Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-30 / 25. szám
6 KULTÚRA 2019. január 30. | www.ujszo.com Szomorúbbak, dühösebbek Egy tanulmány szerint a dalszövegek sokat változtak az elmúlt hét évtizedben Billie-Joe Armstrong, a Green Day énekese közismerten Trump-ellenes, és véleményét a szövegeibe is becsempészi (Képarchívum) RÖVIDEN Pozsony mint szimbólum Budapest. Muszatics Péter 2016- os Utazás Európa mélyére című könyvéből készít dokumentumfilmet Sopsits Árpád rendező. A könyv sajátos portrét ad Közép-Európáról. A készülő film - két város, Lemberg és Pozsony bemutatásával - Magyarország és Közép-Európa helyét, határait keresi a 20. és a 21. század változó Európájában. Sopsits Árpád legutóbb egy játékfilmmel, A martfűi rémmel aratott komoly kritikai sikert, amely kilenc Magyar F ilmdíj at nyert 2017- ben, köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó elismerést is. A Balázs Béladíjas művész többek között a Céllövölde, a Video Blues és a Torzók című filmek rendezőjeként lett ismert, de színházakban is dolgozott. A dokumentumfilm forgatása nyáron kezdődik, és a tervek szerint RTL fogja bemutatni. (k) Angelina Jolié üldözőé thrillerben Los Angeles. Angelina Jolié szerepet vállalt a Those Who Wish Me Dead (Akik a halálomat akaiják) című thrillerben, amelyet Taylor Sheridan rendez a saját forgatókönyvéből. A Variety értesülése szerint Sheridan Michael Koryta azonos című, 2014- ben megjelent regényéből úja a forgatókönyvet. A regényben egy 14 éves fiú brutális gyilkosság tanúja lesz, ezért hamis személyazonossággal egy olyan zaklatott kamaszok számára in(Képarchívum) dított programban rejtik el, amelynek résztvevői a vadonban való túlélést tanulják. A gyilkosok azonban nem adják fel, és módszeresen végeznek mindenkivel, akinek köze lehet a fiúhoz. A filmet a montanai vadonban forgatják májustól. (MTI) Áprilisra csúszik a Dixie Kings-koncert Pozsony. A ma estére hirdetett Dixie Kings of Hungary/ ex- Benkó Dixieland Band pozsonyi koncertje betegség miatt új időpontban, április 9-én, kedden este 7 órai kezdettel lesz az eredetileg tervezett helyszínen, a Majestic Music Clubban (Karpatská 2), az egykori YMC A épületében. Az elóKONCERT műsoriroda szervezésében megvalósuló koncertre megváltott jegyek érvényesek maradnak. (k) ÖSSZEFOGLALÓ A popzene sokat változott az idők során, és a 2019-es dalok észrevehetően különböznek az 1960-as és 1970-os évek számaitól. De nem csak a zene lett más, egy új kutatás szerint a dalszövegek is változtak: dühösebbek és szomorúbbak lettek. A michigani Lawrence Műszaki Egyetem számítógépes adattudósai kvantitatív elemzéssel vizsgálták meg, hogy az 1950-es évektől 20lóig, több mint hét évtized alatt milyen változások történtek a popzenei szövegekben. Eredményeik szerint a düh és a szomorúság kifejezése fokozatosan nőtt, mig az örömé egyre csökkent. A Journal of Popular Music Studies című folyóiratban publikált kutatás két vezető szerzője, Kathleen Napier és Lior Shamir több mint hatezer dalszöveget elemzett visszamenőleg a Billboard éves százas toplistájáról, amelyen a legnépszerűbb számok szerepelnek, és így jól tükrözi a rajongók preferenciáit. A kutatók minden számot automatikus kvantitatív érzelemelemzésnek vetettek alá, amellyel meghatározták a dalok érzelmi töltését. A toplista számainak érzelmeiből minden évre megállapítottak egy átlagot, és az éves átlagból határozták meg, hogy az egyes években egy adott érzelem kifejezése nőtt, csökkent vagy nem változott. Az elemzés kimutatta, hogy az évtizedek során a düh folyamatosan nőtt a popzenei számokban: az ötvenes évek közepén megjelent számok voltak a legkevésbé haragosak, a düh kifejezése pedig azóta egyre növekedve 2015-ben érte el csúcspontját - olvasható az Eurekalert tudományos hírportálon. Abban az évben a hiphop-dalok domináltak a Billboard-listán, a stílus előretörése az évtized elejétől fi-JUHÁSZ KATALIN Szombaton debütált a Sundance fesztiválon a Leaving Neverland című dokumentumfilm, amely új részleteket tár fel Michael Jacksonnak a fiúgyerekekhez fűződő meghitt viszonyáról. Kitört a botrány, a popsztár családja karaktergyilkosságról és nyilvános lincselósről beszél. „A sztársága csúcsán Michael Jackson hosszú távú kapcsolatba került két fiúval és a családjaikkal. A fiúk a kapcsolat kezdetekor 7 és 10 évesek voltak. Most a harmincas éveikben járnak, és elmesélik a történetüket arról, hogy Jackson hogyan zaklatta őket szexuálisan” - áll a mintegy négyórás film szinopszisában. A 2009-ben meghalt popsztárt korábban többször vádolták gyerekmolesztálással, de 2003-ban a bíróság felmentette. Az is köztudott, hogy több mint 20 millió dollárt fizetett ki különböző peren kívüli gyelhető meg, és napjainkban is folytatódik. Az is kiderült a kutatásból, hogy a szomorúság, felháborodás és félelem kifejezése szintén egyre növekedett a vizsgált időszakban, bár visszafogottabban, mint a haragé. Előtérbe kerültek ugyanis a közéleti témák, az egész társadalmat érintő problémák vagy negatív tendenciák, ami azt jelzi, hogy a dalszövegírók fontosabbnak tartották megfogalmazni saját véleményüket és kevésbé megállapodások keretében olyanoknak, akik szintén ezzel vádolták. A filmben szereplő egyik fiatalember korábban úgy nyilatkozott, hogy sokszor aludt ugyan Jackson házában, de az énekes egyszer sem zaklatta őt. A filmben már azt állítja, olyan traumatikus emlékei voltak, hogy inkább eltemette őket magában. A film másik szereplője is megvádolta már az énekest, az ő keresetét is elutasították. A Leaving Neverlandet az a Dán Reed készítette, aki a 2014-es, nagy port kavart The Paedophile Huntert is jegyzi. Egyelőre nem tudni, hol látható legközelebb, illetve melyik tévécsatorna vásárolja meg, az azonban bizonyos, hogy a Salt Lake Cityben zajló Sundance fesztiválon eddig ez a film szította a legtöbb indulatot. Az énekes rajongói a mozi bejáratánál tüntettek a film ellen, amelyről egy kritikus később azt írta, négyszázszor kell lezuhanyoznia ahhoz, hogy újra tisztának érezze magát. Többen állították, hogy sokkal durvább részletek derültek ki belőle Jackson vélt pedofíliájáról, mint azt bárki gondolta volna. érdekelték őket a közönség reakciói, azaz kockázatot vállaltak. Az öröm az ötvenes évek végén volt domináns érzelem a popszövegekben, sokan énekelték meg például a beteljesült szerelmet, illetve a pozitív kilátásokkal teli vágyakozást. Ezt követően viszont egyre csökkent az optimizmus, amiben közrejátszhattak a hatvanas évek politikai mozgalmai, a vietnami háború, a faji zavargások. Ha nem is minden sláger A popsztár családja ellentámadásba lendült: nyilatkozatot adtak ki, amelyben az áll, hogy a film alkotói egy magát megvédeni már nem képes ember ellen követtek el karaktergyilkosságot, illetve nyilvános szövege volt szomorú vagy dühös, az öröm kifejezése visszafogottabbá vált. A hanyatlást csak a hetvenes évek közepe törte meg, amikor a dalszövegekben hirtelen kiugróan megnőtt az optimista kicsengésű szövegek aránya. Ez a diszkókorszak kezdetével magyarázható - a ritmusos, melodikus zenéhez nem illett a szomorú szöveg. A vidám diszkó ellenpólusaként a hetvenes évek második felében megjelent a punkmozgalom, amely egyre több figyelmet követelt magának, és ezek a dühös, szókimondó dalok hamarosan a slágerlistákra is feljutottak, azaz bekerültek a mainstreambe. A'nyolcvanas évek új hulláma folytatta ezt a kritikus, közéleti hangnemet, a társadalmi problémák gyakran magánéleti gondokkal mosódtak össze a szövegekben. A tanulmány szerint az ötvenes években a zenerajongók is elsősorban az örömteli, vidám dalokat kedvelték és várták. A mai zenefogyasztókat azonban sokkal inkább érdeklik azok a számok, amelyek szomorúságot vagy dühöt fejeznek ki. Sokan érzik úgy, hogy a szövegírók helyettük fogalmaznak meg bizonyos problémákat, az ő véleményüknek adnak hangot. Emellett elvárják, hogy a könnyűzene a szórakoztatás mellett valami plusz értéket is nyújtson. Az Egyesült Államokban például Donald Trump elnöksége alatt, illetve már a választási kampány során látványosan nőtt a Trump-eílenes, illetve konkrét belpolitikai ügyekre reagáló dalok száma. A zenészek igyekeztek latba vetni népszerűségüket, és ily módon is hatni rajongóikra. Az amerikai könnyűzene rég volt ilyen politikus, mint ezekben az években. ,,A dalszövegek érzelmeiben bekövetkezett változások nem feltétlenül tükrözik azt, amit a zenészek vagy szövegírók ki akarnak fejezni, sokkal több közük van ahhoz, hogy az egyes években mit akarnak hallani a zenefogyasztók”—állítja Lior Shamir. Az alkotók tehát gyakran alkalmazkodnak az igényekhez. fluk) lincselést. Nem is törekedtek az igazság kiderítésére, csak a két állítólagos áldozat és rokonaik szólalnak meg a filmben, Jackson mellett senki sem tanúskodik. Szerintük a két férfi „a megtévesztés mestere”. Dokumentumfilm a molesztáló Michael Jacksonról Michael Jackson a filmben szereplő, akkor 10 éves Jimmy Safechuck társaságában 1988-ban (Képarchívum)
