Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-24 / 20. szám

Pár gondolat a pályaválasztásról... Főiskola - elég rövid összetett szó, ami sokakban nagyon vegyes érzelmeket ébreszt. Egyesek örülnek, s alig várják, hogy végre bele­kóstolhassanak a vonzó egyetemi diákéletbe, másokat a tudásvágyuk hajt, vagy új embereket akarnak megismerni. vannak olya­nok is, akik félnek, bi­zonytalanok - egyrészt mert alaptermészetükből adódóan rettegnek a környezetváltástól, nehezebben alkalmazkodnak, másrészt nem biztosak abban, hogy jól döntöttek-e, megfelelő szakmát, iskolát választottak-e, illetve hogy egyáltalán tovább akarnak-e tanulni. Nem is olyan régen a főiskolai vég­zettségnek még igazi presztízse volt. Ma ez standardnak számít, sok fi­ataltól egyszerűen elvárják, hogy szerezzen valamilyen diplomát, miközben az egyetemi végzettség már nem garancia arra, hogy a vég­zősnek biztos, jól fizetett állása lesz. Harc a diákokért Az utóbbi tíz évben a felsőoktatási intézményekben évente csökkent a hallgatók száma, és a demográ­fiai hullám a főiskoláknak komoly fejtörést okoz, ugyanis továbbra is fejpénzt kapnak. Ez azt jelenti, hogy a finanszírozásuk a diákok számától függ - minél kevesebben jelentkeznek és iratkoznak be az alsóbb évfolyamokba, annál keve­sebb pénz vándorol az adott intéz­mény kasszájába. Ebből kifolyólag a főiskoláknak sokszor harcolniuk kell az új hallgatókért. Kérdéses azonban, hogy e harc során milyen fegyvereket vernek be. Van, ahová könnyű felvételt nyerni: vagy nincs is felvételi vizsga, vagy olyan egy­szerű, hogy szinte mindenki meg­csinálja, s a hallgatókat később, az első két évfolyamban szűrik meg. Az életképesek, a tehetségesek sike­resen veszik az akadályokat, a töb­biek pedig az első sikertelen vizsgák után feladják, s ádépnek egy másik szakra vág}' iskolába, egyesek pedig végképp búcsút mondanak a tanu­lásnak. Pályamódosítás Ha menet közben tudatosítjuk, hogy a kiválasztott szakma nem nekünk való, nem érdekel, nincs hozzá tehetségünk, soha sem késő pályát módosítani, a korábbi dön­téseket mindig felül lehet bírálni, ám sokkal bonyolultabb dolog, mint eleve jó úton elindulni. Ép­pen ezért a pályaválasztást nem szabad elkapkodni, s a középisko­lák végzőseinek most alaposan meg kell fontolniuk, mihez kezdjenek az életükkel. Ideális esetben a fiata­lok tudják, mi érdekli őket, mihez van tehetségük, milyen szakmák iránt van kereslet a munkaerőpi­acon, s mindezt figyelembe véve mérlegelik, amikor eldöntik, to­­vábbtanuljanak-e, illetve hogy mi­lyen iskolát válasszanak. Mire van kereslet? A felsőoktatási intézményeknek is rugalmasan alkalmazkodniuk kel­lene a változó munkaerőpiachoz. Sajnos, több főiskola manapság olyan problematikus tanulmányi programokat kínál, melyek vég­zősei egyáltalán nem vagy csak nehezen tudnak érvényesülni. Nem árt tudatosítani: a szlová­kiai gazdaságnak a gép-, főleg az autóipar a húzóereje, ami feltehe­tően még sokáig így lesz, úgyhogy műszaki végzettséggel viszonylag gyorsan el lehet helyezkedni, és elég jól fizetett - mintegy 1500 eurós — állásra lehet számítani. Modern korunkban, a számítógé­pek világában az informatikának is van jövője - jelenleg ez az egyik legjobban fizetett ágazat. Ezen­kívül a közgazdász végzettséggel rendelkezők előtt is számtalan le­hetőség és munkavállalási forma áll, az igazán tehetségesek jól he­lyezkedhetnek, és jól is kereshet­nek. Noha pénzorientált világban élünk, a pszichológusok szerint nem a legszerencsésebb, ha a jö­vőbeli szakmánk kiválasztásakor főleg és kizárólag az lebeg a sze­münk előtt, hogy az egyes foglal­kozások esetében milyen fizetésre lehet számítani. Jó, ha van pénze az embernek, de önmagában nem boldogít. Olyan szakmát kell vá­lasztani, hogy később örömmel járjunk munkába! Több szempont A konkrét felsőoktatási intézmény kiválasztását számos tényező be­folyásolja. Fontos, hogy milyen messze van a lakhelytől, lehet-e kollégiumot intézni, valamint so­kat nyomhat a latban az egyes in­tézmények presztízse, színvonala, felszereltsége és nem utolsósorban a család anyagi helyzete. Noha a közoktatás díjmentes, a továbbta­nulás nincs ingyen, úgyhogy a jövő megtervezésekor ezt is szem előtt kell tartani. Aki nem tudja, mihez kezdjen az életével, s képtelen eldönteni, to­vábbtanuljon-e, pszichológustól, pályaválasztási szaktanácsadótól, a tanáraitól és a szüleitől kérhet se­gítséget. Mellékletünkkel szintén próbálunk útmutatóval szolgálni, igyekszünk segíteni jobban tájéko­zódni az egyetemek kínálatában és a pályaválasztásban. (sza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom