Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-19 / 16. szám
Szécsi Noémi tárcája a Szalonban 2019. január 19., szombat, 13. évfolyam, 3. szám A nagy online-kalauz Szűts Zoltán médiakutatót, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem műszaki pedagógia tanszékének docensét kérdeztük a frissen megjelent Online - Az internetes kommunikáció és média története, elmélete és jelenségei című könyve kapcsán. ány órát tölt naponta online? Mivel a telefonom ébreszt reggel hatkor, rögtön megnézem az e-mailjeimet, bár erről, azt hiszem, le kellene szoknom. Napközben folyamatosan online vagyok, ez azonban nem azt jelenti, hogy le sem veszem a szemem a képernyőről, hanem szelektálok az érkező levelek és üzenetek között, hogy mit válaszoljak meg azonnal, és mit később. A munkám szorosan kapcsolódik az online térhez és az infokommunikációs eszközökhöz, így valószínűleg a generációm átlagához képest több időt töltök online. Online kommunikációval és médiával, illetve digitális pedagógiával kapcsolatos tárgyakat oktatok az egyetemen. Ahhoz, hogy felkészült legyek, az ehhez kapcsolódó alkalmazásokat, tartalmakat és jelenségeket a gyakorlatban is meg kell ismernem, bár alapvetően elméleti szakember vagyok. Tudnom kell, melyek az aktuális mérnek, kipróbálni, mitől válik népszerűvé egy applikáció. A szakirodalomban való tájékozódáshoz is az internetet használom, a tudományos adatbázisokat vagy a folyóiratok honlapját közvedenül érem el. De segítséget jelent számomra az is, ha a kollégák megosztják például a Facebookon a legújabb publikációjukat, így gyorsan értesülhetek róla. A kooperáció híve vagyok, tehát kifejezetten örülök, amikor ismerősök tudósítanak sikereikről és ajánlják munkájukat, mert könnyű együttműködést kialakítani. De konkrét számokkal válaszolva, az okostelefonom képernyőjét 2, valamelyik számítógépem kijelzőjét pedig ádagosan napi 8 órát nézem, hétvégén valamivel kevesebbet. Hogyan változtatta meg az embert az internet megjelenése? Milyen térbe érkezett, és milyen társadalmi, kulturális változásokat idézett elő? Talán nem túlzás azt állítani, hogy az internet minden korábbi találmánynál, technológiánál és rendszernél nagyobb mértékben alakította át kultúránkat és társadalmunkat. Még az oly forradalmi könyvnyomtatásnál is. Magába olvasztotta valamennyi, a megjelenése előtt domináns tömegkommunikációs eszköz és médium tulajdonságát. A távíróhoz hasonlóan nagy távolságokba továbbítja az üzeneteket, az információk szállítására a telefonvezetékeket is használja, sőt, a felhasználók telefonálhatnak, tévét nézhetnek vagy rádiót hallgathatnak az interneten. A rálióhoz oly módon is kapcsolódik, hogy a vezeték nélküli internet épp a rádióhullámok technológiájára épít. Korábban ilyen szintű egybeolvadásának nem lehettünk tanúi a kommunikáció és média területén. De tágabban közelítve a kérdést elmondhatom, hogy kultúránk egyre inkább digitálissá és interaktívvá válik. Ez alatt azt értem, hogy azok, akiknek napi rutinja az internethasználat, egyre inkább arra vágynak, hogy mindent azonnal, online, egy kattintással érjenek el. Ez persze nem azt jelenti, hogy eltűnnek majd a könyvek, funkciójuk, példányszámunk azonban átalakul. Ironikus módon úgy gondolom, például, hogy a most megjelent Online című kötetem nyomtatott változata sokkal tovább lesz elérhető, mint az azzal megegyező tartalmú e-könyv. Ez azt is jelenti, hogy a digitális kultúra szavatossága sokkal rövidebb, miközben az értékeket minden eddiginél gyorsabban tudja továbbítani a polgároknak. Számos esetben előfordul például, hogy pár évvel ezelőtt még online elérhető tartalmak már a 404-es hibakódot jelzik, azaz ,A keresett oldal nem található”. A könyvekkel ilyen probléma nincs. A társadalmi vál» Szűts Zoltán tozásokra kitérve: a történelemben még korábban nem volt rá példa, hogy egy látszólag infrastrukturális fejlesztés - hiszen technológiai értelemben egy hálózatról beszélünk - ilyen hatással legyen a társadalomra. Ennek indikátorai közül könnyen ragadhatjuk meg a tartalomlétrehozásra, az üzenetek továbbítására, a különböző társadalmi rétegek közti párbeszéd demokratizálására vagy a polgárok nyilvánosságban való aktívabb részvételére gyakorolt hatását. De abba is érdemes belegondolnunk, mekkora funkcióváltáson mentek keresztül a számítógépek. A kezdetben számolásra használt több szobát betöltő eszközök ma már a kultúra, a társadalom és a gazdaság nélkülözheteden elemei. Ez a rendszer gyors léptekkel alakítja át tér- és időfelfogásunkat is. A számítógép, a digitális tartalom, a hálózatok és a nagy sebességű, mindig online állapot véleményem szerint eddig nem látott változásokat hozott. A társadalom dimenziójában átalakította egyebek mellett a nyilvánosság fogalmát, alacsony technikai belépési küszöbével (a Facebookon például bárki képes megosztani tartalmat minden előzetes képzés nélkül) hiányával demokratizálta a kommunikációt. A művészet dimenziójában pedig felforgatta az író-olvasó viszonyt. Gyakran egy-egy alkotás a kommentekkel együtt alkot egységet. A tudás és ismeretszerzés rendszerét sem hagyták érintetlenül a változások, az iskolarendszerünknek ezt figyelembe kell vennie, nem követnie, hanem alkotnia a trendeket. A digitalizálás és könnyű kereshetőség következtében alapműveltségünk átalakult interaktív, globális, decentralizált, bármikor és bárhonnan elérhető, multimédia jellegű, széles skálájú, azonban a korábbiaknál kevésbé bevésődő ismeretek összességévé. Nagyon adatgazdag a könyv, 961 lábjegyzet igazítja el az olvasót. Milyen ideális olvasó képe lebegett a szeme előtt, miközben a könyvet írta? A kiadó milyen célcsoportot szólít meg? Azt vallom, hogy a tudomány nem lehet elitista, nem zárkózhat elefántcsonttoronyba, és nem lehet öncélú. Egy kutatónak egyszerre kell tudnia az akadémiai, egyetemi közeghez, és egyszerre a tudomány iránt érdeklődő, az adott szakmában nem feltédenül jártas olvasóhoz szólnia. Természetesen nem egy munkán belül. Nem beszélve arról, hogy a bölcsészet- és társadalomtudománynak is figyelnie kell arra, hogy a gyakorlatban is alkalmazható ismereteket, eredményeket produkáljon. Nekem például az volt a célom, hogy az olvasót közelebb hozzam ahhoz, hogy megértse, hogyan, milyen szabályok alapján működik az online univerzum, és milyen történelmi előzmények vezettek hozzá. Ezen ismeretek birtokában pedig például tudatosabban használhatja az infokommunikációs csatornákat és az online médiát. És, ha tanár lesz, akkor ezen ismereteket tovább is adhatja, de szülőként is teheti. Az Online a felsőoktatás számára íródott, egyfajta kézikönyv, mely enciklopédikus tudást is kíván átadni. A történetmondásban olyan személyek szerepelnek, akik nevével talán még nem találkozott mindenki. Mark Zuckerberg nevét ismerjük, de ki vett részt az internet alapjainak lefektetésében, ki hozta létra a világhálót? Ezen ismereteket is át kívántam adni. Ha az internettel kapcsolatos kurzusokon kötelező irodalom lesz a munkám, remélem, a hallgatók nem szidnak majd nagyon, hogy egy majdnem 500 oldalas, 961 lábjegyzetet — nagyrészt hivatkozást — tartalmazó munkát kell elolvasniuk. Saját egyetemista tapasztalataimat is felhasználva olyan könyvet kívántam írni, mely egyszerre olvasmányos és megfelel a tudományosság szigorú követelményeinek. Ilyenkor könynyebbé válik az ismeretek elsajátítása is, hiszen a tanulásnak élménynek is kell lennie. Ezért döntöttem például úgy, hogy a narrációt egy történeti szálra fuzzöm, elmesélem az internet történetét, és nem témakörök köré csoportosítom a jelenségeket. Biztos vagyok benne, hogy ez a döntés képes lesz megosztani a kritikusokat, de ezt a rizikót vállalnom kell. Egyébként szerintem a legnagyobb elismerés az egyetemi szférában az, ha a szerző felfedezi, hogy munkái kötelező vagy ajánlott olvasmányok olyan kollégák kurzusain, akiket személyesen nem is ismer. Az Online könyv sikerét, már ha a tudományról beszélve sikerről is beszélhetünk, ezzel lehet majd mérni. Hogyan viszonyul ez a könyv a 2013-ban megjelent A világháló metaforáihoz? Talán erős lenne azt mondani, hogy a most megjelent munka talán egyfajta búcsú az irodalomtól, vagy talán az lenne a pontos megfogalmazás, hogy az irodalom és a művészet beemelése egy mediatizált, digitális térbe. A világháló metaforái terjedelmének csupán az Online harmada, és azt kívánta elbeszélni, hogyan jelent meg a művészet az online térben, és az online tér milyen változást gyakorolt a művészetre. 2013-ban sokkal nehezebb dolgom volt, filoszként mintha még bizonyítanom kellett volna, hogyan függhet össze ilyen szorosan a technológia a művészettel. A most megjelent kötetemben azonban már nem kell meggyőznöm senkit sem, hogy az online kommunikáció és média milyen mértékben áthatja a kultúrát, a társadalmat és a gazdaságot. Bár most is kihívásokkal néztem szembe, ugyanis át kellett hidalnom azt a konstruált szakadékot, mely a történeti adatokra és technikai részletekre koncentráló, szigorúan informatikai munkák vagy éppen a tisztán filozófiai megközelítés között húzódik. Erre pedig a Műegye-1976-ban született Nagybecskereken, jelenleg Budapesten él. Médiakutató, habilitált egyetemi oktató. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem műszaki pedagógia tanszékének docense. A világháló metaforái - Bevezetés az új média művészetébe és az Egyetem 2.0 könyvek szerzője. A Kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen diplomázott, doktorált és habilitált. Kutatási területe az internetes kommunikáció és média, a hypertextualitás, az újmédia művészete, az információs társadalom, a digitális kultúra és pedagógia.
