Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-24 / 197. szám

www.ujszo.com I 2019. augusztus 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Halai Velencében Rendes olasz nyaraláshoz minimum kormányválság dukál A Velencei-tótól Velencé­be érkezve rádöbbenek, nyugodtan dolgozhatnék egy keveset itt is, hiszen véletlenül gondolás egyenruhában vagyok: galléros sötétkék-fehér csí­kos póló rajtam, pontosan olyan, mint a fél órára 80-100 euróért bé­relhető csónakok gazdáin. „Nézzünk szembe egy parado­xonnal. Kereskedőemberek, akiket csupán a nyereségvágy hajtott - ho­gyan is hozhatták létre az álmok tün­dérmeseszép városát?” (Mary Mc­Carthy: Velence közelről) A korán kelés jutalma: üres Rialto híd! Egy lélek sincs a klasszikus íven kora reggel. Este viszont már nem várjuk meg, hogy kiürüljenek Ve­lence utcái - mindenesetre a Szent Márk tértől ötven méterre lakva, a sikátorban ritka csendes az éjszaka és a hajnal. A fotómon a Ponte dei Sos­­piri sóhajtásnyira van az Isola San Giorgo Maggiorétól. Minden pers­pektíva dolga. (kazah magyar) A San Marco ne­gyedben, félreeső kis pizzéria udva­rán mellettünk két asztalnál ülnek: egyiknél korpulens orosz medve bermudában, szőke, dizájnmárkás szatyorhalmozó barátnővel - ők ott­hagyják a 180 eurós wagyumarha felét. A másiknál ázsiai külsejű há­zaspár kisgyerekkel - ők a végén ékes magyarsággal kívánnak jó ét­vágyat nekünk: kazahok, akik éveket éltek Budapesten. (trenddel szemben) Két nap után rájövök, az autókon kívül minek a hiánya bűvöl el itt: szerencsére se di­vatos városi kerékpár, se roller, csak a gyaloglás meg a víz. (Herri met de Bles felfedezése) A Museo Correrben kiállítást nézek. Francesco Morosini, a Serenissima utolsó hőse - a nagy dózse és hadve­zér világa a török háborúk idején, re­mek tárlat. Egy festmény előtt földbe gyökerezik a lábam: csodálója va­gyok Bosch és Brueghel hátborzon­gatóan örökkévaló, időtlen erejű művészetének, valami hasonlót érzek most Herri met de Bles Infemo című képével szemben - ez a félelmetes németalföldi korábban áthullott fi­gyelmem rostáján. (Murano, üvegből) Ha az ember egymásra állítaná a Velencében kap­ható összes muranói üveg ajándék­­tárgyat, a sor biztosan elérne a Hol­dig; ha a kínai hamisítványokat is odapakolnánk, majdnem a Marsig. „Város az, amit egy kis közösség a saját meggyőződése és azzal egyező érdekei szerint irányít.” (Nádas Péter) (a Serenissima dózsét választ, 1268-1797) ANagytanács sajáttag­jai közül harmincat választ ki. A har­mincak közül sorshúzással kilencet kiválasztanak. A kilenc kiválasztott negyven választót jelöl ki. A negyven választó közül sorshúzással tizen­kettő kerül a következő körbe, akik huszonöt embert jelölhetnek a kö­vetkező lépcsőben. A huszonötök csoportját sorshúzással kilencre apasztják, ők negyvenöt alkalmas emberre voksolhatnak. A negyvenöt velencei polgár sorsot húz, ami után tizenegyen maradnak. A tizenegy többszörösen kiválasztott negyven­egy nevet jelöl. Végül a negyvenegy kiválasztott megválasztja a dózsét - ennyit a mai modem „fékekről és el­lensúlyokról”; egy ideje híve lettem a sorsolásos demokrácia ősrégi, athéni módszerének. A véletlen legyőzi a nepotizmust. . (halai Velencében) Sétáim során meglep, hogy a belső sestierékben (hat ősi kerület van a csatomaváros­­ban) mindössze egy kebabámst fe­dezek fel; pedig hol van már a Liga egykori kampányszlogenje: „Si alia polenta, no al couscous”. (kormánybukás) Rendes olasz nyaraláshoz minimum kormányvál­ság dukál: velem nem először jön itt szembe, ezúttal Salvini robbant tak­tikusan; meglátjuk, a népszerű jobb­oldali Liga mennyit kockáztat, a régi baloldal már barátkozna a „populis­ta” újjal - Conte kormányfő lemon­dott, Renzi visszatérne, Berlusconi Brüsszelben szunyókál. (TASR-felvétel) Ég a szlovák szemétdomb MÁRIUS KOPCSAY N emcsak az amazonasi őserdő meg a szibériai tundra ég, füstöl a szlovák szemétdomb is, tűz van a rendőrségen, az ügyészsé­gen, a bíróságokon, korunk krónikása, Marián K. SMS-ei bo­rították lángba. Az embernek pedig történelmi párhuzamok jutnak az eszébe. Ami nem is csoda, hiszen csak pár napja emlékeztünk meg az 1968-as szovjet megszállásról, akkor a Kreml borította lángba az országot, hogy elfojtsa a Dubcek-féle demokráciakísérletet. Nem maradt más utána, csak a fojtogató füst, a normalizáció évei, amelynek nyomait meglepő módon még ma is látni. Ma nem ideológiailag normalizálják a társadalmat, hanem az ötlettelenséggel, elvtelenséggel és érzéketlenség­gel, és ez kiváló terepet biztosított az élősködő politikai hatalomnak. A vulgáris hatalom normalizál minket, a politikai arrogancia, a pökhendi urizáló dölyf és fennhéjázó kivagyiság - merthogy ezek is mind előbújtak Marián K. üzletember dekódolt üzeneteiből. Ez a kormányhatalom bátran támaszkodhat a normalizált tömegekre. 1968-ban kintről, a Kreml küldött tankokat Csehszlovákiába a szabadság eltiprására, de egy évvel később már egyedül is megbirkózott ezzel az or­szág: a hatalmi apparátus minden ellenállási kísérletet elfojtott, a gumi­­bottörvényt a prágai tavasz négy meghatározó személyisége közül három aláírta, szinte akkor, amikor az utca még visszhangzott a nevüktől és az őket ünneplő tömeg tapsától. A társadalom fejet hajtott, és ennek aligha­nem máig ható következményei vannak, ez is az oka, hogy az itt uralkodó tűrhetetlen viszonyokat (melyet korunk krónikása, Marián K. örökített meg SMS-eiben) és az ezt képviselő kormányhatalmat nem tudjuk egy­szerűen, hipp-hopp lecserélni a választáson. Illetve le tudjuk. De akaijuk? Hiszen a társadalom egy része még azt sem döntötte el, hogy demokráciát akar-e. És nem is tudjuk, nem is értjük, mi az. Hogy a demokrácia nem azt jelenti, hogy négyévente elmehetünk szavazni, hanem azt, hogy a felelős­séget vállalniuk kell a vezetőknek, és kíméletlenül el kell számoltatni őket. Sokan azt mondják, az urak úgy is azt csinálnak, amit akarnak, a lényeg, hogy ne a zsidók, szabadkőművesek, homoszexuálisok, Brüsszel, a libe­rálisok (a sor tetszés és ki-ki igényei szerint folytatható) irányítsák az or­szágot. Nem véletlenül értesülünk korunk krónikásának SMS-eiből arról, hogy a hatalom a Kuciak-gyilkosság után titokban rögtön elkezdett koket­­tálni Kotlebáékkal. A normalizált választó lelkében régóta ott él ez a kettő szépen, szimbiózisban, egyetértésben. Meg a düh, 1989 novembere és a rendszerváltás miatt. Vagy 1969 óta. És korábbi történelmi dátumokig is elmehetünk (tisztelet a kivételnek). De egy párhuzam van 1992-ből. Akkor Pozsony környékén égett úgy, mint most az amazonasi őserdőben. Addig példa nélküli hőhullám jött, tá­jainkon az első igazi jelezve, hogy valami változik, valami nincs rendben a bolygónkkal. Az ország pedig éppen akkor lépett a lehető legrosszabb útra azok közül, amit választhatott. Hogyan tudna ez az ország hozzájárulni például a klímaváltozás elleni harchoz, amikor az égő szlovák szemétdomb füstjétől nem is látja a körü­lötte levő világot. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa FIGYELŐ 10 óv, és nem gyárt benzines autót a VW Várhatóan a 2030-as évek elején jelenik meg az utolsó belső égésű motor a Volkswagen német autó­gyár kínálatában - írta a Handels­blatt című üzleti lap. A Volkswa­gen története legnagyobb átalaku­lásán megy keresztül. Az utolsó benzines autókat nagyjából 2040- ig eladja, a tízéves átlagos élettar­tamot feltételezve tehát 2050 körül tűnhetnek el végleg a hagyomá­nyos Volkswagenek. A társaság az elektromobilitás felé fordul, célja, hogy 2025-re az elektromos autók első számú gyártója legyen. Addig húsznál is több elektromos meg­hajtású modellt vezet be a piacra, és arra törekszenek, hogy évente egymillió elektromos kocsit adjon el. Az imázsváltás, az elektromo­bilitás és a környezeti tudatosság előtérbe helyezése a Volkswagen­­csoportot megrázó dízelbotrányt is igyekszik feledtetni. A csoporthoz tartozik az Audi, a Bentley, a Bu­­gatti, a Lamborghini, a Porsche, a Seat és a Skoda, a Ducati motorke­rékpár, a Scania és a MAN. (MTI) A flamandok 1 euróért eladnák Belgium vallon részét Trumpnak Belga flamand politikusok felajánlották Belgium vallon vidákoit Donald Trump amerikai elnöknek egy euróért - jelentette a Fox amerikai televízió. A tréfának szánt ajánlatot az Új Flamand Szövetség flamand kon­zervatív párt ifjúsági szervezete tette. „Kedves Donald Trump, egy euró és Vallónia az öné. Jelentkez­zen nálunk” - írták Twitter­­üzenetükben. A bejegyzést fotóval egészítették ki, amelyre Trump feliratú felhő­karcolót montíroztak. A fénykép ahhoz hasonlít, amelyet Donald Trump tett közzé a hét elején, grön­landi tájba ágyazva egy felhőkar­colót, azzal a szöveggel: „ígérem, hogy ilyet nem csinálok Grönlan­­don!“ Az amerikai elnök azt követően viccelődött így, hogy a múlt hét vé­gén nyilvánosságra került: szűk körben többször is felvetette Grön­land megvásárlásának lehetőségét. Belgium két közössége - a hol­land nyelven beszélő Flandria és a francia nyelvű Vallónia lakossága - között mindig volt rivalizálás, vagy éppenséggel feszültség. Az elmúlt években Flandriában jelentősen megerősödtek a két csoport elsza­kadását szorgalmazó pártok. Az Új Flamand Szövetségnek a 150 tagú belga parlamentben 43 képviselője van. Donald Trump Grönland megvé­telére vonatkozó felvetését egyéb­ként sem a Dán Királyság — amely­nek része az autonómiát élvező Grönland -, sem a grönlandi lakos­ság nem találta viccesnek. Mette Frederiksen dán kormányfő úgy nyilatkozott, hogy a sziget nem el­adó. Katrin Jakobsdóttir izlandi kormányfő pedig csütörtökön azt mondta, nem tudja fogadni Mike Pence amerikai alelnököt, aki szeptember elején a szigetre láto­gat, mert éppen akkor külföldön lesz. Trump „undoknak” nevezte a dán kormányfő nyilatkozatát, és le­mondta jövő hétre tervezett kop­penhágai látogatását. Az amerikai lapok bőségesen tárgyalják a Grönland-ügyet. A Vanity Fair magazin Nicholas Bumst, az USA korábbi NATO- nagykövetét idézte. „Néha nehezen hiszi el az ember, hogy az, amit Trump mond és tesz a világpolitika színpadán, valóban megtörténik. Ez a mostani egy új abb bizarr és humoros pillanata az el­nök tevékenységének” - mondta Bums. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom