Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-02 / 52. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2019. MÁRCIUS 2. 19 A szövegnek először ezt az alcímet adtam: Emlékezés Grendel Lajosra. Azután rögtön rá is jöttem ennek a címnek az abszurditására. Emlékezni Lajos barátomra, barátunkra? Hiszen az emlékezés az elmúlt dolgoknak, a tőlünk távollevőknek, közülünk eltávozottaknak jár ki. De Grendel? A legelevenebb valóság, a legvalóságosabb jelenlét maga. Mert közel két hónappal ezelőtti halála ellenére is itt van, itt maradt köztünk, mindennapjaink élő részének, továbbra is együtt lélegzik az életünkkel, beleszól a vitáinkba, figyeli mozdulatainkat. S ahogyan igazodási pont tudott lenni az életünkben, azt gondolom, az maradhat az utána s utánunk érkezőkében is. Mert, erős hitem, művei szavatolják, hogy ne csak a mi kortársunk maradjon, hanem mindazoknak a kortársa legyen az időben, akik olvassák s olvasni fogják őt. Ugyanis amiről írt s beszélt, félő, sokáig eleven valóság, sokáig időszerű gond lesz még errefelé. S nemcsak erre, itt, Közép-Európában, nemcsak itt, mifelénk, a kisebbségi létben, nemcsak nálunk, Abszurdisztánban. Mert ha jobban szétnézünk magunk körül, azt láthatjuk, mintha a személyiség, az autonóm személyiség, amilyen ő is volt, egyre több helyen kezdene kisebbségbe szorulni, s kezdene eltárgyiasodó világunkban úgymond hiánycikké válni. S mintha bizony Abszurdisztán is kezdene erősen terjeszkedni... Idén lesz negyven éve, hogy Grendel Lajos írói débütje: első novelláskönyve, a Hűtlenek 1979-ben napvilágot látott. Magát a kötetet köztudottan hosszú, első megjelent írását nézve, majd tízéves készülődés — a felkészülés évtizede — előzte meg; a könyv megjelenésekor írónk már túl volt a harmincon is. Pályájának ez a szakasza ma már - ma még? - jobbára ismereden, csak mi tudjuk, akik vele indultunk s a közelében éltünk, hogy mennyi önmagával való vívódást és mennyi környezetével való csatát, mennyi dilemmát és csalódást, mennyi indulatot és szenvedélyt takar ez a tíz esztendő. Az 1968-as prágai tavasz lelkesültségét eltípró, távlatait eltörlő husáki konszolidáció kezdődő, majd egyre őrültebb haláltáncának, s a kisebbségi lét és a csehszlovákiai magyar irodalom önmagába zártságának és pusztító távlattalanságának évtizedében vagyunk. Csak mi tudjuk, akik vele együtt megélői, részesei és elszenvedői voltunk ennek a hiteket megtépázó, gerincpróbáló tíz évnek, majd a lélek következő évtizedbeli, egyre erősödő ellenállásának, illetve, mondjam így: autonómiaigénye újraéledésének, mekkora és milyen göröngyös út vezetett 1989-ig, miközben - nem kis mértékben Grendel Lajosnak, műveinek, írásainak, több fronton vívott közéleti, irodalmi és szerkesztői csatározásainak is köszönhetően - a csehszlovákiai magyar irodalom is erősen más lett, mint volt, mint lehetett annak előtte, vagy, mondjam így, végre kezdett irodalom lenni. De kitörni is elsőként - vagy legalábbis az elsők között - tudott abból a beszorítottságból, amit indulása s pályája első évtizedében a kisebbségi lét és irodalom jelentett, és követelt magának - s nekünk - nagyobb távlatokat, sőt, nemcsak követelte, maga is alakította, alakítani, befolyásolni tudta ezeket a távlatokat. Hiszen már rögtön legelső köteté-Abszurdisztán polgára Emlékezés Grendel Lajossal vei, a HütlenekVA fel tudta hívni magára a szélesebb irodalmi közvélemény és kritika figyelmét, hogy a rögtön ezután következő második könyvétől, az 1981-es Eleslövészettől annak a nyelv- és szemléletváltó folyamatnak a részeseként és élvonalbeli képviselőjeként kezdjék emlegetni, amely az 1970-1980-as évek fordulóján a kortárs magyar epika egyik máig legnagyobb és eleven hatású értékszemléleti és prózapoétikai fordulatát hozta magával. S ettől kezdve már kitartó lendülettel követték egymást széles kritikai visszhang övezte könyvei, s kezdtek sorjázni különböző elismerései is. Vagyis az életmű alakulásagyarapodása-kiszélesedése mellett Grendel — fényesre sikeredett pályanyitása után —, és sok megrekedt pályától eltérően mindvégig eleget tudott tenni a vele szembeni kritikai elvárásoknak. Legfőképpen azonban azzal, hogy egy olyan, részleteiben is magas színvonalú és eleven, rétegzettsége ellenére is egységes és nagy hatásfokú életművet tudott létrehozni, mely méltán válhatott a 20-21. század fordulója magyar irodalmának egyik viszonyítási pontjává. No persze megérdemelt méltánylása idehaza, szűkebb pátriájában, illetve a csehszlovákiai magyar irodalmi - nem, távolról sem közösség, inkább - széthúzás részéről késlekedett leginkább; elismerései 1989-ig kivétel nélkül magyarországi és szlovák méltánylások voltak, s első csehszlovákiai magyar irodalmi díját, a Madách-díjat jellemzően már csak a rendszerváltás után, a hatodik könyvére, a Szakítások megjelenését követően kap (hat) ta meg. Erre mondják, ugye, hogy senki sem próféta saját kis stabilizááójában, s így válhatott valósággá amaz abszurditás is, hogy előbb ismerték el Magyarországon, s előbb fogadta be őt a szlovák irodalom, és franciául is jóval előbb kiadták irodalomtörténeti jelentőségű Eleslövészetét, semmint - saját szűkebb terepén - a (cseh)szlovákiai magyar irodalom részéről igazából el- és befogadtatott volna, ahol még a halála előtti hetek, hónapok és a halála utáni gyász órái sem nélkülöz(het)ték a vele kapcsolatos disszonáns hangokat, eseményeket. Mindez persze annak is tulajdonítható, hogy Grendel mindig is nagy debatter, híres vitázó, heves vitatkozó - és legfőképpen öntörvényű személyiség, a függeden értelmiségi magatartás megtestesültje volt, aki kezdettől a maga szemével nézte a világot, s a maga választotta irányt követte, és úgy látszik, nagyon sok mindenben megmarad ugyanennek a debatternek - vitára híva és késztetve, disputára ösztönözve másokat - halála után is. Mindig is örökös párbeszédben állt a világgal, lehet mondani, az értelmiségi magatartás archetípusa volt, mert az igazi értelmiségi sosem vá-0 Egy olyan, részleteiben is magas színvonalú és eleven, rétegzettsége ellenére is egységes és nagy hatásfokú életművet tudott létrehozni, mely méltán válhatott a 20-21. század fordulója magyar irodalmának egyik viszonyításipontjává. laszokat fogalmaz meg, hanem kérdéseket, ő az örökös kérdező - a politikus válaszokat ad, az értelmiségi: kérdez. S a kérdései minősítették Lajos barátomat, barátunkat is, kezdve már pályánk-ismeretségünk, kapcsolatunk legkezdetétől,- 1968 lázongó-forrongó pozsonyi hónapjaitól, a legendás Magyar Ifjúsági Szövetség megalakításának ködbe vesző napjaitól, a pozsonyi József Attila Klub s a Nyári Ifjúsági Táborok szellemi pezsgésétől, az először demonstratívan az Egyszemű éjszaka versantológiával színre lépő nemzedékünket ért otromba támadások visszaverésétől, egyre bővülő csapatunk elfogadtatásáért vívott küzdelmeinktől,- a hetvenes-nyolcvanas évek posztsztálinista visszarendeződésének évein, letargiáján, irodalmi s közéletünk modernizálásáért, szabadságáért változatos formákban folytatott küzdelmein, Párbeszéd című alternatív irodalmilap-kísérletünkön, a kisebbségi szellemiművészeti életünket erősen uraló dilettantizmussal vívott csatáinkon, törekvéseink magyarországi elismertetését célzó kezdeményeinken, a szlovák írók felé történő, szellemi és nemzedéki, s nem utolsósorban ellenzéki kapcsolatokat, rokonságokat kereső nyitásunkon, afféle lengyel mintára szervezett „repülő egyetemeknek” is beillő őszi albári összejöveteleinken, a magyarországi ellenzékiséggel való kapcsolattartásunkon, a Madách Könyvkiadó eredeti irodalom részlegének és az Irodalmi Szemle szerkesztőségének „minőségi forradalmunk” s 1980-as évekbeli szellemi és morális ellenállásunk gócává tételén, a feljelentőinkkel való sorozatos szembenézéseinken, valamint az Iródia-csoport rakoncádanjainak, hatalommal szembemenő törekvéseinek felkarolásán át- 1989. november 18-ának Tóth Károly barátunk és kollégánk vágsellyei lakásán vagy másfél tucatnyi társunkkal végigvirrasztott lázas- I fantasztikus ;/ éjszakájáig, J mely a Függeden Magyar Kezdeményezés, a cseh és a szlovák rendszerváltó szervezeteket is megelőző megalakításába torkollott, ahol ki más vitte volna a prímet, mint kéthárom további barátunkkal együtt természetesen ő, valamint az ezt követő hónapok forradalmi és rendszerváltó eufóriájáig, amikor egyikünk Pozsonyban, másikunk Budapesten tette, amit az adott helyzetben tennie kellett s lehetett, s ha úgy került a sor, ő százezres tömeg előtt szónokolt (magyarul!) Pozsonyban a Szlovák nemzed felkelés terén, rövid időre kipróbálva később a - parlamenti politizálást is, melyből - becsületére legyen mondva - hamarosan ki is gyógyult. De a (cseh)szlovákiai magyar irodalom és szellemi élet új fórumaiért és szervezeteiért, intézményeiért, illetve újjászervezéséért folytatott viták, vitáink leghangosabbja is ő volt, az Irodalmi Szemle rendszerváltó főszerkesztőjeként oroszlánrészt vállalva a szlovákiai magyar irodalom fogalmának újraértelmezésében, de ott volt a Kalligram folyóirat és kiadó megalakításánál is, eltagadhatadan szerepet vállalva a kettő felfottatásában és egyetemes rangúvá emelésében... - de hadd ne folytassam ezt a továbbra is hosszan sorolható részletezést... Mindemellett írói pályáján is sikeresen és gyors léptekkel haladt előre, s már ötvenegy évesen, tehát egészen fiatalon Kossuth-díjjal jutalmazták a magyar prózapoétika megújításában nagy szerepet játszott regényeit és elbeszéléseit. (Kevésbé ismert viszont, hogy műveinek Karol Wlachovsky általi szlovák fordításai milyen meghatározó szerepet töltöttek be az 1980- 1990-es évekbeli kortárs szlovák széppróza nyelvének, szemléletének megújulásában, a szlovák posztmodern megteremtésében is.) De kérdéseinek, kérdező és rákérdező alkatának köszönhetően a szépprózánk polgár-, illetve kisebbségképének újragondolásában vállalt szerepe is bízvást nevezhető irodalomtörténeti jelentőségűnek, miként a halálát megelőző évtizedben írt 20. századi magyar irodalomtörténete is a korábbi irodalomtörténetek kétségbe vonásaként, megkérdőjelezéseként értelmezhető... Mégis, ha végigtekintünk ezen a beláthatatlan sokféleségen, észre kell vennünk azt a nagyfokú belső koherenciát is, mely életpályájának egyes szakaszait, eseményeit és vállalásait, szemléletének, gondolkodásának stádiumait, stációit összetartja, világképét egységessé teszi. Szabadon egymáshoz kapcsoló-
