Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-06 / 82. szám
[Í6 SZALON ■ 2019. ÁPRILIS 6. www.ujszo.com Elkerülhetetlen a változás és a változtatás Magyar választási blokkot - MVB Ennek az írásnak Az elmúlt 30 év A rendszerváltás utáni időszakban, tehát '89-től a szlovákiai magyarok folyamatosan, minden parlamenti választáson sikeresek voltak. Korábban a szövetségi gyűlés két kamarájában éppúgy, mint a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Ez nem változott az önálló Szlovákia megalakulása után sem. Az itt élő magyarok politikai érdekérvényesítését a parlamentben főleg két meghatározó formáció - az MKP és a Híd jelöltjei szavatolták. Tegyük most félre a két párt különböző belső válságait - szervezed és szerkezeti változásait. A hazai magyar politikai képviselet több ízben részt vett a végrehajtó hatalomban is. Meggyőződésem, helyesen. A kormányzati részvételt ugyan több szempontból lehet vitami, de egy mérlegvonás, objektív elemzés minden kétséget kizáróan a mi javunkra billentené a mérleg nyelvét. Számos politikai, társadalmi és gazdasági, valamint szociális, környezetvédelmi oka lehet és kell is, hogy legyen a mindenkori kormányzati részvételnek. Meg merem kockáztatni, a magyar kormányzati időszakokra jellemző volt a „magasabb szintű társadalmi béke”, és több gazdasági problémát is orvosoltunk. Gondoljunk csak az iskolafelújítási programokra, környezetvédő, - kímélő, közúti és egyéb beruházásokra. Mi a helyzet ma Biztos, hogy saját helyzetünk nem elvonatkoztatható az EU-s történésektől, a V4-ek szereplésétől, ezen belül Szlovákia jogállamiságának minőségétől, valamint külpolitikájától. Érdemes, sőt, szükséges figyelni arra, mi is történik az EU-ban. Az EU is és mi is rendkívüli politikai, gazdasági, biztonsági kihívásokkal nézünk szembe. Az EU-ban sok a nyitott kérdés. Vajon milyen eredménnyel végződnek az aktuális választások? A józan ész vagy a populizmus és a szélsőség hódít nagyobb teret? Találnak-e optimális, valamennyi érintett által elfogadható megoldást a migráció kezelésére? Lesz-e megvalósítható klímastratégia? nem célja az érdemi elemzés és végképp nem a történészi értékelés. Amivel foglalkozni kívánok, az a jelen és a jövőnk. Az persze elkerülhetetlen, hogy néhány tényt felelevenítsek. Ezek jellemzően globálisak, főleg megoldási mechanizmusaikat tekintve. Persze, ettől még minden tagállam érzi hatásukat. Jó hír a Macron-Merkel-egyezmény. Ez bizonyára erősíti az egyensúlyt az EU-ban. Bízzunk benne, hogy e két EU-nagyhatalom követőkre talál a felelődén, rendkívül veszélyes parttalan populizmust hirdető politikai kalandorokkal szemben. Ez a mi közös esélyünk. Mi a helyzet itthon, milyenek a lehetőségek és főleg mi a teendő? Szlovákiában ma 4 kisebbségi politikai párt, az MKP, a Híd, a Magyar Fórum és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség verseng a magyar választók voksaiért. Cinikus módon, 4 az 1 ellen, vagy 1 mindenkiért, illetve mindenki 1-ért. Értünk, szlovákiai magyarokért. Pártállástól fiiggedenül. Mind a 4 párt jogállása egyforma. Anyagi helyzetük azonban különböző. Kivételezett helyzetben a Fidesz, pontosabban a magyar kormány „szürkezónás” támogatásának köszönhetően egyedül az MKP van. Ez a helyzet kizárja a hazai politikai pártok közötti tisztességes verseny lehetőségét. Jóllehet, még ilyen masszív támogatással sem képes az MKP megugrani a parlamenti küszöböt. A Híd mögött ugyan vannak konkrét eredmények, de a kormányzati részvétel, a szlovákokkal való együttműködés meg nem értése (sajnos), valamint számos, esetenként a kormány stabilitását is biztosító kompromisszumok jelentősen koptatják. Igaz, több közvélemény-kutatás szerint még mindig bejuma a parlamentbe (bár a szlovák választók nagy része elfordult tőle). A Magyar Fórum, a Simon Zsolt-féle formáció a szárnypróbálgatás időszakát éli. Talán még nem is mérhető. Hasonlóképpen, mint a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, inkább az elveszett voksok számát növeli. A klasszikus kérdés az, vajon kinek jó ez. Milyen érdeket szolgál az efféle magatartás? A korábbi parlamenti és önkormányzati választás előtt is voltak kísérletek az MKP és a Híd együttműködésére, de mindig fiaskóval végződtek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy rendre megbuktak, mert a pártelnökök és a pártok vezetősége nem volt képes együttműködni. Valószínűsíthető, hogy a pártelnökök egója felülírta a közös érdeket. Ez a közös érdek pedig nem lehet más, mint a honi választásra jogosult magyarok számának megfelelő, erős parlamenti képviselet. Ezt csakis együtt, összefogva érhetjük el. Együtt pedig megkerülhetetlen érdekérvényesítő erővé válhatunk a 150 tagú törvényhozásban és a kormányban is. Hogyan tovább Elfogadva azt a tézist, hogy a demokrácia és a szabadság sziámi ikrek, valamint azt, hogy a demokratikus jogállam működtetése többszereplős — aktív politikusok, közéleti szereplők, önkormányzatok, civilek, értelmiség és megannyi, a közélet iránt aktívan érdeklődő, véleményét kertelés nélkül kinyilvánító választópolgár, kísérletet tehetünk egy új, jó minőségű együttműködés megalapozására. Elkerülhetetlen a választók megkérdezése. Nem külön-külön! Együtt! Egyenes kérdésre egyenes választ. Pl. akartok-e erős parlamenti képviseletet? A válaszból világossá válik a hogyan is. De az már nem a választók - megrendelők feladata. Az már a pártok dolga, hogy megkeressék (reményeim szerint a döntő többség) a választói akaratnak megfelelő optimális megoldást. Á tét óriási. Ennek megfelelő a politikai pártok felelőssége. Ha 4 párt indul, 30 év után parlamenti képviselet nélkül maradhatunk. Ha figyelembe vesszük a körülményeket - növekvő populizmus, gyűlöletkeltés, rasszizmus burjánzása, migráció, klímaváltozás -, a parlamenten kívüliség nem sok jóval kecsegtet. A visszakapaszkodás esélyeit leheteden felmérni, de van még idő és esély a józan ész érvényesítésére. Tüzetesen meg kell vizsgálni a választójogi törvényt. Törekedni kell egy magyar választási blokk (MVB) kialakítására A politikai pártok oldják meg, szükség esetén akár rendkívüli belső szabálymódosításokkal, hogy megfeleljenek az elsöprő többségű választói akaratnak. A pártok vegyék figyelembe a lehetséges technikai kérdések - megoldások (szavazás a pártban, az elnökök, ill. a testületek lemondása, új választás, előválasztás, a 4 párt delegált „választási ügyvivői testület” felállítását stb.) időigényességét. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy majd valaki, aki kerékkötője lesz az egység kialakításának vállalja az ún. politikai felelősséget. Megítélésem szerint az MVB kialakítása megfelelő eszköze lehet az egységes fellépésnek, egyben a jövő évi parlamenti választáson való sikeres szereplésnek Én ebben hiszek és bízom a választók bölcsességében. Ezzel az írással egyeden célt kívánok elérni, egy vita kibontakoztatását. Olyan széleskörű, sokszereplős, nyilvános vitát, mely gyökeres változást hoz és erős parlamenti képviseletet biztosít. Zászlós Gábor