Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

2019-04-06 / 82. szám

www.ujszo.com | 2019. április 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 r Átrajzolta a palettát az államfőválasztás Talán nem is a Smer lesz az ellenzék legnagyobb ellenfele MÁRIUS KOPCSAY lovákia megszűnik az államfőválasztás után, elnyeli az Eu­rópai Unió, szét­bomlasztják a homoszexuálisok, el­özönlik a migránsok. Minderről a li­berális maffia tehet, amely egy naiv nőt ültetett az elnöki székbe, ráadásul mindenféle ravasz internetes trük­kökkel. És persze a közvélemény-kutatá­sokat is manipulálják, különben hogy ugorhatott volna fel rögvest az állam­­föválasztás után a Progresszív Szlo­vákia és az Együtt a második helyre a pártok között? Bizony, a Facebook hangja - Isten hangja. Ilyen marha­ságok röpködnek a választás óta a virtuális térben, amely szintén min­dent elbír, mint eddig a papír. Úgy húsz évvel ezelőtt pontosan így jajveszékelt egy taxisofőr, Vla­dimír Meciar feltétlen híve, aki nem bírta megemészteni, hogy az embe­rek többsége nem a HZDS-re szava­zott. Akkor még a magyarfóbia volt a divat, hát feldúltan bizonygatta, hogy Szlovákia megszűnik miattuk: „Ka­tasztrófa, magyarok a kormányban! Szlovákia megszűnik, meglátja, fél éven belül eltűnik”. Hát most a Smert utasította el a szavazók többsége, ezért tudott Caputová meggyőző fölénnyel nyerni Seföovic ellen. Bár a válasz­tási részvételt nézve hozzá kell tenni, hogy az emberek nagy része nemcsak Sefcovicot, hanem Caputovát is el­utasítja, ezért aztán nem mentek el szavazni. Ennek a (nem)választói csoportnak a nagy része pedig Hara­­bin és Kotleba híve. Az elnökválasztás kihatással volt a pártok támogatottságára is, a Capu­továt indító Progresszív Szlovákia együtt az Együtt párttal felugrott a második helyre, 14,4 százalékot mértek nekik, a 19 százalékra visz­­szaeső Smer mögött. Ám Kotleba 11 és Kollár pártjának 10 százalékos tá­mogatottsága azt mutatja, hogy a rendszerellenes erőket és az ultra­konzervatív választókat is mobili­zálta Harabin és Kotleba indulása az elnökválasztáson. Mindez megala­pozza Kiska információit, hogy Ha­rabin is pártalapításra készül. Azt se felejtsük persze, hogy az elnöki palotából való kiköltözés után Kiska megalapítja pártját és reális esélyei lehetnek. A Progresszív Szlovákia és az Együtt erősödése azt mutatja, hogy a jelenlegi ellenzéki oldalon is van igény új erőkre, ame­lyek mást kínálnak, mint az SaS vagy az Egyszerű Emberek. Ám egyre inkább úgy tűnik, hogy ezeknek az ellenzéki pártoknak már nem is a Smer lesz a fő ellenfele a következő parlamenti választáson, hanem a rendszerellenes és szélsősé­ges erők. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa Mindenki kivenné a részét a sikerből (Lubomír Kotrha karikatúrája) Kifúrta a Fidesz a néppárti ellenőrző bizottságból Dzurindát, mert szlovák Herman Van Rompuy, Wolf­gang Schüssel ós Hans-Gert Pöttering mellett a negyedik lett volna az Európai Néppárt magyarországi helyzetet vizsgáié Bölcsek Tanácsában, de a Fidesz megfúrta, árulta el Mikuláö Dzurinda a Dennik ív­nek adott interjújában. A néppárt Wilfried Martens nevét viselő háttérintézetét igazgató volt szlovák kormányfő szerint a magyar kormánypárt azzal az indokkal túrta ki, hogy a Bölcsek Tanácsában nem akarnak szlovákot. Dzurinda hozzátette: nem konk­rétan az ő személyét nem látták megfelelőnek, hanem bárkiét, aki Szlovákia állampolgára. A magyar jogállamiság helyzete szerinte ne­héz kérdés, hiszen a Fideszt a ma­gyarok többsége választotta több­ször is alkotmányozó többséggel az ország élére, majd hatalomra jutva a párt kisajátította a médiát, a politikai teret. Meciar idejéhez hasonlította a mostani Magyarországot, nagyon komor és lesújtó beszámolók alap­ján. A néppárti döntéssel, hogy fel­függesztették a Fideszt, egyetért, maga is így szavazott volna, mond­ta. Egyet látni kell, tette hozzá, min­den ennél erősebb szankcióval csak végleg elvesztették volna a magyar kormánypártot. Szerinte Orbán okosan és jól harcolt, és maradni akart. (DennfkN, 444) A múlt soha nem lesz készen SZOMBATHY PÁL K osztolányi fajvédő múltja, Teleki eddig ismeretlen búcsú­levele, történészvita az angolszász hatalmak negatív szere­péről a világháborús magyar kiugrásban - intenzíven kísért a múlt, amely lehetőséget jelenthet értelmes vitákra is. A múlt történelmi és irodalmi szenzációk formájában érkezett meg a héten a magyar közéletbe: előkerült egy családi magángyűjteményből Teleki Pál öngyilkos miniszterelnök személyes, titkárának írt búcsúle­vele, feltárult Kosztolányi Dezső egyik árnyékos életszakasza, s Ameri­kában dolgozó professzor robbantott ki vitát merész kutatási megállapí­tásaival, melyek a nyugati szövetségesek komoly felelősségét mutatják a Horthy-féle kiugrási kísérlet kudarcában, a német megszállás kiprovo­­kálásában. Megannyi izgalmas, a magyar huszadik századot árnyaló, érdekes adalékokkal szolgáló szál, tény, dokumentum. Mi a közös bennük? Hogy így együtt, egyszerre érkezve jól megmutatják, mennyire nem be­fejezett, lezárt soha a történelem, s mennyire nem tekinthető feketének vagy fehérnek a szereplők, események, motivációk túlnyomó többsége. A múlt mozaikjainak feltárása, a viták kirobbanása üzenet a mának is: az élet bonyolult. „Antiszemita is voltam. Hogy nem leszek ismét, arra nem tehetek ün­nepélyes fogadalmat.” (Kosztolányi Dezső, 1929) Rögtön itt van a nagy európai, polgári író és költő esete a Tanácsköz­­társaság tombolása után némely radikális, szélsőséges nézetekkel. Kosztolányi az Új Nemzedék című fajvédő lapban publikált 1919-21 között bolsevikok, szabadkőművesek, zsidók kritikusaként - név nélkül. Arany Zsuzsanna Kosztolányi-kutató alapos szóelemzésekkel bukkant az író stilisztikai nyomaira. Á kaland ez eszmékkel rövidnek bizonyult, életében nem volt meghatározó, de sokat elárul a korról. Nem értékeli át Kosztolányi irodalmi erejét és személyiségét, de érdekes adalék. Rávi­lágít arra is, hogy nem szabad mai tudásunkat erkölcsi ítéletként vissza­vetíteni a múltra: egyrészt a fajvédelem nem volt azonos a nyilas moz­galommal, másrészt a 20-as évek antiszemitizmusát nem ítélhetjük meg úgy, mintha a kor embere tudhatta volna, hová vezet később. „Ha valaki kíváncsi, h. mindez miért, megmondhatja, h. nagyon és mindjobban utáltam az embereket. Síromra sem most, sem később em­léket ne tegyenek, még névtáblát sem.” (Teleki Pál miniszterelnök búcsúlevele titkárának, 1941) Fake news az, amit április elsején tréfának hívnak. Április elsejével kezdődött ez a hét, úgyhogy mostanra újra komolyra fordítva a dolgot: a családi hagyatékból előkerült Teleki-magánbúcsúlevél is fontos fejle­ményjel a múltból. Az a bizonyos fake news, esetünkben az összeesküvés-elméletek, mítoszok teijesztése kapott egy pofont, hiszen Teleki halálának körülményeit még inkább tisztázza depressziója, élet­­untsága, elkeseredett állapota, így a gyenge lábakon álló gyilkossági fantázia-teória hívei újabb bizonyítékot kaphattak a tévedésükről. Egy ilyen lelet jól mutatja: a történelem nyitva van, nem zárt be, az értelmezés, árnyalás, a múltról való gondolkodás folyamatos élmény és lehetőség. „Bármit mondunk a Horthy-féle vezetésről, Amerikában is tudták, hogy a magyar vezetés kulturáltabb része angolbarát volt. Ez evidencia, csak ma már nem szabad mondani, mert akkor megvádolnak politikai alapon, hogy tisztára akarod mosni Horthyt.” (Borhi László történész, az Indiana Egyetem professzora, 2019) Az amerikai-angol és magyar kapcsolatokkal foglalkozó tudós vitát generált a szövetségesek felelősségét firtató írásával, s ahogy az lenni szokott, ezúttal is végigsöpört a remegés a frontvonalak mentén: mintha Borhi kutatói tézisei összefüggésben lennének a Fidesz politikájával, emlékezetpolitikájával, mintha egy kutató eredményeit aktuálpolitikai megfontolások alapján publikálná. Az eset a hozzászóló történészek tárgyszerű vitatechnikája révén példa lehet arra is, ahogyan Magyaror­szágon meg kellene beszélni közös dolgainkat: személyeskedések nél­kül, higgadtan, tisztelve a másik álláspontját, szemben az oly csábító hisztériával és olcsó moralizálással. FIGYELŐ Bírság a magyar falu magyar lapjának A romániai diszkriminációellenes tanács megbírságolta a 99,2 szá­zalékban magyarlakta Gyergyó­­remetét, mert az önkormányzat csak magyarul adja ki a község havilapját. A tanács 2000 lej (420 euró) bírságot rótt ki a község ro­mán nemzetiségű lakóinak hátrá­nyos megkülönböztetése miatt. Laczkó-Albert Elemér polgár­­mester elmondta, a 12 éve megje­lenő Képes Vagyok című ingye­nes havilap a falu kulturális híreit foglalja össze, ezer példányban nyomtatják. A 6165 lakost szám­láló székelyföldi nagyközség la­kosságának 99,2 százaléka ma­gyar, az ott lakó 46 román személy a lakosság 0,8 százalékát teszi ki, kiválóan beszélnek magyarul, nem igénylik, hogy románul is megjelenjen a havilap. „A lap ro­mánra fordítása nem életszerű, és meghaladja lehetőségeiket. Ezért megtörténhet, hogy inkább meg­szüntetjük. A poén kedvéért meg­tehetjük, hogy megtámadjuk a döntést, de nem bízom abban, hogy más ítélet születnék a bíró­ságon, mint amihez szokva va­gyunk a Községháza felirat és székely zászlók esetében. Szim­bolikus politizálásba kényszeríte­nek bele ahelyett, hogy érdemi dolgokkal foglalkoznánk” - mondta a polgármester. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom