Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-05 / 81. szám
www.ujszo.com | 2019. április 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Himnusz-gate A Hidat elérte a népharag, össztűz zúdul a pártra SÁNTA SZILÁRD A Híd több képviselője is megszavazta március 27-én azt a törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy büntessék azt, aki - kiemelkedő eseményen - más állam himnuszát elénekli. A tilalom értelemszerűen a magyar himnuszra is vonatkozik. Május 15-től tehát hatályos lehet egy olyan törvény, amelynek a megszegése hétezer eurós büntetést von maga után. A pártot elérte a népharag, a himnusz - önmagán túlmutató - szimbolikus ereje miatt hatalmas össztűz zúdult a Hídra. A törvénymódosításban rejlő magyar vonatkozást a Paraméter portál szúrta ki. A Híd gyorsan reagált egy rövid közleményben a közösségi médiában, elismerte a hibát, és azt írta, mielőbb orvosolja. A már Lex DAC-ként emlegetett törvényt a portál azzal vezette föl, hogy a MÓL Arénában tilos lesz elénekelni a magyar himnuszt. A felháborodás mértéke és a hozzászólások azt is láttatták, hogy nemcsak a nemzeti himnusznak van szimbolikus ereje, hanem a DAC-nak is. A Híd óriási hibát vétett, amelyet a politikában (is) büntetnek és kihasználnak. Néhány órával a botrány kirobbanása után már sorban is álltak, akik készek a magyar himnuszt az utolsó csepp vérükig Egy ilyen botrány sohasem jön jókor, de a mostani helyzetben katasztrofális. Az államfőválasztás után, az EP-választás küszöbén, egy évvel a parlamenti választás előtt. védelmezni, a törvényt megszavazó magyar képviselőket pedig a vérpadra kísérni. A frakcióvezető magyarázkodásából az derül ki, hogy többszörösen hibáztak: a törvénymódosítás szövegét nem olvasták végig (rémisztő, hogy ezt senki nem tette meg!), sem a bizottságban, sem a parlamentben nem vitáztak, sőt, oda se figyeltek, vagy nem voltak jelent a vitán, majd így szavaztak. Ezen a törvénymódosításon kibukott a frakció működése. Vajon egyszeri esetről vagy bevett gyakorlatról van szó? Bugár Béla, a párt műtét után lábadozó elnöke Andrej Kiskával tárgyalt és ígéretet kapott, hogy az államfő nem írja alá a törvényt, Bastmák Tibor frakcióvezető pedig a törvényt beterjesztő koalíciós partnerrel, a Szlovák Nemzeti Párt elnökével tárgyalt a törvénymódosításról. Az akut eset gyors beavatkozást kívánt. Egy ilyen botrány sohasem jön jókor, de a mostani helyzetben katasztrofális. A köztársaságielnökválasztás után, az EP-választási kampány küszöbén, és nem egész egy évvel a parlamenti választás előtt, amikor a politikai erők átrendeződése zajlik, és a Híd reménye a magyar szavazók visszaszerzése lenne, ez bizony önamputálás. Himnusz és trikolór a DAC-stadionban (Somogyi Tibor felvétele) Társutasok a senki földjére KERÉNYI GYÖRGY kisebbségi magyar pártok vezetőivel egyeztetett a héten a Fidesz. Hogy maga az erdélyi kampánykörútra is induló Orbán Viktor tárgyalt, mutatja, hogy ez a kampány most különösen fontos az európai szélsőjobb felé közelítő magyar kormánypártnak. Ugyan az Orbán-találkozó utáni közlemény a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztést és hasonló témákat említ, de akkor miért nem hívták el a kárpátaljai pártvezetőt, Brenzovits Lászlót, akinek országában a legnagyobb a szükség? Hát mert az ő pártja nem tagja az Európai Néppártnak. A résztvevők nem nyilatkoznak a tárgyalásokról, de biztosak lehetünk benne, hogy a F idesz európai talaj vesztése volt a téma. Bár a Pátria rádióban Csáky Pál, az MKP európai képviselője azt mondta, hogy az MKP kampánya független lesz a Fideszétől (noha Gyürk Andrással, a Fidesz EP-kampányának vezetőjével már egyeztetett), és „nem rendeljük alá magunkat senkinek”, de a kampányindító posztja azért nem az Európai Néppárt jövővel foglalkozó kampány szlogenjét, hanem a Fideszét idézi: Védjük meg Európa értékeit! Ez mind szép, Európát mindenki meg akarja védeni, ki a muszlimoktól, ki Orbántól és Salvinitől, de mi lesz a magyarokkal? A nacionalista intemacionálé, ami hétfőn bont zászlót és nagyon várja Orbánt, fából vaskarika: ugyan milyen közös platform lehetséges kőkemény nacionalisták között azon túl, hogy az unió bomlasztásában érdekeltek? (Ahogy Putyin is.) Salvini és Strache majd megbeszélik az újabban az osztrákok által pedzegetett állampolgárság megadását a déltiroli német ajkúaknak? Hát akkor hová lesz a mi kedves hivatkozási alapunk a dél-tiroli autonómiáról? Ja, hogy azt a kettős állampolgárság oltárán már úgyis beáldozta a Fidesz? Fiala Bútora János jogász mondta nemrég egy előadásán, hogy a virtuális nemzetegyesítés pótcselekvés. A magyar állam magához vonzza a kisebbségi magyarokat, de nem segít rajtuk. A szlovákai magyar közösség jövőjének változását a nemzetpolitika nem tudja elérni - tette hozzá. Illusztrációként elég, ha az ember olvassa a „nemzeti“ kommentelőket Zuzana Caputová kapcsán: autonómia, nyelvi jogok helyett újabban a V4-ek érdekérvényesítő erejét féltik, vagyis Orbán nemzetközi mozgásterét. Orbán úgy mozgatja híveit, ahogy akarja: érdekes - és sajnálatos - látni, ahogy pár év alatt a hagyományosan antikommunista fideszes konzervatív szavazótábor többsége számára Putyin respektált államférfi lett. A kisebbségi magyar pártok eddig - érthetően - nem sok vizet zavartak az európai színtéren. Orbán széljobbra kerülésével nehéz helyzetbe kerülnek. Ha az RMDSZ és az MKP követi (már ha az utóbbi egyáltalán küldhet képviselőt az EP-be) a Fideszt a nemzetállamhívő, széljobb pártok táborába, a nacionalista intemacionáléba, az masszívan érinti a szlovákiai magyarok európai érdekérvényesítését is. Hiába gyengék a kisebbségvédő mechanizmusai (hasonlóan egyébként a jogállamot védőkhöz), a kisebbségi magyaroknak eddig az unió jelentette a legkomolyabb segítséget a nemzetállami szorításban: az EU- csatlakozás kikényszerítette alapszerződések, a Kisebbségi Nyelvi Charta és Schengen. A kisebbségi pártok vezetőinek el kell dönteniük, hogy a pénz vagy a magyar érdekek európai képviselete mellé állnak-e: az MKP regionális fennmaradásának forrásait biztosító Fidesz-pénzek megtartása érdekében lemondanak-e a magyar érdekek európai képviseletéről. A magyar egyházak azzal, hogy elfogadták a Fidesz elképesztő mértékű pénzügyi támogatását, cserébe kénytelenek saját univerzális morális alapelveiket föláldozni egy magát nemzetinek hazudó rendszerben. A mézesmadzag mellé pedig korbács is dukál: aki ezt szóvá meri tenni közülük, ahogy például az evangélikusokVezető püspöke tette nemegyszer, annak egyháza rögtön elesik pár milliárdtól. Az EP-választás itt is, Magyarországon is, alapvetően a következő választás előtti erőfelmérés, leendő koaliciós helyfoglalás. A kisebbségi magyar pártoknak most nagyobb a tét: meddig követik Magyarország kalandor kormányát a perifériára. A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró T örténelemlecke F vekkel ezelőtt olvastam E S láva Otcenásová szlovák történésznő érdekes tanulmányát a történelemtanítás nemzeti identitást befolyásoló szerepéről. Most újra előkerestem. Csehszlovákia megalakulása után a csehszlovák identitás megteremtése volt az egyik legfontosabb társadalompolitikai cél, írja a szerző. Ennek eléréséhez a korabeli történészek nagymértékben hozzájárultak azzal, amilyen témákat kutattak, és azzal, ahogyan a történelmi eseményeket magyarázták. Az így kialakított történelemszemlélet pedig minden iskolatípusban közvetlenül befolyásolta a szlovák történelem tanítását. Persze ez nem ment egyik napról a másikra. Mindenesetre már három nappal Csehszlovákia megalakulása után ülésezett a tankönyvbizottság, amely az iskolahálózat szlovakizálását tűzte ki elsődleges céljául (érthető, hiszen a Szlovákia területén akkor létező 4000 népiskolából 344 volt szlovák tannyelvű, szlovák középiskola pedig nem létezett). Ehhez többek között szlovákul tudó és szlovák lelkületű tanárok és új tankönyvek is kellettek, köztük új történelemtankönyvek. Csakhogy ezt az új történelmet még a pedagógusok sem tudták, így először őket is iskolázni kellett, illetve a régieket átiskolázni. E célból 1919-ben, majd 1924-ben megjelent két kézikönyv, amelyekből a pedagógusok egyrészt maguk is elsajátíthatták a szlovák nemzeti történelmet, másrészt azt is megtanulták, hogyan kell azt tanítani. Ennek a történelemtanításnak az volt a lényege, hogy elhatárolódjanak attól a történelemszemlélettől, amely a szlovák nemzeti történelmet a magyar történelem részeként értelmezte, és helyette a csehszlovák történelemszemléletet alkalmazzák. Ennek következtében a magyar történelem mellékessé vált, s azt az ezer évet, amelyet a szlovákok a magyar államalakulat kötelékében töltöttek, a leigázottság időszakaként tüntették fel. Ennek a történelemszemléletnek a része például, hogy a szlovák várakban, ahol latinul beszélő magyar urak ültek, a szlovák nép számára csak egyetlen szoba létezett: a börtön. Nem véletlenül kerestem elő ezt a tanulmányt. Egyrészt ajánlanám annak a fiatalnak, aki a pozsonyi vasútállomáson fennen hangoztatta nem épp ékes magyar nyelven, hogy nem kell magyar iskola, ahhoz, hogy magyarok maradjunk, elég lenne, ha csak a magyar nyelvet és irodalmat tanítanák magyarul. De a történelem is fontos, mondta erre a vele levő. Nem igaz, válaszolta neki emez. A történelem nem befolyásolja az identitást, mert csak egy történelem van, de az is fölösleges, mert az már elmúlt. Na meg a napokban szinte szóról szóra újra hallottam a fentebb említett börtön dolgot. Egész pontosan a játszótéren vágta a fejemhez egy szülő, aki nem volt ugyan fiatal, de biztos, hogy nem 1919-es tankönyvből tanulta a történelmet.
