Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-17 / 14. szám
KULTÚRA www.ujszo.com | 2019. január 17. 9 Élet egy másik Rómában Amatőr szereplők alakítanak nagyot, a rendezőről pedig kiderül, hogy remek operatőr is (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN A nők mindig egyedül maradnak - mondja a film közepe táján a négygyerekes családanya cselédjének. A társadalmi ranglétra különböző fokain állé két nő sorsa hasonlé: mindkettőt elhagyták. A Roma azonban nem egy feminista kiáltvány, de még csak nem is a női emancipációról szól. A szeptemberi Velencei Filmfesztiválon debütáló alkotás elhozta a fodíjat, azóta sorra kapja az elismeréseket (legutóbb a Golden Globe-on a legjobb rendezés és a legjobb külföldi film díját ítélték neki) és versenyben van az Oscarért is a legjobb idegennyelvű film kategóriájában. Nagy kár, hogy nem vetítik moziban, mert megérdemelné a vásznat. Nemcsak a minősége, hanem egyedi hangulata miatt is. A Netflixnek köszönhetően viszont nem kell hazai bemutatóra várni, bármikor megnézheti, akinek van hozzáférése. Alfonso Curaón rendező ezúttal önéletrajzi elemekből építkezve Mexikóváros Roma nevű negyedében töltött gyerekkorának emlékeit eleveníti fel. A főszereplő azonban nem ő, hanem a háztartási alkalmazott, Cleo (Yalitza Aparicio). A történet 1970-71-ben játszódik, illetve pont egy év leforgása alatt. Az első húsz-huszonöt percben látszólag alig történik valami. A kamera Cleót követi (az operatőr szintén Alfonso Cuarón), aki teszi a dolgát, egyszerre rutinosan és komótosan. Felszolgál, leszed, mosogat, mos, felmos, közben a család éli az életét, mintha nem is érzékelnék a jelenlétét. Például összebújva tévéznek, miközben „láthatatlan kezek” behozzák a nasit, megtöltik a poharakat. Aztán az egyik gyerek, anélkül, hogy levenné a szemét a képernyőről, átöleli a körülötte motozó Cleo vállát, és magához húzza. A rendező ilyen apró nüanszokkal, jóéjtpuszikkal, simogatásokkal mutatja, hogy a srácok családtagnak tekintik a lányt, aki szintén szereti a négy ördögfajzatot. Máskor viszont hosszan cseng a telefon a zsibongó nappaliban, de senki nem ugrik felvenni, hiszen ez is Cleo dolga. Ő je-Családi idill, háttérben cseléddel lenti be, kit keresnek, majd spontán mozdulattal megtörli a kagylót köténye sarkával. Általában a feleséget keresi a barátnője, és az elkapott mondatfoszlányokból a szolgálólány hamar összerakja a lényeget: a félj nem Kanadába utazott kutatni, hanem lelépett egy másik nővel. A Cleót játszó Yalitza Aparicio amatőr, ahogy a szereplők többsége. Maga a megtestesült sztoicizmus. Szinte csak megtörténnek vele a dolgok. Például amikor „szerelme” azonnal faképnél hagyja, mihelyt felmerül, hogy terhes lehet, Cleo ugyanolyan rezzenéstelen arccal veszi ezt tudomásul, mint a kisebb földrengést, amibe később belecsöppen. (Ekkor megtudhatjuk, mit szokás csinálni földrengés esetén Mexikóban: gyorsan letérdelni és imádkozni). Nem dühös, nem háborodik fel, csak végtelenül szomorú, és arca azt sugallja, hogy „hiába, ezek ilyenek”. A filmtörténet legocsmányabb faképnél hagyási jelenete mellett itt találkozhatunk a legijesztőbb fuldoklós jelenettel is. Nincs drámaira vágva, mint az szokás, sőt egyetlen hosszú snitt az egész, három gyerekszereplővel és egy úszni nem tudó nővel. Még a tenger is úgy háborog, mintha a rendező instruálná. Annyira bravúros az egész, hogy második nézéskor is összeszorult a gyomrom, hiába tudtam már, hogyan végződik. Az igazán jó operatőr észrevétlen, pont olyan, mint egy megbízható szolgáló, aki puha léptekkel közlekedik, de nélküle összeomlana a háztartás. Cuarón úgy van jelen ebben a nagypolgári házban, mintha csak dokumentálna (a gyerekek futkározását például nem lehet megrendezni, sem a család kutyájának reakcióit). A kamera gyakran fordul át egyik szereplőről a másikra, mintha csak mi forgatnánk a fejünket. Cuarónnak mégis sikerül valamiféle állandó nyugalmat fenntartania a képekkel. És nyugalomérzetünk végig megmarad, akkor is, amikor erdőtüzet, földrengést vagy éppen utcai tüntetést mutat nekünk. A sok statisztával felvett, zsúfolt belvárosi jeleneteknél a kamera zavartalanul sodródik a turbulens környezetben, a zebrán az autók tíz centivel a gyalogosok előtt fékeznek, egy gyerek előre rohan a tömegben. De valahogy nem aggódunk, hogy elvész, talán azért, mert Cléo indul utána. A lány, aki egy kis faluból érkezett a fővárosba, ahol olyan „idegen test”, mint később a háborgó tengerben. A szemünk mégis úgy bízza rá a srácot, mint a saját édesanyja. Viszont az is abszolút hihető, ahogy a kisfiú nem veszi észre a tömegben az apját, aki új szeretőjével viháncolva mellőzi őt. Ez komoly operatőri bravúr. Cuarón rendezőként is minden apró részletre ügyelt. A szülési jelenethez például igazi orvosokat kért fel, az egyik gyerek szobájában az 1970-es focivébé plakátja van kiragasztva, és az összes díszlet, kellék, jelmez a kora hetvenes éveket idézi. Mindez fekete-fehérben, mert Cuarón szerint az emlékeink nem harsogó színekkel élnek bennünk. Néhány másodperc erejéig bevillan a Gravitációra hajazó jelenet - ezt nézik a moziban. A film egyik helyszíne nagy ön hasonlít az Anyádat is! vége felé látható bárhoz, Az ember gyermeke pedig a babavárás motívumában idéződik fel. A rendező tehát becsempészett ezt-azt előző filmjeiből, hogy még inkább jelezze a személyességet. Es a további rejtett finomságokról még nem is szóltunk - a víz szimbolikájáról a kezdő képsorok felmosóvizétől az esőn át a veracruzi strandig, vagy a távolban az eget hasító repülőkről (elvágyódás, felemelkedés). Ezt a filmet többször kell látni. És olyan mély nyomot hagy, mint Fellini Rómája. Minimalista, mégis tele van érzelmekkel, és azt üzeni, hogy ahol szeretet és összetartás van, ott minden helyzetből fel lehet tápászkodni valahogy. Ivan Reitman fia rendezi az új Szellemirtókat A Sony Pictures-n6l már folynak az új Szellem-irtók folytatásának előkészületei, rendezőnek pedig az eredeti filmek rendezőjének fiát, Jason Reitmant kérték fel. Los Angolos. Az Ivan Reitman által rendezett 1984-es Szellemirtók (Ghostbusters) teljesen váratlanul igazi kultfilmmé vált. A hatalmas siker nyomán 1989-ben Reitman forgatott hozzá egy folytatást, amelyben a most 41 éves Jason Reitman gyerekként apróbb szerepet is kapott. Jason később sokat dolgozott együtt apjával, Egek ura című Oscar-jelölt filmjének például Ivan Reitman volt az egyik producere. A Variety című lap forrásai szerint az előkészületek titokban kezdődtek, Jason Reitman már meg is írta a forgatókönyvet Gil Kenannel A Szellemirtók eredeti főszereplői (a Poltergeist rendezőjével) együtt, a forgatás pedig a tervek szerint idén nyáron kezdődne, hogy 2020 nyarán a mozikba kerüljön a film. (Képarchívum) „Végre megkaptam a slusszkulcsot a kocsihoz” — üzent követőinek kedd este a Twitteren Jason Reitman, aki rendezőként, forgatókönyvíróként, illetve producerként olyan remek filmeket jegyez, mint a Juno, a Pszichoanyu vagy a Férfiak, nők és gyerekek, és már négyszer jelölték Oscarra. A Sony Pictures közleményében az áll, hogy az új Szellemirtók-rész vissza kíván térni az eredeti történet gyökereihez. Úgy tűnik, a stúdió szakemberei szeretnék elfelejteni, vagy meg nem történtté tenni a Szellemirtók 2016-ban forgatott „női verzióját” Paul Feig rendezésében és Dan Aykroyd producerkedésével, amely világszerte hatalmas bukásnak bizonyult a mozikban. Az új rész tartalma egyelőre nem ismert, azt sem tudni, visszatémeke a régi szereplőket alakító színészek. Az előkészületekről csak annyi szivárgott ki, hogy Jason Reitman jelenleg épp kamaszokat válogat a filmbe. (MTI, juk) RÖVIDEN Dolores hangja még egyszer felcsendül London. Új dallal rukkolt elő egykori énekesnője, a tavaly elhunyt Dolores O'Riordan halálának évfordulóján a The Cranberries. Az ír zenekar áprilisban dobja piacra következő albumát, majd véglegesen feloszlik. A BBC Radio 2 műsorában mutatták be az All Over Now című számot, amelyen O'Riordan a halála előtt dolgozott és énekelt fel belőle részleteket. Az énekesnő mindössze egyetlen versszakot és egy refrént hagyott hátra, ezért az együttesnek bőven volt munkája a dallal.„A legnehezebb az volt, amikor néhány hónappal a halála után elkezdtük átnézni a demókat” - mondta Noel Hogan gitáros. A 2017 végén rögzített demókból született In The End című album áprilisban jelenik meg. O'Riordan váratlanul hunyt el tavaly január 15-én egy londoni hotelben, testét a fürdőkádba merülve találták meg. A westminsteri igazságügyi orvosszakértő szerint alkoholmérgezés miatt bekövetkezett fulladás okozta a 46 éves énekesnő halálát. (MTI) Dolores O'Riordan (Képarchívum) Rekord nózőszám a Lumiere moziban Pozsony. 2018-ban ismét rekord látogatottságot ért el a pozsonyi Lumiere: ugyanúgy, ahogy 2017-ben, a Szlovák Filmintézet népszerű mozija 103 589 látogatóval tavaly is túlszárnyalta a százezres nézőszámot. A legnagyobb érdeklődés az európai mozgóképes termés iránt mutatkozott: 53 199 néző váltott jegyet kontinensünk filmjeire; ez a teljes látogatottság 51 százalékát jelenti. A legtöbben a Queen zenéjének és a banda rendkívüli énekesének kirobbanó sikerét feldolgozó Bohém rapszódiát látták - az angol-amerikai zenés film esetében ez azért is csúcsteljesítmény, mert csak novemberben kezdték vetíteni. A lista második helyén a Három óriásplakát Ebbing határában című amerikai-angol dráma végzett. A harmadik pedig egy nagyon igényes, magas művészi színvonalú alkotás, a Loving Vincent című angol-lengyel animációs film lett; ez a világ első teljes egészében kézzel festett animációs filmje. Az előkelő negyedik helyet egy hazai koprodukciós alkotás, Martin Sulik A tolmács című road movie-ja foglalta el. Ugyanez a produkció a szlovák filmek tízes nézettségi listájának az élére került. (tb)
