Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-04 / 103. szám
8 KULTÚRA 2019. május 4.1 www.ujszo.com Megosztó jutalomjáték a Végjáték A Bosszúállók legújabb részének sok hibája van, mégis sorra dönti meg a bevételi rekordokat világszerte MÉSZÁROS GYÖRGY Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt a Marvei Moziverzum bemutatta a Bosszúállók: Végtelen háború című filmjét, amely valójában a most mozikban futó Bosszúállók: Végjáték első része volt. Akkor azt írtuk, hogy csak a Végjáték megnézése után tudjuk eldönteni, vajon a Marveinek sikerült-e méltóképpen lezárnia az elmúlt 11 évet. És azt is, hogy az a 22 filmből álló univerzum, amelyet hosszú évek során műgonddal építgettek, nem dőle össze saját súlya alatt. Megnéztük a Bosszúállók: Végjátékot. Megpróbálunk ítéletet mondani. Még mielőtt bármit imánk a Végjátékról, idézzük fel, mi történt a yégtelen háborúban. Thanos, az Őrült Titán sorra gyűjtötte a Végtelen Köveket, hogy miután megszerezte az utolsót is, véghezvigye őrült tervét, mely szerint egy csettintéssel kiirtja az univerzum élőlényeinek a felét, ezzel akadályozva meg, hogy a világunk önmagát pusztítsa el. Éhben próbálták megakadályozni a Bosszúállók, és a segítségükre siető többi hős. Ám a hősök - most először - elbuktak, Thanos pedig csettintett, elpusztítva ezzel több millió embert, köztük jó pár szuperhőst is. A Végjáték 21 nappal a csettintés után veszi fel a történet fonalát, amikor a megmaradt hősök próbálják eldönteni, hogyan tovább, és... És igazából ennyi, amennyit a cselekményről spoilerezés nélkül elmondhatunk. Ennyit árultak el az előzetesek is, melyeket nagyrészt a film első 20-25 percéből vágtak össze. A Marvei Moziverzum ura Kevin Feige producer, valamint a Végtelen háborút is vezényelt Anthony és Joe Russo rendezők kínosan ügyeltek arra, hogy semmilyen információ ne szivárogjon ki a történetről. Mi pedig nem akaijuk senki szórakozását elrontani azzal, hogy bármilyen fordulatot is elárulunk a cselekményből. így viszont nehezen tudjuk megindokolni véleményünket, hogy a Bosszúállók: Végjáték miért annyira megosztó befejezése a Marvei Moziverzum eddig építkezésének. Sokkal több hibája van, mint volt a Végtelen háborúnak, ez pedig elég sok nézőből válthat ki fanyalgást. Noha a háromórás játékidő gyorsan elrepül, kétségkívül feszesebb is lehetett volna a film. Logikai bukfencekből is számtalan akad - igaz, azokból a filmekből, amelyek a Végjátékhoz hasonló cselekménnyel operálnak, szinte kigyomlálhatatlanok a kisebb-nagyobb következetlenségek. Azt is felróhatjuk, hogy az előző részben remekül kidolgozott, már-már főszereplőnek megtett Thanos ezúttal „mezei” íogonosszá degradálódik, igaz, ez nem a személyéből fakad, hanem abból, hogy most ő kénytelen utólag reagálni azokra az eseményekre, amelyeket a Bosszúállók alakítanak. Sokaknak az sem fog tetszeni, hogy néha egy-egy jelenetnél kiakad az a bizonyos giccsmérő, ráadásul a rengeteg utalás a Marvei Moziverzum előző filmjeire már-már egoista öntömjénezésnek is tűnhet a Marvei részéről. Ugyanakkor - Thanos súlytalanná válásának kivételével - ezek a negatívumok más szemszögből még előnyére is válhattak a filmnek. De minimum a megbocsátható kategóriába tartoznak. A háromórás játékidő végre teret ad annak, hogy egy képregény-adaptáció is kellően karakterközpontú legyen. A film első 15-20 percét leszámítva nagyon hosszú ideig szinte semmilyen akciószcénát nem látunk, ami egyeseknél biztosan egy újabb strigula lesz a negatívumok között. De a Russo testvérek mertek újat hozni, és néha már-már kamaradrámaszerű (már amennyire egy képregényből adaptált akciófilm ezt megengedi) jelenetekkel mélyítették tovább a karaktereket. Azt a hatot, amellyel, illetve akivel az egész Bosszúállók elkezdődött: Vasember (Robert Downey Jr.), Amerika Kapitány (Chris Evans), Sólyomszem (Jeremy Renner), Fekete Özvegy (Scarlett Johansson), Thor (Chris Hemsworth) és Hulk (Mark Ruffalo). A forgatókönyvírók lehetőséget adtak arra, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a karakterekből, a színészek pedig éltek a lehetőséggel. Ha a Végtelen háborúról azt mondtuk, hogy Thanos filmje volt, akkor a Végjáték a Bosszúállókjutalomjátéka. Azt, hogy a Végjáték lesz a Marvel Moziverzum legérzelmesebb mozija már a Végtelen háború fináléjából sejteni lehetett, és ezt az előzetesek is alátámasztották, amelyekben az akció helyett az érzelmek kaptak nagyobb teret. A Russo testvérek ennek ellenére remek érzékkel kerülték el a giccses jeleneteket a film nagy részében, ám a felpörgetett érzelmi hullámvasút során óhatatlanul átestek a ló túloldalára. Nem gyakran és nem kínosan, bőven a tolerálható határon belül. Ráadásul egyes karakterek sorsát 11 éve követjük, izgulunk értük, így igazán megbocsátható, ha egyszer-egyszer túlpörögnek az érzelmek. Való igaz, a Végjátékban több logikátlanság is akad, de ahogy már írtuk, az ehhez hasonló témájú filmeknél ez szinte elkerülhetetlen. Ráadásul maguk a karakterek lefektetik a film saját szabályrendszerét, amelyhez viszont végig ragaszkodnak - ebből a szempontból végig következetes és logikus a film. A rengeteg visszautalás pedig - még ha többször is elég otrombán van tálalva -, inkább egy szerelmeslevél az elmúlt 11 évhez és az ez idő alatt megismert karakterekhez (a mellékszereplőkhöz ’is), mint egoista öntömjénezés. A Marvei Moziverzumnak sok millió rajongója van, ezért egészen biztos volt, hogy Russóék nem tudnak összehozni olyan befejezést, amellyel mindenki elégedett lesz. De ez, hogy a Bosszúállók: Végjáték meglehetősen megosztóra sikeredett, mutatja, hogy a rendezőpáros az utolsó etapra is próbált megújulni. Igazán becsülendő, hogy nem biztonsági játékot játszottak - noha tehették volna, a bevétel így is, úgy is rekordokat döntögetett volna, ahogy teszi is. A kérdésre, hogy a Marvei Moziverzumnak sikerült-e méltóképpen lezárnia az elmúlt 11 évet, a válasz: mindenki döntse el maga. Mi hajiunk arra, hogy igen. Bosszúállók: Végjáték (Avengers: Endgame). Amerikai fantasztikus akciófilm, kalandfilm, 2019,182 perc. Rendező: Anthony Russo, Joe Russo. Szereplők: Brie Larson, Karen Gillan, Scarlett Johansson, Evangeline Lilly, Robert Downey Jr., Josh Brolin, Chris Hemsworth, Jon Favreau, Chris Evans, Michelle Pfeiffer. PENGE „Harsogó füvű kert" Veres Erika költő, műfordító első önálló verseskönyve izgalmas vállalkozás, amely a hangulati és a párkapcsolati líra hagyományába egyaránt illeszkedik, emellett a térpoétika és az intimitásköltészet jellegzetes NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA kulisszáit is színre viszi. Valójában egyetlen, érzékleti és nyelvi asszociációk mentén épülő, nagy ívű, önálló címmel nem rendelkező, ffagmentált ciklust tartalmaz, amelyet négy rövid, enigmatikus vers oszt ketté, így mintegy materiálisán viszi színre a köteteimben jelölt duplikációt. A kötet egységességét a beszélő én homogenitása és a ffagmentumjellegű szövegtörmelékek erősen retorizált nyelvisége biztosítja: a „duett” ebben az esetben nem a szólamok elkülöníthetőségét, hanem inkább az én és a másik (a másik ember, vagy a város, a környezet) oppozícióját és kölcsönviszonyát jelzi. Veres Erika költészete a kortárs líra azon vonulatához illeszkedik leginkább, amely a női identitás (az érzelmi, a testi, vagy éppen az idegenség-tapasztalat) megfogalmazását a külvilág leírására alkalmas képek felhasználásával tartja elképzelhetőnek. Az ember rezdülései nemcsak a természeti jelenségekben (pl. a „harsogó füvű kertben egy kinyílt rózsafej”), hanem az épített környezet, a civilizáció objektumaiban is megjelenhetnek („elhalványulnak a graffitij elek / azbesztfalon stagnáló gondolatmenet”). A könyv a táj és a szubjektivitás összekapcsolása, valamint a túlzó, burjánzó képhasználat révén a magyar irodalmi modernség hagyományához kapcsolódik, a szöveg azonban ironikus módon többféle tradíciót magába olvaszt (az intertextusok, allúziók révén többek között Petőfi és Babits is megjelenik), de sajátja ennek a lírának a humor, a mese és a mítosz merész beemelése is. Már az első kötet is érzékelteti: a vizualitás, a gazdag és sokrétű képalkotás a legalapvetőbb jellemzője Veres Erika költészetének, ez azonban egyszerre erény és hátrány. Erény, hiszen a meglepő, de fegyelmezetten alakított képzettársítások szokatlanul mély felismerésekhez segítik hozzá ezt a lírát; és hátrány, hiszen nem ritkán a vers épp a képek kissé zavaros halmozása miatt tűnik túlírtnak. Veres Erika: Duett a sárban. Pozsony, Kalligram, 2019. Értékelés: 6/10 Tarantino és főszereplői bevonulnak Cannes-ba Cannes. Tarantino új filmje, a Volt egyszer egy Hollywood is szerepel a cannes-i versenyprogramban -jelentették be a filmfesztivál szervezői. „Tartottunk attól, hogy a film nem készül el időben. Tarantino négy hónapot töltött a vágószobában, végül sikerült befejeznie az alkotást” - mondta Thierry Fremaux fesztiváligazgató. Aki áprilisban még úgy nyilatkozott, hogy az utolsó pillanatig nyitva tartja az ajtót a Kutyaszorítóban rendezője előtt. „25 évvel a Ponyvaregény Aranypálmája után Tarantino újra részt vesz a fesztiválon egy befejezett filmmel és a főszereplőivel együtt” - tette hozzá. „Filmje szerelmes levél gyerekkora Hollywoodjához, egy 1969- es rockzenei turnéhoz, óda a mozihoz” - méltatta a legújabb Tarantino-opust Fremaux. A Brad Pitt, Leonardo DiCaprio és Margot Robbie főszereplésével készült mozi többek között Pedro Almodovar spanyol, Ken Loach brit, Xavier Dolan kanadai, Amaud Desplechin francia, Jean-Pierre Margot Robbie, a Volt egyszer egy Hollywood egyik főszereplője (Fotó: TASR/AP) és Luc Dardenne belga, valamint Terrence Malick amerikai rendezők legújabb filmjeivel versenyezhet az Aranypálmáért a május 14-én kezdődő 72. cannes-i fesztivál hivatalos programjában. (MTI)
