Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-06 / 181. szám
www.ujszo.com | 2019. augusztus 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kulturális veszteségeink 50. Nem egzotikus kulturális vonás, ha valaki nem szereti a tapogatást tt ez a fenékfogdosó úszó ügye, amely lázban tartja Magyarországot. Szándékosan használom a láz szót a megosztás helyett, mert egyszerűen nem akarok belelátni az ország egyik felének a fejébe. Azokba a fejekbe, amelyekben (akár kimondják, akár nem) szimpátia, sajnálat vagy éppen együttérzés fogalmazódott meg a fiatalember iránt. A Facebook-kommenteket olvasgatva nyilvánvaló, hogy sokak szerint feleslegesen felfújta az ügyet a dél-koreai táncoslány, akinek a feneke ilyen szerencsétlen módon került a figyelem középpontjába. Hiába sikerült rendkívül kínosra az úszó kvázi bocsánatkérő nyilatkozata az eltérő kultúrákról, mégis sokan álltak a pártjára, mert szerintük sem számít szexuális zaklatásnak, ha valaki megfogja egy számára ismeretlen ember intim testrészét, annak beleegyezése nélkül. Nos, ha errefelé szerintük nem is, Dél-Koreában annak számít. Egy évek óta ott élő magyar családanya írt az ottani „egzotikus” szokásokról a Facebookon. Megtudhattuk, hogy arrafelé elképzelhetetlen, hogy a metrón vagy a buszon valaki dörgölőzzön, fogdosson, bármilyen aberrációját kinyilvánítsa. Ha az áldozat esetleg nem reagál azonnal, megteszi ezt a többi utas, mert ott nem szokás félrenézni, kibámulni az ablakon, újságba temetkezni, hanem egymás védelmére kelnek az emberek, ha ilyesmivel találkoznak. Az is meglehetősen fura, ha úgy tetszik, egzotikus dolog, hogy aki arrafelé gyereket vagy állatot bánt, még inkább kívül kerül a társadalmon, és törvény is sújtja. Mindazonáltal a koreaiak ez esetben diszkrétek voltak, pénzbüntetés mellett elengedték a „más kultúrából” érkezett úszót, sem a származását, sem a nevét nem hozták nyilvánosságra, maga a hír sem futott végig az ottani sajtón. Tehát nem ott kerekedett botrány az ügyből, hanem Magyarországon. Még vers is született róla Lackfi János tollából, Villon stílusában. A címe Ballada a popsifogó bajnokról, idézzünk belőle, hogy megmutassuk, milyen az, amikor a költészet napi aktualitásokkal foglalkozik. „Dél-Korea oly messze van,/ Oly árván érzem magamat ,/ Az emberlélek meztelen,/ Felvérzi minden pillanat.../ Kozmosz-magányom közepén/ A semmiben zuhantam én./ És kapaszkodó kelletett,/ Hát megfogtam egy feneket./ Oly stresszben él, ki versenyez,/ Ha bukik, jön helyére más/ Léte pörgő CD-lemez,/ Mindene az országimázs./ Hát nem csoda, ha néhanap/ Megszédül, s ekkor odakap,/ Hol csalódás nem fenyeget,/ És megmarkol egy feneket” Remélhetőleg akad valaki, aki elmagyarázza a fiatalembernek, hogy nem egzotikus kulturális vonás, ha valaki rühelli, hogy idegen férfiak tapogatják. Persze nem hinném, hogy huszonkét évesen az ember teljesen felnőtt, nyilván mintakövető magatartást folytat, vagyis ha valamivel baj van, akkor az a minta. Egy rossz helyre tévedt kéz mögött egy értékrend nélküli nemzedék áll, amely nem tanulta meg szülei nemzedékétől, hogy mit szabad és mit nem. Csak annyit tanult meg, hogy amit a másik nem utasít vissza, azt szabad, és ami nem derül ki, az nem számít bűnnek. AZ OTT A SZOMSZÉD ASZTALNÁL MAß A MÁSODIK KÓLÁT ISSZA! (Lubomír Kotrha karikatúrája) Cola-botrány Magyarországon: nem lehet mindenki boldog Boldog István fideszes képviselő nem iszik Colát, amíg azonos nemű párok szerepelnek a plakátjain. A cég azt mondja, az elfogadást hirdeti. Magyarországon több kormánylap felháborodott a Coca-Cola új plakátjain, Boldog István bejelentette, hogy bojkottálja a Coca-Colát, ezután petíció indult az interneten, amelyben az áll: „Az ilyen hirdetések Nyugat- Európában már mindennaposak. Hazánkban még megállíthatjuk a folyamatot. Erre most van esély, amikor a szemünk láttára lép szintet. Eddig Magyarországon nem reklámoztak a nagyvállalatok nyílt homoszexuális tartalommal és üzenettel. Ha ezt elfogadja a magyar társadalom, újabb és újabb lépések fognak következni.” A petíció szinte kétségbeesve kéri a céget, hogy mielőbb távolítsa el a plakátokat, ugyanis „a plakátokon hirdetett homoszexuális tartalom veszélyezteti a közerkölcsöt, illetve a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját”. Felszólítja továbbá a döntéshozókat, hogy a homoszexuális lobbi által gerjesztett jelenséget tartsák korlátok között, hogy ne veszélyeztesse a közerkölcsöt. A Fidesz viszont úgy kommentálta Boldog István Coca-Cola-bojkottját, hogy „Magyarország szabad ország, ezért mindenki szabadon eldöntheti, hogy iszik-e Coca-Cola-f’. A cég azt közölte, az elfogadást hirdeti a #loveislove feliratú plakátjaival. „Hiszünk abban, hogy mindannyian egyenlőek vagyunk, függetlenül a nemzetiségtől, vallástól, nemtől, életkortól, etnikai származástól és véleményektől. Hiszünk abban, hogy mind a hetero-, mind a homoszexuálisoknak joga van azt a személyt és úgy szeretni, ahogy nekik a legjobb. A szeretethez, szerelemhez való jog mindenkié. A háromféle plakáton egy-egy pár szerepel — hetero- és homoszexuális pár egyaránt. Reklámjainkban kifejezzük az általunk képviselt elveket, így az emberek egyenlőségébe vetett hitünket. Természetesen tiszteletben tartjuk, ha másoknak eltér a véleménye a miénktől”-írta a cég. (hvg, 444) Változás nélkül bukás MÓZES SZABOLCS magyar választó magyar összefogást akar. De nem akármilyet. A Híd és az MKP elmúlt hetekben tapasztalható koalíciós tárgyalása viszont az utóbbi irányába mutat. Ami fél éve még elképzelhetetlennek tűnt, az megvalósulni látszik: gőzerővel tárgyal a Híd és az MKP vezetősége a választási koalícióról. „Nem ezt akartátok? Akkor kuss, és ne nyafogjatok” - mondhatnánk az egyik pártelnök utóbbi hónapokban bemutatott kommunikációs stílusában. Lehet, hogy valakik ennyivel is megelégednek, de talán többek nevében írhatom, hogy nem pont ezt akaijuk. Persze nem az a lényeges, hogy a kommentáríró mit szeretne, hanem, hogy mi fog működni a választáson és mi hozhat eredményt? Hiszen önmagában a 7 százalék megugrása és ezzel a parlamenti jelenlét csak eszköz, a cél a honi magyarság megmaradásának és fejlődésének előmozdítása. Az, amit látunk és sejtünk a háttérből, a 7 százalék alattit vetíti előre. A tárgyalásokkal az az egyik alapprobléma, hogy átláthatatlanok. A választók nem tudják, ki milyen feltételekkel akar koalíciót kötni, mit akar elérni és hogyan. A transzparencia ma alapelvárás, különösen fontos ez a támogatottsági deficittel küszködő pártok esetében. Akiket a választók folyamatosan - és egyre nagyobb arányú - távolmaradással büntetnek, azoknak nyitniuk kell, a választók számára átlátható, őket bevonó lépéseket tenni. Nem elég azt mondani, nesze nektek, ezt akartátok, akkor szavazzátok meg, különben ti lesztek a felelősök a bukásért! A politika akkor transzparens és polgárközpontú, ha nemcsak a voksokat várja gőgösen, hanem menet közben is kommunikál, vitára buzdít, beemel a folyamatokba. Csak akkor mondhatja teljes joggal a politikus: tessék, tudjátok, hogy mit, miért és hogyan tettünk, kérjük a szavazataitokat! Az átláthatatlanság miatt csak sejteni lehet, mi zaj lik a háttérben, az viszont sok jóval egyelőre nem kecsegtet. Sokan sokszor leírták, hogy a felvidéki magyar politika egyik problémája a tartalmi kifulladás. Folyamatosan fogyunk, a déli országrész pedig az elmúlt 30 év egyik legnagyobb vesztese. Ezekre a problémákra reagálni kell a kínálat szintjén. A magyar választók egy jelentős része nem azért akar magyar koalícióra szavazni, mert az nevében hordozza a magyar jelzőt hanem azért, mert az ő és a társadalom problémáival foglalkozik, azokra kíván megoldást találni. Hasonlóan fontosak a személyi kérdések. Az elmúlt évtized tele volt sérelmekkel, szakításokkal, szakmai szinten pedig kevés említésre méltó eseményt tartogatott a felvidéki magyarság számára. Tömören: az inkább gyorsan feledjük kategóriába tartozik. Nagyon nehéz elképzelni, hogy a választók tömött sorokban mennének szavazni egy olyan listára, amely az elmúlt évtizedek leharcolt figuráival lesz tele. Lehet, hogy X vagy Y 7,9, vagy 13 éve ennyi meg ennyi karikát hozott, de az már a múlt. Caputová vagy a progresszívek EP-sikere, a 2017-es megyei és a tavalyi önkormányzati választások mind azt mutatta, hogy a választók új embereket akarnak - senki se áltassa magát azzal, hogy csak a magyar szavazó annyira „visszamaradt”, hogy megelégszik az elhasználódott bútordarabokkal is. Egy minimális és szimbolikus személyi „takarítást” sem eredményező egyezség hiteltelen lesz a választók jelentős részének szemében. Arról nem is beszélve, hogy a választás nem légüres térben fog zajlani: míg a szlovák térfélen, elsősorban az ellenzékben új arcok, új pártok és új megközelítések csapnak össze, addig mi szavazzunk azokra, akik még Meciar idejében kezdték a szakmát, azóta is pótolhatatlannak érzik magukat, és semmi újat sem tudnak mondani? FIGYELŐ Az idei július volt a legmelegebb a Földön A valaha mért legmelegebb július hónap volt a világon 2019 júliusa, amely páratlan hőhullámmal párosult Éurópában - jelentette be a Copernicus európai kutatóintézet. A légszennyezéssel, üvegházhatással és klímaváltozással foglalkozó intézet adatai szerint júliusban 0,04 Celsius-fokkal haladta meg az átlaghőmérséklet az előző legmagasabb, 2016-ban mért júliusi átlaghőmérsékletet, ám abban az évben erős volt az El Nino-hatás. A Copernicus kutatóinak mérései szerint 2019 júliusában 0,56 Celsius-fokkal melegebb volt átlagosan, mint az 1981-2000 közötti időszak átlaghőmérséklete, ez 1,2 Celsius-fokkal magasabb, mint az iparosodás előtti időszakban, amely az ENSZ klímakutatói számára a viszonyítási alap. .Július hónap a legmelegebb hónap világszerte, ám a mi adataink szerint az eddigi legmelegebb hőmérsékleteket mérték 2019 júliusában“ -közölte Jean-Noel Thépaut, az intézet igazgatója. Az üvegházhatású gázok kibocsátása folytatódásának és a hőmérséklet növekedésének hatásai miatt a rekordok folyamatosan dőlnek meg - tette hozzá. A kutatók már kimutatták, hogy az emberi tevékenység okozta klímaváltozás nélkül 1,5-3 Celsius-fokkal lett volna hűvösebb a júliusi hőhullám Európa minden mért helyszínén. A szélsőséges időjárási jelenségek és a klímaváltozás összefüggéseit vizsgáló World Weather Attribution projekt pénteken bemutatott jelentése szerint „a 2019. júliusi hőhullám olyan szélsőséges volt a kontinentális Nyugat-Európában, hogy az elért csúcsértékek a klímaváltozás nélkül teljességgel elképzelhetetlenek lennének“. A júliusi hőhullám például új németországi melegrekordot hozott: a hőmérséklet elérte a 42,5 Celsius-fokot. Emellett egyes országokban, például Belgiumban és Hollandiában a hőmérséklet az időjárási feljegyzések kezdete óta először emelkedett 40 Celsius-fok fölé. (MTI)
