Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-22 / 144. szám
www.ujszo.com I 2019. június 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A menekülő oligarcha Nagy játszma Kisinyovban: Moszkva és Washington egyet akart N emzetközi összefogással sikerült megbuktatni Vlad Plahotniuc moldáv oligarchát, aki a Demokrata Párt tulajdonosaként évekig háttérből irányította az országot zsarolással, kenőpénzzel, a bíróságok és a rendőrség foglyul ejtésével. Plahotniuc nagy sietve hagyta el az országot, miután 15 percet beszélt az amerikai nagykövettel. Egy ország találgatja, vajon garanciát kapott-e, vagy egyszerűen közölték vele, hogy nem számíthat semmire Washingtontól. Szerintem inkább az utóbbi, és ez alaposan meglephette a mindenható oligarchát. E térségben ugyanis még nem fordult elő, hogy Oroszország, az EU és az USA ugyanazt a politikai erőt támogassa. Ráadásul a moldáv fordulat elsősorban Moszkvának köszönhető. A Kreml bírta rá, mindenki megrökönyödésére, a kliensének számító Igor Dodon moldáv elnököt, hogy lépjen koalícióra az EU-párti ACUM ellenzéki formációval, Plahotniuc ellenében. A februári választás utáni patthelyzetet így sikerült feloldani, és bár Plahotniuc a zsebében lévő alkotmánybíróság segítségével ellenállt, csekély hazai támogatása miatt ezzel a nemzetközi trióval nem tudott szembeszegülni. Plahotniuc nem kis fejtörést okozott Moszkvának. Az ukrán konfliktus után Kisinyov élezte a két ország közötti feszültséget, például Transznyisztriába tartó orosz katonákat tartott fogva, illetve küldött haza. Ráadásul 2017-ben Rogozin orosz miniszterelnök-helyettest a moldáv kormány kitiltotta az országból. A felfokozott geopolitikai hangulatban Plahotniuc okkal érezte úgy, ha piszkálja Moszkvát, az komoly érv lesz Nyugaton. így a geopolitikai konfrontáció leple alatt próbálta folytatni otthoni üzelmeit. Csakhogy ezt az EU sem tűrhette. A hivatalosan EU-barát, Plahotniuc által fenntartott kormányok alatt történtek a legnagyobb jogi visszaélések és az ominózus, egymilliárd dolláros banki csalás is. Brüsszel befagyasztotta az anyagi támogatást és a kapcsolatokat is, miután Plahotniuc bírósága nemes egyszerűséggel megsemmisítette a kisinyovi polgármester-választás eredményét, mivel az ellenzéki Adrian Nastase nyert. De Plahotniuc elszámította magát. A hullámok kezdtek összecsapni a feje fölött, egyre több részlet derült ki arról, hogy ő állhat a milliárd dolláros csalás mögött. Ukrajnában pedig megbukott fő partnere, Porosenko elnök is. Lehet egy moldáv oligarcha elleni nemzetközi összefogás egy új geopolitikai trend kezdete? Úgy tűnik, az ukrán válság legalábbis óvatosabbá tette a nagy játékosokat Kelet- Európábán. Az örmény forradalom alatt már érezhető volt a visszafogottság, sem Moszkva, sem a Nyugat nem vitt a helyi eseményekbe geopolitikai elemet. Az ukrán választáson pedig nemcsak az ukránok, hanem láthatóan Washington is ejtette az oligarcha Porosenkót, akinek túlfűtött patriotizmusából otthon és Nyugaton is sokaknak elege lett. Közben Washingtonban már elfogadott stratégia a Kínával való szembenállás, aminek logikus része Moszkva leválasztása Pekingről. Nincs még új orosz politika, de ezek a lépések is mutatják, lehet más a geopolitika a térségben, ha a helyi konfliktusokat együtt kezelik. Sok múlik az új moldáv kormányon is. Ha a helyi problémákra, a gazdaságra, és nem a külpolitikai orientációra helyezi a hangsúlyt, akkor az új geopolitikai helyzet akár trenddé is válhat. Moszkvának el kéne fogadni, hogy a térség az EU felé orientálódik (bár az euroatlanti csatlakozás nincs napirenden). A Kreml cserébe elvárná, hogy a Nyugat és Moldávia a moszkvaitérdeket is észben tartsa. így még a transznyisztriai befagyasztott konfliktus megoldására is lehetne esély. Vlad Plahotniuc moldáv oligarcha (TASR/AP-feivétei) A költő hiánya SZOMBATHYPÁL N agy magyar költő távozott az élők sorából fiatalon: Térey Jánost elvitte a szive, így elveszítettünk egy olyan művészt, értelmiségit, aki képes volt szekértáborok felett létezni és dolgozni. .Alföldi vagyok, negyvenéves koromig el se tudtam volna képzelni, hogy Budán éljek.” (Térey János) Sajnos már nem készül el a könyv az ő Debrecenjéről, fiatalkora városáról, pedig nagyon vártam ezt a művet is, olvasva már tőle a városról, családról, gyökerekről. Csokonai, Fazekas, Szabó Magda, s most Térey: debreceni írók és költők, s nem szentségtörés a most eltemetett alkotót e nagyok mellett sorolni, mert Térey elsőrangú költő, író lett. Pesten folytatta, csak a házasság, a gyerekek, a család röpítette át Budára, ahova az irodalmi, polgári hagyomány miatt illett is alakja. Térey hídember volt, két magyar világ határán, átjárással, ismerve az országot, értve a mételyeket. .Nagyon sok a polihisztor, aki egyszerre író meg költő meg képzőművész meg rendező és megmondóember és politikai aktivista és fotográfus. És mindenben hoz is egy egészen tisztességes minőséget. És semmi nem üt igazán szíven mindebből. Sok az univerzális zsenink.” (Térey János) A mindig mindenhez értés kortünete, a fontoskodás, a nyüzsgés ereje: mindig látszani, műidig megmutatni magad, mindenhez hozzászólni, gyorsan szállítani a kész véleményt, kiszámítható módon. Térey viszont nem ilyen volt, ellenben kíváncsi ember; az életet szerette, a tájakat, utakat, ételeket, borokat, könyveket, színházakat. Beszélgetett és írt, sokan kedvelték őt, nehéz volt nem hatása alá kerülni okos, fanyar, szellemes, mély személyiségének. A kortárs magyar költészet élvonalának elejére ért igen fiatalon, hogy aztán versprózát, prózát is újon magas minőségben. Egyik kedvencem a Legkisebb jégkorszak, ez a metszőén pontos korrajz, apokaliptikus utópia a holnapról, a verses epika pazar teljesítménye, amelyből ezerszer többet tudhatunk meg a kétezres évek magyar felső középosztályáról, mint megannyi politológiai-szociológiai leírásból, pamfletból, vádiratból. Térey nyelve pontos és kritikus, a megértés szándéka él benne, nem a gyűlöleté. Térey szerette a hazáját, mert szerette az életet, ami itt neki adatott, műiden hiányával együtt. , A legkedveltebb és, sajnos, egyben »leghájpoltabb« magyar kultusztáj, a Káli-medence, amelyben Hamvas Béla fölismerte Árkádiát, és Jancsó Miklós is a világ köldökét.” (Térey J.) A Káli-medence a liberális, pesti művészvilág terepeként mutatkozik meg Káli holtak című bátor regényében, amely a kortárs színházi világ működésének apró részleteit tálja fel egy ünnepelt fiatal színész sikerein, szorongásain, életgondolkodásán keresztül. Komoly kísérlet ez egy olyan terepen, amelyen adósnak érzem a kortárs magyar úodalmat: a magyar valóság egy-egy szeletének leírása, amelyet az alkotó jól ismer - ahogyan például Tar Sándor a rendszerváltó vidéki nyomor és periféria képét hagyta ránk örökül, örökkévalóan. , A magyar közgondolkodásnak a mételye ez a megbélyegzés - pro vagy kontra. Mintha a művészi cselekedetnek csupán politikai mozgatórugója lehetne. Mintha az ember csakis társadalmi lény lenne, és nem biológiai lény is egyszerre. Ez a legbántóbb számomra. Hogyha egy közösséghez tartozol és annak karizmatikus tagja vagy, akkor ez a közösség bármivel együtt elfogad. (...) A kudarcodat ugyanúgy ünnepük, műit a remekműveket.” (Térey J.) Térey Jánost a héten temették el. Két kisfiút, irodalmár feleséget hagyott maga után 48 évesen. Elment egy gondolkodó ember közülünk, aki egyesítette magában mindazt, ami szétválasztja ezt az országot, úodalmi életet, a közéletet. Térey teljes természetességgel volt urbánus úgy, hogy nem volt a vidék ellensége, része volt, értette a hazáját. Magas színvonalú munkájával, munkabírásával, alkotói fegyelmével szolgálta azt. Én ilyennek látom az igazi hazafiakat: esendőnek, szívósnak, minőségre törekvőnek, nem kérve a brancsok kritikátlan rajongásából. Remélem, még életében érezte, hogy kapott a megszenvedett elismerésből. Prága ellenzi a Habsburg-szimbólum visszaállítását Nem kerül viesze Prága történelmi központjába, az Óvárosi térre a barokk Mária-oszlop mása, mivel gyűlölt Habsburg- és katolikus egyházi szimbólum. Az oszlopot 1918 novemberében, a Habsburg-monarchia bukása után döntött le a tüntető tömeg. A cseh főváros önkormányzata azután tűzte újra napirendjére a témát, hogy Petr Vána szobrász a múlt héten kísérletet tett a szobor másolatának felállítására. Vána támogatóival az Óvárosi téren, ahol egykor az oszlop állt, engedély nélkül felszedte a kövezetei és jelképesen nekifogott a felállításának. A szobrász már régebben engedélyt kapott az építésügyi hivataltól a szobor felállítására, de a konkrét helyre területfoglalási engedélyre is szüksége van az önkormányzattól, s ezt Prágától nem kapta meg. A hatóságok utasították a művészt, hogy helyezze vissza eredeti állapotába az Óvárosi tér kövezetét, amit Vána megígért. Az oszlop és a Mária-szobor másolata most a Károly-híd mellett horgonyzó hajón van elhelyezve. Az önkormányzat utasította a város vezetését, hogy tegyen jogi lépéseket a Mária-oszlop visszaállítása érdekében korábban vállalt kötelezettségek felbontására. Több történész szerint a cseh történelem megtagadása lenne, ha a Máriaoszlop visszakerülne az Óvárosi térre. A Mária-oszlopot 1918 novemberében az Óvárosi téren tüntető csehek rombolták le, mint a Csehország feletti osztrák és katolikus uralom jelképét. Az oszlop, valamint néhány más, korábban ledöntött vagy eltávolított szobor visszahelyezéséről Prágában és általában Csehországban a múlt század kilencvenes éveitől kezdve folyik éles társadalmi vita. A Máriaoszlop visszaállítását a katolikus körök támogatják, míg több civil szervezet ellenzi. A támogatók időközben az oszlop másolatát is elkészíttették a fennmaradt részei, valamint korabeli fényképek és leírások alapján. A visszás helyzetet jól érzékelteti, hogy a belvárosi tanács korábban jóváhagyta az oszlop visszaállítását, de a döntést a városi önkormányzat felülbírálta. Az oszlopot 1650-ben annak emlékére emelték, hogy Prága a harmincéves háború végén, 1648-ban sikeresen visszaverte a svédek támadását, így a város megmenekült. A túlerőben lévő svédek ostroma alatt a prágaiak fogadalmat tettek, hogy ha sikerül megvédeniük városukat, hálául emléket állítanak Szűz Máriának. Ám az oszlop idővel a fehérhegyi csatát (1620) követő, Csehország feletti gyűlölt osztrák és katolikus uralom jelképévé vált. Az oszlopot 1918. november 3-án a feldühödött tömeg ledöntötte. Csehszlovákia megalakulása után országszerte számos, a Habsburgokhoz köthető szobrot döntöttek le, illetve semmisítettek meg. Szlovákiában hasonló volt a helyzet a magyar szobrokkal. A prágai közhangulatra jellemző, hogy az 1989-es rendszerváltás után a mai napig csak egyetlen köztéri Habsburg-szobrot állítottak vissza. (MTI) Tartják Webert Manfred Weber európai néppárti listavezető szorult helyzetben van, de még nem „végezték ki” a jelöltségét, legalább egy újabb uniós csúcstalálkozó kell, hogy pártja hivatalosan is elengedje a kezét - írta a Financial Times. A brit lap arról számolt be névtelen diplomáciai forrásokra hivatkozva, hogy a tönk szélére jutott a teljes csúcsjelölti rendszer, Weber bukása pedig magával rántaná két riválisát, a szociáldemokrata listavezetőt, Frans Timmermanst, illetve a liberáliscentrista jelöltet, Margrethe Vestagertis. Szakértők remélik, hogy a jövő vasárnapi rendkívül EU-csúcson sikerül megegyezni a tisztúj ításról. (MTI)
