Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-14 / 137. szám
www.ujszo.com | 2019. június 14. KULTÚRA I 9 Megidézések fehér lepedőkön A komáromi Marianum, valamint az Ipolysági gimnázium csapatának elődadása az 56. Jókai Napokon LAKATOS KRISZTINA Komárom.ígéretesen indult a diákcsoportok versenye az 56. Jókai Napokon: a komáromi Marianum és az ipolysági gimnázium csapatától is izgalmasan építkező, dramaturgiájában és a választott eszközök szintjén is igényes, továbbcsiszolásra érdemes előadást láttunk. Hogy, hogy nem - végül is, a könnyen mozdítható, sok jelentéssel játékba hozható eszközök száma véges -, mindkét produkció képi világának meghatározó elemeként jelentek meg a fehér lepedők. Az ipolysági Szondy György Gimnázium SzondySokk Kisszínpada Eaton Darr című színpadi játékában Radnóti Miklós életét és költészetét idézte meg. Kis keretjátékkal igyekeztek megteremteni az itt és most, a személyes viszonyulás perspektíváját; jó érzékkel válogattak a költői életműből, esetenként kevésbé ismert verseket is felszínre hozva; Radnóti életútját pedig részben dokumentumértékü, részben a csapat által hozzátett szövegekkel elmesélve, dramatikus játékként vitték színpadra. Érezhetően több szállal, erősebben, sikerültebben kötődött a produkció a lírai kisszínpadok hagyományához, mint a dramatizált formákhoz. Ez részben az összeszerkesztett szövegek közötti fajsúlybeli különbségnek tudható be: míg Radnóti költői szövegei eszköztelenül előadva is hatást gyakorolnak ránk, addig a köréjük rakott narráció időnként nem tudott plusz stílusértékként megszólalni. Talán átgondolandó az is, hogy a PENGE Kádárfolyam Majtényi György sokrétű, izgalmas kötete a Kádár-korszaknak nevezett, több mint harmincéves időszakot tekinti át. A gazdagon adatolt, kiterjedt forrásanyagot mozgató munka a történelmi eseményekre vonatkozó ismereteket nemcsak esettanulmányokkal, hanem az időszakra vonatkozó törté-NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA nelmi metaforák referencialitásának feltárásával is árnyalja, így nem titkolt célja a Kádár-korszak iránti, máig tapasztalható nosztalgia gyökereire való rákérdezés. A diktatúra kiépülésének okai, természetrajza, fejlődése; a rendszer belső strukturális változásai; a hatalom viszonyulása a különböző társadalmi rétegekhez így egyrészt a hétköznapok mikrotörténései alapján; másrészt az irodalom (vagy a népnyelv) eltávolító gesztusai révén válik értelmezhetővé. A fejezetek minden esetben egyegy szállóigévé lett kép értelmezéséből nyitják ki az adott problémát: magyar-magyar műfordításként is felfogható: pontosan tölti meg a cselekmény szintjén közismert történetet mai jelentéssel, a mai kamaszok/fiatalok életbe vetettségének élményét, a rájuk erőltetett, eléjük állított stratégiákat, csapdákat több szinten is plasztikusan kibontva. Ahogy azt a MEG-esek produkcióitól megszoktuk, a szöveg most is finom szőttesként, kollázstechnikával épül (a műsorfüzet tanúsága szerint a Fehérlófia Arany-, Szálinger- és Kaposi László-féle változata szövődik össze Hajdú Szabolcs, Karinthy Gábor, a Kimnowak, Máté evangéliuma, Móricz Zsigmond, a Star Wars, a Purmany Massif, Vinnai András, Weöres Sándor és Woody Allen mondataival, meg persze a játszók improvizációk során született szövegeivel). Az pedig külön érdeme a csoportvezetői-rendezői munkának, hogy a 21 fős csapatból mindenkinek képes egyéni lehetőséget, arcot adni, miközben a terheket, a súlyokat jól kiegyensúlyozva osztja el. Tóth Gábor megjegyezte a beszélgetés során, hogy tudatosítják: ez az előadás nem a fesztiválra érkezett meg, józan számítások szerint valamikor ősszel lesz kész. N. Tóth Anikóék és más csapatok is folyamatosan arra panaszkodnak, milyen nehéz összehangolni a (fesztivál)bemutató időpontját a tanév törvényszerűségeivel. Ördög tudja, én például el tudnék képzelni egy olyan Jókai Napokat, ahol az aktuális évfolyamra éppen hogy összerakott versenyprodukció mellett az előző évben szakmailag már értékelt, esetlegesen ennek mentén továbbcsiszolt munkáikat is megmutatják a résztvevők. Már ha ez lehetséges. Mindenesetre: izgalmas visszacsatolás lenne. például az „elemeit banán” Kuczka Péter Rákosival való találkozását parodizáló Kálnoky-versre; a „gömbfejűek országa” az ’56-os szerepvállalásáról is ismert írócsoportra; a címadó „egy forint a krumplis lángos” a sokféle verzióban létező Kádár-rigmusra utal. A műfaj „történelmi esszé”, amely az értekezés, a kritika és a szépirodalom határán mozog, lehetővé teszi a kritikus állásfoglalást, és az eltérő nézőpontok ütköztetését is. Majtényi kaleidoszkópszerűen, közszereplőket és magánembereket egyaránt fókuszba állító esettanulmányok (hivatalos és magánlevelek, visszaemlékezések) egymás mellé helyezésével mutatja meg a rendszer egyes elemeinek működését: a központi hatalom autoritásán alapuló hivatali struktúra patemalizmussal összefüggő szegmenseit; a társadalom- és szociálpolitika, az ellátórendszer anomáliáit; a parasztság és a munkásosztály elvándorlását a munkalehetőség reményében (a „fekete vonat” jelenségének és a falvak elnéptelenedésének folyamatát). A Kádár-kép alakulása, és a Kádárrendszer értelmezése azonban újra meg újra a modem tömegtársadalmak elméletének kontextusában értelmeződik: a bűn és a felelősség, a (politikai) szabadság és a konformizmus opciója meghatározó jelentőségű a gondolatmenet számára. A tanulság összességében az, hogy a jólét után vágyakozó társadalomban a közszereplő és a magánszemély egyaránt „számít”, minden cselekvésnek, így a nemcselekvésnek is az adott politikai és társadalmi környezet kondícióiból kikalkulálható árfolyama, ugyanakkor az adott egyéni élethelyzetben megfizetendő ára van. Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos. A Kádár-kor társadalma. Bp., Libri, 2019, 340 oldal. Értékelés: 10/10 A Marianum Egyházi Gimnázium truppja idén Meg+növünk névvel szerepelt, utalva arra, hogy a Fehérlófia című mesét/mítoszt egyfajta felnövéstörténetként álmodták színpadra (Pálinkás Eszter felvétele) dramatikus részeket érdemes-e ennyire feltöredezni, mert ennek hatására az elinduló (majd be is rekesztett) játék többször inkább csak illusztrációként hat, és nem helyzetet teremt. A Köteles Judit ésN. Tóth Anikó irányításával működő ipolysági csapat ezzel együtt most is felmutatta mindazokat az erényeket, amelyeket az elmúlt években már megszoktunk tőlük: most is pluszértéke volt az előadásnak az ízléssel beleszőtt zene, a játszók hitelesen tudnak megszólalni a színpadon, akár prózában, akár a versek nyelvén, jó a csapatmunka, és picit több játékkal még inkább a sajátjukká tehetnék (az) Eaton Darrt, még akkor is, ha tudjuk, hogy az időkeret nagyúr... A Marianum Egyházi Gimnázium truppja idén Meg+növünk névvel szerepelt a Jókai Napokon, utalva arra, hogy a Fehérlófia című mesét/mítoszt egyfajta felnövéstörténetként álmodták színpadra. Tóth Gábor rendezése akár kortárs Prágában díjat nyert a magyar Végtelen dűne Prága. Rangos nemzetközi díjat nyert a magyar kiállítás a Prágai Quadriennálén, a színházi látványtervezők négyévenkénti nemzetközi seregszemléjén az Országok és régiók elnevezésű szekcióban. A nemzetközi látványtervezői világkiállításon a Végtelen dűne című magyar pavilon elnyerte a legjobb kiállításért járó díjat az Országok és régiók szekcióban (Best Exhibition of Countries and Regions) - olvasható a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet közleményében. A díjazott installáció Balázs Juli, Kálmán Eszter és Nagy Fruzsina díszlet- és jelmeztervezők, Juhász András videoművész és Keresztes Gábor hangtervező munkája. Az ismert színházi tervezőkből álló csapat a PIM - OSZMI nyílt pályázatára jelentkezve kapott felkérést a prágai kiállítás létrehozására. Az alkotás egy videóra és LED-falra alapuló komplex építmény, amely míg kívül visszatükrözve mutatja környezetét, elmosva a térbeli határokat, addig belül homokdűnéket megsokszorozva végtelen sivatag benyomását kelti. Az alkotók értelmezése szerint „míg az installáció tágas nyitott alsó terével és csupa tükör felületével kívülről kellemesen hívogató, addig a belsejében teljesen el vagyunk zárva a külvilágtól. Akár a fejét a homokba dugó strucc, amely tudomást sem vesz arról, hogy mi zajlik a valóságban” - írják. A Quadriennálé fodíját, az Arany Triga díjat az Észak-Macedón Köztársaság Ez az épület valóban beszél című installációja nyerte el. Az Országok és régiók szekció legjobb kiállítása díjában részesültek a magyar kiállítás mellett Franciaország Mikrokozmosz és Katalónia Leendő akciók című installációi. A 79 ország 800 művészének alkotását felvonultató világkiállításjúnius 16-ig látogatható. A díjnyertes installáció mellett Magyarország a Diákszekcióban és a Fragmentumok kiállításon is képviselteti magát. A Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának együttműködésében valósult meg a Mi van a felhőben? című installáció. A színházi emlékezet témája köré szervezett Fragmentumok szekcióban Nagy Fruzsina Andrássy úti villa elnevezésű jelmeze szerepel Nagy Fruzsina és Juhász András installációjában. (MTI)
