Új Szó, 2019. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
2019-05-17 / 113. szám
www.ujszo.com | 2019. május 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Üzenet az utókornak Eljön az idő, amikor a Facebookon több halott lesz, mint élő A öregember fel-szállt a villa-Z-S mosra. Egy ideig JL várakozott, aztán amikor a többi utas. is helyet foglalt, megköszörülte a torkát és beszélni kezdett. Először köszönt, majd teljes névvel bemutatkozott. Aztán elmondta, hogy hol lakik, mivel foglalkozik, hova megy, mi lesz a jövő heti programja. Utána elővett egy fényképalbumot, kinyitotta, és az elképedt közönségnek elkezdte mutogatni a családi fotókat. Látják kérem, ez a meztelen baba a kislányom, persze ma már maga is családanya, íme, itt a két kisgyereke, most éppen Korfura készülnek nyaralni! Az emberek hüledeztek. Ki ez, mit akar?! Teljesen megőrült, minek mondja és mutogatja ezeket?! Hagyja abba, minket ez nem érdekel, kiabálták többen. A férfi csak csóválta a fejét, majd újra megszólalt: nem értem, miért csodálkoznak, hisz maguk ugyanezt csinálják a Facebookon! Hogy igaz-e a történet, nem tudom, mindenesetre a valóságról szól. Arról, ahogyan a világon embermilliók minden fenntartás nélkül tárulkoznak ki a nagy ismeretlennek. Tapasztalják, hogy az általuk megosztott képek, bejegyzések nem mindig csak azokhoz jutnak el, akiknek szánják őket, hanem azokon keresztül olyanokhoz is, akikről az égvilágon semmit sem tudnak. Hisz épp ez a hálózatok (egyik) lényege. Ennek ellenére a valódi életben alkalmazott elővigyázatosságuk a virtuális világgal való kapcsolatban szinte teljesen eltűnik. Miközben ezt a cikket írom, találomra nézelődök a Facebookon. Látom, ki mit ültetett a kertjében, mit főz ebédre, egy ismerős épp merre császkál (miközben tudom, hogy betegállományban van), mások pedig a következő napokban milyen eseményeken szándékoznak részt venni. Meg tudom nézni, mikor és hol van az az esemény, mikortól meddig tart. Látom, melyik család van éppen szabadságon, vagyis feltehetően üres a házuk, amelyről visszamenőleg elég sok képet találok, kerti partin és egyéb alkalmakkor fotózva. Látok sorozatfényképeket gyönyörű kisgyerekekről, s önkéntelenül az a bárányokról szóló frappáns szlovák rajzfilm jut az eszembe, amelyben a kis birkák ész nélkül facebookozva nem veszik észre, hogy a másik oldalon a farkas vicsorog rájuk. És mindez túlél bennünket. A Facebook a halálunk után is rendületlenül jelzi majd, hogy születésnapunk van, s képeink és szövegeink keringeni fognak, mint (egyesek szerint) Gagarin a világűrben. Mindez erkölcsi problémákat vet fel, amelyekkel egyelőre még senki nem számol. Pedig ezzel is foglalkozni kell, mert amint azt a Hospodárske noviny brit forrásokra hivatkozva írja, a Facebook jelenlegi növekedési tempója mellett 2070- ben virtuális temetővé válik: 4,9 milliárd halott felhasználói profilja lesz, több, mint amennyi élőé. Nem árt hát meggondolni, mit hagyunk az utókorra. Már ha egyáltalán hagyunk valamit. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Szálljunk szembe - kivel is? KERÉNYI GYÖRGY A lesz-e vagy sem magyar politikai képviselet kérdése abban a pillanatban fog eldőlni, ahogy a Progresszívek ráfordulnak a magyar szavazatokra. Lehet „új tartalmakkal megtölteni a magyar pártok együttműködését”, lehet Bugár Bélának örökös díszelnöki posztot kreálni, válhat Fidesz-szatellitből önálló párttá az MKP: ha a Progresszívek kiírják majd magyarnyelvű plakátjaikra mondjuk azt, hogy 10%, mert ennyire vinnék le annak a határát, hogy hány kisebbségi kell egy településen ahhoz, hogy a magyar hivatalos nyelv legyen, akkor a kisebbségi magyar elit egy része kereshet magának más foglalkozást. (Sőt, talán még ezt sem kell beígérniük, e nélkül is elvisznek annyi magyar szavazót, hogy többé nem lesz magyar párt a parlamentben.) És az ő szlovák választóikat ez a 10% csöppet sem fogja zavarni, hiszen azokat sem érdekli már, hogy kivel is vannak egy vérből, ahogy a fiatal magyarok nagy része is furán érzi magát, ha azt hallja: nemzetstratégiában gondolkodás. És rossz lenne az a kisebbségi magyaroknak, ha több nonfiguratív köztéri szobor lenne komoran néző Petőfik és Stúrok helyett? Lehet berzenkedni azon, hogy a fiataloknak más a közös kulturális kötőszövetük, mint szüleiknek, hogy ez az egész határkérdés (nem csak a fizikai, hanem az etnikai határállítás is), amin száz éve pörgünk, fura anakronizmus nekik - de visszakényszeríteni őket ahhoz a kárpátmedencei durcás nagyképűséghez, amiben pedig mi vagyunk a legjobbak, meddő próbálkozás. Ettől még ők is berágnak azon, ha lehülyemagyarozzák őket, de az identitásukban valószínűleg sokkal kisebb súlyú a nemzeti, mint elődeiknél. Vagy talán nem is kisebb súlyú, inkább máshol van. Nehéz ezt megérteni nekünk, akiknek - még ha liberálisnak valljuk is magunkat - a nemzeti indoktrináció mélyen beépült az érzelmeinkbe. Persze, eddig is születtek ezzel szemben vagy ezt is szintetizáló politikai cselekvési programok, de ez a mostani paradigmaváltás lehet - amit egyébként évek óta mérnek már a kutatók. A ki vagy te? kérdése, vagy az asszimiláció, amelynek világos, vagy-vagy jelentéstartománya volt, náluk már nehezen értelmezhető. Kicsit olyan ez, mint hogy hiába használunk mi, idősebbek, ugyanannyi órában internetet, mint ők, soha nem érthetjük meg, hogy az hogyan szervezi az ő világképüket. És ami eddig csak ennek a generációnak a politikától való elfordulásaként mutatkozott, most, főleg a városi, iskolázottabb rétegeknél (vagyis ez egyelőre osztályalapú politikai törésvonal is) politikai kifejeződést is találhat magának. Korábban is szavaztak urbánus magyar fiatalok például az SaS-re, de csak a rossznak ítélt választék, nem igazi azonosulás miatt. Persze nagy elégedetlenségünkben se veszítsük el éberségünket, elvtársak: ez a nem jobboldali identitárius - mint Trumpé vagy Orbáné - establishment vagy elitellenesség is vezethet a jogállami intézmények meggyengítéséhez. Ott a népakaratot képviselő vezér, itt Az Azonnali Megoldásért Kiáltó Ügy az, ami indokoltnak láttathatja a lassú és kötözködő fékek és ellensúlyok meggyengítését. Kicsit félve ír le ilyet az ember, nehogy Kövér Lászlónak tűnjön (aki nem valami független fake news gyár, hanem a Magyar Távirati Iroda tudósítása szerint mondta azt, hogy a klímaváltozás miatti aggodalom a nyugati sajtó agymosása miatt tudta letaszítani a trónról a migráció fenyegetését): a zöld fundamentalisták erős állama hamar eljuthat a gazdaság megregulázásától az emberekéig. Az arcfelismerő rendszerek tökéletesek a visszaeső nejlonzacskó-használók kiszűrésére is. A korrupcióellenesség proteszthulláma azért sikeres, mert identitásdiskurzusként jelenik meg, és azonosulási lehetőséget kínál a politikai identitását kereső új, globalizált generációnak. De a korrupción és klientelizmuson alapuló intézmények miatti csömör (hogy is szólt Caputová szlogenje?: Szálljunk szembe a rosszal!) purgáló lendületében új zsarnokságoknak is megágyazhat. Van, akinek jól, másoknak fenyegetően hangzik az új brit klímavédelmi mozgalom, a Kihalás Lázadása követelése, hogy álljon föl egy állampolgári gyűlés, amelynek véletlenszerűen kisorsolt, a társadalmat reprezentáló tagjai ajánlásokat tesznek a kormány munkájára a klímaváltozás kapcsán. Bármit is mond Orbán: a döntéseket ugyan emberek hozzák, de csak az intézmények jelentik szabadságunk biztosítékait. A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró Visszatért Ukrajnába az új államfőt kitaláló oligarcha Egy magángópen visszarepült tegnap Ukrajnába Ihor Kolomojszkij ukrán oligarcha, aki 2017 nyarán hagyta el az országot. Az ország egyik leggazdagabb üzletembere éjjel érkezett meg a Privat cégcsoport magángépén a keletukrajnai Dnyipro városába. A Szhemi című oknyomozó műsor újságíróinak információi szerint vele együtt utazott Andrij Sipko, az Újjászületés párt parlamenti képviselője és Tyimur Mindies, a megválasztott államfő, Volodimir Zelenszkij humortársulatának, a Kvartal 95 stúdiójának társtulajdonosa, akivel állítólag Kolomojszkijnak közös üzleti érdekeltségeik vannak a médiában. Zelenszkijt az elnökválasztási kampány során ellenfelei Kolomojszkij bábjaként állították be. Azzal vádolták, hogy szoros kapcsolatban áll a milliárdos üzletemberrel, de ő ezt tagadja. Zelenszkij váltig állítja, nincs több közük egymáshoz Kolomojszkijjal mint az, hogy az oligarcha többségi tulajdonában lévő 1+1 tévécsatornán futnak showműsorai a televízióval kötött szerződések alapján. Kolomojszkij 2017 júniusában hagyta el Ükrajnát, korábban Svájcban, majd az utóbbi időben Izraelben élt. Petro Porosenko 2014-es elnökké választása után kinevezte őt Dnyipropetrovszk megye kormányzójává, de később összekülönböztek, főként üzleti ügyeken. Végül két, Kolomojszkij érdekszférájába tartozó állami olajvállalat irányítása körüli vita ahhoz vezetett, hogy Porosenko 2015-ben menesztette őt a kormányzói posztról. Majd a kormány 2016 végén államosította a Privatbankot, amelynek fő részvényese Kolomojszkij volt, ezután az oligarcha végleg Porosenko esküdt ellenségévé vált. Április közepén viszont egy kijevi bíróság kimondta, hogy a Privatbank államosítása törvénysértő volt. A döntés még nem jogerős, a kormány fellebbezést nyújtott be. Néhány hete egyébként Kolomojszkij már egy sajtónyilatkozatában közölte, hogy Zeleneszkij beiktatására hazatér Ukrajnába. A parlament döntése nyomán a beiktatás május 20-án lesz. A dátum azért is fontos, mert a törvény értelmében május 27-éig - legalább fél évvel a törvényhozás mandátumának lejárta előtt - dönthet Zelenszkij arról, hogy feloszlatja vagy sem idő előtt a jelenlegi parlamentet, utána erre nem lesz lehetősége, hanem ki kell várnia az október 27-én tartandó választást. Zelenszkij azért is sürgette mihamarabbi beiktatását, mert egyre inkább hajlik arra, hogy beiktatása után rögtön feloszlassa a parlamentet és új választásokat tartsanak. (MTI)
