Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

2019-03-02 / 52. szám

[18 SZALON ■ 2019. MÁRCIUS 2. www.ujszo.com Modern technológiával az Árpád-kori szakrális emlékek nyomában Rohanó világunkban a templomok mintha már csak egyszerű műemlékek lennének. Valaha nemcsak misék és imádság színterei voltak, hanem néhol még mind a mai napig a találkozás, az ünnep, és a remény „végvá­rai” is. Ha templomban ülök mindig kicsi­nek érzem magam, az épület aurája vállam­­ra nehezedik. Talán ezért is foglalkoztat a templomok kutatása, azoké a templomoké, amelyekről szinte már semmit sem tudunk, mivel leégtek, háborúban megsemmisültek, vagy a felismerhetetlenségig megváltoztak, mivel átépítették őket. déli részén egy kisebb dombon középkori tégla-, szikla-, csont- és edénytöredékeket talált. Dr. Tirpák geofizikai szkenneré ezen a helyen egy megsemmisült templom szinte teljes alaprajzát mutatta ki. A meg­talált templomról eddig semmilyen történelmi forrás nem ismert. A mocsonoki (Mocenok) kál­váriadombon 2008 és 2013 kö­zött a Műemlékvédelmi Hivatal munkatársai nagy igyekezettel régészeti alapon próbálták megta­lálni a zobori oklevélben említett Szent Kelemen-templomot. Az ásatásnak mindez idáig csak egy reneszánsz harangtorony negatív alapárkát, néhány újkori falat és csontvázas sírt sikerült bizonyíta­nia. 2018 októberében egy tanács­kozáson, melyet a község polgár­­mestere, Roman Urbánik hívott­­össze, újra felmerült a templom keresésének gondolata. Felaján­lottuk, hogy elvégezzük a kálvá­riadomb síkjának teljes geofizikai szkennelését, hogy bizonyosságot nyerjünk a domb szerkezetéről. A terepszemle alkalmával kiderült, hogy a domb teljes kálváriának szánt felületét mesterségesen fel­­töltötték. Úgy tűnt, hogy az ere­deti dombfelület a déli részen volt a legmagasabb és északon a legala­csonyabb (legalább 1 m), ennek Terepszemlén Ján Tirpák és Paterka Pál (Fotó: Polka 2017) A Érsekújvári és /l _ a Komáromi Lj rW járásban ismert /% M létező és letűnt JL m, M mJ Árpád-kori templomok jegyzékét 2011-ben mutattam be a Musaeum Hun­gáriáim somorjai konferenciáján, illetve ebből kisebb összefoglaló jelent meg a konferenciakötetben. Mindig is szerettem volna valami újat felfedezni, de amint később kiderült, ehhez szövetségesre volt szükségem. A nyitrai Konstantin Egyetemen doc. RNDr. Ján Tir­pák, CSc. geofizikus személyében megtaláltam a megfelelő partnert. A geofizikának köszönhetően nem szükséges ásni ahhoz, hogy megál­lapítsuk, van-e valami a föld alatt. A műszer rádióhullámokat bocsát a föld alá, amelyek visszaverődéséből, bizonyos szilárd anyagokra lehet következtemi. Ezek helyenként romok maradványai, szerencsés esetben teljes alaprajzok kontúrjai. Első közös kutatásunk az udvardi kálvária dombon történt, most csak a Vágsellyei járásban végzett három kutatás eredményéről számolok be. Az első felfedezés Vozák Zoltán nevéhez kötődik, aki a Vágsellyei Régészeti Szakkör tagja. A Tornóchoz (Trnovec nad Váhom) tartozó Felsőjattó (Horny Jatov) A deáki, 1228-ban felszentelt, téglából épült, ma is impozáns háromhajós „emeletes" csarnoktemplom (Fotó: Paterka Pál) 02 09 OS 0* Ot « 01 0 Az alaprajz képzeletbeli rekonstrukciója Deákiban a geofizika eredményei alapján: piros és rózsaszín = a 11-12. századi kolostor maradványai (kvadrum - vékony vonalakkal rekonstruálva), az ősi templom helye a neoromán hozzáépítés területén lehetett; sötétbarna = az 1228 után a kolostortemplomhoz tartozó gazdasági és szociális jellegű épületek maradványai. (Paterka-Tirpák-felvétele) függvényében az északi részre, oda, ahol most a Szent Kelemen-kápol­na áll, töltötték a legtöbbet. Az Áprád-kori templom létét a domb déli részére feltételeztem. A geofi­zikai szkennelést 2008. november 2-án végeztük. A 25 x 60 m nagy­ságú vizsgált területen több cso­portosulásban is'eltéréseket figyel­hettünk meg. Míg az északi részen az anomáliák az egykori régészeti ásatás kutatóárkait jelezhetik, ad­dig délen 70-200 cm mélységben egy 12 x 5 m területű szilárd kelet­nyugati tájolású jelenség bukkant elő. Nagy a valószínűsége annak, hogy a Szent Kelemen-templom romjait találtuk meg. Az eredmé­nyek régészeti hitelesítése még vá­rat magára. Ügy gondoltam, hogy ha már kivételesen a Vágsellyei járásban is kutatunk, nem hagyhatjuk ki a deáki templom terét sem. A szer­vezésben támogatókra találtunk Jakócs Krisztina polgármester asz­­szony, illetve Tóth László kanonok személyében, amit ezúton is köszö­nünk. A deáki Szűz Máriának szen­telt templom az Árpád-kori egyházi építészet kiemelkedő példája. Az eddigi elképzelések szerint a község ősi, 11. századi temploma a ma is álló Szent István-kápolna. Az „új” háromhajós csarnoktemplomot, az írásos források szerint 1228-ban szentelték fel Uriás pannonhalmi bencés apát számára Jákob nyitrai, és Brictio váci püspök. A források azt is megemlítik, hogy a temp­lomhoz cellák, azaz egy kolostor tartozott. A szerzetesek a templom felső szintjén, a mellékhajók felett kialakított cellákban laktak. Tudomásunk volt arról, hogy végeztek már ilyen geofizikai ku­tatást a templom körül, eredmény nélkül. Számunkra elképzelhetet­lennek tűnt, hogy egy kolostor hogyan létezhetett volna bármiféle gazdasági és szociális épület nél­kül. A geofizikai kutatást 2018. november 6-án és 13-án végeztük. A templom körül és a templomon belül pontosan kimért területen, fél méterenként egyenes vonalban húztuk-toltuk a geofizikai műszert, 3500 m2 felületen, mintegy tízezer lépés megtételével. A község pol­gármester asszonya meghívására közös ebéden vettünk részt, amely Tirpák az addig lemért eredménye­ket hordozható számítógépén át­futtatta a szoftverben, és a térképen kékes-zöldes háttérben kirajzolód­tak a piros színű elváltozások. Ezek az anomáliák enyhén párhuzamos vonalakba álltak össze, és a temp­lommal háromszögletes mezőt ala­kítottak ki. Gondolatban a ma álló templom előtti időkbe utaztunk, és elképzeltük egy régebbi kolostor kvadrumát kerengőfolyosókkal. Az eredmények tükrében, a 80- 120 cm mélyen található geofizikai eltérések alapján, a ma is álló, 1228-ban felszentelt templom előtt egy régebbi kolostorépület volt, ame­lyet valamikor all. század elején építhettek. A kolostor kvadruma számításaink szerint 32 m széles volt, tájolásában szinte pontosan az égtájakhoz igazodott. Magát az ősi templomot a kvadrum déli részén feltételezzük, azon a területen, ahol ma a templom neoromán bővítése áll. Ezt a kolostort bizonyára a 13. század elején, feltehetően a pan­nonhalmi apátság és az esztergomi érsekség közötti harc miatt lerom­bolták. Helyére - statikai okokból - kb. 45° eltéréssel, a ma is álló templomot építették. Ennek függ­vényében alátámaszthatjuk azt az elképzelést, hogy a Szent István-ká­­polna a háromhajós és „emeletes” templommal egy időben épült, így az „új” templomnak összesen legalább 7 szentélye volt. Az „új” templom építése után a templom­tól keletre megépítették a kolostor keresett gazdasági-szociális jellegű épületét, amelynek alaprajzát pon­tosan nem tudjuk meghatározni. A ma álló templom padlózata alatt régebbi talajszintek és üreges terek, valószínűleg kripták vannak. Az eredményeket megfelelő háttérrel 2020-ban régészeti ásatással szeret­nénk hitelesíteni. A geofizikai kutatás eredményei megkérdőjelezhetedenek. Három példán próbáltam bemutatni a kü­lönböző eredmények lehetőségét. A kutatást természetesen 2019-ben is folytatjuk, s remélhetően a történe­lem sok eltűnt maradványa tárul még elénk. Paterka Pál Nyitra Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal

Next

/
Oldalképek
Tartalom