Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)

2019-07-06 / 155. szám

www.ujszo.com | 2019. július 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Három felkiáltójel KutyaszaIon-képtelenség: a kutyák olyanok, mint a gazdájuk azt a szót hal­lom, „kutya”, több eb képe jelenik meg előttem. Az elsőt, a Bobit, csak képről ismerem. Durvára vakolt fal előtt áll rég elmúlt apukám mellett, s nézi őt a hűséges kutyaszemével. A másik eb gyermekkorom ked­venc szereplője. Több neve van, mert tulajdonképpen nem is egy kutya, hanem a nagymamámék udvarán az évek folyamán válta­kozó összes kutya kvintesszenciá­ja. Igazi házőrző, megugatja az idegeneket. Lehet, hogy meg is ha­rapná őket, ezért nappal meg van kötve, mert előfordul, hogy a „ker­tek alatt” lakók bejönnek a mi ker­tünk végén lévő kiskapun - ami di­rekt azért van nyitva, hogy bejö­hessenek és a mi kertünkön és udvarunkon keresztül rövidítik le az utat. Ilyet ma nehezen tudok el­képzelni, de az más világ volt LAMPL ZSUZSANNA (őszintén szólva én sem örülnék, ha bárki bármikor csak úgy átvágna az udvaromon). A házőrzőt este elengedik, és akkor a szabadságtól megmámo­­rosodva nagy sebességgel fel-le rohangál a hosszú udvaron. Jól ki­mozogja magát, aztán odaül a gaz­dája lábához, látszólag lazán, de közben figyel, hegyezi a fülét, néha szaglászik, és ha megszólal vala­melyik kutyaszomszéd, rögtön vá­laszol neki. S közben ránk borul a csillagos ég, ülök a pádon, és akkor sem érezném magam nagyobb biz­tonságban, ha kommandósok hada őrizne (a „kommandós” szót persze akkor még nem ismerem). Ezek mind szívemnek kedves, szeretett kutyák voltak. Ők ala­pozták meg a fajtájukhoz való vi­szonyomat. Most is ismerek két ilyet. Az egyik Bora, a lelenc, aki nem szereti az idegeneket. Fél tő­lük, pedig elég nagy kutya, ha akarna, ledönthetne a lábamról. De ilyet nem tenne, mert valószínűleg eszébe sem jut, hogy megtehetné. Állítólag kínozták, mielőtt a men­­helyre, majd a mostani gazdájához került. Nagyon jó élete van, de úgy látszik, a kutyalelken ejtett sebeket a mostani szeretet sem képes telje­sen begyógyítani. A másik kutya Tomi, a szom­szédasszony csivavája. Nagyon vicces kutyus, mindig odakészíti az ajtó elé a gazdasszonya papucsát. Ha pedig idegen lép be az ajtón, azonnal rohan a granulátumos tál­kájához és eszeveszett zabálásba kezd. Mintha attól tartana, hogy a jövevény ráveti magát az ő ételére, és akkor ő éhen hal (valójában bennünk, emberekben él ez az ősi félelem). Szeretem a kutyákat. Arra a kér­désre, hogy nyíljon-e a házunkban kutyaszalon, mégis azt válaszol­tam, hogy nem. Három felkiáltó­jellel. És hozzátettem, hogy kérem szépen, ne nyíljon ilyesmi. Mert elég volt a sok ugatásból és nyü­szítésből, amiket a gazda - miután elmegy hazulról és egész napra be­zárja a kutyát - nem hall. De az otthon levő szomszédok igen. A kutyák olyanok, mint az em­berek. Vannak jólnevelt kutyák és vannak bunkó kutyák. Egy bunkó kutya képes megkeseríteni az egész lakóház életét. Ha jobban belegon­dolok, a kutyák olyanok, mint a gazdáik. Hosszas tárgyalások és a partner alapos felmérése után az orosz kereskedelmi miniszter egy matchboxot ajándéko­zott Andrej Dankónak (Fotó: Facebook, Andrej Danko) Robin Hoodot játszana a szerb elnök Pristina megtiltotta a szerb hivatalos személyeknek, hogy Koszovó területére lépjenek, így tovább éleződött az egyébként is feszült koszovói-szerb viszony. A koszovói külügy tanácsadója azzal indokolta a döntést, hogy Szerbia hamis hírek gyártásával és Koszovó elleni propagandájával veszélyezteti Pristinát és humani­tárius katasztrófa felé sodorja az ország északi, többségében szerbek lakta részét. Az intézkedés mindaddig ha­tályban marad, amíg Belgrád nem hagy fel „fenyegető viselkedésé­vel”. A koszovói szerbek a héten két napra bezárták az élelmiszerüzle­teket Észak-Koszovóban, így tilta­kozva amiatt, hogy a koszovói kor­mány százszázalékos vámot vetett ki a Szerbiából érkező árukra. Ko­szovó szerint Belgrád politikai cél­jainak elérése érdekében kénysze­rítette arra a koszovói szerbeket, hogy zárják be üzleteiket. Ä koszovói szerbek Belgrádtól várnak védelmet és támogatást, mint mondták, a szerb elnök ígére­tet tett, hogy egyetlen koszovói szerbnek sem kell éheznie. Alek­­szandar Vucsics arról beszélt, min­dent megtesz, hogy szerb élelmi­szerhez jussanak a koszovói szer­­bek, ha kell, „Robin Hooddá válik, és a hegyeken keresztül csempész be árut a szerbek lakta területekre”. Pristina szerint a szerb elnök tú­loz, amikor éhezésről és katasztró­fahelyzetről beszél, máshonnan ugyanis igenis érkezik áru Észak- Koszovóba, de az albánok szerint a belgrádi kormány megtiltotta a he­lyi szerbeknek, hogy máshonnan származó árut vásároljanak. (MTI) Nők a pult mögött SZOMBATHY PÁL Politikusnők: egy régi EP-harcos és vele szemben három újonc. Nők, akik állítólag empátiát is hoznak a politikai pulpitusokhoz és tárgyalóasztalokhoz. Magyarok mind, ha van e szónak ma értelme az európai érdekérvényesítésben. Tanulságos esetrajz. A parlamenti szavazások többsége titkos, így van ez az Európai Parla­ment alelnökeinek megválasztásával is. A jövőben két magyar is betölti a pozíciót, azaz jó hírt gyaníthatunk első ránézésre az európai választás után felálló új testület személyzeti kérdéseiben. Csakhogy a magyar acsarko­­dásexport ezúttal is jól teljesít. „Nem szavaztam meg Járóka Lívia EP-alelnökségét, hiszen az egyik oldalon az elzárkózás, ellenségkeresés, a folyamatos harc, az EU- ellenesség uralkodik, míg a másikon a nyitottság és a szövetségek keresé­se.” (Dobrev Klára, a DK EP-képviselője) Dobrev Klára új EP-alelnök elárulta a sajtónak, hogy ő bizony a titkos voksoláson nem szavazta meg a másik aleínökké választott magyar kép­viselőt, Járóka Líviát (akihez képest, tegyük hozzá mellékszálként, ő egyelőre egy nullkilométeres politikus); a momentumos új EP-képviselők, Cseh Katalin és Donáth Anna pedig (akik még Dobrevhez képest is csak mínusz kilométeres politikusok jelenleg) Járóka megválasztása ellen lob­biztak, mert ő Fidesz-tag - mindezt ahhoz képest is érdemes vizsgálnunk, mennyi ellenzéki sóhajtozást hallottunk az elmúlt hónapokban arról, hogy végre a nőkre kellene bízni a politikát, mert más stílusra, érzékenységre, kompromisszumkészségre van végre szükség a durva, macsó, acsarkodó magyar közéletben. De az ügy tanulságos önmagában, a magyar belpoliti­kai konfliktusok ezúttal teljesen felesleges kiterjesztésére nézve is. „Az egyértelműen pozitív fejlemény, hogy az Európai Parlament tizen­négy alelnökéből ketten is magyarok vagyunk, ketten is képviselhetünk magyar érdekeket. Dobrev Klára hasonló módon elkötelezett több olyan kérdésben, amiket én is személyes küldetésemnek érzek. Ilyen például a gyermekszegénység felszámolása. Amennyiben támogatja a törekvésein­ket és felhagy a baloldal általános, felém irányuló elutasításának rossz szokásával, bizonyos kérdésekben akár még együttműködés is elképzel­hető.” (Járóka Lívia, a Fidesz EP-képviselője) Járóka Lívia régi motoros az európai politikában, az EP első cigány származású tagja, eddig egyetlenként tett le az asztalra európai roma stra­tégiát. 2004 és 2014 között az Európai Parlament képviselője volt, majd három év után, 2017 szeptemberében visszatért a testületbe, 2017 vége óta alelnök, akit ismét az Európai Néppárt jelölt a posztra. Persze van bűne, nagy, az ellenzék szemében: magyar jobboldali politikusként elutasította a Sargentini-jelentést, meg egyáltalán: fideszes. „Járóka Líviát mint néppárti politikust úgy választották meg, hogy a többség nem tudta, hogy Fidesz-tag. Annak a Fidesznek, amely Európa minden országában az ÉP-kampány kulcselemeként szerepelt, mint az eu­rópai egységet aláásó és az unió működését veszélyeztető példa. Cseh Ka­talin képviselőtársammal a nap során számos kollégánkkal találkoztunk frakción belül és kívül, hogy felhívjuk a figyelmüket arra, hogy kit támo­gatnak azzal, ha Járókára szavaznak.” (Donáth Anna, a Momentum euró­pai képviselője) A helyzet ellenzéki megközelítése sajnos nem sok változást jósol a magyar közélet távolabbi jövőjében sem, a nők megpendített legendás érzékenységét hagyjuk is. Adott volt azonban egy európai egyeztetés után kialakuló névsor különböző pozíciókra, a jelölteket saját táboruk­ban kiválasztották, azok kölcsönös megszavazása nem elvtelen alku eb­ben az esetben, hanem elvárható, nagyvonalú gesztus - mondjuk patri­óta alapon, hogy mindenkinek elfogadható lágy fogalmat mondjak. Az elvi, világnézeti, értékrendi viták attól fennállhatnak köztük, senki sem kívánja leányainkat (sem) népfrontba tömöríteni. Mit látunk ehelyett? A belpolitikai harc megutaztatását külföldre. Azoktól, akik azzal kampá­­nyolnak otthon, hogy ha ők kerülnek hatalomra, megváltozik a konf­rontativ stílus. így mondjuk aligha. FIGYELŐ A németek jobban félnek a náciktól, mint a muszlimoktól Többen tartanak Németországban attól, hogy szélsőjobboldali me­­.rénylet történik, mint attól, hogy iszlamisták követnek el merényle­tet - derült ki az ARD közszolgálati televíziónak készült kutatásból. A megkérdezettek 71 százaléka sze­rint nagyon nagy, vagy inkább nagy egy szélsőjobboldali me­rénylet esélye. Éz 13 százalék­­ponttal kevesebb, mint 2016-ban. Az emberek 27 százaléka véli úgy, hogy erre nagyon kicsi vagy inkább kicsi az esély. 67 százalék aggódik amiatt, hogy a szélsőjobboldaliak megváltoztatják az országot, 31 százalék nem. Iszlamista terrortámadás veszélye az emberek 60 százaléka szerint nagyon nagy, vagy inkább nagy. Két és fél éve 8 százalékponttal többen vélték így. 37 százalék sze­rint kicsi a veszélye egy iszlamista támadásnak. A baloldali radikálisoktól csak az emberek kisebb része tart, 41 szá­zalék szerint nagyon nagy, vagy elég nagy egy baloldali szélsősé­gesek által végrehajtott merénylet veszélye. A többség, 56 százalék szerint a terrorizmusnak ez a fajtája kevéssé fenyegeti Németországot. Ez a felmérés is megerősítette, hogy a legtöbben már a Zöldekre szavaznának, 26 százaléknyiak. A keresztény-konzervatív pártokra 25 százalék, a szociáldemokratákat és a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak pártot 13-13 szá­zaléka támogatja. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom