Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-29 / 174. szám
6 KULTÚRA 2019. július29. I www.ujszo.com Kopfrkingl úr, a halhatatlan Ősszel ismét a mozikba kerül Juraj Herz 1969-es „örökfeketéje", A hullaégető, digitálisan restaurált változatban Kopfrkingl úr a családjával (Képarchívum) SZABÓ G. LÁSZLÓ Ötvenéves lett Juraj Herz leghíresebb filmje, A hullaégető. A Ladislav Fuks regénye nyomán készült alkotás digitálisan restaurált változatét Karlovy Vary fesztiválján láthatta először a közönség. Első játékfilmje, A Rák jegyében utolsó jeleneteit forgatta, amikor egy újsághírben olvasott Fuks könyvéről. A késmárki zsidó családban született, az auschwitzi és a ravensbrücki koncentrációs tábort is megjárt Juraj Herzet már a kötet címe is megfogta. Ahogy később többször is mesélte: amennyire tetszett neki a regény címe, akkora csalódás volt számára a könyv. Világosan látta, hogy nem lesz könnyű megfilmesíteni, mivel a szerző teljesen elhagyta a leírásokat, végig a dialógokra épít, s azokat is irodalmi formában közvetíti. Dramaturgiai hiányosságokat is felfedezett, amelyeket aztán a szerzővel próbált áthidalni. Az irodalomban és a színházban kellőképpen jártas Fuks a filmhez egyáltalán nem értett, vélekedett Herz. Hogy közelebb hozza őt a műfajhoz, s legyen valamiféle elképzelése a filmrendezésről, elhívta A Rák jegyében forgatására. Együttműködésük ezután kezdődött. Egy legendás Moldva-parti kávézóban, a Sláviában találkozgattak csaknem két évig, ahol Vera Kalábová forgatókönyvíró társaságában hármasban írták át filmre A hullaégetőt. író és rendező között kétszer lángolt fel a vita, még a forgatás elkezdése előtt. Mindkét alkalommal Fuks húzta ki a gyufát. Először azzal, hogy fiatal barátai közül - szerelmi szolgáltatásaikért cserébe - nem egyet szerephez akart juttatni a filmben. Herz rendezői ízlésének azonban senki nem felelt meg közülük. Fuks dühöngött, Herz nem engedett. Pár héttel később az író újabb kéréssel hozakodott elő: a prágai krematórium dolgozója, a példás polgár, a fennkölt eszmék úttörője, az „új rend” mindenre elszánt híve, a családját kiirtó Kopfrkingl úr szerepében kedvenc színészét, Josef Somit szerette volna látni. Nem így Herz. O Rudolf Hrusínskyban látta Kopfrkingl úr eszményi megtestesítőjét. Fuks ebből a vitából is vesztesen került ki. A film címszerepét Hrusínsky kapta meg, aki tökéletes hitelességgel ábrázolta Kopfrkingl úr útját a jóságtól a felszabadult aljasságon át a tudatos gonoszságig. Hrusínsky az idő tájt több filmben játszott. A legtöbbször krimikben, nyomozókat. A hullaégetőtől, finoman szólva, nem volt meghatódva. Amikor a forgatókönyvben felfedezte, hogy több mint ezer snittben csak a szemét, az arcát és a száját mutatja majd a kamera, elment a kedve az egésztől. Úgy érezte, ez az operatőr filmje, neki itt nincs mit játszania. Juraj Herz azonban annyit járt a nyakára, annyit könyörgött neki, annyiszor ült mellé a törzshelyén, egy Vencel téri sörözőben, amíg a színész igent nem mondott neki. De még ezután sem volt nyert ügye a rendezőnek. Hrusínsky ugyanis az első forgatási napokon folyamatosan borsot tört az orra alá. Nem érezte jól magát a szerepben, megbánta, hogy elvállalta, a szöveget pedig egyszerűen nem volt hajlandó megtanulni. Kitépdeste a forgatókönyv lapjait, s minden mondatát oda rejtette el a díszletben, ahol el kellett mondania. Ott pedig észrevétlenül elolvasta. Ugyanazt a jelenetet nem szívesen játszotta el másodszor vagy harmadszor. Még akkor sem, ha a feleségét megformáló Vlasta Chramostová kérte rá. A forgatáson az író is megjelent párszor. A leginkább az érdekelte: igazi halottak lesznek-e a krematóriumbeli koporsókban. Azok voltak. De csak a zárt koporsókban. Azokat ugyanis nem tudták hova rakni, annyi volt belőlük. Azokban a koporsókban, amelyek nyitva voltak, statiszták feküdtek, akik egész idő alatt attól rettegtek, nehogy a krematórium igazi dolgozói tévedésből őket tolják be az elektromos kemence torkába. A forgatás a pardubicei krematóriumban zajlott. 1968 nyara forró nyár volt, a fálak között besűrűsödött a rossz levegő. A temetkezési vállalatok fekete kocsijai naponta szállították a vízbefúltak holttestét. A kellékesek erdei illatú légfrissítőt használtak a termekben, hogy a stáb tagjai ne érezzék az erős szagot. A szereplők közül Jirí Menzel volt az első, aki olyan rosszul lett a helyszínen, hogy félájultan vitték ki őt a szabadba. Július végéig minden külső jelenet felvétele megtörtént. Augusztusban a felvett anyagot vágták, szeptemberre már csak az a néhány jelenet maradt, amelyek Kopfrkingl úr lakásában játszódtak. Augusztus 21-én azonban Prága utcáin megjelentek a szovjet tankok. Rudolf Hrusínsky, nehogy a korábbi, kommunistaellenes megnyilvánulásai miatt letartóztassák, vidéken húzta meg magát. Mire a rendezőnek sikerült meggyőznie őt, hogy vissza kell jönnie Prágába, hogy Kopfrkingl úr barrandovi műteremben berendezett lakásában felvegyék a hátra levő jeleneteket, kiderüli, hogy Stanislav Milota, a film jó nevű operatőre elhasználta a nyersanyagot, hogy megörökítse a szovjet megszállók bejövetelét. Azóta híressé vált dokumentumfelvételeit a világ több országában levetítették már. A barrandovi filmgyár igazgatója azonban segítségére sietett a stábnak: félelmében, hogy a szovjetek leváltják a funkciójából, töprengés nélkül kiszolgálta az operatőrt. Kivágni egyetlen jelenetet kellett a kész alkotásból: az utolsót. A szovjet katonák jelenlétét Prága utcáin. A bemutató 1969 márciusában volt, de nem sokkal később már dobozba zárták A hullaégetőt. Túlságosan morbid, hangzott az ítélet. De mindenki tudta: a filmgyár új vezetőségének nem tetszett, hogy Stanislav Milota 1969 januárjában Jan Palach temetését is megörökítette, felesége, Vlasta Chramostová pedig a Prágai Tavasz arca lett. Külföldi fesztiválokon nagy sikerrel vetítették a filmet, Hollandiában és Olaszországban hatalmas visszhangja volt, Ausztráliában az év filmje lett, a spanyolországi Sitgesben díjat is kapott, itthon azonban csak 1990-ben került ki a trezorból. Ladislav Fuks akkor már világhírű, Nobel-díjra jelölt író volt. Juraj Herz három regényét akarta még filmre vinni, de pártvonalon nem kapott rá engedélyt. Nincs „feketébb” drámája a cseh filmművészetnek, mint A hullaégető. Edvard Munch A sikoly című festményének mozgóképes párja. A szerző a Vasárnap munkatársa RÖVIDEN Renoir: a hét végéig a Szépművészetiben Budapest. Már csak a hét végéig, augusztus 4-ig látható a Renoir tavasszal vásárolt remekművét bemutató kamarakiállítás a Szépművészeti Múzeumban - közölte sajtóhírében a múzeum. A Fekvő női akt című alkotással, amely az intézmény elmúlt száz évének legjelentősebb értékű szerzeményezése, augusztus 8-tól a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán találkozhatnak majd a látogatók. Az 1903-ban festett, csaknem életnagyságú akt mintegy három és fél milliárd forintért került magyar tulajdonba. A remekművet még ezen a héten a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött, korábbi Renoir-festmény (Fiatal nő mellképe) és néhány, a 20. század első felében a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került modem francia műalkotás - Paul Gauguin, Paul Cézanne, Eugene Boudin, Maurice Denis, Charles-Francois Daubigny, Camille Pissarr és Pierre Puvis de Chavannes festményei - társágában láthatja a nagyközönség. Az aktfestmény több mint száztíz éve, 1907-ben már bemutatkozott Budapesten, a N emzeti S zalon kiállításán (k) Michel Houellebecq osztrák állami díja Salzburg. Michel Houellebecq francia írót az Osztrák Állami Díj az Európai Irodalomért elnevezésű elismeréssel tüntették ki Salzburgban. Alexander Schallenberg kulturális miniszter a Mozarteum Egyetemen adta át az elismerést. A méltatást Daniela Strigl irodalomkritikus tartotta. A díjról döntő zsűri indoklásában kiemelte: Houellebecq az egyik legdacosabb életmű megalkotójaként az európai kortárs irodalom egyik legbefolyásosabb hangja. Áz elismerést 1965 óta adják át egy európai szerző nemzetközi figyelmet keltő irodalmi munkásságáért. Houellebecq köszönőbeszédében elmondta, meglepőnek tartja, hogy írók díjakat kapnak, „mintha az emberiség jótevői volnának, holott többnyire egyáltalán nem azok, és nem is állítják ezt magukról”. (MTI) Meryl Streep díjat kap Torontóban A háromszoros Oscar-díjas színésznő veheti át először a Tribute Actor Award nevű díjat (Fotó: tasr/ap) Meryl Streep háromszoros Oscar-díjas színésznő kapja a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál új díját, amellyel színészek életművét ismerik el. Toronto. A Tribute Actor Award nevű díjat február 9-én egy jótékonysági gála kertében adják át az amerikai színésznőnek. Az adománygyűjtő gála bevételét az iparág vezetői a filmek és alkotói népszerűsítésére fordítják - jelentették be a filmfesztivál szervezői. Meryl Streep színésznőt jelölte az amerikai filmakadémia a legtöbbször Oscar-díjra, amelyet háromszor el is nyert - emlékeztetettek a filmfesztivál szervezői. Az új díj független a szeptemberben zajló filmfesztivál alkotásait jutalmazó elismerésektől. A filmfesztivál legrangosabb elismerésével, a közönségdíjjal jutalmazott alkotás rendszeresen jelölést kap az amerikai filmakadémia legjobb filmnek járó díjára^ a tavalyi nyertes, Peter Farrelly Zöld könyv című polgárjogi drámája később Oscar-díjas is lett. A szeptember 5-én nyíló filmfesztivál közönsége láthatja majd Steven Soderbergh The Laundromat című oknyomozó újságírás drámáját, amely Meryl Streep, Gary Oldman és Antonio Banderas főszereplésével készült. Meryl Streep az egyik legsokoldalúbb amerikai színésznő, aki a legdrámaibb helyzetekben is ugyanolyan hiteles, mint a vígjátékokban vagy a zenés-táncos darabokban - gondoljunk csak fergeteges alakítására a Mamma Mia! című zenés filmvígjátékban. (MTI, k)
