Új Szó, 2019. június (72. évfolyam, 126-150. szám)
2019-06-14 / 137. szám
10| TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2019. június 14. | www.ujszo.com Történetek az újságkihordók világából Ma is akadnak helyek a Földön, ahol gyerekek hordanak újságokat. Eleinte nem zavarta a gyerekmunka a népet, mert bár az ipar kihasználta őket, a jobbára nincstelen, hajléktalan gyerkőcök felismerték mindennapjaik jobbátételi lehetőségét, lényegében önmaguknak teremtettek munkahelyet. (Fotó: Shutterstock) CSIBRÁNYI ZOLTÁN Sokan a reggeli kávé mellett szeretnek belelapozni kedvenc újságjaik nyomdafestékszagú lapjaiba, hogy megtudják, milyen időre számítsanak aznap, értesüljenek az akár őket is érintő politikai döntésekről, felkészülhessenek a sporteredmények munkahelyi megvitatásához és így tovább. De miként jutnak a laphoz? Elektronikus lapokat interneten pár kattintással letöltik, a hagyományos, papíralapú lapok hívei pedig az újságosnál megveszik. De belegondoltak valaha az újságkihordók időjárástól függetlenül végzett munkájába? Néhol máig dolgoznak ilyen munkakörben. A mai nyomtatott újságok legrégebbi közvetlen ősét a velencei érdeklődők vehették kézbe 1566-ban, de ezek még kézírásos, heti hírlevelek voltak, olasz és európai politikai hírekkel. Az első nyomtatott lapok, az Aviso és a Relation is 1609-ben jelentek meg Németországban, bennük kizárólag politikai hírekkel. Ki volt az első ismert, gyalogosan útjára induló újságos? Az 1810. április 10-én Springfieldben (USA) született Benjamin Day 1833-ban kiváló ötlettel előállva módosított a sajtó addigi létformáján. Az amerikai lapok addig inkább politika pénzelte kiadványokként tudtak megjelenni; de így is egyre drágultak. Egyre nőtt azok száma, akik nem tudtak félretenni újságra. Ám nyereségre hajtva Day ővelük is szeretett volna vásároltatni, ezért üzletmenetén változtatva egyfilléres lapot, „penny press”-t készített, és hétköznapi dolgokkal, híres személyiségek szenzációsnak kikiáltott híreivel, no meg sokszor kitalált hírekkel töltött meg. így született 1833 szeptemberében az előfizetésekre támaszkodó The New York Sun, aminek terjesztése terén is újítást vezetett be: a város utcáin gyerekek százai hozták forgalomba. Hamar az ő lapja lett a legkelendőbb. Az első kézbesítő fiú a Day által 1833. szeptember 10-én felbérelt tízéves Barney Flaherty volt, akinek bizonyítania kellett, hatékonyan be tudja hajítani az újságot a házak előtti bokrok közé. (Korábbról is ismert egy lapkézbesítő neve: a tizenéves Benjamin Franklin, a majdani diplomata, feltaláló, nyomdász, s az Egyesült Államok Függetlenségi nyilatkozatának egyik aláírójaként az alapító atyák egyike, az 1720- as években bátyja nyomdájában gyakomokoskodva néha maga is hordta a New England Courant számait, de ez még nem a nagybani terjesztés kora volt.) Az írországi Corkból származó Flaherty volt az első kiskorú magánvállalkozó, az első alvállalkozó gyerekmunkás. Az első időkben gyakran tíz év alatti kisfiúk foglalkoztak ezzel, ők voltak a kiadványok számának sokasodásával már komoly szervezést, gépjárművet igénylő újságfúvarozó szakma előfutárai. Magyarországon is voltak rikkancsok. Ma is akadnak helyek a Földön, ahol gyerekek hordanak újságokat. Eleinte nem zavarta a gyerekmunka a népet, mert bár az ipar kihasználta őket, a jobbára nincstelen, hajléktalan gyerkőcök felismerték mindennapjaik jobbátételi lehetőségét, lényegében önmaguknak teremtettek munkahelyet. Irigylésre korántsem méltó napjaik végén, amit nem tudtak eladni az a saját káruk volt, ezért a „Newsies”-ek, köztük néhány lány is, találékonyságukra hagyatkozva a ma általános gerillamarketing kategóriájába tartozó fogásokkal dolgoztak. A gyerekek már 1866-ban tartottak egy kétnapos tüntetést. Majd - idén kerek 120 éve - 1899 nyarára már úgyannyira fellázadtak sanyarú körülményeik és alacsony keresetük miatt, hogy a Brooklyn híd forgalmát is leállítva szűk két hétig tüntettek, akadályozva az ország két legnagyobb lapja, a New York Journal és a New York World terjesztését. Amennyire tudni lehet, ez volt a világ első, több ezer résztvevős gyerektüntetése; ki is harcolták a jobb fizetést. Sok, utóbb híressé lett ember dolgozott korábban újságkihordóként, köztük Isaac Asimov, atudományosfantasztikus irodalom kiválósága, Walt Disney, Tom Cruise, a kémiai Nobel-díjas víruskutató Wendell Meredith Stanley, Wayne Gretzky jégkorongozó. Áz 1960-as évektől kezdett jelentősen csökkenni a gyereklétszám e munkakörben. Napjainkban is sokan kiveszik részüket a fáradhatatlanságot követelő, fizikailag megterhelő, hajnali munkából. Áldozatos munkájukról elismerően szólt az 1982. október 12-i keltezésű, 4985-ös számú proklamációban Ronald Reagan amerikai elnök. Szeptember 4-e az újságkihordók nem hivatalos nemzeti napja, tisztelgésképpen New York első újságkihordó gyerekei előtt. Végül szólni kell egy a jelenben igazán elszaporodó lehetőségről, az eladások érdekét szolgáló legfontosabbról, a reklámról. Mindenütt ezeken akad meg az ember szeme, óriásplakátok, tömegközlekedési járművek, kirakatok, házfalak, internetes oldalak, nyomtatott újságok. S kihagyhatatlanok a nagyobb boltok, üzletláncok szórólapjai, amelyek világviszonylatban mérhetetlenül óriási mennyiségben lepik el az emberiséget, aminek tudatában a fák felesleges célokra való kivágásán mérgelődök szíve összeszorul; persze ha tompítani akarnánk a károkat, úgyis felfogható, van mire utóbb krumplit pucolni. Az igazsághoz tartozik, van egy óriási különbség a kiadványkihordásban jelen és múlt között, utóbbi javára. A hajdani újságárus gyerkőcök megkerülhetetlenül érdekeltek voltak a termékeladásban. Ma viszont a reklámszórólapok gyakran nem jutnak el a célig, a postaládákba: mindennapos bosszantó látvány a lakótömbök lépcsőházai elé ledobott színes papírrengeteg, amit vagy a szél hord szanaszét, vagy az eső áztatja használhatatlanná. Kétségkívül nem az ilyen hozzáállással dolgozók ihlették meg az újságkihordókat ábrázoló művészeket, példák, zárójelben a műcímek: Charles Colombo kőnyomata (The Paper Boy), Fredrik Carl Erik Tömer festménye (Paper Boy), Stanhope Forbes festménye (Paperboy), John George Brown festménye (Newsboy). Számos világváros büszkélkedhet újságosfiút megjelenítő köztéri szoborral, például: a portugáliai Lisszabon (António Augusto da Costa Motta bronzszobra), a norvégiai Álesund (Aren Martin Hanssen müve), az újzélandi Timaru (Trevor Askin modem bronzszobra), Budapest (a Rikkancs Szőke Lajos szobrászművész alkotása). Több káros anyagot bocsát ki a bitcoin, mint egész Jordánia MTI-H(R A bitcoin kriptovaluta a számítógépek akkora teljesítményét veszi igénybe, olyan mennyiségű energiát használ fel, hogy szón-dioxidkibocsátása nagyobb, mint Jordániának -állapította meg egy német tanulmány. A Müncheni Műszaki Egyetem kutatói Christian Stoll vezetésével kiszámították, mekkora a bitcoin ökológiai lábnyoma. A 2018. novemberi állás szerint azoknak a számítógépeknek, amelyek bitcoint állítanak elő, évente mintegy 45,8 billió (ezermilliárd) wattórára van szükségük. A tanulmány szerint ez évente 22-22,9 millió tonna széndioxid kibocsátásával jár, ez Jordánia és Sri Lanka éves kibocsátása között helyezkedik el - írták a Joule című szaklap friss számában. A bitcoin elektromos fizetőeszközt, melyet bankrendszeren kívül, közvetítő intézmény nélkül bocsátanak ki, egy Nakamoto Szatosi álnevű ember találta ki 2008-ban. Megbízhatóságáról és a biztosításról a blokklánc nevű technológia gondoskodik. 2017-ben járt a csúcson, akkor 1 bitcoin majdnem 20 ezer dollárt (17 710 eurót) ért. Hogy ne kerüljön túl sok bitcoin a piacra, bonyolult kriptográfiai feladványokat kell megoldani, vagyis „bányászni” kell a kriptovalutát, mint a nemesércet. Az elmúlt években egyre komplexebb feladatokat kell megoldani ahhoz, hogy a bitcoinblokklánchoz új blokkot adhassanak. 2011 januárjában egy bitcoinbányász egy akkori, úgynevezett grafikai processzorral dolgozva arra számíthatott, hogy naponta több mint két blokkot talál. Tavaly novemberben ugyanez a bányász - a 2011-es technológiával - az egyre nehezedő feladványok miatt azzal számolhatott, hogy nagyjából 472 ezer évente talál egy blokkot. A legnagyobb teljesítményű bányászrendszer várhatóan 21 évente talál egy blokkot. Blokkonként 12,5 bitcoinnal számolva naponta 1800 bitcoint bányásznak. Stoll és kollégái a bitcoinbányászathoz való hardverek gyártóinak adatait használták, hogy az energiafelhaszná-A bitcoin elektromos fizetőeszközt bankrendszeren kívül, közvetítő intézmény nélkül bocsátanak ki lást kalkulálják. A szerverek, a készülékek és a bányászokat összekötő intemetcsomópontok IP-címei alapján kinyomozták a bányászszámítógépek székhelyeit. A székhelyek energiaellátásának összetétele alapján kiszámolták a számítógépes „bányásztanya” széndioxid-lábnyomának nagyságát, kalkuláltak a hűtésigénnyel és a ki(Fotó: Shutterstock) egészítő eszközökkel is. Megállapították, hogy a bitcoinok nagy részét Izlandon bányásszák, ahol az áramot nem fosszilis forrásokból állítják elő.