Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-22 / 69. szám
10| TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2019. március 22. | www.ujszo.com Sózni vagy nem sózni? Balgaság azt hinni, hogy bármelyik sófajta egészségesebb, mint a finomított, jóddal dúsított sók csibrányi zoltán A sót teljesen kiiktatni hiba lenne, mert hiányában felléphet fejfájás, hányinger, szédülés és ezeknél sokkal komolyabb problémák is (Fotó: Shutetrstock) Hosszú ideje fennáll a bizonytalanság a só használatát illetően. Az internet léte, az információk széles palettájának könnyű elérhetősége mellett azt hihetnénk, a hasonló, mindenkit érintő témákban már legalább a fejlett világban mindenki tisztán lát. De nincs így, amit jól mutat a só esete. Tudományos megközelítés alapján - túlzott fogyasztását ugyanis összefüggésbe hozzák a magas vérnyomás és egyes krónikus betegségek kialakulásával vagy súlyosbodásukkal - azt mondják, a jelenleginél sokkal kevesebb sót szabadna enni. Kérdés, mi számít túlzottnak? Ismertek olyan esetek, amikor a sok só (az esztelen nátriumbevitel) halálhoz vezetett. Egy, a Journal of Forensic and Legal Medicine-ben közzétett 2011-es japán tanulmány beszámol róla, egy depresszióban szenvedő 55 éves nő néhány órával azt követően halt meg, hogy a kifejezetten magas nátriumtartalmú japán shoyu szójaszószból nagyobb mennyiséget megivott; agykárosodás és súlyos tüdőödéma alakult ki nála, kórházi vizsgálatai és boncolása is igazolta, halálát egyértelműen a magas nátriumszintet eredményező nagy mennyiségű szójaszósz elfogyasztása okozta. Manapság igyekeznek rávenni a fogyasztókat-vásárlókat a minőségi ételek és alapanyagok iránti igényre. Ez alapvetően remek. De mi a minőségi? A háttémek utánajárni hajlandók egyre gyakrabban szembesülhetnek a minőségi jelzőnek elsősorban az üzleti célú reklámfogásával. Másrészt tudatosítani kellene, a minőségi étel (és ital, ízesítő, fűszer) sem jelenti, hogy abból bármennyi ehető. Ez van a só esetében is. De ne szaladjunk előre. Az emberiség régóta használja. A Bibliában is többtucatszor szóba kerül a só. A kereskedelme, a szállítására használt utak birtoklása miatt nemegyszer történt vérontás. Lengyelországi, ausztriai és bulgáriai lelőhelyeken már több ezer éve bányászták. Alkalmazható élelmiszertartósításra. Valaha fizettek is vele. Olykor egy egész ország gazdaságának egyik fő mozgatórugója volt, mint a középkori Maliban. Néhol a hithez is társították; a sintó vallás sót használ egy terület megtisztítására. Sheila Paine magyarul „Amulettek. A mágikus, bajűző és szerencsét hozó erők világa” címmel kiadott könyvéből kiderül, az Andok magasan futó sószállító útjain utazók bajűző kis csomagot tartottak mágiánál, ebbe az amulettbe só is kerülhetett. Ugyanebben a könyvben áll: „A 15. század végéig a francia újszülötteket sóval hintették meg, hogy a keresztelőig elriasszák az ördögöt, sőt még a 19. század második felében is tengeri sóval kevert homokkal töltött szütyőt akasztottak a csecsemők nyakába - a sok szemet képtelen volt az ördög megszámolni a keresztelő idejéig.” A magyarul „Hatalom és haszon - Kereskedők a középkori Európában” címmel megjelent, Peter Spufford írta könyv egyik térképe szerint a középkori Európa legfontosabb sólelőhelyeinek száma közel harminc volt. Európa kapcsán, Roy Strong magyarul „Lakoma, a dúsan terített asztal története” címmel megjelent könyvében azt írja: „A 18. század közepére lényegében már minden ételt sóztak.” Hozzáteszem, a legnagyobb baj, mostanra meg a túlzott sózás lett ajellemző. Nem árt tisztázni, az étkezéshez használható sók, a napjaink nyugati kultúráiban divatossá tett, különlegesnek kikiáltott sófajták is lényegükben mind azonosak. A Föld egymástól távoli pontjain kinyert/előállított sófajták értelemszerűen eltérő mennyiségben más ásványi anyagokat is tartalmazhatnak, amelyek szennyeződésnek tekintendők, akkor is, ha ezek az esetleges ásványi pluszok, nyomelemek megszínezik, vagy egyedi ízt adnak a sónak, és akár értékesek az emberi szervezetnek. De ettől még mindegy, tengeri vagy kősó, Norvégiából vagy Bolíviából származik-e, mind nátriumklorid (NaCl). Következzen néhány „só-ritkaság” a nagyvilágból. Európában van például parajdi, nyírfán füstölt izlandi tengeri és durva szemcsés francia szürke. Afrikából említhető a Kalahári sivatagból származó. Dél-Amerikából nevezetes a perui zöld. A hawaii fekete lávasó, a hagyományos „pa’akai” a lávától fekete, de ma úgy készítik, hogy a lepárlás előtt a tengervízhez aktív szenet adnak. Ázsiai a marketingfogásként himalájainak nevezett pakisztáni rózsaszínű, a japán szilvaecettel színezett, ezért rózsaszínes-lilás, a magas vastartalmú indiai fekete és az egyik legritkább, az iráni kék kősó (amelynek a színe mellett az íze is elképesztő: viszonylag persze, de kissé édeskés). Az ausztráliai Murray-folyóból kinyert só halvány barackszínét a vízben élő algák miatt kapja. De balgaság azt hinni, hogy bármelyik sokkal egészségesebb, mint a finomított, a pajzsmirigy helyes működéséhez kellő jóddal dúsított, bárhol beszerezhető sók. A legdrágábban árusítottakban levő egyéb anyagok mennyisége csekély, érdemben nincsenek igazán befolyással a szervezetre (éppígy elenyésző a finomított sókba kerülő adalékanyagok mennyisége). Az is téved, aki azt hiszi, a világ távoli pontjairól származó sókból többet használhat, mert nem, ezek ugyanúgy ártanak, ha eltúlozva fogyasztják! A Mayo Klinika honlapján, Katherine Zeratsky tollából olvashatók szerint a tengeri só nem egészségesebb a finomított konyhasónál, csak ízükben, szerkezetükben és feldolgozási módjukban eltérőek, de nátriumtartalmuk hasonló és alapvető tápértékük azonos. Beszédes részlet, hogy a némely tibeti tavakból kinyert sót fogyasztó helyi parasztság körében gyakoriak a pajzsmirigyproblémák az ottani só alacsony jódtartalma miatt. A nátrium-klorid elengedhetetlen a szervezetünk számára; az emberi testben nagyjából 80-110 gramm nátrium van. A sót teljesen kiiktatni tehát hiba lenne, mert hiányában felléphet fejfájás, hányinger, szédülés és ezeknél sokkal komolyabb problémák is. De az elfogyasztott mennyiségét mindenképpen érdemes lenne csökkenteni. Jelenleg a különféle ajánlások 3-5 gramm közé teszik a naponta maximálisan elfogyasztható sómennyiséget, ami úgy egy teáskanálnyi. Ez persze nehéz, ha a táplálkozás nagyobb részét bolti élelmiszerekkel oldja meg az ember. Ezért (s jobb előtérbe helyezni több zöldséget és gyümölcsöt. Vízre utaló nyomokat talált a Hajabusza-2 a Ryugu kisbolygón MTI-HÍR Vízre utaló hidratált ásványokat talált a Hajabusza-2 japán űrszonda a Ryugu kisbolygón - közöltók a projektben részt vevő kutatók. A japán űrügynökség (JAXA), az Aidzui Egyetem és néhány más japán intézmény kutatói a Science című tudományos folyóirat internetes kiadásában számoltak be arról, hogy az űrszonda közeli infravörös tartományú spektrométere „ásványokba zárt hidroxilcsoportok jelenlétét” észlelte a kisbolygó felszínén. A Ryugu egy C típusú aszteroida, amelyről a szakemberek úgy vélik, hogy a Naprendszer hajnalán képződhetett, így olyan szerves anyagokat tartalmazhat, amelyek a A Ryugu egy C típusú aszteroida, amelyről a szakemberek úgy vélik, hogy a Naprendszer hajnalán képződhetett (Fotó: Shutterstock) földi élet kialakulásához is hozzájárultak, így információkkal szolgálhat az élet keletkezéséről. A szakemberek szerint amennyiben a kisbolygóról származó vízről kiderül, hogy hasonló izotópösszetétele van, mint a földinek, az igazolja azon elméletet, hogy hajdanán aszteroidák „szállíthattak” vizet a Földre. A kutatók most először jelentettek be tudományos felfedezést azóta, hogy az űrszonda február 22- én landolt a Földtől mintegy 340 millió kilométerre lévő aszteroidán, hogy begyűjtse az első mintákat. A mintagyűjtést követően a szonda visszaemelkedett eredeti pozíciójába, az aszteroida felszínétől mintegy 20 kilométeres magasságba. A misszió a tervek szerint 2019 decemberében lezárul, amikor a Hajabusza-2 elhagyja a Ryugut. Várhatóan 2020-ban landol a Földön az összegyűjtött mintákkal együtt.
