Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-29 / 24. szám

12 FUTBALLTÖRTÉNELEM FOCITIPP 2019. JANUAR 29. www.ujszo.com E zzel a lépéssel egy újabb mérföldkő­höz érkezett a lab­darúgás fejlődés­­története, így nem árt felidézni, hogy honnan is indult a futball egységes sza­bályrendszerének kialakulása, és milyen állomások követték egymást ezen a téren. Új sportágként a futball futó­tűzként kezdett el terjedni a 19. század közepétől az angol iskolákban, ám mindenhol mások voltak a szabályok. Volt, ahol kézzel is lehetett érinteni a labdát, máshol az ellenfelek szabadon csépelték egymást, néhol csak páran, máshol meg tömegesen játszottak le egy-egy mérkőzést. Megalakul az FA, szétválik a rögbi és a futball Az első erőfeszítéseket egy közös szabályzat kialakítá­sára Cambridge-ben tették 1846-ban, ahol az egyetem találkozót szervezett a legna­gyobb iskoláknak. Hét óra és ötvenöt perces eszmecseréjük után fogadták el a „Cambrid­­ge-i Szabályzatot”, melyből sajnos egyetlen példány sem maradt fenn. Ugyanakkor ala­pul szolgált a legrégebbi fenn­maradt szabályzatnak, amit az uppinghami iskola aligazgató­ja, J. C. Thring vetett papírra 1862-ben. Az általa „a legegyszerűbb játéknak” hívott sportág sza­bályait végül 1863. december 1-jén jelentette meg a néhány hónappal azelőtt megalakult The Football Association (FA), vagyis a Labdarúgó-szö­vetség (ekkor még nem volt szükség rá, hogy megkülön­böztessék országok szerint, de valójában az angol labdarúgó­szövetségről van szó). Ezen a megbeszélésen dőlt el az is, hogy az FA és a Rugby Uni­on útjai végleg szétválnak, és mindkét irányzat a maga útját kezdte el járni. Ezután a lab­darúgás újabb szabályai több évtizeden keresztül az FA ülé­sein születtek mez. A videóbíró bevezetésével egy újabb mérföldkőhöz érkezett a labdarúgás fejlődéstörténete - a BL-ből száműzik a szarvashibákat (Fotó: tasr/ap) A szokásjogtól a videóbíróig: a futballszab ályokfejlődéstörténete 2018. december 3-án az UEFA bejelentette, hogy a hamarosan folytatódó Bajnokok Ligája kieséses szakaszában már a Video Assistant Referee (VAR), vagyis a videóbíró is használatba lép. A videóbíró a BL mellett az Európa Ligában, a Nemzetek Ligája négyes döntőjében és az U21-es Európa-baj­­nokságon is debütálni fog 2019-ben. Már több nagy bajnokságban - például a Serie A és a Bundesliga küzdelmeiben - is használják a videóbírót, sőt a legutóbbi világbajnokságon is komoly szerepet kapott, és a tesztek annyira sikeresek voltak, hogy az UEFA szerint kár lenne várni az alkalmazásával. is tartózkodik. Ekkor került „tető” a kapukra, ugyanis ad­dig bármilyen magasságban „ért” a gól. A következő évben arról határozott az FA, hogy minden esetben kirúgás követ­kezik, ha az alapvonalon megy ki a labda, függetlenül attól, hogy melyik gárda rúgta ki azt. 1870-től tilos volt a labda kéz­zel való érintése. Ekkor vezet­ték be azt is, hogy a szünethsn térfelet cseréltek a csapatok, amennyiben nem esett gól az első félidőben. 1871-ben már megkülönböztették a kapus pozícióját, a „portás” kézzel is érinthette a labdát. Az ezt követő esztendőben került bevezetésre a szöglet, valamint a közvetett szabadrú­gás (ekkor még csak a kezezést büntették így). 1873-ban lett a játék része a bedobás, valamint megtiltották a kapusoknak, hogy „vigyék” a labdát. 1874- ben említik először egy „já­tékvezető” személy ténykedé­sét, addig a csapatkapitányok megegyezése szerint alakultak a vitás esetek. Ekkor már nem csupán a kezezést, hanem a lest és a durvaságot is szabadrú­gással díjazták. 1875-től nem lehetett szögletből, illetve sza­badrúgásból gólt elérni, a felső kapufának pedig vagy lécből, vagy szalagból kellett lennie. 1877-től a bedobás már bár­mely irányba megtörténhetett, előtte ugyanis csak az oldalvo­nalra merőlegesen lehetett el­végezni a bedobást. Az ezt kö­vető évben már a bedobásra is vonatkozott a lesszabály. 1881- től a játékvezető döntött a vitás esetekről, ekkor már a kiállítás is a büntetés része lehetett. 1882 végén az angol, a skót, az északír és a walesi szövet­ség közösen határoztak arról, hogy egységesítik az Egyesült Királyság labdarúgását. Mind­erre azért is volt szükség, mert a nemzetközi mérkőzések ko­moly bonyodalmat okoztak abból a szempontból, hogy - az etikát követve - mindig a házigazda szabályrendsze­rét követték, melyek ekkor még nagyon eltérőek lehettek. Ezért a tanácskozás alkalmával lefektették, hogy szöglet után nincs les, a kapus kettőt léphet a labdával, a kirúgást csak elő­re lehet elvégezni, a kapu felső része is csak fából készülhet, és kötelező az oldalvonal (egészen addig zászlók jelezték a pálya szélét). Ezen ülésen született döntés arról is, hogy a bedo­bást két kézzel, a fej fölül kell elvégezni. Ennek a tanácsko­zásnak a következményeként fogható fel az előbb említett négy szövetség 1886-os lon­doni ülése is, mely egyben az A labdarúgás szabályalkotó testületé, az IFAB Az International Football Association Board megalakulá­sakor a négy alapító szövetség (angol, skót, északír, walesi) két-két küldöttel képviseltette magát, és mindenkinek egy szavazati joga volt. A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó-szövet­ség) 1904-es megalakulásakor a tagszövetségek kinyilatkoz­tatták, hogy számukra továbbra is az IFAB által lefektetett szabályok az iránymutatóak. 1913-ban már a FIFA is helyet kapott az IFAB-ban, és két szavazattal rendelkezett, ám a régi tagoknak még mindig nem kellett a FIFA jóváhagyása a szabályok megváltoztatásához. Aztán közel 50 évre volt szükség, hogy az IFAB alapítói is elismerjék, hogy a FIFA számára is csak a labdarúgás fejlődése a legfőbb szem­pont, ezért 1958-ban a FIFA szavazatai jogát megduplázták. Napjainkban már egyetértésre van szükség a szabályok módo­sításához, ugyanis az Egyesült Királyság szövetségei és a FIFA sem tudnak döntést hozni egy­más nélkül, mivel ugyanannyi szavazati joguk van. Az IFAB egy évben kétszer ülésezik, és kissé bonyolult működésének egyik lényeges pontja, hogy bármely szövetség nyújthat be javaslatot a szabályokra vonatkozóan, ám a tervezet­nek hosszas procedúrát kell megélnie, hogy a gyakorlatban is bevezetésre kerüljön. A szabálydömpingtől az IFAB-ig 1866-ban a rögbiszerű les­szabályt felváltotta a „három­emberes szabály”, mely szerint nincs les, ha a labdát kapó játékos és a labdát adó társa között legalább három ellenfél

Next

/
Oldalképek
Tartalom