Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)

2019-07-26 / 172. szám

www.ujszo.com I 2019. július 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Miről tanúskodik Danko zászlórúdja? Bár még nem magasodik a zászlórúd a parlament előtt, Danko már egész Szlovákiát megfenyegette mutatóujjával ÉVA MIHOŐKOVÁ Már a parlament máso­dik elnökének váltak rögeszméjévé az ál­lamijelképek. Pavol Paska Robert Ficóval a pozsonyi vár elé emeltette Szvatopluk lovas szobrát, Andrej Danko harminc­méteres zászlórudat tervez a parla­ment elé, amelyen a legnagyobb szlovák zászló fog lengedezni. Mindkét lépés arról tanúskodik, hogy a két közjogi méltóság vala­miféle emlékművet akar hagyni maga után, nehogy a történelem megfeledkezzen róluk. MertÓ me­galomániás szándék, hogy legyen három méterrel magasabb a zászló­­rudunk, mint a budapesti. Annak leple alatt, hogy így erősítik a szlo­vák nemzet önbizalmát, holott va­lójában a megrendelők növelték sa­ját egojukat. Andrej Danko a harmincméteres zászlórudat kedvenc fogalmaival ékesítette - hazafiság, méltóság, tisztelet, az államiság szíve, ezeknek a leghosszabb zászlórúd jár. Hadd lássa mindenki, mit ért el! Mint ahogy a román diktátor, Nicolae Ceausescu három centiméterrel szé­lesebbre építtette a Szocializmus győzelme bulvárt, mint a párizsi Champs-Élysées. Úgy tűnik, a dik­tátorok és az autoriter vezérek ked­velik koruk mutatós jelképeinek ha­talmasságát. Andrej Dankónak ugyan nincs potenciálja, hogy korlátlan zsarnok legyen, de az ambíciója megvan hozzá. Végül is bevallotta, hogy Or­bán Viktor rendszere a példaképe. A hatalmas zászlórúd terve ezért intő jel, arra figyelmeztet, milyen messzire menne a nemzetiek elnöke, ha tehetné. Valójában azonban ezek a jelképek és a szólamok a nemzeti öntudat erősítéséről csak fügefalevél, melynek el kell takarnia, mennyire üres és velejéig romlott ez az ország és politikai vezérei. Megalomán emlékművek nélkül is van mire büszkének lennie az ország népének. A családjukra, a munká­jukra, amellyel előbbre viszik az or­szágot, sportolói sikereire és gyönyörű hegyeire. Ez mind itt van, és tovább él, nem hála az államnak, hanem éppen az állam szándékai el­lenére. Hivatalnokhálózata, erőfi­­togtatói inkább gátolják, semmint támogatnák a fejlődést, s mintha büszkeséggel töltené el őket, hogy az őrületbe kergetik a lakosságot. Nincs okunk arra, hogy ünnepeljük az álla­mot, mert csak egy csontváz, amely­re a győztes politikai erők a jelöltjei­ket aggatják. Sokan elválják, hogy dicsőítsék őket azért, aminek magá­tól értetődőnek kellene lennie, és el­utasítják a bírálatot azért, ami elíté­lendő. Ha belegondolunk, milyen össze­fonódások vannak a végrehajtó ha­talom csúcsvezetői, az ügyészség, a rendőrség és a maffiózók, csalók kö­zött - akik-ma már rács mögött van­nak -, az embert nem töltené el a büszkeség, ha a hazájára gondol még egy százméteres zászlórúdon lengő lobogó alatt sem. (T rend/Danglár-karikatúra) Epsteint sebesülten találták a cellában Börtöncellájában sebesülten találták Jeffrey Epsteint, az emberkereskedelem és kis­korúak megrontásának vádjá­val előzetes letartóztatásban lévő amerikai milliárdost - jelentette híradójában az NBC amerikai televízió. A 66 éves Epsteinre félig öntudat­lan állapotban találtak rá cellájában. A nyakán eddig nem tisztázott eredetű sérülés nyomai voltak látha­tók. Az NBC értesülései szerint a manhattani börtön elkülönített zár­kájában őrzött Epsteint állandó megfigyelés alatt tartották, hogy megelőzzék esetleges öngyilkossági kísérletét. A televízió két, meg nem nevezett forrása arról számolt be, hogy Epstein öngyilkossággal pró­bálkozott. Egy harmadik forrás sze­rint viszont megrendezte az egészet, hogy öngyilkossági kísérletre, vagy akár támadásra hivatkozva elérje, hogy egy másik börtönbe szállítsák át. Más források szerint egy másik bűnöző támadhatta meg őt, azono­sították is a kilétét, de az illető ügy­védje cáfolta a feltételezést. A börtönben megindították a vizsgálatot a történtek miatt. Jeffrey Epsteint július 6-án tartóz­tatták le, emberkereskedelem és kis­korú lányok megrontásának vádjá­val. Ügyvédjei később 500 millió dolláros óvadék ellenében védencük házi őrizetbe helyezését kérelmez­ték, de a bíróság a szökés veszélyére hivatkozva ezt elutasította. Az Epstein-ügy következtében távozott posztjáról Alex Acosta munkaügyi miniszter, aki 2008-ban a miami ügyészség tagjaként egyike volt azoknak az ügyészeknek, akik vádalkut kötöttek az akkor is kisko­rúak elleni szexuális visszaéléssel vádolt Epsteinnel. (MTI) Új világ, új képeken KERÉNYI GYÖRGY erekkorom tankönyveiből emlékszem a szocializmus M "W ~T idilli mindennapjait bemutató illusztrációkra: a hát-M ~W~ »/ térben füstölgő gyárkémények, elöl a nagy-nagy ▼ szántóföldön pöfögő traktor. Az iskolai indoktrináció \J (politikai célnak vagy eszmének alárendelt céltudatos nevelés) révén a sikernek, fejlődésnek, a boldogságnak volt illusztrációja a környezetszennyező nagyipar és a monokultúrás földművelés. Amiket 1-2 évtizeden belül el kellene tüntetni a Földről, ha meg akaijuk őrizni. In­doktrináció volt az is, hogy a családról szóló fejezetekben apu a fotelben ülve újságot olvasott, anyu mosolyogva tüsténkedett a konyhában, körü­löttük játszadozó gyerekek. Ennek a családmodellnek a begyökerezett­­ségével küszködik most a nők emancipációja. Láttunk a tankönyveink­ben a gyerekcsapatrajzon kerekesszékben ülő gyereket? Más színűt a sok fehér között? Olyan képet, ahol anyu egyedül van a gyerekekkel, mert apu nem él velük, ahogy már akkor is családok tíz- és százezrei éltek? Nem meglepő, hogy még mindig épülnek olyan középületek, melyeket mozgássérültek nem tudnak használni, hogy a látható kisebbségektől (romák, nem európai menekültek) idegenkedünk, és az egyszülős csalá­doknak nem jár akkora adókedvezmény, mint a kétszülősöknek. Nem­zettudatunkat is indoktrináció révén szívjuk magunkba, ahogy a gyárké­mények és az „egészséges”, fehér kisgyerekek uralta társadalomképün­ket. A globális kapitalizmus csökkentette a szegénységet, kizsigerelte a bolygót. Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem a szelektív szemétgyűjtéssel, hanem az állandó növekedés kényszerére épülő globálkapitalizmus teljes fordulatával lehet csak érdemi változást, a szénalapú tüzelőanyagok el­égetésének megszüntetését elérni. Ez alapvetően változtatná meg a civi­lizációnkat, a fogyasztást visszafogó egyéni életmódtól a nemzeti gazda­ságig. Nemcsak következményeit, mikéntjét sem tudjuk elképzelni sem. Önmagában a zöld technológia kevés. Bár a politika, érezve az erősödő klímapánikot, egyre fontosabb témájává teszi a klímaváltozást, de lát­ványpolitizálást folytat - míg a választók nem lökik tovább. Megfelelő közösségi szabályozók kellenek: nemcsak a károkozók megbüntetése, hanem a környezeti következmények árának felszámítása a termelőknek és/vagy fogyasztóknak: ha a szén-dioxid-kibocsátóknak meg kéne térí­teniük a károkat, csökkenne a C02-felhasználás. De hogyan fogadnák a szavazók, ha a légi utazás visszatérne a 30-40 évvel ezelőtti állapotába, és újra a gazdagoké lenne, mert az alig adóztatott kerozinra komoly adót vetnének ki? Vagy az örömmel elvetett vámok mellett lenne más eszkö­zünk arra, hogy ne a világ két vége között utaztassunk olyan termékeket, melyeket helyben is meg tudnánk termelni? Memé-e valaki a túlnépese­dés okán az egy gyerekes családmodellt reklámozni errefelé? A kapita­lizmus logikája szerint egy vállalat csak a profitját veszélyben érezve en­gedelmeskedik közösségi céloknak (mert pl. a gyerekmunka miatt csök­kennek az eladásai), különben vetélytársai lenyomják, csődbe megy, nem termel hasznot tulajdonosainak - akik között mi is ott vagyunk, a szeme­tet szelektíven gyűjtő kisrészvényesek. Persze, hatalmas lobbiereje van a nagyvállalatoknak az egyénekkel vagy közösségekkel szemben, de nem csak a gonosz multik akarják fenntartani a globális kapitalizmust (mely­ben kiszervezik a környezetszennyező termelést a fejlődő országokba). A francia sárga mellényes tüntetés az elszegényedő francia alsó közép­­osztály lázadása volt a dízelolajadó emelése, az autós közlekedés meg­drágítása miatt. Vagy: micsoda közpénzeket fordítanak az államok közúti infrastruktúra fejlesztésére, hogy könnyebbé tegyék a C02-kibocsátó közlekedést! Pedig útépítés helyett le lehetne rövidíteni negyedórásra a Dunaszerdahely-Pozsony közti vasúti utat - ha a választók kikövetelnék. Svédországban a fiatalok ötödé nem szerez jogosítványt, és ez elég ahhoz, hogy Skandináviát irányítsák a világ legklímatudatosabb kormányai. Az állam könnyebben vált paradigmát a cégeknél, de senki sem tudja, ho­gyan lehetne olyan gazdasági rendszert működtetni, melyet nem - csak - a profit növelése hajt. De ha nincs a nyomásgyakorláshoz elegendő tömeg, akkor nem is lesz ilyen sosem. FIGYELŐ Főkónt az orvosokat tisztelik a csehek Leginkább az orvosokat, a tudó­sokat és a nővéreket, legkevésbé a parlamenti képviselőket, a takarí­tónőket és a papokat tisztelik a csehek - derült ki abból az orszá­gos felmérésből, amelyet a cseh tudományos akadémia közvélemény-kutató intézete (CWM) készített. A kutatók 26 szakmát neveztek meg és az or­szágos mintából kiválasztott több mint ezer megkérdezettnek sor­rendet kellett felállítania, melyik szakma művelőit tiszteli, becsüli a legjobban. Minden szakma egytől 99-ig teijedő pontokat kaphatott, minél megbecsültebb egy szakma, annál magasabb a pontszám. Az első helyen az orvosok végez­tek 89 ponttal, a másodikon a tu­dósok 77 ponttal, a harmadikon a nővérek szintén 77 ponttal. Őket az egyetemi oktatók (72) és az ál­talános iskolai tanítók (71) köve­tik. A legkisebb tisztelet a parla­menti képviselőket (31), takarító­nőket (34) és a papokat (35) övezi. Ezek foglalják el a rangsor 26., 25., és 24. helyét. Valamivel jobb a titkárnők (38) és az újságírók (40) megítélése, akik a 23. és a 22. helyen végeztek. Az utóbbi évek­ben javult a bírák (67 pont, 6. hely), a rendőrök (61 pont 9. hely) és a hivatásos katonák (56 pont 11. hely) megítélése, míg a polgár­­mesterek (54 pont 13. hely) és a miniszterek (44 pont, 20. hely) megbecsülése csökkenő tenden­ciát mutat. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom