Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-23 / 118. szám
Tarpai Viktória A Sátán fattya egyik fontos jelenetében (Képarchívum) Ha egy közösség szétrobban Zsigmond Dezső filmje több ponton eltér az alapjául szolgáló regénytől, de nem „puszta művészkedésből" teszi ezt JUHÁSZ KATALIN A Sátán fattya egy kárpátaljai író, Nagy Zoltán Mihály kiváló regényéből született, Zsigmond Dezső rendezésében, dacolva az elemekkel. Nemrég mutatták be Pozsonyban, és ha minden igaz, több helyen is látható lesz nálunk. A filmterv sokáig nem kapott anyagi támogatást, végül a Dunatáj Alapítvány karolta fel, és egy normál mozifilm költségeinek tizedéből született, ami látszik is rajta. A kiváló színészek azonban elviszik a hátukon a filmet. A történet egy fiatal lány tragikus sorsán keresztül mutatja be Kárpátalja történelmének legnehezebb, legtöbb civil áldozatot követelő időszakát, a második világháború utáni pár évet, amikor férfiak tízezreit hurcolták el munkatáborokba. Ezúttal az otthon maradottak kerülnek fókuszba, az ő kiszolgáltatottságuk jelenik meg előttünk. A főszereplőt tizenhat évesen megerőszakolják a szovjet katonák, amikor élelmet visz családtagjainak a lágerbe. A falu ellene fordul, azt pletykálják, hogy Eszter szándékosan feküdt össze a muszkákkal. Ráadásul szegény lány teherbe is esik, ez a kisfiú, „a sátán fattya”, újabb szenvedést hoz, hiszen Eszternek komoly udvarlója van, aki a lágerből visszatérve egy év múlva szembesül a tényállással. És jönnek sorba az újabb lelki megpróbáltatások: családtagok halála, állandó bizonytalanság, az új szovjet rendszer csatlósainak packázásai. Bár a könyv Eszter hosszú, egyetlen mondatból álló monológja, az ő nézőpontjából látunk mindent, mégsem ő az igazi főszereplő, hanem az őt körülvevő emberek, „a falu szája”, amely elől az összetartó család védőburka sem képes megóvni a lányt. A film hozzáférhető az interneten, de vásznon, kivetítőn keresztül teljesen más élmény. Zsigmond Dezső rendező a Pozsonyi Magyar Intézetben múlt héten megtartott szlovákiai bemutatót követően elmondta, hogy Kárpátalján is járt már egy „filmturnén”, és az ottani közönség meghatott örömmel fogadta az alkotást, nemcsak azért, mert róluk szól, hanem a színészek miatt is, akik zömmel szintén ottaniak. A rendező azt kérte tőlük, ne csak eljátsszák, hanem éljék is át a szerepüket, hiszen sokuk nagyszülei megjárták a munkatáborokat, vagy elvesztették rokonaikat, barátaikat. A forgatókönyvírásba eleinte bevonták a kötet szerzőjét, Nagy Zoltán Mihályt is, aztán nélküle dolgoztak tovább, és több változtatást eszközöltek az eredeti történetben - főleg anyagi okokból, hiszen, ahogy Zsigmond Dezső félig tréfásan megjegyezte: az írók szeretnék szó szerint viszontlátni művüket a vásznon, ám A történet egy fiatal lány tragikus sorsán keresztül mutatja be Kárpátalja történelmének legnehezebb, legtöbb civil áldozatot követelő időszakát. egy forgatókönyvben „minden mondat több millió forint”. A regényben a meggyalázott Eszter egy tehervonatra felkéredzkedve jut haza a falujába, a filmben viszont egy révész viszi át a folyón. Részben azért, mert nem volt pénz tehervonatra, részben pedig a folyó és a révész karakterének szimbolikus értelmezhetősége miatt. „Sokkal fontosabbnak tartottam, hogy Eszter két világát, a korábbi hangos, gondtalan, boldog életet valami válassza el a megerőszakolás utáni életétől. Ez a cezúra lett nálam a folyó, ami egy picit olyan, mint a Styx az alvilágban. A balladai történethez jobban is illett, mint egy tehervonat. A szinte néma révész, akit Szilágyi István alakított, remekül ábrázolja ezt a balladai világba való bemenetelt”. A regény végén mindent elsodró árvíz hiteles megjelenítése szintén túl költséges lett volna, ezért ott szintén a folyó dominál, nyitva hagyva, illetve az olvasóra bízva a végkifejletet. Itt szintén nagy vitái voltak a rendezőnek az íróval, aki ragaszkodott a saját verziójához, akár annak árán is, hogy filmhíradórészleteket vágjanak be, valódi árvízzel. Ezt azonban Zsigmond Dezső „filmes szemmel” kivitelezhetetlennek látta, már csak az egymástól elütő színvilág miatt is. A film színezése ugyanis egészen különleges - fél úton van a fekete-fehér és a színes között. „Egy fagyos filmet szerettem volna csinálni, hogy a néző szinte a bőrén érezze azt a jéghideg világot, amely ezt a lányt körülveszi. Alig jelennek meg színek, de nem puszta müvészkedésből.” Esztert, a megerőszakolt lányt Tarpai Viktória, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulatának tagja alakítja, szüleit Szűcs Nelli és Trill Zsolt, akik egyébként a magánéletben is házastársak. Trill Zsolt a rendező egyik korábbi filmjében (Boszorkánykor, 2009) is fontos karaktert játszott, egy rendőrtisztet, aki a gyimesi csángók öntörvényű, zárt közösségében nyomoz egy gyermekgyilkossági ügyben, és számára felfoghatatlan dolgokkal szembesül. Úgy tűnik, Zsigmond Dezső kedveli ezeket az érintetlen mikrovilágokat, amelyek mindaddig jól működnek, amíg valaki vagy valami meg nem zavarja az élet lassú, ősi menetét. A Sátán fattyában ez a valami egy új ideológián alapuló hatalom, a szovjet rendszer, amely egymás ellen fordítja a dolgos falusi embereket, szétrobbantja az addig összetartó közösséget. A Pozsonyi Magyar Intézet a közeljövőben több más helyszínre is szeretné elvinni ezt a filmet, főleg olyan kelet-szlovákiai, illetve gömöri településekre, ahonnét szintén sok embert elvittek úgynevezett „málenkij robotra”, egész családok életét téve tönkre. 2019. május 17-én, kilencvenegyedik életévében elhunyt Zeman László, a pozsonyi Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének nyugalmazott tanára. Ezzel a szikár hírrel szembesültünk tegnap mindannyian, akik valaha a diákjai (utána esetleg kollégái) voltunk azon a tanszéken, amelyen ő képviselte azt a tanári attitűdöt, amely a legfrissebb tudományos eredmények naprakész átadásában, a szakmai alaposságban és a szigorú (de a gondolkodást sosem akadályozó, sőt, azt támogató) számonkérésben nyilvánult meg. Azt tudtuk, hogy legendásan sportos kiállása és egészsége már megkopott, hiszen tavaly novemberben a születésnapjára szervezett konferencián már nem tudott személyesen részt venni, de azt nem gondoltuk, hogy távozásával követni fogja a tanszék másik nagy tanáregyéniségének, Turczel Lajosnak a példáját, aki ugyancsak 90. életévét elhagyva hunyt el. Itt és most nincs arra tér, hogy szakmai pályáját felvázoljuk. A legpontosabban ezt Fazekas József tette meg a tanár úr 80. születésnapjára kiadott emlékkönyvben, ahol végigkövethetjük Zeman László útját azon a ponton túl is, amikor tanszékünk munkatársa lett, és 1962-től 1989-es nyugdíjba vonulásáig magyar szakos tanárok több generációját készítette fel fonetikából, stilisztikából, általános nyelvészetből, lektori és stilisztikai gyakorlatból, irodalomelméletből, nyelvészeti és irodalmi didaktikából. Még felsorolni is sok azokat a diszciplínákat, amelyeket oktatott, és amelyeknek a legújabb eredményeit mindig ismerte és ismertette velünk. Mindezek hátterében persze ott volt a tudományosság igényeit leginkább szem előtt tartó strukturalista irányultsága, de főként az RÖVIDEN Elhunyt DuSan Mitana író Pozsony. Tegnap 72 éves korában elhunyt Dusán Mitana író, költő, esszéista, aki a szlovák posztmodem és kísérleti próza első, kiemelkedő képviselői közé tartozott. 1970-ben megjelent Psie dni című első kötetét a mai napig a szlovák irodalom egyik legjobb elbeszélésgyűjteményeként tartják számon. A játék vége és a Jelenés című regénye magyarul is megjelent. Az utóbbi olvasmányos és kegyetlenül szatirikus mű: főhőse Dusán Jónás író, akinek élete sokszor hajlik át teljesen spontán módon provokatív performance-okba. A Jelenést olvasva mintha egy mozgóképregényt látnánk, amelyben fél évszázad tragikomikus jelenetsorai peregnek végig. Ebből a könyvbőlaz ajánló megfogalmazása szerint - választ kaphatunk arra is, hogyan válhatott Dusán Mitana több nemzedék számára is a szlovák irodalom kultuszírójává. (tb) Kusza idő a somorjai zsinagóga terében Somorja. Szombaton 18 órakor nyitják meg az At Home Galleryben a kanadai Serge Marchetta és Zeman László (1928-2019) (Somogyi Tibor felvétele) a képesség, amellyel őutána már csak a korán eltávozott Zalabai Zsigmond rendelkezett: nyelvészeti és irodalmi aspektusokat egységben láttatni. A szintézisteremtésnek ez a képessége volt az, ami az óráiból megmaradt mindannyiunkban, akik középiskolai vagy egyetemi szinten megmaradtunk a tanári hivatás mellett, de azokban is, akik a tudományos pályát vagy a közéleti tevékenységet választották. Ezt az „Universitas” szellemiséget a leggyakrabban szeretett szülővárosa, Eperjes méltán híres kollégiumának a történetével is szokta példázni, és ennek a történemek egy könyvében méltó emléket is állított. Fejet hajtunk személyiségének emléke előtt. Tanár úr, nyugodj ál békében! Mészáros András egyetemi tanár az egyesült államokbeli Masha Ryskin Kusza idő című kiállítását. A két művész egy hónapos somorjai alkotói, rezidens program alatt hozta létre a hely, vagyis a zsinagóga jellegzetességeit alapul vevő alkotását. Művük-melyen művészi eszközökkel megteremtett, utalásszerű régészeti elemek segítségével tesznek kísérletet a hely építészeti és szellemi történetének feltárására - meditáció forrása a múlt és a jelen kapcsolatáról, illetve a múlandóságról. A kiállítás június 30-ig tekinthető meg. (tb) Ománi írónő kapta a Man Booker-díjat London. Jokha al-Harthi ománi írónő nyerte el Celestial Bodies (Égitestek) című regényéért a tekintélyes Nemzetközi Man Booker-díjat. Ez az első arab nyelven írt regény, amely elnyerte az elismerést. A külföldi szerzők angolul megjelent műveinek elismerésére alapított rangos díj 50 ezer fontos fődíját egyenlően elosztva a győztes mű szerzője és fordítója, az angol Marilyn Booth kapja. A Celestial Bodies három lánytestvér történetét meséli el a rabszolgatartó múlttal és a modem társadalmi problémákkal küzdő sivatagi országban. (MTI)
