Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-24 / 20. szám

www.ujszo.com I 2019. január24. KULTÚRA 9 Lélekkel mélyen átitatott portrék Huszárik Zoltán rajzaiból és Markovics Ferenc standfotóiból látható kiállítás a Pozsonyi Magyar Intézetben TALLÓSI BÉLA A Pozsonyi Magyar Intézet két kiemelkedő jelentőségű kiállítással ünnepli a magyar kultúra napját. A „Csontváry én vagyok" című az egyik, amelyet kedden nyitottak meg az intézet székházéban: ezen Huszárik Zoltán rajzai, valamint Markovics Ferenc standfotéi láthatók. A másik tárlatot - melynek címe: A természet magányos, zseniális ván­dorai - ma 17 órakor nyitják meg a Pozsonyi Városi Galéria, Mirbach­­palotabeli kiállítótermében. Ez Csontváry Kosztka Tivadar és Med­­nyánszky László alkotásaiból kínál válogatást a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből. A kiállítás kivételes lehetőség és alkalom arra, hogy a művészeti anyagot ilyen for­mában első alkalommal csodálhassa meg a pozsonyi közönség. Nem vé­letlenül olvasható a Magyar Intézet ajánlójában, hogy a látogatók mind­két rendezvényen a magyar művészet olyan alkotásaival találkozhatnak, melyek hatásukban messze túlnőtték a Kárpát-medence határait, és jelen­tőségük az egyetemes emberi kultúra mércéjével mérhető. A filmművész-grafikus Huszárik Zoltán alkotói pályája igen rövid, az általa létrehozott művek — az Elégia, a Capriccio, a Tisztelet az öreg­asszonyoknak, az Amerigo Tot, az A piacere - azonban a filmművészet remekei közé tartoznak. S még nem említettük két legendás nagyjáték­filmjét, a Szindbádot és a Csontvá­­ryt. Ezekhez társulnak Huszárik Zoltánnak a filmekkel szinte napló­­szerűen együtt megszületett rajzai. Aki a zseniális filmművész életmű­vét értelmezi, meg kell említenie sokoldalúságát, a képzőművészi és írói tehetséget, mely a filmmű­vészetben nyerte el végső kifejezési formáját - fogalmaz Ágh István a budapesti Műcsarnokban tavaly rendezett Huszárik Zoltán rajzai Markovics Ferenc fotója Huszárik Zoltánról (Képarchívum) című kiállítás katalógusának elősza­vában. Huszárik addig nem látott ké­pi univerzumot teremtett filmjeiben és rajzaiban, sűrített képszavakkal fogalmazva, új nyelvi logika, új rit­mus szerint. Ebből az univerzumból a pozsonyi kiállítás megnyitójának napján a közönség nemcsak a tárlat képi anyagát nézve kapott ízelítőt, hanem a Csontváry című filmmel is. Medve Mihály, a budapesti Mű­csarnok kurátora úgy fogalmazott, hogy a kiállítás látogatói „nagy urak” vendégei: Huszárik Zoltáné, Csont­­váryé az örökkévalóságból, továbbá Markovics Ferencé, aki fantasztikus fotókat készít a mai napig. „Olyan emberek vendégei e rajzok és fotók nézői, akik számára az alko­tás kereső út, önmaguk vizsgálata. Teremtő út ez, amely egyszerre sze­remé megfogalmazni és műbe önteni a létezés szépségét es rettenetét. Mar­kovics Ferenc az ezerszínű önkereső létet, a keresést kifejező arcokat fo­tózta filmforgatás közben. így szü­lettek meg lélekkel mélyen átitatott portréi” - mondta Medve Mihály. A február 28-ig megtekinthető pozsonyi kiállítást Huszárik Kata, színművész, Huszárik Zoltán lánya nyitotta meg. „Édesapámat leginkább Szind­­báddal azonosítják. Ennek a kiállítás­nak viszont az a címe, hogy »Csont­váry én vagyok« - kezdte ismertető­jét Huszárik Kata. - Nem véletlenül, hiszen volt ő Szindbád, és volt ő Csontváry is. A »Csontváry én va­gyok« idézet egy nem sokkal a Csontváry-film forgatása után édes­apámmal készült interjúból. Minden igazi és valamirevaló nagy alkotás, illetve minden igazi és valamirevaló nagy alkotó onnan ismerszik meg, hogy nagyon-nagyon őszinte, illetve valamilyen módon önmagát keresi, és önmagáról beszél. Az így született művek olyanok, amelyek nem múl­nak el, amelyeket nem visz el az idő. Éppen az ilyen már-már szemérmet­len kitárulkozásban és szemérmetlen keresésben találom meg azt a köz­vetlen kapcsolatot, időtől függetle­nül, amelytől egy-egy alkotás fontos lesz számomra. Ezt tudatosítva, nem az a kérdés, hogy édesapám Szindbád-e vagy Csontváry, mert valószínűleg mindkettő, hanem sok­kal inkább az, hogy miért éppen Szindbádot és miért éppen Csontvá­­ryt vélte alkalmas alanynak arra, hogy önmagáról beszélhessen. Azt gondo­lom, hogy Szindbád is és Csontváry is, és ide sorolom édesapámat is a sor­ba, nagyon sok hasonló tulajdonsá­got mutatnak. Mindannyian keres­tek... lázasan kerestek valamit. Mindannyian utazók voltak a szó szoros és átvitt értelmében. Keresték azt - édesapám szavaival élve -, ami a születés és a halál között van. Ke­resték azt, hogy miért vagyunk itt, és mi a dolgunk itt. S hogy miben, hol ta­lálható az igazság? Mindhárman ugyanarra a következtetésre jutottak: önmagában nincs olyan, hogy élet, olyan, hogy igazság. Megélt pillana­tok vannak, egymásra rakódó idők és egymásra rakódó igazságok. Az idők és igazságok rakodását hasonlíthat­juk ahhoz, ahogyan a festő a festéket keni fel a vászonra. Az egyik szín el­fedi a másikat, de közben megválto­zik a tónusa. Egymást követő film­kockák vannak így. Ha édesapám filmjeiben külön-külön kockáznánk a képeket, külön-külön műalkotásként is megállnák a helyüket. Ez a három álmodó, utazó és kereső ember az egyetlen lehetséges utat találta meg a túlélésre. Azt, hogy valamilyen mó­don a pillanatot kell megállítani. A pillanat megállítása lehet egy fest­mény, de lehet sok-sok egymást kö­vető filmkocka is. Lehet egy-egy rajz. Ilyen pillanatmegállítók a kiállításon látható rajzok. Egyfajta törekvésnek a lenyomatai ezek, annak, hogy az el­­múlót valahogy lefékezzük és meg­állítsuk. Nem véletlen, hogy mind­hárman túlélték, túlélik az elmúlót.” „Keresték azt - édesapám szavaival élve ami a szü­letés és a halál között van. Keresték, hogy miért va­gyunk, és mi a dolgunk itt." Huszárik Kata Huszárik Kata a Csontváry-film forgatásán készült rajzokkal kap­csolatban gyerekkori élményeit is felidézte megnyitóbeszédében. „Ennek a túlélésnek és igazságke­resésnek nem voltam tudatában, amikor gyerekként néhány napot a Csontváry-film forgatásán tölthet­tem. Leginkább csak arra emlék­szem, hogy ott ugráltam fürdőruhá­ban, és nagyon élveztem, hogy én vagyok a rendező lánya, és hogy ne­kem mindenhova szabad felmász­nom és mindent szabad megnéz­nem. Nem tudtam akkor, hogy mi­nek vagyok a részese. Mint ahogy azt sem, hogy mit kell keresni benne, hi­szen a gyerek ideje mindig más, mint a felnőtté. Ahogy telt, telik az idő, és én is lassanként megélem az egy- * másra rakódó, múló pillanatokat, egyre inkább felfedezem a képeket, a filmeket, édesapám rajzait, ben­nük a pillanatot, amelyet apu meg­próbált továbbéltetni azáltal, hogy papírra vetette.” A világ legnagyobb múzeumi LCD-fala a Szépművészetiben Keddtől használhatja a közönség a világ legnagyobb, érintőképernyős múzeumi LCD-falét a Szépművészeti Múzeum Márvány csarnokéban. Budapest. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) támogatásával meg­vásárolt eszköz csaknem háromszáz műtárgy adatait jeleníti meg inter­aktív módon. A tizenöt méter hosszú múzeumi fal olyan élményt nyújt, amelyhez másképpen nehezen lehetne hozzá­jutni - hangsúlyozta a berendezés bemutatóján Gerhardt Ferenc, az MNB alelnöke. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója hozzátette: a jegybank 150 millió forintos támo­gatása nélkül nem tudták volna be­szerezni a hatalmas LCD-falat, amellyel azok figyelmét is az állan­dó gyűjtemény kincseire szeretnék irányítani, akik már jártak az állandó kiállításban. Mint hozzátette, az ok­tóber 31-i újranyitás óta már több mint százezren látogattak el a Szépművészetibe, a vendégek több­sége pedig ismét rácsodálkozott a megújult állandó kiállításra is. Az LCD-fal ezért csak a gyűjtemény olyan darabjait mutatja be, amelyek jelenleg is részei az állandó tárlat­nak: az egyiptomi Obirodalom ko­rától a 18. századig mintegy három­száz festményt, szobrot és egyéb műalkotást - számolt be Baán Lász­ló főigazgató. Back István, az LCD-falat kifej­lesztő Back és Rosta Kft. alapítója elmondta, hogy Kínában már szám­talan múzeumban, bevásárlóköz­pontban, repülőtéren megtalálható a Magic Wall néven ismert eszköz, melyet azonban ekkora méretben még sehol nem állítottak fel. A hu­szonegy kijelzőből összeálló inter­aktív falat egyszerre akár 30-40 lá­togató is használhatja - közölte. A magyar kultúra napján átadott LCD-fal segít a látogatóloiak össze­állítani a kiállításban bejárandó út­vonalat, de utólag is érdemes felke­resni a QR-kódok segítségével okostelefonra is letölthető rengeteg pluszinformáció kedvéért. (MTI) A huszonegy kijelzőből összeálló interaktív falat egyszerre akár 30-40 látogató is használhatja (Fotó: MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom