Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-19 / 66. szám
[14 SZINFOLK ■ 2019. MÁRCIUS 19. www.ujszo.com a társulat tagja lehettem. A továbbtanulást sem hanyagoltam el, jóllehet először nem vettek fel a Táncművészeti Egyetemre, két évre rá sikerült. Fiatalon jelentős tapasztalatokat szereztek. Hogyan látják: a néptánc múzeumi kategória, vagy folyamatosan fejlődik? Mindkettő: Azt adjuk vissza, amit az olyan kiváló folklórkutatók, mint Martin György és Takács András, Bandi bácsi gyűjtöttek. Viszont ez nincs kőbe vésve, mindig teszünk hozzá egy kicsit. Nyitott szemmel járunk a világban, s ha látunk egy nekünk tetsző mozdulatot, akkor azt mi is követjük, sőt tovább gazdagítjuk a mi figuráinkkal. Ha a művész ezt a pluszt úgy teszi hozzá, hogy az az énjéből fakad, és nem görcsös magamutogatásként, púderként keni magára, akkor ezzel értéket teremt. Ne feledjük, minden fellépés az adott színpadon, az adott zenekarral, a felvett gúnyában és a közönséggel megismételhetetlen és egyedi. Az előadások az interneten is terjednek, így abból mások is tanulhatnak, és ötletet meríthetnek. Az eleink munkáját rögzítő autentikus fekete-fehér felvételek biztos alapot jelentenek, attól lesznek a mieink, hogy az egyéniségünkkel színesítjük azokat. Gyakran írnak nekünk fiatalok, hogy például látták a rábaközi táncot, és érdekelné őket, honnan ered a megszokottól eltérő figura. Engem nézz, ne a filmet! - lehet a velős válasz. Ezek szerint a jó pap holtig tanul és tanít? Egy jó táncosnak megvan a sajátos látószöge, és kettős alapon áll. Egyrészt tanulnia kell azoktól a kiváló mesterektől, akik továbbvitték őseink tánckultúráját, s hatással vannak tudásukkal, személyiségükkel. Emellett viszont az alkotói szándék is elengedhetetlen. A világon egyedülálló kultúrát örököltünk, hogy erre miként támaszkodunk, az az egyéntől is függ. Mi sem élünk behunyt szemmel, eljárunk más együttesek műsorára, nekünk is megvan a véleményünk másokról, mások is beszélnek rólunk. Nem szégyen kérdezni tapasztaltabb kollégáktól, akik már akkor is színpadra álltak, amikor megszülettünk. Számos társulatban a látványosságra, helyenként az akrobatikus mozdulatokra helyezik a hangsúlyt. Mi a letisztult formák, az egyszerűség hívei vagyunk, amikor például egy csárdást mindenfajta sallang nélkül adunk elő. Alapelvünk: önmagunkkal szemben legyünk kritikusak, sokszor mások véleménye nem számít. A negyvenéves táncházmozgalom kezdetén az erdélyi zene vitte a prímet Az idő előrehaladtával a felvidéki tánckultúra menynyire foglalta el méltó helyét a Kárpát-medencei hagyományok ápolásában? A szüléink munkáját dicséri például a Táncfórum - a Szlovákiai Magyar Táncosok Szakmai Egyesülete —, amely kiterjedt munkát folytat egész Felvidéken. Képzett szakemberek álltak a mozgalom élére, s az anyaország segítségére is bizton számíthattunk. A Hagyományok Háza Hálózat-Szlovákia munkatársai is derekas munkát végeznek. Ügy érezzük, a felvidék táncok reneszánszukat élik. Autentikus felvételek kerülnek elő a fiókok mélyéről, amelyek a lelkes együttesek munkája nyomán műsorokká fejlődnek, s megjelenhetnek az évenként megrendezett Néptáncantológiákon, s a Fölszállott a páva versenyeken is elfoglalták méltó helyüket. Büszkék lehetünk arra, hogy a Zoborvidék, a Vág-Garam köz, a Csallóköz és a Gömör ősi kultúrája ismét bekerült a táncélet vérkeringésébe. S nemcsak a nagy tájegységekről beszélhetünk, például a jelentős múltra visszatekintő Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes tagjai sokszor kis felvidéki falvakat keresnek fel, s a még élő idősebb hagyományőrzőket faggatják. Gyűjtenek, együtt mulatnak, énekelnek, s ez nem egyedi példa. V Autentikus felvételek kerülnek elő a fiókok mélyéről, amelyek műsorokká fejlődnek. A sokszínűség most már a professzionális együttesek repertoárját is jellemzi? Abszolút mértékben. Sőt, továbbmegyünk, nemcsak a magyar vidékek kultúráját népszerűsítik, hanem a kisebbségek, például a horvátok, a cigányok, a szerbek, a zsidók hagyományait is közkinccsé teszik. A Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkcióját, az Egri csillagokat török tánccal is színesítjük. Ha egy leterített térképen jelölnénk a forrásokat, akkor a vakfoltok lennének kisebbségben. Az életükben hol a helye a Nemzeti Táncegyüttesnek, mennyire jelent közösséget, s mennyire szövi át mindennapjaikat a versenyszellem? A világhírű együttes tagjának lenni nagy lehetőség. Hogy meddig? Talán még egy bő tíz év van benne, de ez függ az ember egészségétől, ízületei állapotától. Van, aki szerencsés, így a legidősebb kolléga már az ötven felé közeledik, s még jól bírja a próbákat és a fellépéseket. A kérdés másik felét az emberi megközelítéssel kezdenénk. Ha szakmai, vagy magánéleti problémánk van, elsőként egymást hívjuk, azt a húszpáros csapatot, amelyikkel évek óta együtt dolgozunk. Nemrég egyik társunkat költöztettük, a másiktól egy tűzhelyet cipeltünk el. Életünk szorosan összefonódik, egy öltözőben rendezzük el magunkat, együtt nevetünk, együtt sírunk, a problémákat egymással beszéljük meg. Ha valaki tanítani megy, azt a másik segíti anyagokkal, ödetekkel, zenei szerkesztéssel. Ugyanakkor a vezetés egy egészséges versenyszellemre is épít, a művészeti igazgató egy pillanat alatt kiszúr minden hibát. A Zsuráfszky név ugyan a darura utal, jóllehet, inkább a sólyom illene rá. Több lábon állnak, zenészként is megállják helyüket. Sándor: Nagybőgőn és brácsán játszom, az Óbudai Népzenei Iskolában tanultam, és itt említeném meg tanárom, Túri András nevét, akinek nagyon sokat köszönhetek. Metodikájában először az erdélyi - mezőségi, kalotaszegi - lüktető, kemény jobb kezes vonóskíséretet sajátítottam el, sokat tanulmányoztunk eredeti felvételeket, jegyzeteltünk, utánoztuk a hallottakat. Ezek felvidéki vetülete is érdekelt. Sokfelé fordultam meg táncosként és zenészként, mindenütt igyekeztem tanulni, ellesni a mesterek titkát. Amikor bőgős mellett brácsáztam, vagy fordítva, mindig tanultam, soha nem volt két azonos előadás. Zsombor: Cimbalmozom, s mint említettem, sokszor követtem bátyám vonalát, az ugyanabba az iskolába jártam, ugyanaz volt a tanárom, mint a bátyámé. Hat év után egy sikeres vizsga után Balogh Kálmán cimbalomművész vett a szárnyai alá, s három évig okított. Ha több időm lenne, és a szomszédok is engednék, még sok gyakorlás várhatna rám. * Beszéltünk az életpályáról, a jövőben a saját család mellett a táncot a hangszer, vagy a tanítás váltja-e fél? Zsombor: Sándor nagyon ért a gyerekekhez, tanárként is megállja a helyét: pedagógiai érzéke talán még szüléinkén is túltesz. Jóllehet két hangszer áll hozzá a legközelebb, de kiváló zenei érzékével minden zeneszerszám megszólal a kezében, még a cimbalom is. A Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttesnél végzett munkája is bizonyítja rátermettségét. Én? Valószínűleg zenészként folytatom a pályámat, de ehhez még sokat kell tanulnom. Sándor-Zsombor: Családalapításban is gondolkozunk. Viszont jelenleg két végén égetjük a gyertyát, szeretjük a munkánkat, építjük karrierünket. Ez viszont nem jár áldozat nélkül: zokszó nélkül kelünk hajnalban, éjfél után térünk nyugovóra. Ügy érezzük, örökké fiatalok maradunk, de az élet mást mutat, s tervezni kell a jövőnket is. Itt említhetjük a családot, a gyermeket, akinek átadhatjuk azokat az értékeket, amiket mi is kaptunk, megszereztünk. Nehéz családban gondolkodni, amikor az embernek minden perce be van osztva, például egy másfél hónar> Úgy érezzük, örökké fiatalok maradunk, de az élet mást mutat, s tervezni kell a jövőnket is. pos amerikai turnénál nincs magánélet, apelláta. Viszont számos kollégánk él boldog házasságban, s a munka mellett vállalják a szülői hivatást is. Szüléink erős habitusúak, s ebben a szellemben neveltek minket is. Belénk oltották az élet tiszteletét, a másik ember megbecsülését. A nyugodtság, a tisztelettudás, a munka szeretete, a dolgaink értékelése, a becsület szerepelt az értékrendben, s ez gyökeret vert bennünk is. Sokszor belehalljuk egymásba a szüleinket. Megmosolyogjuk a másik gesztusát, mintha őket lámánk. A családalapítást mérlegelve fülünkben csengenek édesanyánk szavai: gyerek, gyerek, gyerek! Jó géneket örököltünk, s reméljük, ebben a szellemben nőhetnek fel - fél tucatjával - leendő kölykeink is. Csermák Zoltán (Fotók: Juhász Sándor és Zsombor archívuma)
