Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

2019-03-22 / 69. szám

KULTÚRA www.ujszo.com | 2019. március 22. Nem világos, miért épp Brie Larsonban látták meg a női szuperhőst (Fotó: Satum Entertainment) Elbaltázott lehetőség A Marvei Kapitány alkotói nem használták ki eléggé, hogy végre nő játssza a szuperhőst - középpontba állítása nem lendít a filmen JUHÁSZ KATALIN Aki egy kis pluszt, hozzáadott értéket, speciális látásmódot, fifikát vagy férfiakat kijátszó, meglepő logikát vár a Marvel­­univerzum első női szuper­hősétől, annak csalódnia kell. A Marvei Kapitány két dolog miatt lett nézhető: a humor miatt, amit sikerült bele­­csempószni, illetve egy cuki, vörös macska miatt. Nyilván nem a poénok elhelyezése volt a legfontosabb az alkotók szá­mára, de hogy pontosan mi, az nem derült ki. Heten írták a forgatóköny­vet, mégis maradtak benne követke­zetlenségek. A két rendezőt pedig érezhetően úgy kényszerítették bele ebbe az univerzumba, mint amikor az építészekkel új kockaházat tervez­tetnek a már meglévő lakóparkba. A szuperhősmüfaj egyeduralko­dójának számító Marveinek ez már a nyolcadik karaktert bemutató ere­dettörténete 2008 óta (a Pókemberrel együtt). Dicséretes, hogy az alig két hónap múlva mozikba kerülő, várva várt Bosszúállók: Végjáték előtt egy női főszereplőt is fel akartak mutat­ni. Hiszen mikor, ha nem most, ami­kor oly sokan hangoztatják, hogy ideje a nőknek is több figyelmet kap­niuk a kamera minden oldalán? Ebben a filmben szinte mindent elkapkodtak, összecsaptak, letud­tak, beleértve a főszereplő kiválasz­tását is. Nem egészen világos, miért éppen Brie Larsonban látták meg a női szuperhőst. Eléggé jelentéktelen figurának tűnik, bárminemű kariz­ma, kisugárzás nélkül - már ha nem számítjuk a kezeiből kilövellő kék fénycsóvákat. Jude Law abban a né­hány jelenetben is simán lemossa őt a színről (nem a verekedős jelenetre gondolok), Annette Bening pedig, aki tényleg csak néhány percre tűnik fel a vásznon a Legfőbb Intelligen­cia / Dr. Lawson szerepében, sokkal inkább megmaradt a fejemben más­napra, mint a főhős. Samuel L. Jackson külön bekez­dést érdemel, hiszen valósággal tün­dököl a SHIELD-ügynök Nick Fury szerepében, még akkor is, ha digi­tális megfiatalítása nem sikerült túl jól. Ennek a trükknek oka van, amit most nem fedek fel. Ha férfi játszotta volna a szuper­hőst, a film talán nem döntött volna rekordokat a mozikban. Épp ezért szomorú, hogy a cselekmény szem­pontjából akár férfi is játszhatta volna a főszerepet, ugyanúgy verekedhetett volna, röpködhetett volna, lövellhette volna a fénycsóvákat. A gyengébb nem középpontba állítása semmilyen szempontból nem lendít a filmen. Nézzük az alaphelyzetet. A skrul­­lok kiszemelték maguknak a Kree birodalom egyik határbolygóját. A kree Csillagosztagnak, amelynek Marvei Kapitány is tagja, meg kell találnia a kémjüket, aki leleplező­dött, ezért a skrullok is ezerrel kere­sik. Ha elfogják, a három év alatt FILMKOCKA Marvei Kapitány ■ Eredeti cím: Captain Marvel ■ Amerikai akciófilm, kalandfilm, sci-fi, 2019,124 perc ■ Rendező: Ryan Fleck, Anna Boden ■ Forgatókönyv: Meg LeFauve, Nicole Perlman, Geneva Robertson- Dworet, Anna Boden, Uz Flahive, Ryan Fleck, Carly Mensch ■ Operatőr: Ben Davis ■ Szereplők: Brie Larson, Samuel L Jackson, Gemma Chan, Jude Law, Annette Bening, Clark Gregg, Lee Pace A film előzetesét megnézhetik az ujazo.com-on. összegyűjtött információk az ő ke­zükbe kerülnek. Csak az a baj, hogy az alakváltó skrullokat nehéz felis­merni, mert bárkivé át tudnak ved­leni. A Vers (ejtsd: vírsz) néven futó hősnőnket így vezetik félre és ejtik fogságba, majd kutakodni kezdenek az agyában bizonyos kódokért (erről csak ennyit árulhatok el). Lassan ki­derül, hogy Vers nem született kree, hiszen olyan emlékei vannak a C-53 bolygóról, mintha valaha ott élt vol­na, azon a lepra helyen, ami egyéb­ként a Föld. (A gyermekkori emlék­képeket rövidke snittekben bemutató pár perc a film talán legemlékezete­sebb része). Az ügyes és gyors szu­perhősnő kiszabadul a fogságból, és egy földi videotékában landol a tetőn keresztül, méghozzá 1995-ben. A karakter legérdekesebb vonása, hogy amnéziás volt, nem emlékszik a múltjára. Lassan áll össze akép, hogy tesztpilóta volt, és hogy hat évvel ez­előtt mi történt vele, illetve tudós fő­nöknőjével (őt játssza Annette Be­ning), aki feltalálta a fénysebességű hajtóművet. Ezt a találmányt szeret­nék megkaparintani a skrullok, aki­ken nyilván minden egyes forgatási napon órákon át dolgoztak a maszk­mesterek, mégis úgy néznek ki, mintha egy zöld gumiálarcot húztak volna a fejükre a gagyiboltban. A 90-es évek megidézése viszont egész jól sikerült. Akad néhány technikai jellegű humorforrás is (csigalassú internet, a mobiltelefon helyett használt csipogó). Vers föld­lakóként Nine Inch Nails-pólóban fútkározik, ennek a zenekarnak ta­lán 1995 volt a legjobb éve. Kora­beli slágerek szólnak, főleg énekesnő-központú bandáktól (Garbage, No Doubt, Elastica). És a tavaly elhunyt Stan Lee is feltűnik egy pillanatra, figyeljék meg alapo­san a verekedős jelenetet a metrón. A 95 éves legendás képregényalkotó, akinek oly sok filmes köszönheti a jólétet, egy forgatókönyvbe merülve ül a metrókocsiban. Végül beszéljünk a cuki vörös ci­cáról. Őt Nick Fury veszi magához és babusgatja kedvesen, ami egy ke­mény fickótól meglepő gesztus. Az­tán egy kulcshelyzetben kiderül ró­la, hogy nem is macska, hanem fler­­ken. (Nem árulom el, mi a flerkenek szuperképessége, de bízom benne, hogy ez a tehetséges teremtés a Vég­játékban is szerepet kap). A Marvel Cinematic Universe a felnőtt akciómesék egyeduralkodója a piacon. Még azt is megengedhetik maguknak, hogy saját nevükön vic­celődjenek (Nick Fury a Please Mr. Postmant énekli a The Marvelettes­­től, borzalmasan), vagy hogy az egyik szuperhősüket Marvei Kapi­tánynak nevezzék el. Eddigi húsz, többnyire izgalmas filmmel tettek szert masszív rajongótáborra. Ők biztosan elnézik nekik, hogy ez a huszonegyedik film elég gyengére sikeredett. I 9 PENGE „Salaryman" és szamuráj Ajapán kultúra, morál és életvitel (a vallástól a konvenciókon át, be­leértve a mangák és animék, sza­­murájfilmek világát) nehezen ért­hető az európai ember számára, ha nincs képe a szigetország történel­mének hangsúlyos eseményeiről, a nemzeti identitást meghatározó kódokról, valamint a társadalmi struktúra sajátosságairól. Ebben jelenthet támpontot Jeff Kingston (a Temple University professzora) magyarul nemrég megjelent mo­nográfiája, amely a ’80-as évektől kezdődően tekinti át az ország tör­ténelmének, politikai viszonyainak és társadalmi szerkezetének alaku­lását. A magas szakmai színvona­lon összeállított, de közérthető, így a laikus olvasó igényeit is kielégítő munka összetett képet ad az or­szágról, amely, miközben meg akar felelni a 21. század gazdasági, po­litikai változásainak és globalizá­­ciós kihívásainak, a saját kultúráját és identitását is igyekszik megtar­tani. Izgalmas az, ahogy a szerző a második világháború utáni ameri­kai megszállás politikai, társadalmi és kulturális következményeit lát­tatja (hogyan valósul meg a de­mokratizálódás folyamata egy olyan közegben, amely alapvetően RÖVIDEN Lipcsei Könyvvásár: magyar programok Lipcse. Tandori Dezső emléke előtt tisztelegve a fiatal magyar költők és a műfordítás áll a tegnap megkezdődött Lipcsei Könyvvásár magyar programjainak közép­pontjában. A magyar program Tandorit megidéző „lírai közjáték­kal” indult és az Y generáció köl­tészetét bemutató esttel zárul a kortárs lírának szentelt nyitónapi műsor. A magyar programsorozat eseményeként debütál Dragomán György Oroszlánkórus című no­­velláskötetének frissen megjelent német nyelvű kiadása, amelynek fordítója, Tankó Tímea a lipcsei könyvvásár fordítói díjának egyik jelöltje. A lipcsei magyar jelenlét záróeseménye Forgách Audrás németül frissen megjelent köteté­nek bemutatója lesz. A német, nyelvterület legnagyobb irodalmi közönségfesztiváljára megjelenő magyar vonatkozású kötetek közül kiemelkedik az 1980 után született magyar költőgeneráció új verseit - Kalász Orsolya és Peter Holland szerkesztésében - német nyelven bemutató antológia. (MTI) a hierarchikus, patriarchális Viszo­nyokra épül). És az is, ahogy a 20-21. században a nagyvárosok­ban koncentrálódó középosztály sémáját vázolja, amelynek része a munkaorientált „salaryman” félj teljesítményére épülő családszer­kezet, és ezzel együtt a női társa­dalmi szerep átalakulása, az eman­cipáció kérdéseinek, a válásnak vagy az öngyilkosságnak az újszerű társadalmi megítélése is. A NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA gazdasági folyamatok leírásában és a politikai események áttekintése során egyaránt fontos motívum a bizalom és az értékrend, valamint a nemzeti múlt feldolgozásának a kérdése, azonban Kingston minden kérdésre többkomponensű megol­dást keres. így például az öngyil­kosságokat nem elsősorban a tra­dicionális szamuráj (bushido) ér­tékrenddel, hanem a 21. századi japán társadalom aktuális keretei­vel (a munkanélküliség, az elöre­gedő társadalom és az életbiztosítás mint családfenntartási lehetőség) kapcsolja össze; foglalkozik a má­sodik világháború alatt működtetett ,Jcomforthölgyrendszerrel” és az ezzel kapcsolatos társadalmi fele­lősségvállalás hiányával; sőt a bál­navadászat és a nukleáris energia aktuális politikai és gazdasági kér­déseivel is. A könyv eredményei objektívek, azonban a hangneme nem mindig elfogulatlan: a szerző meggyőző­dése, értékrendje óhatatlanul átszűrődik, amely akár zavaró is lehet. Jeff Kingston: A modern Japán kihívásai. Ford. Sándor István. Bp„ Antall József Tudásköz­pont, 2018,414 oldal. Értékelés: 9/10 A Csavar Színház a pozsonyi Nemzetiben Pozsony. A hetényi Csavar Szín­ház vendégszerepei holnap a Szlo­vák Nemzeti Színház Stúdiószín­padán; 19 órakor mutatják be az ingmar Bergman svéd rendező Je­lenetek egy házasságból című té­vésorozata, illetve filmje alapján készült előadást. A férfi és nő bo­nyolult kapcsolatát egy színész há­zaspár, a Jászai Mari-díjas Gál Ta­más és Kiss Szilvia jeleníti meg, Pataki András rendezésében. (k) Gál Tamás és Kiss Szilvia a Jele­netek egy házasságból című elő­adásban (Fotó: Szalay Károly)

Next

/
Oldalképek
Tartalom