Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-11 / 211. szám

www.ujszo.com | 2019. szeptember 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Százéves kérdőjelek Léon Termen elektromérnöktől BMW-vel Maricica prefektusig 7 ppen egy fekete BMW X6-Eos parkolt a járdaszélre, amikor Bandika és Ervin észrevették, hogy ugyanezt csinálja egy fehér BMW X5-ös is. A Tartózkodó Tarisznyarákhoz címzett lakótelepi pohárszék elé ki­rakott székeken ültek az első ősz­reggeli ködökben gyönyörködve, és arról beszélgettek, hangszernek számít-e a szintetizátor. Bandika szerint hangszer, hiszen sok zenész produkál vele hanghatásokat. Ervin szerint sok zenész produkál hangha­tásokat BMW Xó-os személygép­kocsikkal is, a városi terepjárót mégsem soroljuk a hangszerek közé, és nem is lehet hangszerboltban kapni, míg szintetizátort igen. Felszállt a köd, aztán inkább a Ba­uhaus stílusról kezdtek beszélgetni, leszögezve, hogy a Bauhaus idén százéves, továbbá rengeteg olyan épületet emlegetnek bauhausosként, amit nem is bauhausos tervező ter­vezett. Továbbá hogy az iskola egyik képviselője, Moholy Nagy László volt a New Bauhaus vezetője, mi­előtt 1946-ban meghalt, Chicagóban. Bandika erre elmondta, hogy a 90-es években megszerette a house zenei műfajt, amelyről tulajdonképpen ma sem tudja, hogy micsoda. Csak azt, hogy kell hozzá szintetizátor, meg hogy a 80-as évek közepén jött létre, Chicagóban. Megpróbált vissza­gondolni egy régi house slágerre, hogy itt és most eldúdolhassa nosz­talgikusan, de rájött, hogy nem fog neki sikerülni, ahogy senki másnak sem. Ervin beleöntötte kofolájába a rumot, és előhúzta lexikális tudásá­nak hájas redői közül az információt, miszerint a szintetizátor egyik őse, az első teljesen elektronikus hangszer, a kezelő teste által a hangszer kibo­csátotta elektromágneses térben (rá­dióhullámokban) keltett zavar vezé­relte teremin, az orosz Léon Termen, született Tyeremin elektromérnök és feltaláló műve szintén 1919-ben ke­letkezett, vagyis a szintetizátor nem csak hogy százéves, de egyidős a Bauhaussal. Az is lehet, hogy évfo­lyamtársak voltak? - terítette sárga­lila csíkos kardigánját a szék támlá­jára Bandika. Ervin bólintott. Ban­­dikát kicsit felzaklatta az információ, mert eddig azt hitte, a szintetizátorok a Hammond-orgonáktól származ­nak. Aztán hosszan beszélni kezdett Chicagóról, ahol ugyan sosem járt, viszont ha Chicagóra gondol, egy teljes mértékben piros város képe rajzolódik ki előtte. Téglapiros épü­letek közt téglapiros utak pihennek, rajtuk különböző színű, de leginkább fekete autók közlekednek, az embe­rek öltözéke pedig pasztell, de leg­inkább téglapiros. Végül megegyez­tek abban, hogy a városi terepjárókat a városokból ki kellene tiltani, hiszen a terepjárónak a városban annyi ke­resnivalója van, mint a versenyautó­nak a szántóföldön. Fogalmuk sem volt arról, hogy a román kormány mindeközben leváltotta a Bákó me­gyei prefektust, akinek a neve Maricica-Luminija Co$a. A szerző a Vasárnap munkatársa Óvatosan a minimálbérrel DUDÁSTAMÁS Idén új töltetet kapott a minimálbérről szóló szokásos vita. Robert Ficónak annyira megtetszett a minimálbér átlagbérhez való hozzákötése, hogy Erik Tomás képviselővel gyorsan be is terjesztett erről egy képviselői törvénymódosító javaslatot. Szóval ha a jövőben a háromoldalú egyeztetés (kormány-munkálta­­tók-szakszervezetek) eredménytelen lesz, akkor a minimálbér auto­matikusan a két évvel korábbi átlagbért 60 százalékára emelkedne. A javasolt mechanizmus először 2021-ben lenne érvényes, ami azt je­lenti, hogy az idei, 2019-es átlagbérből indulnának ki. Az pedig már most átlépte a bruttó 1100 eurós határt, tehát több mint 600 eurós mini­málbért jelentene. Ahogy azt már e sorok írója e helyen többször is leírta: az ötlet ön­magában nem rossz. Kialakulna egy világos mechanizmus, és már a háromoldalú tárgyalások kezdetén minden fél tisztában lenne azzal, mire számíthat, ha a tárgyalások esetleges sikertelenül végződnek. A tervezet ennek ellenére nagy tiltakozást váltott ki a szakmai és vál­lalkozói körökben - a javasolt 60 százalék miatt. Ficóék azzal érvelnek, hogy az Európai Szociális Charta ajánlásából indultak ki, csakhogy az a nettó átlagbér 60 százalékát javasolja, míg a benyújtott törvényjavas­latban a bruttó bér szerepel. Ez óriási különbség, elfogadása például azt eredményezné, hogy Szlovákia rögtön az OECD-államok éllovasává válna a minimálbér és az átlagbér viszonyát illetően. Ma az OECD-ben nincs is olyan ország, ahol a minimálbér elérné az átlagbér 60 százalé­kát, 50 százalék fölött is csak alig néhány országot találunk. A parla­mentbe beterjesztett javaslat ezért már első látásra is, mondjuk így, túl ambiciózusnak tűnik. Nem szerencsés az időzítése sem. A világgazdaságban ma egyértelműen a negatív hírek és kockázatok dominálnak, és ez máris nyomott hagyott Szlovákia gazdasági teljesítményén is. A szlovák GDP 2019 második negyedévében csak két százalékkal növekedett, ami 2013 óta a leggyengébb teljesítmény. A nemrég publikált részletes adatok szerint gyengélkedik az ipari termelés és a szlovák export is, a gazdasági növekedést jelenleg csak a hazai fogyasztás növekedése biztosítja. Ez viszont önmagában nem lesz elég, hiszen Szlovákia a kontinens legnyitottabb gazdaságai közé tartozik, és nagymértékben függ a világgazdaság helyzetének alakulásától. Világgazdasági szinten sajnos egyre nőnek a kockázatok, és mind­egyik kulcsfontosságú gazdaság teljesítménye romlik. Ebben a hely­zetben a minimálbérrel, mint gazdaságpolitikai eszközzel, nagyon óvatosan kell bánni, ugyanis a túl magasan meghatározott minimálbér egy gazdasági válság esetén csak tovább rontaná Szlovákia helyzetét. Mindezt figyelembe véve a minimálbér-emelésre vonatkozó mecha­nizmus mindenképpen komoly szakmai és társadalmi vitát igényelt volna, de erre a javaslat egyoldalú beterjesztésével nem került sor. El­gondolkodtató az is, hogy a beterjesztők semmilyen konkrét elemzést nem csatoltak a javaslatukhoz, gazdasági hatásairól csak általánosság­ban beszélnek. Ekkora horderejű javaslatnál ez rendkívül felelőtlen hozzáállás, és így maga a javaslat is egy hamarjában beterjesztett kam­pányfogásnak tűnik a közeledő parlamenti választás előtt. Mindez persze kivívta a gazdasági szakemberek bírálatát: ma nincs olyan felelősségteljes szlovák közgazdász, aki egyértelműen kiállna a javaslat mellett. Az alacsony jövedelmű munkavállalók helyzetének javítása sarkalatos gazdaságpolitikai kérdés, de a minimálbér-emelési mechanizmus elhamarkodott elfogadása a jövőben több kárt okozhat nekik is, mint amennyi hasznot hoz. Ellenben a minimálbér emelése korántsem az egyetlen megoldás az alacsony jövedelmű munkavállalók megsegítésére, érdemesebb lenne e téren inkább az adók és a befizetett szociális járulékok csökkentésére koncentrálni. Menekülnie kellett az orosz beavatkozásról beszámoló ügynöknek Oleg Szmolenkov, az orosz elnöki hivatal volt munkatársa lehetett az az informátor, akit a CIA 2017-ben kimenekített Oroszországból - közölte a Kommerszant orosz napilap amerikai állami szervekre hivatkozva. Szmolenkov azután tűnt el felesé­gével és három gyermekével, hogy 2017 júniusában Montenegróba uta­zott nyaralni. Az orosz Nyomozó Bi­zottság (SZK) gyilkosság ügyében kezdett nyomozni, mígnem az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) ki nem derítette, hogy a csa­lád „egy másik országban él”. A Daily Storm orosz hírportál azt írta, a férfi titkárként dolgozott a wa­shingtoni orosz nagykövetségen, amikor Jurij Usakov volt a nagykö­vet, aki később Vlagyimir Putyin el­nök külpolitikai tanácsadójává lépett elő. Szmolenkov szintén átkerült a kormányapparátusba és 2010-ben harmadosztályú államtanácsossá ne­vezték ki. „Nem is látszik" Szmolenkov ekkori tevékenysé­géről az orosz hivatali körök szokás szerint legalább háromféle, egymás­nak ellentmondó dolgot állítanak. Az egyik verzió szerint Szmolenkov él­vezte Usakov bizalmát. A másik sze­rint aligha tudta értesülésekkel ellátni az amerikaiakat, mert beszerzéssel, utazásszervezéssel és a felső vezetés magánutasításaival foglalkozott. Az orosz elnöki hivatal titkárságának szóvivője pedig kijelentette, hogy so­ha nem volt Oleg Szmolenkov nevű munkatársuk. A The New York Times azt írta, hogy a kimenekített orosz tisztségvi­selő nem tartozott Putyin szűkebb környezetéhez, de hozzáférése volt a Kremlnek ahhoz a magas szintjéhez, amelyen a döntéseket hozzák. A lap úgy értesült, az informátor segített a CIA-nak arra a következtetésre jutni, hogy Putyin beavatkozási utasítást adott a 2016-os amerikai elnökvá­lasztásba, ő irányította a műveletet és parancsba adta a demokrata párti ve­zetőség komputereinek feltörését. Az amerikai hírszerzés 2017-es jelentése már az orosz elnököt tette felelőssé a beavatkozásért. Tudják, hol ól A Kommerszant a The Washing­ton Post ingatlanos weboldalára hi­vatkozva azt írta, hogy Oleg Szmo­lenkov és felesége, Antonyina 2018 júniusában 760 négyzetméteres házat vásárolt a hozzá tartozó 1,2 hektáros telekkel a Virginia állambeli Staf­fordban, az amerikai fővárostól 70 kilométerre. Az NBC amerikai tele­vízió is azt közölte, hogy a megszök­tetett orosz hivatalnok Washington közelében él. A The New York Times meg nem nevezett forrásokra hivatkozva azt ír­ta: az informátort évtizedekkel ez­előtt szervezték be Moszkvában. Az orosz kormányzat középvezetője volt, és miután gyorsan haladt előre a ranglétrán, befolyásos pozícióra tett szert, ezért hozzáfért a Kreml titko­sított dokumentumaihoz. A lap szerint az illető az amerikai hírszerzés legértékesebb forrása volt, amikor azonban 2016-ban szembe­sültek az orosz választási beavatko­zási kísérletek komolyságával Trump oldalán, úgy gondolták, hogy az ügy­nök veszélybe került, ezért megpró­bálták kimenekíteni. Ő ezt akkor még családi okokra hivatkozva visszauta­sította. Az újság úgy tudja: a CIA ak­kori igazgatója, John Brennan az el­nökválasztás utáni hatalomátadás időszakában nem tájékoztatta Trum­­pot az ügyről. Trump fecsegte ki A CIA 2017 első felében ismét azt javasolta az ügynöknek, hogy hagyja el Moszkvát, és akkor már beleegye­zett ebbe. Ez nem sokkal azután tör­tént, hogy Trump zárt ajtók mögött, de az orosz média jelenlétében találko­zott Szergej Lavrov külügyminisz­terrel és az orosz nagykövettel. Mike Pompeo, a CIA vezetője a találkozó után úgy vélte, sok információ került ki az ügynökről, ezért döntöttek a ki­menekítés mellett, de a mostani hi­vatala nem kívánt megszólalni az ügyben.,A- lépés véget vetett a CIA egyik legfontosabb forrása karrieré­nek”-írta a New York-i lap. (úsz, mti) Robert és Tornáé minimálbér-szakértők VERES ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom