Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-17 / 191. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2019. augusztus 17 7 A Threema és az állatok nyelvén tudó juhász Vadállatok a szlovák dzsungelben MÁRIUS KOPCSAY a bizonyos Threema-rendszer a modem megfelelője lehet a mesebeli juhásznak, aki tudott az állatok nyelvén. Dekódolta, mit beszélnek, mondhatnánk mai kifejezéssel. És bizony nem győzne csodálkozni a mesebelijuhász, hogy miről suttognak ma a kígyók, a kutyák és a kancák. Az emberek is csak kapkodják a fejüket, mi mindent kódolt meg dekódolt az a bizonyos „Threema” mobilalkalmazás, amiről a hétköznapi SMS-eket küldözgetők azt se tudják, hogy eszik-e vagy isszák. A Smer elnöke közben azon dühöng, Marián K. és Alena Zs. üzenetváltásai kiszivárogtak - de hát az kiabál, akinek a háza ég. Ha figyelembe vesszük, hogy kicsoda ez a Marián és kegyesen elosztjuk tízzel mindazt, amiket az üzeneteiben írt, akkor is kijelenthetjük, hogy a hazai viszonyok messze túllépték az elviselhetőség határát. Ordít belőlük a politika, a biznisz és az alvilág perverz összefonódása. A szinte banális, hétköznapi csalások és a közpénzek lenyúlásán át a rendőrség, ügyészség, bíróságok befolyásolásáig - figyelem, azokról az intézményekről van szó, amelyeknek védeniük kellene az embereket, nem pedig titokban segédkezni az átverésükben. Ezeket a beteges viszonyokat a Smer internetes hiperaktív képviselője koronázta meg azzal a bejegyzésével, hogy az igazi tettesek és minden rossz okozói a kávéházi okoskodó értelmiség és a liberális maffia. Tulajdonképpen ugyanazt mondta, mint Fico (csak nyíltabban): hogy az egész SMS-ügy a média és az ellenzék ellene indított hajtóvadászata. És ha a nyomozók és az ügyészek nem arra az eredményre jutnak, amit a sajtó szeretne, akkor mediális lincselésnek vannak kitéve. „Sejteni engedik, hogy gyakran megalapozatlanul emelnek vádat, de ha nem ezt tennék, a média meglincselné őket”, jelentette ki Fico. Nem felejtett el hozzáfűzni egy riasztó figyelmeztetést, hogy ha Szlovákiában megölnek majd egy politikust, azért a média és a gyűlöletkeltő politikusok lesznek a felelősek. „Tartok tőle, hogy ez is bekövetkezhet”, így Fico. Mennyire hasonlít másfél évvel ezelőtti riadt önmagára, amikor kockaköveket mutogatott a kormányhivatalban, mintegy bizonyítékként, hogy zavargások lesznek a kormány megbuktatása érdekében. Nem, szó sincs zavargásokról, liberális maffiáról, csak a polgárok őszinte felháborodásáról, a nyilvánosság nyomásgyakorlásáról, arról, hogy már torkig vannak az emberek, és nem hajlandók mindent bevenni, amit Fico mond nekik. Nyilván ez nem tetszik a politikusoknak, de a számlát állniuk kell. Annyi mindenre derült fény a tavaly februári kettős gyilkosság óta, hogy annak bőven elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy minimum a politikai felelősséget vállalják és levonják a megfelelő következtetéseket (néhányuk meg is tette). Most végre kiderült, hogy mennyi vadállat van a szlovák dzsungelben, és szörnyűbb dolgok történnek, mint azt bárki is gondolta volna. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa (Lubomír Kotrha karikatúrája) Diktatúrázás és jogállamozás SZOMBATHY PÁL lovákia előző elnöke nem tartja jogállamnak országát. Magyar ellenzékiek gyakran demokratikus példaként * M tekintenek a mai Szlovákiára. Magyarország verbálik-/ san egyszerre fasiszta jellegű diktatúra és győztes demokrácia. Pedig csak a szavak inflálódnak. „Szlovákia egészen biztosan nem jogállam, és nem is lehet az egy olyan helyzetben, amikor azok, akiknek bíróság elé kellett volna állniuk, mert korrumpálódtak és csaltak, gondtalanul nevetgélnek.” (Andrej Kiska korábbi szlovák államfő a héten) A nemrég leköszönt Kiska szlovák elnök, jövendő ellenzéki pártvezér kételkedik a szlovákjogállamiságban. Mindeközben Magyarországon ellenzékiek Szlovákiát gyakran bezzegországként állítják be, amely már régen lehagyta a régiós versenyben a magyarokat. Lehet persze erre azzal reagálni magyar ellenzéki oldalról, hogy irigylésre méltóak a szlovákok magasabb rendű gondjai demokráciájukban, ám erre rögtön vissza is kérdezhetnénk: talán Magyarországon már gyilkoltak meg újságírót, aki a hatalommal szoros kapcsolatban lévők után nyomozott? Mindez mutatja, mennyire viszonylagos minden a politikai küzdelmekben. A politikai retorika egyik legmélyebb jellemzője a folyamatos túlzás. Sarkításokra pedig az'ért van szüksége a modem tömegdemokráciák szereplőinek, mert a nyilvánosság előtti verseny ma már nem négyévente néhány hét, mint a focivébék vagy az olimpiák, hanem szakadatlan küzdelem a választók kegyeiért, mondhatni, 365 napos, azon belül 24 órás Bajnokok Ligája/Lúzerek Bajnoksága, attól függ, honnan nézzük, kinek szurkolunk éppen. A Világbank 2002-es tanulmányában Magyarország a 29., Szlovákia a 30. leggazdagabb ország volt a Földön. Ma arról szólnak a hírek, hogy Szlovákia gazdasági lendülete megtorpant, friss adatok szerint pedig Magyarország jelenleg Európa élén áll a gazdasági növekedésben. Vajon érdemes ezeket a fontos részleteket kinagyítani, felfújni, mintha teljes képet adnának a lényegről? Szerintem nem érdemes: országok, kormányok, politikák jóval összetettebbek. Legyünk résen a túlzójelzőkkel! „Orbán retorikája a fasiszta vezetők stílusát idézi. Az Orbán-rezsim egyedül abban különbözik a fasizmustól, hogy itt még nincs Gestapo, az állam feletti ellenőrzés pedig kevésbé az erőszakról szól.” (Jason Stanley, a Yale Egyetem professzora a New York Times-nak, 2018. december) Virulens példa, oka is van: akkoriban volt a legélesebb a konfliktus a CEU ügyében. Hajmeresztő jelzők, melyeket használnak a magyar közéletben is. Ahol Európa korábbi luxemburgi vezetőjét az Orbánrezsim kérlelhetetlen ellenfelének tekintették. Erre itt az érem másik oldala: „Csak egymás között és viccből diktátorozom Orbán Viktort, egyáltalán nem gondolom, hogy akár a magyar, akár bármelyik közép-európai miniszterelnök diktátor lenne. A legnagyobb tisztelet illeti Orbán Viktort, korábban is csodáltam őt a bátorságáért.” (Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a Rzeczpospolitának, 2019 tavasza) Utolsó példánk egy tekintélyes magyar jogász, a közigazgatás egyik legjobb hazai tudósa, egyértelműen vallott baloldali attitűddel - és akkor mi van? Ha az ember komolyan veszi magát, óvatosan bánik a fogalmakkal, különben kidobhatja az összesét az ablakon. „Azt a politikai rendszert, amelyben élünk, nem helyes sem diktatúrának, sem autokráciának nevezni. Ez nem a nyugat-európai minta szerinti demokrácia, hanem egy sajátos kelet-közép-európai kormányzati rendszer, amelynek vannak ugyan autokratikus vonásai, de nem autokrácia. Aki élt a Rákosi-rendszerben, az az önkényuralmat és a diktatúrát sokkal kegyetlenebb világgal azonosítja. Számomra akkor lesz Magyarországon diktatúra, ha lezárják a határt.” (Sárközy Tamás jogászprofesszor a HVG-nek, 2019 nyara) Világos: attól függ, honnan nézzük. A közéleti definíciókat érdemes tágabban értelmezni, különben kiderül a szócséplők versenyében, hogy minden egyformán diktatúra, és sehol a jogállam. Attól, mert a politika túloz, a polgárnak nem kell tovább szoroznia, inkább tanuljon meg osztani, legalább kettővel. Megvenném Grönlandot! Jelige: Donald Trump, Fehér Ház Az értetlenkedéstől a színes szavakkal kísért elutasításig változatos reakciókat váltott ki Dániában az a kiszivárgott hír, miszerint Donald Trump felvetette: az USA vásárolja meg Dániától Grönlandot. Lars Lökké Rasmussen korábbi dán kormányfő áprilisi tréfának nevezte az egészet. Rasmussen a The Wall Street Journal és a CNN hírtelevízió értesülésére reagált, és számos dán politikussal együtt kétkedésének adott hangot a hír kapcsán. Ane Lone Bagger grönlandi külügyminiszter a Reuters hírügynökségnek azt mondta: „Nyitottak vagyunk az üzleti ügyekre, de nem vagyunk eladók”. A The Wall Street Journal arról írt, hogy Donald Trump amerikai elnök többször is, hol komolyabban, hol viccesen szóba hozta a Dániához tartozó, autonómiát élvező sziget megvásárlását. Trump a források szerint többször is megkérdezte tanácsadóitól, vajon az Egyesült Államok megvásárolhatja-e Grönlandot, majd a Fehér Ház jogi tanácsadói hivatalának két munkatársát meg is kérte, vizsgálják meg ennek a lehetőségét. Aaja Chemnitz Larsen, Grönland képviselője a dán parlamentben elutasította az ötletet. Kijelentette, köszönettel nemet kell mondani Trump ötletére. Ehelyett jobb lenne, ha az Egyesült Államok egyenjogú partnerként kezelné Dániát, egy erős és hosszú távú kapcsolat jobban segítene, és nagyobb függetlenséget adna Grönlandnak. Egy másik nyilatkozó, Martin Lidegaard, a dán szociálliberális párt külügyi szóvivője viccnek nevezte a felvetést. A The Wall Street Journal állítása szerint Trump néhány tanácsadójának tetszett az ötlet, támogatásáról is biztosította az elképzelést, más tanácsadók viszont tréfálkozásként kezelték. Nem fehér házi források - a The Wall Street Journal szerint - Grönland esetleges megvásárlását Alaszka megvásárlásához hasonlították. Alaszkát 1867-ben vásárolta meg az Egyesült Államok a cári Oroszországtól. Az 56 ezer lelket számláló, stratégiai fekvésű Grönland, amely egykor egy kontinenst alkotott Észak- Amerikával, a Föld legnagyobb szigete és a Dán Királysághoz tartozó autonóm terület. Egy 2009-ben rendezett népszavazás után a grönlandiak megkapták a kizárólagos rendelkezésijogot a természeti kincseik felett, és nyelvüket, az inuitot hivatalos nyelvként ismerik el. Dánia önmagát kormányzó részeként Grönland kezeli saját belügyeit, míg a védelmi és külpolitikát Koppenhága. A szigetország függ a dán gazdasági támogatástól. A The Wall Street Journal állításait sem az amerikai külügyminisztérium, sem a Dán Királyság amerikai nagykövetsége, sem pedig Grönland washingtoni képviseleti irodája nem kívánta kommentálni. A lap megjegyezte, hogy Donald Trump a jövő hónap elején Dániába látogat. (MTI)
