet talán legfontosabb hozadéka, hogy ez a rendkívül művelt, intuitív költő a maga bölcseletének koordinátái és lírai univerzuma szerint emeli ki, mutatja fel és formálja át a mitologikus motívumokat, toposzokat. Plasztikus, erőteljes képei néhol statikus, másutt drámaian mozgalmas költői eszközök révén mély gondolatokat közvetítenek, de sohasem szócsőként, hanem tökéletesen bele; simulva a mítosz struktúráj ába. A mítoszok alkalmasak rá, hogy az alkotó ember rájuk támaszkodva fogalmazza meg mondanivalóját. Ez persze nem újdonság, a fél világirodalom példa rá. Ám csak kevesen képesek ennyire szervesen, magától ér: tetődő módon összeolvasztani a mi- i tológiát és a költészetet. Tőzsér Árpád: Lélekvándor. Kalota Művészeti Alapítvány - Napkút Kiadó, Budapest, 2019,72 oldal. Elhunyt Marton László Kossuth-díjas rendező A Saul fia az évszázad legjobb filmjei közt London. Az évszázad legjobb filmjei közé sorolta Nemes-Jeles László Saul fia című Oscar-díjas filmjét a The Guardian brit napilap, amely tegnap tette közzé a 2000 után készült legjobb száz film listáját. A százas listát Paul Thomas Anderson Vérző olaj című filmje vezeti. Az első tízben szerepel még sorrendben Steve McQueen 12 év rabszolgaság, Richard Linklater Sráckor, Jonathan Glazer A felszín alatt, Vong Kar-vaj Szerelemre hangolva, Michael Haneke Rejtély, Charlie Kaufinan Kis-nagy világ, Barry Jenkins Holdfény, Lucrecia Martel Zama című filmje, valamint tizedikként az Amerika kommandó: Világrendőrség. A Saul fia a 12. lett a The Guardian által felállított sorrendben. (MTI) Hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 77. évében, csütörtökön elhunyt Marton László Kossuth-díjas rendező. Marton Lászlót művészi pályája a Vígszínházhoz kötötte: ide szerződött 1968-ban, miután elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező tanszakát. Volt itt főrendező (1979-1985 között, majd 2009-től 2017-ig), igazgató-főrendező (1987- től 2009-ig). Legutóbbijelentős, nagy sikerű rendezése itt a Molnár Ferenc regénye nyomán készült A Pál utcai fiúk volt. A darabot 2016 őszén mutatta be a Vígszínház, és azóta is folyamatosan telt ház előtt fut. Az előadásról időközben tévéfelvétel készült, ennek kapcsán lapunknak adta az utolsó interjúját Marton László. „Hogy ebből ekkora siker lesz, egyikünk sem sejtette. Természetesen reméltük, hogy a nézők szeretni fogják, ez volt mindannyiunk titkos álma - mondta az interjúban. - A fogadtatás azonban mindent felülmúlt. Fiatalokat és idősebbeket egyformán mélyen érinti meg a produkció, mert Molnár Ferenc műve remekmű. Hogy ifjúsági regény, csupán műfaji mutatója a zseniális szerzőnek. A történet a hűségről, a becsületről, a bátorságról, az árulásról szól. Arról, hogy mit jelent nekünk a grund, vagyis a haza, a hazánk, és ehhez a mércéhez akar felnőni az előadás.” Marton László több legendás zenés darab rendezője volt a Vígszínházban. Az ő nevéhez kötődik a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Harmincéves vagyok, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, a Kőműves Kelemen, A padlás és még sok más, fergeteges sikerű előadás. A Képzelt riport... nemcsak odahaza, külföldön is sikerrel szerepelt; Marton László (1943-2019) (Szkárossy Zsuzsa felvétele) az elődadás első külföldi útja Pozsonyba és Prágába vezetett. Marton László többször is járt Pozsonyban rendezéseit elkísérve: a Víg társulatának emlékezetes pozsonyi vendégszereplése volt 2003 novemberében a Legenda a lóról című előadás. Utóbb pedig Hegedűs D. Géza Hallgatni akartam című Márai-előadásával járt Pozsonyban. Marton László tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és külföldön: Finnországban, Kanadában, Londonban is, de vendégrendezőként is többször dolgozott a világ több pontján. 2017-ben szexuális zaklatási vádak miatt felfüggesztette oktatói tevékenységét a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint lemondott főrendezői állásáról a Vígszínházban. Veszprémben tért vissza a színpadra: ez év februárjában Moheré Tartuffe-j ét vitte színre. (MTI, tb)
