Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-22 / 144. szám
8 KULTÚRA 2019. június 22.1 www.ujszo.com Bagó Bertalan rendezése férfi és nő örök harcát modellezi erőteljesen, a biológiai determinációt hozva játékba Elkezdődött a kisvárdai színházi seregszemle Kisvárda. Tegnap kezdődött az a fesztivál, amelyen a külhoni magyar színházaknak lehetőségük nyílik az anyaországi szakmai megmérettetésre. A koncepció az utóbbi időben kissé megváltozott, idén például a budapesti Nemzeti Színház is versenyben van Vidnyánszky Attila rendezésével, a Sára asszonnyal. A Magyar Színházak 31. Kisvárdai Fesztiváljának nyolc napja alatt tizenhárom versenyelőadást és tizenegy versenyen kívül játszott darabot tekinthet meg a közönség. Érkeznek magyar társulatok Szlovákiából, Kárpátaljáról, Erdélyből és a Vajdaságból is. Flazánkat idén két társulat képviseli. A Csallóközi Csavar Színház, azaz Gál Tamás és Kiss Szilvia Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című filmje alapján született előadása (Pataki András rendezésében) hétfőn látható a kisvárdai zsinagógában. A kassai Thália Színház a Terrort mutatja be kedden a Művészetek Házában, ezt az előadást Czajlik József rendezte. A kisvárdai fesztivál szervezői kísérőrendezvényekkel is igyekszik bővíteni a kínálatot, előadóestekkel és szabadtéri koncertekkel váiják a közönséget. Ez utóbbiak közül vélhetően Szikora Róbert és az R-GO fellépése vonzza majd a legtöbb érdeklődőt a főtérre. Az immár hagyományos díszelőadást hétfőn, június 24-én tartják, a Maros Művészegyüttes, a marosvásárhelyi Spectrum Színház és a Kisvárdai Várszínház közös produkciójában Tamási Áron Tündöklő Jeromos című drámai játékát állítják színpadra. Gálakoncertet ad a 100 Tagú Cigányzenekar is. A fesztivált június 29-én a Budapesti Operettszínház Szeretni bolondulásig című műsora zárja. Ä zárónapon Sardar Tagirovsky rendező - a korábbi fesztiválokhoz hasonlóan - workshop-prezentációt tart, a hallgatói minifesztiválon egyebek mellett a marosvásárhelyi, a sepsiszentgyörgyi, a kolozsvári és az újvidéki társulatok, illetve szakmai műhelyek színészhallgatói szórakoztatják az érdeklődőket. (MTI, juk) Mintha csak sakktáblán mozognának a szereplők: amint valaki mozgásba hozza a játékot, a szembenálló fél - ha akarja, ha nem - lépéskényszerbe kerül, és a bár a döntés esélye adott, a lehetőségek száma véges. Minden lépés új pozíciót eredményez, az erő, az akarat vagy ha úgy tetszik, a dominancia új leosztásával. Közben a Jókai Színház előadása egyre inkább elereszti a realitást, a háttér, a környezet, a közeg egyre inkább kulisszává válik, ahogy az első felvonás már-már kisrealista hűséggel megrajzolt miliője után átlépünk a második felvonás érzelmeket felkorbácsoló, botrányos esküvőjébe, majd onnan a harmadik részbe, a maga cinikus, beletörődő módján mindenkinek megoldást nyújtó rendőrkapitányságra. Elsősorban a Bandor-Mokos- Bárdos-hármasra ró komoly terheket a színészcentrikus előadás, Adél, Sipos és Irma figurájának kell önazonosan újra- és újrakalibrálnia magát a változó erőtérben, más és más arcélet mutatva, miközben a lényeg nem változik, hiszen senki sem képes átlépni a saját árnyékát. Hogy ezek a karakterek önmagukban izgalmasabbak, mint a párosokban, valószínűleg törvényszerű, hiszen mindannyian a saját (élet)darabjukat, a saját játszmájukat játsszák, amelyben a másik csak szükséges kiegészítő. így jutunk el a végére a szomorkás tudásig: továbbléptünk, hogy ugyanott álljunk... legfeljebb más oldalán. Az üvegcipő további szerepeiben Cs. Tóth Erzsébet, Skronka Tibor, Olasz István, Culka Ottó, Drága Diána, Fabó Tibor, Holocsy Krisztina, Varsányi Mari, Holocsy Katalin, Majorfalvi Bálint, Németh István, Bemáth Tamás, Nagy László, Leczkési Dóra, Erdélyi Zoltán, Sipula Zoltán, Lilikéként pedig Bállá Dóminik és Benyó Leonard látható a Komáromi Jókai Színházban. PENGE Tükrök, prizmák Szalay Zoltán új regénye többféle irodalmi hagyományhoz kapcsolódik. A könyv a „szlovákiai magyar író” figurájának színrevitelét a posztmodem próza ismert eljárása-NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA ival oldja meg, amely a szöveghatárok feloldását az identitások sokszorozásával párhuzamosan, vendégszövegek hangsúlyos jelenléte mellett hajtja végre. A „szlovákiai magyar író” által írt (és megírandó) művek; a róla az „életrajzíró” által készített életrajz; valamint az általunk olvasott könyvszöveg tükörjátéka, többszörös fikciója a 20. századi argentin kispróza világát idézi fel. A Borgesre, Cortázarra jellemző kép a képben, történet a történetben alakzat (a mise-en-abyme), valamint az egymásba tolakodó szövegszintekkel való játék (az anamorfizmus) egy fausti történet létrehozását teszi lehetővé, ahol az élet és a mű egymásba íródása, egymást felszámoló mozgása, és az öntudat széthullása történik meg, hasonlóan például Hajnóczy Perzsiájához. De a legtöbbet nyilvánvalóan Grendel Lajostól merít a szöveg: egyrészt a történelem (és a [cseh]szlovákiai magyar múlt, jelen) ironikus, groteszk szétírásának technikája, másrészt tematikus, narratív alapötletek átvételével (lásd mindenekelőtt a Csehszlovákiai magyar novel lát), és ha a „szlovákiai magyar író” figurájának azonosítási pontjait keressük, szintén nem vonatkoztathatunk el a szerzőtől. A Faustus kisöccsében tetten érhetők a Szalay-novellisztika jól ismert erényei, a szituációteremtés készsége, a gördülékeny elbeszélői nyelv, az abszurd helyzetek iránti fogékonyság. Azonban a kompozíció ezúttal kevésbé tud feszes, illetve koherens maradni. A „szlovákiai magyar író” élettörténetének bemutatása és mentális állapotának érzékeltetése kevéssé árnyalt ahhoz, hogy az összeomlás végül indokolt legyen. A regény szövegszintjei, dimenziói között pedig kevés a narratív és motivikus kapcsolódási pont LAKATOS KRISZTINA Molnár Ferenc számos színműve kapcsán felmerül az önéletrajzi ihletés. A Komáromi Jókai Színházban most műsorra tűzött Az üvegcipővel kapcsolatban ez a tény viszonylag pontosan adatolható: Fedák Sárival kötött, . több mint tízéves kapcsolatukat lezáró „búcsúházasságának" sztorija köszön vissza józsefvárosi, kispolgári miliőbe helyezve a színpadon. ahhoz, hogy a szöveglabirintus a maga teljességében megépüljön; illetve hogy a figyelem, a feszültség - mint a fényjátéka a prizmán - fenntartható legyen. Szalay Zoltán: Faustus kisöccse: Felőrlődési regény. Pozsony, Kalligram, 2019,224 oldal. Értékelés: 8/10 Majd száz év elteltével is szeretjük a bulvárt, a privát kiteregetése még ma is érdekesebbé teszi a darabot. Miközben Molnár Ferenc fejet hajtott Fedák Sári akarata előtt, és a társasági életben férjként jelent meg az oldalán, esténként Darvas Lilihez, későbbi (harmadik) feleségéhez tért meg. A színházi-irodalmi legendárium szerint így történt Az üvegcipő ősbemutatóján is - az előadásban Darvas játszotta Irma szerepét. És bár a színművet némelyek a tiszta, igaz szerelem apoteózisaként értelmezik, a történeti hűség kedvéért el kell mondanunk, hogy az ide vágó életrajzi tények másról regélnek. Molnár Ferenc harmadik házassága, noha az író haláláig tartott - és felölelte az emigráció éveit is -, nagyon hasonló forgatókönyv szerint zajlott, mint a korábbi, konvencionálisnak nem nevezhető kapcsolatai: a felek nem éltek közös háztartásban, idővel inkább csak a nyilvános vagy szakmai események hozták össze őket, és igen, mindig volt egy harmadik... Bagó Bertalan komáromi rendezésének nem is tündérmese a műfaja, nem a Hamupipőke-utánérzés foglalkoztatja. Ehelyett férfi és nő viszonyának dinamikáját, férfi és nő örök harcát modellezi erőteljesen, (Fotó: Kiss Gibbó Gábor) férfi elvan ezzel a kényelmes és szikár elrendezéssel, a kényszeresen pontos napi rutinjával, az asszony viszont épp felrúgni készül kicsi világuk rendjét. Egy ideje viszonya van a másik bérlőjével, Császár Pállal, a pimaszul fiatal boltossegéddel (Szabó Viktor), és szeretné elkerülni a rá váró jövőt: hogy korosodó nőként vakon kiszolgáltassa magát ennek az utolsó nagy szenvedélynek - és érzelmileg, anyagilag teljesen kifosztássá magát. Kidolgozta a menekülési útvonalát is: itt az ideje, hogy Sipos, akit valamikor régen pár napig majdnem szeretett, tisztességes asszonyt csináljon belőle. Ez a terv nem csak a két érintett férfinak nem tetszik - teljes kétségbeesésbe taszítja Irmát, a kis mindenes cselédet (Bárdos Judit), aki szívelelke minden melegével rajongja körül a morózus, cseppet sem kedves Sípost. Jelenet a harmadik felvonásból Mokos Attila (Sipos) és Bárdos Judit (Irma) miközben a biológiai determinációt hozza játékba, nemcsak a nemek, hanem a kor, illetve a korosztályos szembenállás tekintetében is. Sipos Lajos, az öregedő, mogorva bútorrajzoló (Mokos Attila) tíz éve él - ingyen - Adél (Bandor Éva) kis panziójában, egyébként szeretők. A Nem Hamupipőke üvegcipője
