Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-30 / 76. szám
www.ujszo.com | 2019. március 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Normális nem normális ország A polip egyik karja küldözgeti az SMS-eket a másiknak MÁRIUS KOPCSAY V annak, akik azt állítják, azok a legstabilabb házasságok, ahol a férj és a feleség naponta maximum ötven szót vált egymással. Ez alapján talán kijelenthető, hogy az intenzív és bizalmas beszélgetés mértékegysége 430 SMS-üzenet fél év alatt. Pontosan ennyi SMS-t váltott a főügyész helyettese, Peter Sufliarsky Marián K. vádlottal - legalábbis Igor Matovic Ol’aNO-elnök sajtótájékoztatóján ez a 430-as szám hangzott el. Hát ez úgy két-három SMS naponta. Persze ennyi is elég ahhoz, hogy Sufliarsky április elsejével most már kénytelen legyen otthagyni a posztját. Nem tréfa. Hanem egy újabb kis lépés, amellyel Szlovákia közelebb kerül a normálisan működő országokhoz, amelyekben létezik megtisztulási folyamat, és a polip csápjait még azelőtt levágják, hogy elérne az államaparátus minden zegébe-zugába és lebénítaná az egészet. De történt valami más, ami meg odább lökte Szlovákiát a civilizált világtól: a parlamentben 101 képviselő megszavazta a javaslatot, hogy a kormány állítsa le az Európa Tanács nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményének, ismertebb nevén az Isztambuli Szerződésnek a ratifikálását. Idézzük fel, kik is szavazták meg eztavisszatáncolást: a javaslatot előteijesztő SNS, a Smer, a Hídképviselők nagy része, a Sme rodina (micsoda család), Kotlebáék és Matovic, az Ol’aNO elnöke is. Szép kis vörös-barna koalíció. Egyszerűen győzött a „dzsender”. Sok mindent elárul a társadalomról ez a szavazás. Mindenekelőtt azt, hogy Szlovákiában még elevenen él a sztereotípia, hogy az asszonynak a konyhában a helye, engedelmeskednie kell az urának, aki akár le is keverhet neki egyet, ha felbőszíti, hiszen a rendőrség és a bíróság majd szemet huny, a nőt meg kineveti a környezete, hogy hát azt kapta, amit megérdemelt, ő tehet róla. Csakhogy ezt a fajta „családi tűzhely” elméletet eddig csupán a politikai paletta egy része vallotta hol halkan, hol meg hangosabban (a kereszténydemokrata pártok, itt-ott az ilyen-olyan populisták meg a radikálisok), most meg bekerült a politikai fősodorba. De ez már nem csak szlovákiai specialitás. Kevesebb jogot, nagyobb biztonságot és rendet - egyre többen hirdetik ezt a világban is, hol a szerelem, hol az emberi jogok, hol meg ki tudja, mi ellen. Csakhogy az a társadalom, amely ilyen civilizációs „botlást” követ el, ott könnyeben elakadhat a társadalmi ellenőrzés, az értelmes párbeszéd és a megtisztulási folyamat is. A báránykák a „hagyományos értékek” miatt aggódnak, a polip egyik karja pedig vígan küldözgeti tovább az SMS-eseket a másiknak. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa A Smer hasznos idiótái K ét nagyon furcsa parlamenti szavazás is volt a héten: az egyik a nyugdíjkorhatár maximumát megszabó alkotmánytörvény elfogadása, a másik az Isztambuli Egyezményből való kilépésről szóló voksolás. Nehéz megmondani, hogy melyik a nagyobb baklövés. A nyugdíjkorhatár fentről való lehatárolása látszólag gazdasági kérdés, amely a Smer szerint a napi robotba belefásult, a kapitalisták által kizsigerelt és megroppant egészségű, szalag mellett dolgozó munkásoknak segít, akiknek így nem kell az „életük végéig” dolgozni, legkésőbb 64 évesen elmehetnek nyugdíjba. A másik oldal szerint viszont az állam fogja őket még jobban kizsákmányolni, hiszen a nyugdíjrendszer fenntartásához magasabb adókra lesz szükség. Ha pedig nem emelik az adókat, akkor a nyugdíj fizetéshez viszonyított értékét kell csökkenteni, hogy a nyugdíjbiztosítási rendszer ne dőljön be. Ezt mind el lehet mondani, azzal együtt, hogy valójában csak 2030-ban lesz majd érezhető a hatása - kivéve azokat nőket, akik a felnevelt gyerekek száma alapján korábban elérik a korhatárplafont. Az alkotmánytörvény elfogadása azonban nem elsősorban a gazdasági okok miatt botrányos. Elsősorban azért elfogadhatatlan, mert Kotleba (neo)fasiszta pártjával közösen szavazták meg, velük egyetértésben módosították az alkotmányt, és nélkülük nem lehetett volna. A Smert és választóit ez feltehetően nem zavarja, valószínűleg így van ezzel a Sme rodina és még néhány független képviselő is. Viszont a Híd három „nyugdíjasmentő” képviselője valószínűleg nem fogta fel, mit tesz. Mennyivel jobbak ők most Ján Simko rimaszombati polgármesternél, aki szintén nem lát semmi rosszat abban, hogy Kotlebáék támogatását élvezi, és nem engedi be a városba a holo-Legyőzni Orbán Viktort SZOM BATH Y PÁL T éved a magyarországi ellenzék, ha azt hiszi, Orbán Viktort leváltja helyette a brüsszeli bürokrácia, az EU-nagyhatalmak vagy Soros György víziója. Nem lesz magyar kormányváltás kompetens hazai ellenzék nélkül. „A ma meglévő ellenzéki pártstruktúrában nem lehet a Fideszt leváltani. Nincs olyan választási törvény, amelyben ez megtörténhetne. A legnagyobb probléma az, hogy ma nincs olyan párt, amelyik a Fidesz váltópártja lehetne.” (Szelényi Iván szociológus) Kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy az a magyar szavazópolgár, akinek valamiért elege van az Orbán-korszakból, a Fidesz-kurzusból, a NER-világból, az a választó úgy érhet célt leghamarabb a kormánybuktatáshoz, ha folyamatosan szavaz - a Fidesz-kormányra. Ha önnek olyan benyomása van, mint a neves szociológus professzornak, hogy a 2010 óta kedélyesen elvegetáló úgynevezett baloldali ellenzék ebben az életben már sohasem lesz képes a kormányrúdhoz kerülni, mert a kudarc a képességekben és belterjes belső világukban van kódolva, akkor ennél még az is gyorsabb folyamatnak tűnik, ha a hatalmon lévők támogatásával azok erodálódását, kopását, elkényelmesedését, természetes politikai életciklusuk lezárását sietteti a kritikus polgár. Abszurd állítás - a kormányt támogatva hamarabb jutni el a kormányváltáshoz, mint ellenzékére szavazva -, de a paradoxon a kihívók ereje, képessége, munkahatékonysága felől nézve nem is tűnik lehetetlennek. „A politikához tehetség, hivatástudat, szakmai felkészültség, helyismeret, folyamatos munka szükségeltetik... Nem lehetséges a NER megdöntése, leváltása, akár visszaszorítása sem egy tényleges nemzeti együttműködés nélkül. Egyetlen, új ellenzéki párt kell.” (Heller Ágnes filozófus) Talán nem véletlenül tapogatózott a tabula rasa irányába a jobboldali kurzus esküdt ellenfele, az idős filozófus asszony a 2018-as választás után. Nyilván ő is érezte, hogy a semmit háromszor-négyszer összeadva nem jutunk a valamihez, tehát más kell, új kell a másik oldalon. Ezt az utat természetesen azóta sem lelik az ellenzéki térfélen, hiszen ki akarná önként átadni kényelmes helyét, beismerve önnön alkalmatlanságát, hogy oroszlán helyett inkább bogáncsnak alkalmas a politikában. Ráadásul most nem oroszlánokra, főleg nem papírtigrisekre lenne szükségük - hanem szorgos hangyákra. Régóta gondolom, hogy Orbán Viktor építményét politikai kihívóként minimum 8 éves munkával lehet megbontani, amely ellenzéki tevékenység kegyetlen, izzadtságos, csendes, nem látványos aprómunkával indul, ez a szervezetépítést, az országos jelenlét visszaszerzését jelenti elsősorban. Lehet legyinteni az ellenfélre, csak nem érdemes, ha le akarod gyűrni, inkább tanulmányozd sikerének összetevőit. A politikusi nehéz szakma, hajói akarja valaki művelni: kilométerek tízezrei, fórumok százai, milliárdnyi hülyeség fegyelmezett végighallgatása, ütésállóság, munkabírás - itt kezdődik, és a siker itt még korántsem garantált. De itt kezdődik, nem performanszok, tüntetések, baráti tévéstúdiók buborékjaiban. „A helyzetünket könnyíti, hogy a szocialista-náci koalíció politikusai inkább komédiásoknak tűnnek, mint politikai vezetőknek.” (Orbán Viktor miniszterelnök) Jól látja ezt a miniszterelnök is, akit aligha zavar az olyan ellenzéki rögeszme, mely szerint a többség már nem az övé, tehát az ellenzéket teljes összefogásra kell ösztönözni, s megjön a siker. Ezt a tévedést sok jel erősítheti, például a Fidesz valóban komikus friss szombathelyi csuklóztatása - csakhogy Vas megye székhelye nem Magyarország. Ezt már Márki-Zay Péter is érti Hódmezővásárhelyen. „Kegyetlen a csávó, le a kalappal. Az egész ellenzéki brigád Orbán tányérából eszik”. (Dopeman, korábbi Orbán-ellenes rapper) Á gyűlölet torzítja az ítélőképességet, politikai csatába pedig csak hideg fejjel lehet menni. A magyar politikai status quo új szereplők megjelenése nélkül még sokáig megmarad. Úgy fest, idén Budapest őszi ostroma akadályozza majd a kilátást az átfogó ellenzéki szemléletmód előtt. kausztkiállítást? Jövő héten már alkotmánybíró-jelölteket is választanak Kotlebáékkal közösen? Az Isztambuli Egyezmény elutasítása még ennél is nagyobb egységbe kovácsolta az egyre kevésbé tisztelt ház képviselőit. Az elsősorban a nők elleni erőszakot visszaszorítani igyekvő és a nők egyenlőségét segíteni hivatott, az Európa Tanács égisze alatt összeállított dokumentum elutasítása az ország eddigi irányultságában bekövetkező komoly változás. Mondhatjuk úgy is, hogy visszalépés. Sajnos sokan vannak a parlamentben - és hát valószínűleg az országban is - akik úgymond a „hagyományos család” hívei, és ha nem is nyíltan, de titokban azt vallják: a nő nevelje a gyerekeket, főzzön, mosson, takarítson, és ne szóljon bele a férfi dolgába. Azoknak a férfiaknak a dolgába, akik képesek ördögöt faragni a „dzsenderből”, mert nem tudnak különbséget tenni a társadalmi nem és a biológiai nem között, akik a „hagyományos család” veszélyeztetésének tartják azt is, ha a feleség fel meri jelenteni az őt és a gyerekeit bántalmazó férjét. Az a szomorú az egészben, hogy mindkét szavazás a Smer, Sefcovic és részben az SNS kampányát segítette, és ezt sem a Híd egyes képviselői, sem a Smer konzervatív ellenzéke nem vette észre - vagy nem zavarta őket. A Smemek és az SNS- nek is vannak hasznos - konzervatív és egyéb - idiótái. LAJOSF JÁNOS (Lubomlr Kotrha karikatúrája)
