Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)
2019-07-03 / 153. szám
www.ujszo.com | 2019. július 3. RIPORT 5 Színvonal mérése A Monitor 5 legutóbbi felmérésből két dolgot lehet leszűrni. Az egyik, hogy óriási különbségek vannak a főváros, illetve a fővároshoz közeli települések iskoláinak teljesítménye és a keleti régiókban található iskolák között. A másik lényeges adat, hogy a kisiskolákban a diákok 12,5%-kal gyengébben teljesítenek a matematikateszteken, mint az átlag. Fodor Attila arra figyelmeztet, hogy ezek az adatok nem a nemzetiségi iskolákra vonatkoznak, ugyanakkor a szlovákiai magyar iskolahálózat jelentős része ebben a két „térben” található. „Rengeteg iskolánk van Közép- és Kelet- Szlovákiában és rengeteg a kisiskolánk. Színvonalukról sajnos pontos adatokkal nem tudjuk alátámasztani az iskoláink valódi helyzetét. Nincsenek ugyanis a nemzetiségi iskolákra vonatkozó adataink” - mondta Fodor Attila. Ezt Balogh Edit, a nyitrai állami tanfelügyelőség munkatársa is megerősítette. Elmondása szerint a tanfelügyelőségnek nem tartozik a hatáskörébe a nemzetiségi iskolák színvonalának mérése. Ugyanezt állítja Romana Kanovská, az Oktatásügyi Szabványosított Mérések Nemzeti Intézetének (NUCEM) igazgatója is. Elmondta, hogy az intézet nem készít az iskolák minőségére vonatkozó elemzéseket. „Ilyet akkor dolgozhatunk ki, ha igény van rá. Ha például a magyar pedagógusszövetség felkér minket egy ilyen elemzés kidolgozására, akkor mi készek vagyunk elkészíteni” - magyarázta Kanovská. Viszont az oktatási minisztérium háttérintézménye egy ilyen elemzést nemcsak a szövetség asztalára tenne le, hanem nyilván a tárca számára is elérhetővé válna, mely már nem egyszer meglebegtette az iskolahálózat racionalizálását. Iskolaközpont kialakítása A szakemberek abban egyetértenek, hogy egy-egy erős, mindenki számára elérhető, fenntartható és színvonalas oktatást nyújtó iskolaközpont kialakítását a helyi igények és az adott régió adottságait szem előtt tartva kellene kialakítani a helyi szakemberek bevonásával. Fodor Attila rámutatott, hogy a hazai nemzetiségi oktatásnak nincs intézményesített háttere, nincsenek kutatók, szakemberek, akik felméréseket, elemzéseket dolgoznának ki. „A pedagógusszövetség, csak alapvető, elemi dolgot tud megnézni, vagyis összegyűjti a számokat, de ezek mögött trendek vannak, s ezeket már nem látjuk. Nem tudjuk pontosan, mi történik egy-egy járásban. S kérdés, hogy a helyi kistérségi politika, a szakpolitika képes-e magát elemezni, képesek-e megegyezni abban, hogyan reagáljanak a trendre. Képes-e tíz polgármester megállapodni abban, hogy az adott régióban hol a legelőnyösebb egy erős iskolát kialakítani” - mondja Fodor Attila. Leszögezi, hogy senki sem szeretne bezárni egyetlen magyar iskolát sem. Véleménye szerint ugyanis mindenki számára evidens, mit jelent egy településnek érzelmi, lélektani, nemzetpolitikai és kulturális szempontból a magyar iskola. Nem egy szakember szerint azonban a szlovákiai magyar iskolahálózat optimalizálása szempontjából 15 éves késést halmoztunk fel. Többen egyetértenek abban is, hogy a mikrorégiók mintájára működő központosított iskola lehetne az egyik megoldás. Például a pozsonyi Duna utcai Alapiskola és Gimnázium vagy a rozsnyói Fábry Zoltán Óvoda, Alapiskola és Szakközépiskola mintájára. A hatályos törvények egyébként ezt minden további nélkül lehetővé teszik. Albert Sándor szerint az egyik lehetséges megoldás az lehet, ha nagyobb létszámú, színvonalasabb, sikeresebb iskolákat alakítanánk ki. „Minőséget, színvonalat kell kínálni a szülőknek és a diákoknak” - véli Fodor Attila. Szemléletváltás kell Fodor Attila szerint olyan új stratégiát, stratégiákat kellene kidolgozni, melyek egyrészt fenntarthatok, elérhetők és színvonalas iskolák megszervezését jelentenék, másrészt nem számolnák fel teljesen egyegy kis településen a kultúrát, a művelődést, és az oktatás egy bizonyos formáját is meg lehetne tartani. „Lehet, hogy azokon a településeken, ahol 4-7 gyermek van az alsó tagozatos alapiskolában a magyar nyelvet, kultúrát és a magyar identitást más stratégiákkal kellene megóvni, őrizni. A helyi művelődési központok és a könyvtárak segítségével, bevonásával a délutánokra lehetne építeni. Ha ugyanis ezeken a településeken van 4-6 alsó tagozatos diák, akkor nyilván vannak felső tagozatos és középiskolás diákok is, akár 30-40 fiatal is lakhat az adott településen. Velük lehetne különböző formában - délutáni foglalkozásokkal, szakkörökkel, napközi kialakításával - közösségi életet építeni, melyben jelentős szerepet kaphat az identitás és a magyar kultúra ápolása” - fejtegeti Fodor Attila, aki arra Az alapiskoláknak a tanulók összlétszáma szerinti megoszlása (2018/2019-es tanév) 1000 felett 4 0,19 0 0,00 501-1000 212 10,16 8 3,20 251-500 482 23,10 21 8,40 151-250 401 19,21 40 16,00 101-150 243 11,64 35 14,00 51-100 223 10,69 37 14,80 50 alatt 522 25,01 109 43,60 Alapiskolák összesen 2 087 100,00 250 100,00 Megjegyzés: * A táblázatban a magyar-szlovák közös igazgatású iskolák esetében a magyar tagozat létszámával számoltunk oktatáspolitikusok, közéleti személyek és a kultúra képviselőinek támogatásával. Nagy kérdés, kinek kellene összefognia ezeket az embereket és felkarolni a magyar iskolák ügyét. Hiszen elismerjük vagy sem, azzal járunk jobban, ha a magyar közösség kidolgozza és megvalósítja a magyar iskolahálózat legideálisabb optimalizálását, és nem várjuk meg, míg az oktatási minisztérium hatalmilag dönt, és a regionális körülmények figyelembevétele nélkül kidolgozott tervet dugja le a magyar közösség torkán. Variációk erős iskolára Albert Sándor vitaindító anyagában az óvodai hálózat bővítését, az alsó tagozatos kisiskolák megtartását, Illusztrációs felvétel is figyelmeztet, hogy nem tudjuk egyértelműen igazolni azt sem, hogy ahol van magyar iskola, ott virágzik a magyar kultúra és a magyar identitás, és ahol nincs, ott pedig nem. Példaként az érsekújvári járásbeli Csúz községet hozza fel, ahol a 60-as évektől nincs magyar iskola, viszont a lakosság 50-60%-a magyar. „Ellenben az ország legnagyobb magyar községei, Tardoskedd és Udvard magyar iskolái küszködnek a gyermekhiánnyal, miközben ötezer fő feletti települések. Új nézőpont, új stratégia A gyermekhiánnyal küszködő kisiskolák helyzetét két nézőpontból is meg lehet közelíteni. Az egyik, hogy polgármesterként az utolsó pillanatig, óriási áldozatok árán tartani lehet az iskolát, míg gyermekhiány miatt végül bezárják. A másik, hogy összefogással 2-4 iskolából egy erős, színvonalas képzést nyújtó iskolát lehetne szervezni helyi szinten az érintettek közös gondolkodása révén, együttműködésével. Utóbbihoz persze összefogásra lenne szükség, nemcsak a polgármesterek, az iskolaigazgatók szintjén, hanem az (Somogyi Tibor felvétele) valamint a teljes szervezettségű alapiskolák és középiskolák hálózatának optimalizálását fogalmazza meg hosszú távú célként. Az óvodai hálózat bővítése mellett, ha adottak a feltételek, ő az óvodákat az iskolákhoz csatolná. Az alsó tagozatos kisiskolák megtartását javasolja, ha ez nem működik, akkor Albert Sándor szerint kistérségi szinten kellene megteremteni a gyerekek számára legmegfelelőbb iskoláztatást. A teljes szervezettségű alapiskolák kapcsán úgy fogalmaz, pusztán gazdasági szempontokat szem előtt tartva nem, szakmai és oktatásszervezési szempontból viszont szükségesnek véli a magyar oktatási hálózat átgondolt, szakmai javaslatok alapján történő optimálizálását. Leszögezi, hogy a szlovákiai magyar közoktatás és a felvidéki magyarság elemi érdeke a jó középiskolai hálózat, a magas színvonalú és jó minőségű középiskola. A nagyobb létszámú tanintézmény mindig színvonalasabb és több programból álló képzést tud nyújtani. Fórumokon tájékoztatnak A pedagógusszövetség kezdeményezésére Albert Sándor és Fodor Attila bevonásával az utóbbi hetekben több egyeztetés, fórum valósult meg a magyar iskolák helyzetéről. Ezeken fenntartók, iskolaigazgatók, szakpolitikusok, a Híd és az MKP képviselői is jelen voltak, s arra igyekeztek felhívni a figyelmet, hogy komoly baj van a magyar iskolák helyzetéve). A helyzetelemzést és a lehetséges alternatívákat már több régióban felvázolták. Egyelőre kevés sikerrel. A kényes és lélektani szempontból nagyon érzékeny témáról a többség óvatosan vagy egyáltalán nem nyilatkozik. Az iskolák vezetői sem nyitnak a fenntartható, elérhető és színvonalas alternatívák felé. A legtöbben csípőből, önös érdekből, állásukat, funkciójukat féltve zárkóznak el nemcsak a lehetséges alternatívák elől, hanem a párbeszéd elől is. Ugyanakkor központi összefogás nélkül a kistérségek sem fognak nyitni egymás felé. Fodor Attila szerint központi szinten kellene megegyeznie a politikának, a bővebb szakmának, bevonva a Csemadokot, a cserkészszövetséget, a szülői szövetséget, mert a háttérben nem iskolaügyi kérdések vannak, hanem demográfiai, szociális és munkahelyeket érintő kérdések, melyeket nem az SZMPSZ feladata megoldani. Ezek után kell kidolgozni a helyi, kistérségi megoldásokat, ami nem feltétlenül jelenti az iskolák bezárását. „A központban ki kellene váltani egy hangulatot, egy szemléletváltást, a kistérségben pedig kidolgozni az alternatívákat” - magyarázza F odor. Pártvélemónyek Kiss Beáta, az MKP oktatási és kulturális alelnöke leszögezi, hogy a szlovákiai magyar iskolahálózat gondjaira nincs egységes recept, mert régiónként, településenként más gondokkal küzdenek az iskolák. Az óvodáknak az iskolákhoz való csatolását jó ötletnek tartja, ha a feltételek adottak, ezt a lépést szerinte akkor is meg lehet valósítani, ha az adott településen vegyes óvoda működik. Az iskolák közül Kiss Beáta szerint a szülők inkább a teljes szervezettségű szlovák alapiskolát választanák, ha az alsó tagozatos iskolák megmaradnának a településeken, és egy erős teljes szervezettségű iskola alakulna egyegy régióban? „Ez az idea mindenképp megoldást jelenthetne egyes helyeken, a buktatókat az érintett fenntartók és maga a szülői közösség termeli ki. Egy szülőt sem kényszeríthetünk arra, hogy azt a bizonyos központi magyar iskolát válassza gyermekének a közelebbi szlovák helyett” - fogalmaz Kiss Beáta. A középiskolák és a helyi alapiskolák összevonásáról megjegyzi, hogy az valóban iskolaközpontot jelent, főleg ha óvoda is társul hozzá. „Ez nagyon fontos lépés lenne a középiskolai hálózatunk jó működtetése érdekében. Itt azonban az érintettek rugalmatlanságával, a különböző fenntartók megegyezésének hiányával kell számolni” - zárja Kiss Beáta azzal, hogy szerinte csakis a déli régió gazdasági megerősödése, a nagyobb gyermekvállalási kedv, az asszimiláció lassítása hozhat jó megoldást. Szükségesnek tartja a nemzetiségi oktatás fogalmának bevezetését, azokkal a pozitív diszkrimináció során meghozott intézkedésekkel, amelyek egy látszólag nem prosperáló intézményi hálózatot újra gyarapodóvá tudnak tenni. „Meggyőződésünk, hogy az iskolaközpontok létrehozása, működtetése színvonalasabbá, stabilabbá teheti az iskolahálózatunkat. Ehhez szükséges, hogy a kistérségek, illetve a régiók szembenézzenek a csökkenő diáklétszám problémájával, és megegyezzenek” — ez már a Híd álláspontja, melyet szóvivője, Debnár Klára közölt. Hozzátette, a párt szakpolitikusai több alkalommal részt vettek az említett fórumokon. „2017- ben több mint 300 magyar tannyelvű alapiskola, szakközépiskola, gimnázium bevonásával készült egy felmérés arról, hogyan látják az iskolahálózat helyzetét az intézményvezetők és a pedagógusok. Az elektronikus kérdőívet a szlovákiai magyar oktatási intézmények (óvodák, általános iskolák, középiskolák) vezetőinek küldtük el. Ezeket 2017. augusztus 21. és szeptember 7. között 234-en töltötték ki. A kitöltők 51%-a igazgató volt, 3% igazgatóhelyettes, 44% tanár vagy nevelő. A legtöbb válaszadó a Komáromi járásban dolgozik (18%), de nagy számban kapcsolódtak be Dunaszerdahelyről (15%), Léváról (12%) és Kassa-vidékről (10%) is. Összesen 17 járás intézményei vettek részt a felmérésben. A válaszokból egyértelműen kiderült, hogy az iskolaközpontok elméleti elfogadottsága viszonylag magas, csak 18% van ellene, viszont kevés az ezzel kapcsolatos információ, és sok a félreértés. A válaszadók szerint az iskolaközpont hatékonyabb, jobb minőségű oktatást nyújt, és ami a legfontosabb, elősegíti a magyar iskolaválasztást, az anyanyelvi oktatást” - tájékoztatott Debnár Klára. Elvi kérdésekben egyeznek az álláspontok, de az iskolahálózat reformja még várat magára. A közoktatási rendszert alkotó intézmények száma iskolatípus és tanítási nyelv szerinti bontásban (2018/2019-es tanév) Óvoda 3001 2645 74 271 11 Alapiskola 2 087 1828 27 222 9 Speciális Ó és AI 308 285 15 8 0 Gimnázium 235 204 8 16 7 Konzervatórium 17 17 0 0 0 Szakközépiskola 436 399 25 12 0 Speciális középiskola 152 145 2 5 0 Kórházi iskola 52 52 0 0 0 Iskolák összesen 6 288 5 575 152 534 27 Megjegyzés: * közös igazgatású intézmények, önálló szlovák és magyar osztályokkal
