Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-19 / 16. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2019. JANUAR 19. 31 tem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara, ahol tanítok, ideális terep. Mely változások voltak a legfontosabbak az internet történetében? Az internet történetét más kutatókra is támaszkova több szakaszra osztom. Durva megközelítésben három egymást követő, összekapcsolható, nagyon éles határok nélküli, egymást részben lefedő korszakot különböztetek meg. Az első korszak az 1960-as évektől 1990-ig tart, az ARPANET és más, gyakran különutas hálózatok, eltérő sztenderdű központi és személyi számítógépek, a kisszámú felhasználó és kevés beleélést és interakciót nyújtó tartalom jellemzik. Ebben az időszakban az interneten a kereskedelmi tevékenység tilos volt, és kevesen akartak számítógépet birtokolni, erről a korról akkor is, ha benne éltünk, talán kevés személyes emlékünk van. A második korszak 1990-ben, a világháló megjelenésével kezdődik és nagyjából 2004-ig tart. Egy olyan korról van szó, amikor a hálózat beépült a kultúrába és társadalomba. Ettől kezdve egyre több e-mailt küldünk, és egyre több hírt olvasunk online. Új alkalmazások jelennek meg, de minden nagyrészt a weboldalákról és a csevegésről szól. Amikor megjelenik a fajlcsere, a Napsternek köszönve, közösségek szerveződnek a zenei letöltések köré. A harmadik korszakot a megváltozott felhasználói attitűd fémjelzi. Ez a 2004-től kezdődő közösségi média korszaka, melyben már a felhasználók hozzák létre a tartalmat a szakemberekkel párhuzamosan. Jellemző formái a kornak a blog és a videoblog (vlog), az új tudástárak (Wikipédia), a közösségi oldalak (Facebook), vagy a videómegosztók, hogy csak egypárat említsek. Hogyan változtatta/változtatja meg a számítógép, az internet az olvasás kultúráját? A képernyőről való olvasás a 2000-es évektől egyre inkább beleilleszkedett a mindennapok rudnjába, ugyanis már kellő élményszerűséget biztosított. Ennek feltétele a kényelmes olvasásra alkalmas felbontás, a személyi számítógépek árának csökkenése, és ezzel együtt az elterjedése, illetve a kellő, a felhasználók érdeklődésére számító tartalombőség megjelenése volt. Az olvasás átalakuló kultúrájáról szóló korai vitákban felhozott érvek és ellenérvek még alapvetően technikai problémák köré csoportosultak Egyik ilyen volt, hogy a képernyőt nézők szeme könynyebben elfárad, mint a papírról olvasó egyéneké. Hogy a kattintás és görgetés megzavarja az elmélyülés élményét, illetve hogy a könyv testének különös, már-már vallási jelentősége van. Tószegi Zsuzsanna, akit a könyvemben idézek azt írja ezzel kapcsolatban, hogy: „A könyv fizikai valósága, mozduladan szövege nyugalmat áraszt - ellentétben a képernyőn olvasható szöveggel. A képernyőről való olvasáskor az olvasó nem érzékeli az olvasott mű fizikai valóságát és alkotórészeinek egészlegességét - ez bizonyosan újfajta gondolkodásmód kialakulását idézi elő. A jelenre kialakultak a képernyőről való olvasás stratégiái, böngészünk és kulcsszavakat keresünk. Egyre több kutatás folyik szemmozgásfigyelőkkel, így még részletesebb képet kaphatunk, hogy a kijelzőn hová és mennyi ideig fókuszálunk. Ha médiagazdasági szempontból keressük a változásokat, akkor én azt emelném ki, hogy Facebook a nyilvánosság olyan független, elfoguladan platformja, ahol az emberek az őket érdeklő kérdésekkel kapcsolatban minden befolyásolás nélkül tudnak például híreket olvasni. Ezeket a Facebook algoritmusa kínálja fel számukra emberi beavatkozás nélkül, a felhasználók korábbi aktivitására, érdeklődési körére építve. Oknyomozó újságírók azonban 2016-ban cáfolták ezt az elképzelést, legalábbis az USA-ban szerkesztők határozták meg, milyen tartalom váljon népszerűvé. A pesszimista olvasatok pedig a totális megfigyelésről és követésről szólnak. Én a témában nem foglalok egyértelműen állást, de minden lehetőséget bemutatok. Varrnak az internetnek negatív következményei is? Gondoljunk bele csak abba, hogy ma hány telefonszámot tudunk fejből. Alig néhányat. Kihelyezzük memóriánkat a digitális eszközökbe, például a telefonunkba. A ház szó hány szinonimáját ismerjük? Egyáltalán, az ismereteinkben keressük már őket? A szövegszerkesztő kérésre többet is felajánl. Martin Spitzer a jelenség kapcsán elbutulásról, digitális demenciáról beszél. Egyre gyakrabban olvassuk, hogy a robotok elveszik majd -a munkánkat. Tim O’Reilly kiváló, immár magyarul is olvasható kötete (a WTF - Miért rajtunk múlik, hogy mit hoz a jövő), melyet épp most olvasok ezt a problémát például árnyaltan közelíti meg, és lehetőséget is lát a változásokban. És akkor még nem beszéltünk a kreativitás viszszaszorulásáról. Nemrég olvastam a nyomtatott sajtó egyfajta 22-es csapdájába kényszerítette magát, ugyanis a világháló megjelenésének első éveiben úgy érezték a szerkesztőségek, hogy jelen kell lenniük az online világban, és ki kell használniuk az új technológia hozta lehetőségeket, hiszen ez a jövő. Ekkor tették tömegesen ingyen elérhetővé tartalmaikat. Ez közvetve a nyomtatott példányok eladásának csökkenéséhez vezetett, főleg a digitális w A mesterséges intelligencia szerepe felértékelődik az online kommunikációban, egyre többet csevegünk majd gépekkel, gyakran azt gondolva, hús-vér emberrel társalgunk. bennszülöttek, az internet korában születettek körében. És most már nincs visszaút, aki fizetőssé teszi az online tartalmait, azt kockáztatja, hogy az olvasók elpártolnak tőle. Az ingyenes tartalmak ezzel szemben nem hoznak bevételt. Még az online reklámfelületek értékesítése is a nagy olvasottság esetén elegendő csak a rentábilis működéshez. Új típusú közösségek alakulnak az online térben. Miben térnek ezek el a „való világban” kialakult kapcsolatoktól, közösségektől? Az egyén társas lény, aki mindig is különböző csoportokat hozott létre. A valahová tartozás fontos igény, így' a társadalmi ranglétra megmászása egyben a kapcsolatok létrehozását is szolgálja. Azzal, hogy az internet relativizálta az időt és teret, a virtuális térben való kapcsolatteremtés vagy gyülekezés rendkívül egyszerűvé vált. A közösségi oldalak új típusú csoportokat, közösségeket hoznak létre. A Facebooknak, mely közösségi oldal, komoly közösségteremtő szerepe van. Amikor az internet az 1990-es évek közepén elkezdte behálózni a társadalmat, már élményszerű sebességet biztosított a felhasználók számára, tehát a betárcsázós modemek és lassan betöltődő levelek korszakán túl vagyunk. Ennek a gyors információáramlásnak a következménye, hogy a társadalom korábban egymás például egy interjút, melyben egy magyar egyetem rektora arról próbálja meggyőzni az olvasókat, hogy az ember mindig kreatívabb lesz, mint a gépek. Ügy gondolom azonban - és minden jel erre mutat -, hogy a mesterséges intelligencia is egyre kreatívabb lesz. A negatív következmények közé sorolom az információs túltelítettséget, nehéz eldöntenünk, mi a fontos abból, ami online ránk zúdul. Végezetül pedig az eszköz- és közösségimédiafiiggés is egyre csak erősödni fog. Gondoljunk csak bele, milyen elvonási tünetekkel szembesülnek azok, akik például munkájuk során a digitális eszközeikkel együtt élnek. Sőt, szabadidejüket is velük töltik. Hányán vannak, akik csak azért töltenek fel egy fotót a Facebookra, hogy megerősítést kapjanak arról, milyen szépek vagy ügyesek? Milyen új infokommunikációs trendek lesznek jellemzők a jövőben, milyen kihívások várnak ránk? Nem vagyok jövőkutató, de néhány lehetséges tendenciát felvázolok, amelyek világszerte jellemzők lesznek az elkövetkező években. Felsorolásszerűen ezek a következők: a mesterséges intelligencia szerepe felértékelődik az online kommunikációban, egyre többet csevegünk majd gépekkel, gyakran azt gondolva, hús-vér emberrel társalgunk; a digitális diplomácia előretör, területileg kicsi országok látványos sikereket érhemek el az online térben, és pozitív képet alakíthatnak ki magukról. Az oktatásban egyre hangsúlyosabbak lesznek a digitális készségek, és ezzel összefüggésben a digitális írástudás, a média és az információs műveltség ismeretanyagának tömeges megjelenése várható az iskolákban. Szigorodik az adatkezelés módja is, jobban fogunk vigyázni adatainkra, miután komoly károk érnek minket. Az internet születésének populáris olvasata szerint az atomháború fenyegetése vezetett el a hatékony kommunikációs csatorna megszületéséhez. A legújabb kommunikációs, technológiai fejlesztéseknek mennyiben ösztönzője a hadügy? Két kapcsolódó jelenséget emelnék ki, az első a már említett digitális diplomácia, melynek kiváló szakértője Nyáry Gábor és Nyáry Mihály kollégám. Az infokommunikációs technológia radikális és rapid fejlődésével, illetve a felhasználók által táplált közösségi média térnyerésével növekszik a külügyi szervekre és diplomatákra nehezedő nyomás. A jövőben egy állam sikeres diplomáciai stratégiája azon is múlik, hogy az érintettek felismerik-e a digitális technológiákban rejlő új lehetőségeket, és átlátják-e, hogyan állíthatók az új kommunikációs csatornák és médiafelületek a külpolitikai céljaik szolgálatába. Az internet hatására a hagyományos diplomáciai és külügyi kommunikációs csatornák mellett ugyanis fontos felületté vált a szerkesztők nélküli, chatbotokkal és trollokkal egyre tudatosabban telített közösségi média. Ebben az univerzumban már nem a megszokott törvények uralkodnak és a megszokott kommunikációelméletek érvényesülnek. Nem a külügyminiszterek reagálnak sajtótájékoztatókon. Az államfők a Facebookon és a Twitteren üzennek egymásnak, álhírek pedig a dezinfbrmáció modem formájaként rombolják egyegy ország jó hírnevét. Utóbbi esetben pedig á hadügy és a különböző hírszerző és elhárító szolgálatok játszanak fontos szerepet. A második jelenség a cyberterrorizmus és hadviselés erősödése. Ez első pillantásra nem függ össze szorosan a kommunikációval és a médiával, és alapvetően az országok elektronikus infrastruktúrájának lerombolásáról szól. Második pillantásra azonban, ha a támadások a kormányzat vagy a hadsereg, illetve a lakosság közti információcserét blokkolják, akkor látjuk igazán, milyen fontos szerepe van ma már a kommunikációnak. Sánta Szilárd (Szűts Zoltán: Online - Az internetes kommunikáció és média története, elmélete és jelenségei. Wolters Klu wer, 2018. 487 oldal) számára ismeretien tagjai kezdtek intenzív online kommunikációba. Ennek a kommunikációnak az alapja lehetett a közös hobbi, azonos politikai nézetek vagy az online munkavégzés. A digitális kultúra, az internetes kommunikáció és média átalakítja az intimitás, a kapcsolatok és az identitás (az én) fogalmát. A nyilvánosság előtt zajló lét - különösen a közösségi oldalakon - az új típusú intimitás megjelenéséhez vezet. Drámai, mélyreható változások történtek annak terén, hogy milyen információkat osztanak meg a felhasználók magukról online. Oly sok mindent - személyes, másra nem tartozó dolgot - mondanak el, amit az utcán vagy a téren biztos nem kiabálnának mindenki számára hallhatóan. De attól, hogy online nem látjuk a szemlélődőket, még ott vannak, és figyelik a tevékenységünket. A kötet az internetes kommunikáció és média történetének, elméletének és jelenségeinek elbeszélésére vállalkozik. A témát összefüggő narratívaként kezeli, miközben a vezérfonál szerepét az új kommunikációs és médiaformák kronológiai felbukkanása tölti be. A munkának nem célja egyetlen elméleti irányzat elkötelezett követése sem, sokkal inkább az internetes média és kommunikáció jelenségkörének tág spektrumú feltérképezése. A jelentős elméleti megalapozottságú, tetemes hivatkozás- és jegyzetanyaggal ellátott kötetben a szerző a kutatói és egyetemi oktatói tapasztalatát felhasználva mindazon jelenségeket tárgyalja, melyek gyökeres változást hoztak az elmúlt évtizedekben. Ilyen például a hypertextualitás, a multimedialitás, az interaktivitás, a virtuális és az augmentált valóság vagy éppen a képi fordulat részét képező emotikonok és a kaotikusán terjedő mérnek. A közérthető technikai leírások mellett bemutatja az internetes kommunikáció és média kultúrára, társadalomra és gazdaságra kifejtett hatását. Kitér többek között a képernyőről való olvasás, az élményszerűség, az interaktivitás, a creative commons, a szabadság vagy éppen a megfigyelés, a 15 klikk hírnév, a dotcom bubble, az álhírek, a Big Data, a chatbotok, a crowdsourcing, illetve a sharing economy problémakörére is. Többen bírálják az internet demokratikus természetét Önnek mi a véleménye erről? Az internet tágra nyitotta a nyilvánosság kapuit, a világhálón a témák óriási bősége jelent meg, míg a közösségi média olyan hangokat is felerősített, melyeket alig lehetett hallani. A határon túli magyar kisebbségek például nagyon gyorsan kialakítottak kapcsolatokat Magyarországgal, és az utóbbi időben egymással is, és hatékony érdekképviseletet szerveztek online. De távolabbi példát hozva, az emberi jogokra egyre többen figyelnek épp az internet hatására. Ha leszűkítem a témát a Facebookra, akkor elmondhatom, hogy a jelenben is él az elképzelés, melyszerint a (A szerző felvételei (2), Shutterstock)
