Új Szó, 2019. július (72. évfolyam, 151-176. szám)

2019-07-10 / 158. szám

www.ujszo.com I 2019. július 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Kérem a következőt! Manfred Weber helyett Ursula von der Leyen a jelölt rAcz ORSOLYA rsula von der Leyen: az utóbbi napokban az a név dominált a brüsszeli szalagcímekben. Megosztó személyiség. Egyfelől számos szakmai sikert tudhat maga mögött, hiszen egy évtized leforgása alatt három német minisztériumot is vezetett. Jelenleg is az egyik legfon­tosabb minisztériumot irányítja az ország történelmének első női védel­mi minisztereként. Másfelől az irá­nyítása alatt folyamatosan téma volt a nem működő vagy meghibásodott hadieszközök kérdése, emellett kri­tikusai számos más, parlamenti eljá­rás megindítását eredményező bot­rányt is felrónak neki. Von der Leyen jelölésének azon­ban sokkal szélesebb összefüggései vannak. Azzal, hogy az Európai Ta­nácsban az uniós tagállamok vezetői von der Leyent jelölték az Európai Bizottság vezetői posztjára, elutasí­tották az Európai Parlament által előtelj esztett csúcsjelölteket. Ugyanis az előző ciklusban bevált folyamat alapján az EP-választás győztes pártjának vezetőjét illette volna a Bizottság vezetői széke - te­hát a Néppárt német vezérét, Manf­red Webert. A gyakorlatban a csúcs­­jelölti folyamat azt jelentette, hogy minden európai parlamenti pártcsa­lád saját csúcsjelöltet választott, akik a választások alatt külön kampá­­nyoltak a legjelentősebb uniós pozí­ciók betöltése reményében. Az EP- választás által így az állampolgárok­nak, közvetve ugyan, de beleszólá­suk lett volna a Parlament összetétele mellett az EU egyik legfontosabb pozíciójának betöltésébe is. A Tanács azonban nincs kötelezve arra, hogy a csúcsjelöltek közül vá­lasszon, mint ahogy a Parlament sem kötelezhető arra, hogy a Tanács je­löltjét szavazza meg. Minden kétsé­get kizáróan a csúcsjelölti folyamat jóval demokratikusabb eljárás, mint egy, a Tanács tagjai között zajló, in­formális tárgyalások és politikai al­kuk eredményeként előteij esztett je­löltlista. Az viszont, hogy a Tanács ebben az esetben (Németország tar­tózkodását leszámítva) egyhangúlag szavazta meg Ursula von der Leyent, erős mandátumot és legitimációt ad a jelöltnek. Az említett tárgyalások során nemcsak a bizottsági elnökjelöltről esett döntés, hanem az EU több más vezetői posztjának beöltéséről is. Ennek eredményeképp a Tanács úgynevezett csomagajánlattal állt elő, melynek részeként a Tanács el­nöki posztjára Charles Michel belga miniszterelnököt, az EU úgynevezett külügyminiszterének Josep Borrell spanyol külügyminisztert, míg az Európai Központi Bank elnöki posztjára a francia Christine Lagarde-ot, a Nemzetközi Valuta­alap vezérigazgatóját jelölték. Ami a politikai erőmegoszlást illeti, ezzel a listával az EU-s tagállamok többsége elégedett lehet. Sőt, Donald Tusk, a Tanács jelenlegi elnöke a politikai erők közti egyensúly mellett kihang­súlyozta azt is, hogy most először si­került egyenlő számban nőket és fér­fiakatjelölni a főbb pozíciókba, ezzel beállítv a a nemek közti egyensúlyt. Tény, hogy a női vezetők hiánya egyre vitatottabb téma a politikában, hiszen olyan sikeres elismert vezető, mint Angela Merkel német kancellár, ritkaságnak számít a legfelsőbb poli­tikai körökben. A mi régiónkból nézve azonban az a legszembetűnőbb, hogy ajelöltek mind nyugat-európai országból származnak. A Tanács ezt azzal akarta ellensúlyozni, hogy Európai Parlament elnöki tisztjére egy bolgár jelöltet terjesztett elő, azonban a par­lamenti képviselők David Sassoli olasz politikust választották meg. Valójában azonban még semmi nem dőlt el, hiszen a következő lépés, hogy a képviselők július 16-án sza­vaznak a Tanács által indítványozott jelöltekről. Főként a Bizottság elnöki posztját, tehát von der Leyen sorsát érdemes figyelni, ám a többi pozíci­óval kapcsolatban is meglephetnek még minket a képviselők. A grúzok már három hete tüntetnek amiatt, hogy egy orosz képviselő beleült a grúz házelnök székébe (Tasr/ap felvétel) Ellopják a születési számunkat MÓZES SZABOLCS Méghozzá a belügyminisztérium. Búcsút inthetünk a születési számoknak, hogy helyette nehezebben meg­jegyezhető azonosítószámokat kapjunk. Miért? Mert így el lehet tapsolni pár száz millió eurót az átállásra. Denisa Saková belügyminiszter és társai pedig jól tudják, hogy az utolsó hónapokat töltik a minisztériumban, addig kell lenyúlni amit lehet, amíg lehet. Természetesen ebben az esetben nem a klasszikus értelemben vett lopásról van szó. Ám minek nevezné a kedves olvasó azt a méregdrága változtatást, aminek semmilyen hozzáadott értéke nincs? Állítólag az uniós szervek adatvédelmi szempontból problémásnak tartják a szlovákiai születési számok rendszerét. Ezzel az érvvel csak az a gond, hogy eddig még senki sem mutatta meg, konkrétan melyik brüsszeli hivatalnak milyen megoldhatatlan gondja van ezzel, főleg úgy, hogy egy sor másik uniós tagállamban hasonló módon generálják a személyi azonosító számokat. Az adatvédelmi hisztik, GDPR-ok korszakát éljük, azt firtatjuk, mit és miért kérdez tőlünk az állam (megvan még a 2011 -es népszámlálást megelőző műbalhé?), de önmagunkról dalolva többet mesélünk el a Facebooknak és több adatot tárolnak rólunk a Google szerverein, mint amit valaha a szlovák titkosszolgálat fel tudna dolgozni. Ilyen kontextusban tetszetős érv lehet, hogy a születési számból ki­olvasható a születési dátum és a személy neme. De hol jelenthet ez hátrányt? Jelentkezzen bárki, akit egy állami szerv - merthogy a születési szá­mokkal alapvetően azok dolgoznak - ez alapján diszkriminált! Ha egy munkaadó nem akar felvenni egy 50 év felettit, azt nem a születési számból fogja kiolvasni - amit nem is szerez meg, legfeljebb a szerző­déskötéskor—, hanem az illető fizimiskájából. Ahogy azt is, hogy nőről vagy férfiról van-e szó. A végső argumentum pedig, hogy 2054 körül elfogyhatnak a kioszt­ható számok, egyenesen nevetséges. „Denisa, 35 év múlva kifogyunk a születési számokból, valamit tenni kéne”-képzeljük el, ahogy egy jellemzően négyéves ciklusokban gondolkodó politikus felveti ezt a miniszternek! Ugye, hogy nem megy! Még csak 2019-et írunk, ráadásul ezt a tech­nikai problémát is meg lehet majd az adott időben oldani, sokkal ol­csóbban és elegánsabban. Az intézkedés tipikus példája a pénzkita­­licskázásnak. Az elmúlt években hány meg hány tenderről hallottunk már, melyek eredményeként módosított személyik, útlevelek vagy bármilyen más igazolványok lettek bevezetve, csipeket szereltek ebbe-abba, elektro­nikus kommunikációs csatornákat hoztak létre. Alaphangon tízmillió­kat, de inkább százmilliókat emésztettek fel ezek a projektek, külön­­külön is, ám a gyakorlati hasznukat senki sem látja. Továbbra sem le­het internetes úton normálisan kommunikálni az állammal, egyik hi­vataltól kell kérni igazolást a másiknak. Egy állami szervhez leadott pályázathoz tucatnyi igazolás kell, például valamilyen szociális jutta­tás igénylésénél a hivatalok szintén nem egymás között kommunikál­nak, a sofőr a személyije mellett a jogosítványát és a műszaki papírokat is magánál kell, hogy hordja (pedig egy csípés igazolványból minden jogosultság kiolvasható lehetne), és a sor hosszasan folytatható. Prog­resszió nincs, csak az eltapsolt milliók hiánya látszik. Most ebbe a sorba akarja beállítani Saková saját magát és a születési számokat is, s ami ebben külön bosszantó, hogy jelenleg csak a törtvo­nal utáni négy számot kell megjegyeznünk, ám ha átmegy a módosítás, véletlenszerűen kigenerált számok egész sorát kell majd fejben tartani. Mi lenne, ha a belügyminiszter drága pótcselekvések helyett a valós problémák megoldásán dolgozna? Nagyon durván küldte el Putyint melegebb égtájra egy grúz tévés Új fordulatot vett a hetek tartó grúz-orosz vita, amikor a Rusztavi2 grúz tévéadó műsorvezetője élő adásban szidalmazta durván Vlagyimir Putyin orosz elnököt és családját. A tiráda a grúzoknak sem tetszett, ezután az adón hat érán át szünetelt az adás. Büdös megszállótól kezdve min­dennek, még rozmár nemi szervnek is (nem pontosan ezekkel a szavak­kal) nevezte Vlagyimir Putyin orosz államfőt a tévéállomás fenegyereke, Giorgi Gabunia. A szemmel látha­tóan túlpörgött műsorvezető meg­említette az orosz államfő anyját, ap­ját is, és közölte, bízik benne, hogy valamikor Putyin sírján végezheti el nagydolgát. A műsorvezető egy nappal az előtt esett neki Putyinnak, hogy életbe lé­pett az Oroszország és Grúzia közöt­ti polgári légi forgalmat felfüggesztő orosz döntés. A repülési tilalom és az orosz turisták elmaradása becslések szerint évente 300 millió dolláros kárt okozhat a kaukázusi országnak. Putyin azért rendelte el a tilalmat és szólította fel az utazási irodákat a grúziai ajánlatok levételére, hogy Tbilisziben több tízezren vonultak a parlament elé, amikor a moszkvai parlament egyik tagja oroszul mon­dott beszédet a grúz parlamentben, végül ki kellett menekíteni őt a vá­rosból. Szergej Gavrilov, az orosz duma képviselőjeként, az ortodox vallású grúz képviselők részvételé­vel rendezett nemzetközi tanácsko­záson vett részt. O nyitotta meg az Ortodoxia Interparlamentáris Gyű­lése nevű szervezet közgyűlését, és hatalmas felháborodást váltott ki a dél-kaukázusi országban, hogy be­leült a grúz parlamenti elnök szé­kébe. A grúzoknak az fáj az oro­szokkal kapcsolatban, hogy 2008- ban Dél-Oszétia és Abházia az orosz hadsereg beavatkozásának kö­szönhetően szakadhatott el Grúzi­ától. Amint Gabunia a tévében befejez­te a szitkozódást, kitört a balhé. Több száz tüntető vonult a Rusztavi2 szék­háza elé. Mamuka Bahtadze minisz­terelnök azt mondta, a műsorvezető olyan provokátor, aki gusztustalan tettével megpróbálta destabilizálni saját hazáját. Moszkvában is hason­lóan értékelték Gabunia szavait, a külügyminisztérium szerint egy szélsőséges provokátor akarta aláás­ni az orosz-grúz kapcsolatokat. Közben Gavrilov tbiliszi parla­menti incidensének napja óta a grúz ellenzék minden este tüntet, s köve­teli a belügyminiszter, valamint a tit­kosszolgálat vezetőjének a lemon­dását: a hatóságok ugyanis durván, gumilövedékekkel és könnygázzal zavarták szét a tüntetőket, s a rend­őrattakban több mint kétszáz ember sebesült meg. Moszkva reagálása sem késett. Szergej Lavrov külügyminiszter ki­jelentette, hogy Gabunia kirohanása méltatlan a grúzokhoz, és bizonyítja, hogy az ottani hatóságok nem lépnek fel a szélsőséges politikai erőkkel szemben. Gabuniát élesen bírálta Szalome Zurabisvili köztársasági elnök, Ma­muka Bahtadze miniszterelnök, va­lamint Irakli Kobakhidze, a parla­ment volt elnöke is, gyűlöletkeltéssel vádolva őt. A televízió ezután két hó­napra felfüggesztette őt állásából, mert durván megsértette az adó szer­kesztési elveit és etikai normáit. Moszkvában azonban dagad a botrány a történtek miatt: a parla­ment javaslatot készített elő, amelyben indítványozza a grúz bo­rok és ásványvíz importjának, va­lamint az Oroszországból Grúziába irányuló pénzátutalásoknak a befa­gyasztását. (hvg, mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom