Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-23 / 94. szám
www.ujszo.com I 2019. április23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Stúr Párkányban Az önkormányzati jogok megkerülésének újabb példája MÓZES SZABOLCS V túr sosem járt Párkányban, S május 12-én megérkezik. Mondjuk ^őszintén: amíg a város neve Stúrovo, addig egy ilyen szobornak nincs keresnivalója Párkányban! A modem szlovák nemzet megteremtésében kulcsszerepet vállaló Ludovít Stúr a szlovák történelem központi szereplője. Még ha az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején a magyarokkal szemben is állt, utána pedig, élete alkonyán, az orosz pánszláv téveszmék hazai szálláscsinálójává vált, el kell ismernünk a szlovákok számára kiemelkedő fontosságát. Éppen ezért bátran állíthatjuk, hogy Stúr többet érdemelt sajátjaitól, minthogy a magyarokkal szembeni őrjöngés idején az ősi Esztergommal szembeni magyar kisvárost nevezzék el róla. Ezzel a lépéssel sajátjai rúgtak belé egyet, a kirekesztés, a megszállás és provokáció eszközévé alacsonyítva. Mindez 1948-ban történt, most pedig újra belerúgnak. Ismét a sajátjai. Stúr szobrot kap a magyar városban, amelyre az ő nevét erőszakolták rá. A Matica slovenská továbbra is úgy gondolja, missziója kiskutyaként „megjelölni” a magyarlakta városokat szlovák vagy annak vélt atyafiak szobraival. Most Párkányon a sor, mely sokáig ellenállt, ám végül - hasonlóan a komáromi esethez - kerülőúton célba értek. Ha a város nem akart engedni, találtak egy állami szereplőt, melynek parcelláján felállítják az emlékművet. A magyar-szlovák etnikai vonal mellett ez a friss szoborbotrány másik problematikus síkja: amikor egyesek állami szereplőkön keresztül lehetetlenítik el a helyben megválasztott önkormányzat jogainak gyakorlását. Pofon a decentralizációnak. Ugyanez volt a képlet 2010-ben Komáromban, ott a Szlovák Útkezelő Vállalat tulajdonában lévő körforgalom kellős közepén találtak megfelelő helyet Szent Cirill és Metód szobrának. A párkányi szobor a Közkikötő Rt. parcelláján lesz felállítva, a cég tulajdonosa a közlekedési minisztérium, menedzsereit az Érsek Árpád által vezetett tárca nevezi ki. A párkányi Matica nem ma találta ki, hogy állami telken állítana szobrot, ám az elmúlt három évben nem sikerült megakadályozni, hogy erre pont a közlekedési minisztérium alá tartozó céget használja. Ideális esetben a közlekedési tárca környékén 2016 óta azon kellett volna gondolkodni, hogyan lehetne elegánsan elmozdítani a komáromi szobrot, ehelyett a Matica egy újabb emlékművet bulizott ki magának állami parcellán. Stúr a szlovák történelem főszereplője, logikus, hogy a szlovákok szeretnek róla utcákat elnevezni, szobrokkal tisztelegni nagysága előtt. Az ismert történelmi kontextus miatt (1948- Párkány provokatív átnevezése) viszont a helyi és nem helyi szlovákoknak is meg kell érteniük, hogy amíg Párkányt szlovákul Stúrovónak hívják, Stúr szobrának nincs keresnivalója a városban. Május 12-én, a szoboravatón várhatóan felcsapnak az indulatok. Ordibálás helyett mit kellene tenni? Két dolgot javasolnék a kedves párkányiaknak. Egyrészt aláírásgyűjtő akciót kezdeni Párkány szlovák nevének megváltoztatásáról-tudjuk, voltmárreferendum, eredményét anno a kormány nem vette figyelembe, de a népakarat akkor edződik, ha ismételten képes kiállni az igazáért. A helyi népszavazást össze lehet kötni a jövő márciusi parlamenti választásokkal, és ha valamelyik magyar párt koalícióra akarna a jövőben lépni, házi feladatként kellene megkapnia, hogy ne blokkolja az átnevezést. A másik méltó válasz egy performansz lehetne^ egy kis szoborpark a Duna-parton, Stúr mellett Jurij Gagarin, Colombo felesége, Kheopsz fáraó vagy Albert Einstein szobrával. Azzal a felirattal, hogy ez a Párkányban sosem járt, Párkánnyal semmilyen kapcsolatban nem lévő, véletlenszerűen összeválogatott személyiségek szoborparkja. A párkányi Őtúr-szobor alapkövének letétele 2015-ben (Gulyás Zsuzsanna felvétele) Focival polgárosodni SZOMBATHYPÁL |__________ I 7 Egy szemtelenül fiatal szemtelen futballcsapat, amely megmutatja, nincsen lehetetlen, de van vagány ság és vannak álmok, amelyekben a kicsikből lehetnek legnagyobbak. Az Ajax-modell több, mint sport. „Futballozni nagyon egyszerű, de egyszerű futballt játszani a világ legnehezebb feladata.” (Johan Cruyff, az Ajax legendás labdarúgója) Ä fútballtörténet egyik óriásával kezdődött, ő emelte először az egekbe az amszterdami fútballklubot: a háromszoros aranylabdás Cruyff háromszor nyert BEK-et, a BL elődjét az amszterdami Ajax színeiben. A 3 fontos szám kapcsolatában a klubbal: háromszor vesztek össze mélyen. Cruyff az Ajaxba született, ahol édesanyja takarítónő volt, játékos zsenije meghatározta a klub karakterét: kreativitás, tudás, lazaság, szabadság, bátorság, vagányság, titokzatos egyszerűségtotális futball. A kifejezést roppant találónak tartotta. Ma is ez az Ajaxjáték, -stílus és -tradíció lényege. „Az utánpótlásban nálunk többnyire nem a meccsek eredménye számít, hanem hogy minél több egyéniséget kineveljünk. Egy klub, egy filozófia, egy város.” (Casimir Westerveld, az Ajax átigazolásokért felelős vezetője) Áz Ajax-életérzés focirajongók széles táborát képes megérinteni, különösen, amikor néhány évtizedenként a csapat Éurópa élvonalába emelkedik lenyűgöző játékával. Ahogyan most is teszi, kiverve a BL- ből előbb a Real Madridot, majd a Ronaldo-vezette Juventust is, mindkettőt a legpimaszabb módon, idegenben. „Készen kell állniuk az első csapatra tizenkilenc évesen, mert húszévesen már eligazolnak.” (Erik ten Hag Ajax-vezetőedző) Ä holland csapat átlagéletkora 23 év, és már a legjobb négy között van a BL-ben, ezúttal a döntőért elkerüli a két óriást, a Liverpoolt, illetve az Ajax történelmével oly szoros szimbiózisban élő Barcelonát. Mindeközben Amszterdamban az éves büdzsé 100 millió eurós, a bevételük kisebb, mint a tavaly kieső Premier League-utolsóé, a keret összfizetése pedig megegyezik egyetlen játékos, Gareth Bale madridi jövedelmével. „Teret adunk a következő tehetségnek. Ha egy játékos túl sokáig marad, egy másik nem jut szóhoz, megáll a rendszer.” (Edwin van der Sár, az Ajax ügyvezetője) Az Ajax több, mint futball: példa arra, hogy egy kisebb közösség hogyan képes identitását megőrizni, múltját alapul véve folyamatosan fejlődni, haladni a korral, mégis valamiféle romantikus tradíció birtokában - s mindezen jellemzők versenyképessé teszik a világfútball vérkeringésében és munkamegosztásában. Az Ajax-jelenség a saját útkeresés bátorságáról szól. Éppen ezért talál olyan erővel a szívekbe, mert mutatja: léteznek csodák, rengeteg munka után. Ez pedig üzenet mindenféle közösségnek, kisebbnek, nagyobbnak egyaránt, hogy így is érdemes. „Nem tudjuk felvenni a versenyt az olyan gazdag klubokkal, mint a PSG vagy a Manchester City. Az akadémiánkból kell kihoznunk a legtöbbet. A fiatalok ugyanabban a rendszerben játszanak, mint az első csapat, ez jelenti az Ajax-géneket.” (John Heitinga, az Ajax U19-es együttesének edzője) Éurópában az Ajax adja a legtöbb profi labdarúgót a piacra, megelőzve a zágrábi Dinamót és a belgrádi Partizánt. Nevelnek, a Montessori-módszert használva az oktatásban, nagy hangsúlyt adva annak, hogy a gyerekek érezzék jól magukat, felszabadultan tudjanak felelősséget vállalni. Van ebben valami mély civil mentalitás, a polgár öntudata. „Semmit sem tudtam a fociról, mielőtt Cruyffot megismertem volna.” (Pep Guardiola, a Manchester City menedzsere) A 2016-ban elhunyt Johan Cruyff fentről elégedetten nézheti gyűlölve imádott klubját. Játszotta és ismerte a baseballt, imádta a kosárlabda taktikusságát, edzőként erősen hitt az amerikai sportfelfogásban, a statisztikák erejében. Végtelenül romantikus, mégis tökéletes profizmus van alapelvében, hogy a szurkolóért van a futball, ezért sem az eredmény a legfontosabb, hanem a játék minősége. Ezt az örökséget viseli laza büszkeséggel az Ajax, ezt a mentalitást csodálják Európában, túllépve focin, sporton, hisz ez az élet maga. Titán és üveg: politikai vita a Notre-Dame újjáépítéséről Vita alakult ki Franciaországban a Notre-Dame leomlott huszártornyának újjáépítéséről, miután a kormány bejelentette, hogy nemzetközi pályázaton döntik el, hogy az eredeti tornyot építik-e meg vagy korunk technikáinak megfelelő új torony épül. A 93 méter magas, fából készült és ólommal borított szerkezetet 1860- ban Eugene Viollet-le-Duc építette, miután az eredetileg 1250-ben épített szerkezetet 1786 és 1792 között lebontották. „Kicsit nagyobb alázatot kellene tanúsítaniuk a vezetőinknek” - írta Francois-Xavier Bellamy katolikus filozófus, a jobbközép Köztársaságiak európai parlamenti listavezetője. Szerinte „az egyetlen dolgunk, hogy türelemmel felújítsunk egy totális remekművet, és úgy örökítsük át, ahogy kaptuk”. Marine Le Pen, a radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés elnöke is a régi torony helyreállítása mellett érvel, más jobboldali képviselők pedig nemzeti konzultációt indítanának. Számos építész azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a Notre- Dame az elmúlt 850 évben folyamatosan átalakult, többször újjáépítették és valamennyi évszázad építészetijegyét magán viseli. „A huszártoronynak megvolt a maga kora, most új torony kell, korunk olyan alapanyagaiból, mint a titán és az üveg” - mondta a Le Figaro napilapnak Jean-Michel Wilmotte, a párizsi Szentháromság templom építésze, aki sokakhoz hasonlóan úgy véli, a tűzvész nyomait nem eltüntetni kell, hanem valamilyen módon bele kell építeni a katedrálisba, hiszen a tűzvész az építmény történetének része lett. Maryvonne de Saint-Pulgent, a francia kulturális minisztérium korábbi örökségvédelmi vezetője viszont azt hangsúlyozta, hogy a XIX. században azért kellett kitalálni egy új huszártomyot, mert a korábbinak nyoma sem maradt a francia forradalom rombolása után. Most viszont lehetséges a ledőlt tornyot az eredeti formájában újjáépíteni, s ez lenne „a legegyszerűbb, leggazdaságosabb, leggyorsabb és legészszerűbb”. „Nem az a cél, hogy egy olyan új huszártorony épüljön, amely csak azért más, mint a Viollet-le-Duc által épített torony volt, hogy modernebb és újabb legyen. Viollet-le-Duc remekművet hagyott ránk, nem engedhetjük meg, hogy csak azért változtassunk rajta, hogy más legyen” - mondta Franck Riester kulturális miniszter. (MTI)
