Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)

2019-07-16 / 163. szám

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2019. július 16. 7 Magyar és részmagyar A közelgő népszámlálás komoly tétje, hol mennyi magyart találnak Két év múlva ismét megmérettetünk, talán újra másként, mint ed­dig. A népszámlálás komplikált műfaj, ezért időben meg kell kezdeni a felkészülést. A na­pokban az államfő aláírta a cenzus­ról szóló törvényt, amely még nem adott választ arra a távolról sem csak módszertani kérdésre, amely a nemzeti kisebbségek szempontjából a legfontosabb témakört érinti. A szóéiban csak a nemzetiségre kérdeztek rá, a rendszerváltás után az anyanyelvre is, legutóbb, 2011- ben pedig az otthon vagy a munka­helyen leggyakrabban használt nyelvekre is. 2021 -ben a tervek szerint a nemzetiségi opciókat bő­vítenék: több nemzeti identitást is meg lehetne adni. Ez egyszerre lehet jó és rossz hír is. Kezdjük a negatí­vummal: sokan a kettős identitást - ahol az egyik a társadalmilag domi­náns többségé - az asszimiláció előszobájának tartják: tegnap ma­gyar, ma magyar és szlovák nemzetiségű, holnap pedig már szlovák. A képlet persze nem ennyire egyszerű, ám az etnikai identitás tárgykörében „vagy-vagy” rendszerben szocializálódott társa­dalom számára ilyen veszélyeket is magában rejthet. A dolog jó oldala, hogy elvileg több magyart (vagy „félmagyart”, „szinténmagyart”, „részmagyart”, „többes identitású magyart”) is ki lehet majd mutatni. Feltételezhető ugyanis, hogy azok között, akik 2011 -ben vagy koráb­ban is szlováknak vallották magu­kat, több tízezer magyar vagy rész­ben magyar identitású személy is található. És itt jönnek a részletek, melyekben az ördög lakozik ősidők óta. A cenzus ugyanis, amellett, hogy képet nyújt a magyarság szá­máról, önvállalásáról, egyben esz­köz is. A kétnyelvű kommunikáció lehetősége vagy a kisebbségi támo­gatások nagysága van hozzákötve, ezen a téren komoly tétje van annak, hol mennyi magyart találnak. Vagy „félmagyart”. Nem lesz mindegy ugyanis, hogy egy faluban a 32 szlovák és magyar nemzetiségű la­kost hová számítják, „táblaállító” erővé válik, vagy mállasztja a meg­lévőjogokat. Az ezt szabályozó minél előnyö­sebb törvényeket pedig a parlament­ben kell majd kiharcolni és mindun­talan megvédeni, amihez aktív és kreatív érdekképviselet kell. Ami, mint tudjuk, talán lesz, talán nem... Nem, olyan gyógyszert nem tudok felírni, ami segítene eligazodni a sorra születő új pártok áttekintésében. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Megújult magyar érdekképviseletet! Az utóbbi hetek a szlovákiai magyar közbeszédben a 2020-as parlamenti válasz­tásról, a magyar összefogás iránti igényről szólnak. Az összefogás csak akkor lesz a polgárok szemében hiteles, ha mélyreható személyi és tartalmi változások kísérik. A nyílt levelet különböző érték­rendű, szakmai hátterű és különbö­ző régiókban tevékenykedő fiatalok írták alá. A levelet teljes terjedel­mében közöljük: Felelősségünk van, ezért nem hall­gathatunk. Egy olyan generáció tag­jai vagyunk, amely számára termé­szetes, hogy a szlovákiai parlament­ben van magyar érdekképviselet. Az utóbbi hónapok fejleményei alapján mindenki számára egyértelmű, hogy 2020 után ennek hiánya fenyeget. A jelenlegi kétpárti modell, sőt, annak további bővülése zsákutcának bizo­nyult. A megoldás egy közös lista - komoly személyi változásokkal és tartalmi reformmal. Az utóbbi időben többen is kötelességüknek tartották nyilvánosan vagy informálisan érez­tetni a politikai döntéshozókkal, hogy a helyzet tarthatatlan. Most mi is ezt tesszük, ám úgy érezzük, az ügy en­nél többet kíván. Pártjaink tartalmi­lag kiüresedtek és megingott politikai legitimációjuk. Ezért a közös magyar érdekképviselet eléréséhez széles koordinációra van szükség. A ma­gyar ügyet csak olyan jellegű össze­fogás tudja megjeleníteni és sikerre vinni, amely hiteles, van mondaniva­lója, mellőzi a lejáratódott személye­ket és széles bázison alapszik. Ezért nemcsak a politikusokra, hanem minden egyes választóra és aktív pol­gárra apellálunk: közösen biztosítsuk a magyar érdekképviseletet! Az ér­dekképviselet nem cél, hanem esz­köz. Célja, hogy biztosítsa a szlová­kiai magyarság fejlődési pályára ál­lítását, a déli régiók felzárkóztatását, a demokratikus jogállami keretek és a kisebbségi jogok megerősítését, a kultúra sokrétű szerveződését. Szlo­vákia 2020-ban fontos választásra készül, amely során a kompromittá­lódott, korrupt pártokkal és a szélső­séges erőkkel szemben egy széles blokk veszi fel a küzdelmet. A ma­gyarság számára fontos, hogy a vá­lasztás után a demokratikus, nyugati irányultságú erők tudjanak kormányt alakítani, ahogy számukra is lénye­ges, hogy a magyarok bejutnak-e a parlamentbe, s ott kivel tartanak majd. Kezdeményezésünkkel nem a párto­kat tesszük zárójelbe, célunk az őszinte együttműködés elősegítése. Mindenkit, akinek fontosak a fenti értékek, a tartalmas és tisztességes parlamenti magyar érdekképviselet jövője, arra kérünk, csatlakozzon a felhíváshoz, mondja el véleményét, és velünk együtt fejtsen ki nyomást képviselőinkre: rólunk, értünk, ve­lünk hozzák meg döntéseiket! Bauer Ildikó igazgató, vállalkozó; Bokor Réka énekesnő; Czáboczky Szabolcs történészhallgató; Durica Katarina író, újságíró; Fiala-Butora János jogász, kutató; Gálfíy Balázs orvos; Hanesz Zoltán informatikai tanácsadó; Kaszmán-Saróka Liliána tanár, zenész; Kiss Kosa Annamária képzőművész, divattervező; Kul­­mon Angelika táj építész; Laboda Róbert tanár, költő; Lovász Bálint civil aktivista; Marcinkó Adrián on­line marketing szakember; ifj. Mé­száros Lajos ügyvéd; Mózes Sza­bolcs igazgató, publicista; Nagy Dá­vid ügyvéd; Orosz Örs kultúraszer­vező, aktivista; Smidt Tamás mű­építész; Szabó Krisztián műépítész, civil aktivista; Tokár Géza politoló­gus; Zsupcsan Zoltán pénzügyi szak­ember, aktivista... A kezdeményezéshez a www.kozosen2020.sk oldalon bárki csatlakozhat. (ú) Mi lesz veled HEGEDŰS NORBERT Igor Matovic hajója süllyed, ő pedig egyre vadabbul kapálózik. Találhat-e még valamilyen kapaszkodót, vagy végleg búcsút kell vennünk tőle? Igor Matovicot lehet szeretni vagy gyűlölni, de azt nem lehet tőle elvitatni, hogy megjelenésével új színt hozott a szlovákiai politikai élet­be. Talán már kevesen emlékeznek rá, de 2010-ben az SaS színeiben ju­tott be a parlamentbe, ahonnan rövidesen ki is dobták, mert összeveszett a pártot vezető Richard Sulikkal. Már ekkor megmutatkoztak azok a jel­lemvonások, melyek azóta az egyik legsikeresebb szlovákiai politikussá tették: kizárólag a saját feje után megy, teljesen kiszámíthatatlan és bár­mire képes a médiafigyelemért. Konfliktuskedvelő természete lenyűgöző médiaérzékenységgel páro­sult - amit a rossz nyelvek akár populizmusnak is nevezhetnek -, így szinte folyamatosan rivaldafényben tetszeleghetett. Legjobb éveiben egy nagyon harapós házőrzőhöz hasonlított, aki ugyan remekül felhívta a figyelmet a tolvajokra és a bűnözőkre, de nem volt ajánlatos hozzá túl közel menni, mert válogatás nélkül bárkibe belekapott. Matovic politikai pályájának története konfliktusok története: Sulikkal, Fllinával, Poliacekkel, Bugárral, Lipsiccel, Procházkával, Ficóval, Kalinákkal... A listát hosszasan lehetne sorolni. Nyilvánvaló, hogy ezen viták egy ré­szében Matovic volt a hunyó, és néhányból megtépázott hírnévvel került ki, de számos esetben tényleges problémákra mutatott rá, főleg Fico és Kalinák ügyeivel kapcsolatban. így a mérleg valahogy mindig pozitív maradt a választók szemében. így volt ez egészen az idei évig. Idén ugyanis egymás után érik a csa­pások főhősünket. 2016-ban az OEaNO a harmadik legerősebb pártként került be a parlamentbe, 11 százalékos eredménnyel és 19 képviselői hellyel. A legutóbbi felmérések szerint azonban alig tudják megugrani a parlamenti küszöböt, és Matovic szemmel láthatóan egyre idegesebb, mivel nem tud mit kezdeni a problémával. A látványos csökkenés egyik oka, hogy az OEaNO-ból lemorzsolódtak azok a személyiségek, akik igen jelentős szavazóbázist tudnak megszólítani hitelességükkel. A má­sik ok, hogy feltűntek az olyan új pártok, mint a PS/Spolu vagy a Kiska­­féle Za l’udí, amelyek szavazókat szívnak el a már meglévő jobboldali pártoktól - főleg az OEaNO-tól, melytől leginkább abban különböznek, hogy valamiért akarnak küzdeni, nem valami ellen. Ezt már a nevük is jelzi: a progresszióért, az együttműködésért, az emberekért. Általános célok ezek, de az már most látszik, hogy a koncepciójuk más, mint amit eddig láttunk. A szavazók pedig inkább bíznak bennük, mint a már kissé elhasználódott Egyszerű Emberekben. Látja ezt Matovic is, és próbál fogást találni az új időkön, de eddig nem nagy sikerrel. Az EP-választás körüli cirkusz, a senki által nem igényelt konzervatív platform létrehozása mind ilyen próbálkozás. Feltehetően innen ered a nemrég felfedezett szimpátia az MKP iránt is. Jó lenne azt hinni, hogy Matovic hirtelen rájött, hogy ő mindenképp a magyarokkal akar együttműködni, de a valóság az, hogy a Menyhárt József vezette MKP talán az egyetlen olyan, mérhető eredményeket produkáló párt, amelyikkel eddig még nem volt konfliktusa. Ez pedig főleg arra vezet­hető vissza, hogy az MKP lassan tíz éve nincs a parlamentben, így nem is nagyon ütközhettek. A felhők tehát egyre csak gyülekeznek Igor Matovic feje fölött, rövid távon mégse írjuk le őt. Egyrészt a felmérések szinte minden esetben alábecsülték az OEaNO tényleges támogatottságát, másrészt szemmel láthatóan létezik egy népes szavazóbázis, mely igenis igényli egy „őr­kutya” jelenlétét a parlamentben. Még ha az néha el is szabadul és mindent felforgat. Igor? FIGYELŐ Abszurd a von der Leyen körüli vita Az Ursula von der Leyen személye körül a Németországot kormányzó nagykoalíción belül kialakult vita abszurd, a szociáldemokraták pe­dig lehetetlenül viselkednek - je­lentette ki Markus Söder, a koalí­cióban konzervatív részről részt vevő, bajor Keresztényszociális Unió (CSU) vezetője a ZDF német közszolgálati csatornának. „Né­metországnak most először adódik lehetősége, hogy elfoglalja ezt a pozíciót” - utalt az Európai Bizott­ság elnöki posztjára a bajor politi­kus. Hozzátette ugyanakkor, nagy fájdalmat okozott a CSU-nak, hogy Manfed Webemek le kellett mon­dania arról, hogy ő lehessen a brüsszeli testület vezetője. Söder szerint felfoghatatlan von der Leyen elutasítása a szociálde­mokraták részéről, és nemcsak ar­ról van szó, hogy nem hajlandóak a konzervatív, német jelöltre sza­vazni, hanem Söder szerint lehe­tetlen az a stílus, amelyet megen­gednek maguknak. A német szoci­áldemokraták vezetője egy több pontból álló írást köröztetett az Európai Parlament balközép frak­ciójában, melyben azt próbálják alátámasztani, hogy Ursula von der Leyen miért alkalmatlan és nem megfelelő jelölt. Ez még a párton belül is visszatetszést váltott ki. „Az nem lehet, hogy az SPD abban a stílusban kampányol, hogy röp­­iratokkal áskálódik valaki ellen. Ez lehetetlen stílus” - húzza alá a bajor pártvezér. „Az SPD olyan szá­momra, mint az a sofőr, aki minden lehajtó mellett elszáguld az autó­pályán, és újra meg újra belerohan a falba” - tette hozzá. Söder ennek ellenére bízik abban, hogy ma megválasztják a bizottság elnökévé von der Leyent, és az SPD „észhez - tér”. A bajor kormányfő szerint ugyanis nem pártpolitikai kérdésről van szó, hanem Európáról. (MTI) MÓZES SZABOLCS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom