Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-20 / 93. szám
2019. április 20., szombat, 12. évfolyam, 16. szám mendiek hite szerint, amikor megfeszítették Jézust, odament egy asszony, kosarában tojásokkal. Letette a kosarát és imádkozott. Egyszer csak egy csepp vér csöppent az egyik tojásra bepirosítva azt. Egy lengyel legenda szerint Mária zokogva tojást adott a keresztre feszített Jézust őrző katonáknak, és a tojásokra hullt könnycseppek ragyogó színű pöttyökké váltak. Egy másik lengyel legenda, hogy Mária Magdaléna ment őrizni Jézus sírját, és egy kosár tojást vitt éteknek. Amikor levette a kendőt a kosárról, azok gyönyörű szivárványszínben tündököltek. Régen csak a keresztszülők adtak húsvétkor tojást keresztgyermekeiknek, ezzel emlékeztetve őket a keresztség szentségével a nevükben vállalt kötelességekre és a megváltás örömére. Az ősegyházban nagyszombat éjszakáján keresztelték meg a katekumenokat. Ők azok A hímestől a Fabergé-toiásig az emberek, akik nem részesültek a keresztség szentségében, vagy olyan pogányok, zsidók voltak, akik a keresztény hitre kívántak áttérni. A már megkereszteltek pedig ezen az éjszakán megújíthatták fogadalmukat, ez a fogadalom ma is a feltámadási szertartás része. A korai keresztényeknél a tojás Jézus feltámadását és az ember újjászületését jelképezte. Ahogy a tojásból új élet kél, úgy támad fel sírjából Krisztus is. A keresztény szimbolika szerint tojáshéj az Ószövetség, belseje az Újszövetség, piros színe Krisztus vére, belső festetlen része pedig Krisztus verejtéke. A tojás nem csak a keresztényeknél erős szimbólum, minden kultúrában az élet kezdetét és a világmindenséget jelképezi, és a múltban úgy tartották, varázsereje van. Egy kínai hagyomány úgy írja le az eget és a földet, mint tojáshéjat és sárgáját, egy indiai mítosz szerint pedig egy hattyú keltette ki a kozmikus tojást, amelyből a világ létrejött. A tojás az egyik legtökéletesebb forma, amelyet a természetben találhatunk, és egyben magában rejti a születés titkát. Nem véletlen, hogy a húsvét legfontosabb népi szimbóluma is a tojás, amely a 12. század óta szentelmény. Területünkön avar kori sírban is találtak festett, karcolt díszítésű tojást, de már az ősi Egyiptomban tettek ilyet a sírokba. Maga a tojásdíszítés az ősi kultúrákban is gyakorlat volt. Az ókori egyiptomiak, görögök, rómaiak, perzsák és a korai keresztények is díszítettek tojásokat - utóbbiak pirosra festették Krisztus vérének szimbólumaként. A húsvéti tojásfestésről az első írásos emlék Srasbourgból származik, 1615-ből. Böjtben a tojás is tilos volt A kereszténység elterjedésével ez az ősi életszimbólum kapcsolódott a feltámadás ünnepéhez. A húsvéti tojás egyházi áldásban részesítéséről a 4. századtól van tudomásunk, díszítéséről pedig a 13. századtól maradtak fenn írásos emlékeink. Az ősi hagyományokon túl még egy ok erősítette a tojás húsvéti szimbólummá válását. Régen a tojás is böjti tilalom alatt állt, így az ünnepre sok összegyűlt, amelyeket aztán nagy mennyiségben fogyasztottak, díszítettek, ajándékoztak az emberek. A középkorban a A korai keresztények is díszítettek tojásokat, amelyeket pirosra festettek Krisztus vérének szimbólumaként templomban állított szent sírba is tettek tojásokat - ez a közelmúltig élő szokás volt a bukovinai székelyeknél. A jobbágyoknak pedig tojásadási kötelezettségük volt húsvétkor. A hímes tojások mintáinak és színeinek kultikus, szakrális és népi szimbólumrendszere az ősidők óta nyomon követhető és változik ma is. A nyugati területeken a tojást általában egyszínűre festik, Közép- és Kelet-Európábán maradt meg a mintás díszítés vidékenként változóan. Régebben a minták és jelentésük ismerői a festéssel foglalkozó asszonyok voltak. A két, négy vagy nyolc részre osztott tojásra leggyakrabban geometriai, virág vagy stilizált, egyszerűsített ábrákat festettek, amelyek egyes elemei az ókori kultúrák szimbólumaiból és a Közel-Keleten ma is használt mágikus jelekből fejlődtek, másrészt a reneszánsz eredetű hímzés- és kerámiaornamentikából. A különböző technikák - levélrátét, viaszolás, batikolás, karcolás, patkolás — más-más minták létrehozására adnak lehetőséget, de mindegyik szerencsét, egészséget, hosszú életet ígér a tojás tulajdonosának. Különböző tojásgyűjtő népszokások léteztek, melyek célja pedig az volt, Nagyszombati keresztelkedés hogy a fiúk, legények minél több tojáshoz jussanak a tojásjátékokhoz. A tojáskoccintás, -labdázás, -görgetés sokfelé ma is élő húsvéti játék. Aki a tojást épen meg tudja őrizni, annak szerencséje lesz abban az esztendőben. Legendák a tojásfestésről A tojásfestés eredetét egy régi magyar, Gyula környékéről származó monda úgy meséli el, hogy egy asszony éppen a színben szedte a tojásokat, mikor meghallotta a hírt: Krisztus feltámadott. Sietett elmesélni a szomszédoknak, de azok nem hitték, azt mondták neki: úgy igaz, hogy Krisztus feltámadt, ahogy piros tojás a kötődben. Ekkor minden tojás hirtelen megpirosodott. A kör-A 19. században bukkantak rá a kutatók egy údeírásra, amelynek a szerzője egy, a mai Dél-Spanyolország határán elterülő Aquitániából származó Eteria nevű gazdag hölgy volt. Eteria 384-ben és 385-ben szolgái kíséretében bejárta a Sínaifélszigetet, valamint Kis-Ázsia egy részét, és pontosan a nagyhetet töltötte Jeruzsálemben. Naplójában részletesen beszámolt a nagyszombati keresztelésről is: „A nagyböjt első vasárnapján leadták a nevüket a keresztelkedni vágyók. A püspök nyilvánosan megkérdezte a fiúk apját vagy keresztapját, a lányok anyját vagy keresztanyját, hogy a jelölt feddheteden erkölcsi életű-e. Elvégezték az ördögűzést. A nagyböjt minden napján reggel 6-tól 9 óráig tartott az oktatás, a hajnali istentisztelet után. Öt hét elteltével szóban megkapták a hitvallomást, amit tizenöt napig magyaráztak nekik. Aztán a hitvallomást ünnepélyes keretek közt visszaadták, vagyis felmondták. A püspök elmagyarázta a katekumeneknek, milyen szentségekben fognak részesülni, amivel az egyház tagjává válnak. A húsvét szombatján a megkeresztelkedett neofitákat, miután kiléptek a medencéből és felöltöztek, a püspökkel együtt kísérik a Feltámadás templomába.” Később a nagyszombati keresztelkedés hagyománya feledésbe ment, de a tojásajándékozás fennmaradt, és
